Hidegháború eredeti címe: Zimna wojna (2018)
A Hidegháború egy lehetetlen korszakban játszódó szokatlan szerelem történetét meséli el.
A hidegháború kifejezéssel illették az 1945 és 1990 közötti feszültséggel teli világot, amelyet a két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti versengése jellemzett. A Hidegháború című filmben azonban amellett, hogy a cselekmény ebben az időben játszódik, végigkövetjük egy szerelmespár viharoktól korántsem mentes történetét, „hidegháborúját”
A nagyon eltérő társadalmi rétegből származó és ugyancsak eltérő temperamentumú szerelmespár (Wiktor és Zula) a második világháború utáni Lengyelország újjáépítésének korszakában (talán lehet mondani, hogy az ottani “fényes szelek” idején) találkozik a “szocializmus építésének” korai szakaszában. Egy szerelmespár „se veled, se nélküled kapcsolata” önmagában nem túlságosan eredeti, lehetne akár egy lányregény témája is, azonban ahogyan azt az alkotók a néző elé tárják, ahogyan szép lassan adagolják a háttérben játszódó történelmi körülményeket, az teszi különlegesen érdekessé ezt a filmet.
Mik is ezek a körülmények, amikkel megismertet bennünket a Hidegháború?
A népzene és néptánc propagandisztikus szerepe
A Hidegháború alkotói elénk tárják a mesterséges “népi kultúra” megteremtésének igyekezetét. Wiktor és Irena, két képzett zenész toborzó körútra indul, hogy fiatal néptáncosokat és énekeseket keressenek egy új népi együttes megalakításához. Wiktor ekkor figyel fel Zulára.
Az együttes megalakításának célja az uralkodó (kommunista) párt ideológiájának népszerűsítése volt. Ennek volt alávetve a „a népi kultúra” értelmezése is. Míg korábban a népzenét úgy határozták meg, hogy szerzője ismeretlen, nem konkrét személy; az ilyen együttesek a népi kultúra alapján hoztak létre színpadi produkciókat. (Talán a legelismertebb ilyen együttes a méltán világhírű, ma is működő szovjet Mojszejev együttes volt.)
Az együttes megalakulásakor Kaczmarek, az együttes „adminisztrativ vezetője” (magyarul politikai irányítója) így határozza meg az együttes célját, a fiatalok feladatát:” … (ez) az ajtó pedig a zene, a dalok, és a tánc világába vezet. Ahhoz a zenéhez, amely a szolgaság világában született. Nagyapáitok, és dédapáitok zenéjéhez. A fájdalom, a sebek és a megaláztatás zenéjéhez…. (ide) a legjobbak legjobbjai fognak bejutni. És pedagógusaink figyelmes szemeivel kísérve fognak eljutni Lengyelország, és az egész szocialista tábor színpadaira.”
Az együttes feladatát természetesen sokkal magasabb instanciáról jelölik ki: Egy a Hivatalban láthatólag potens elvtárs így fogalmazza meg az együttes vezetői (Wiktor és Irena) számára követendő feladatot: „… úgy gondolom, hogy új motívumokat kell a repertoárba illeszteni. Valamit a földreformról, a világbékéről és arról, hogy ezeket mi veszélyezteti. Egy hatásos dalt a nemzetközi munkásosztály vezéréről…” Irena óvatosan visszautasítja a kijelölt irányvonalat, így a film további jeleneteiben már nem is találkozunk vele, további sorsáról semmit sem tudunk meg. Kaczmarek, az „adminisztratív vezető” persze helyesbít, és az együttes követi a kijelölt irányt.
Az emigráns lét nehézségei
Wiktor és Zulu különböző időben és más körülmények között Nyugatra távozik, ahol megismerik a külföldön élők nehézségeit. A Hidegháború főszereplői megtapasztalják a Keletről érkezett emberek iránti lenézést is. Egy fogadáson Zulut megkérdezik, hogy hogyan érzi magát Párizsban, hiszen „…Bizonyára nagy megrázkódtatásvolt az Ön számára… A színházak, kávéházak, vendéglők, üzletek stb….” Zulunak arra a válaszára, hogy Lengyelországban jobb élete volt, nem is marad el a pikírt kérdés „Tényleg? Akkor miért menekült el onnan?”.
Wiktor számítása sem válik be igazán, az egykoron vezető karmester bárzongoristaként keresi kenyerét. Végezetül mindketten ismét más időben és más körülmények között, visszatérnek hazájukba.
Identitásprobléma
A Hidegháború is érinti Pawliowski visszatérő problémáját, az ember önazonossága iránti küzdelmét. Wiktor különböző helyzetekben másképpen reagál: egy jelenetben, amikor az akkori Jugoszláviában rendőrök azzal fenyegetik, hogy kiadják Moszkvának, Wiktor így reagál: „Én legálisan vagyok itt, van vízumom, Franciaországban élek, már nem vagyok lengyel”. Egy másik jelenetben viszont Wiktor pontosan az ellenkezőjét bizonygatja. Amikor Wiktor hazatérési szándékával felkeresi a Lengyel Követséget, mondván, hogy ő lengyel és vissza akar térni hazájába, a diplomata azt vágja a szemébe, hogy „Maga nem francia, de már nem is lengyel. Maga a Lengyel Népköztársaság számára nem létezik.”
Hiába állítja Wiktor, hogy ő szereti hazáját, a diplomata a Lengyel Népköztársaság címere és az akkori pártvezér, Gomulka képe alatt fensőbbségesen jelenti ki, – kisajátítva a hatalom számára az országot – „Maga nem szereti Lengyelországot.” értve ezalatt azt, hogy „Lengyelország mi vagyunk, ki más is lehetne?”.
Besúgás
A Hidegháború érintőlegesen megemlíti a besúgás kérdését is, Az „adminisztratív vezető” más politikai tevékenységet is folytat, besúgásra kényszeríti Zulát.
Wiktor sem kerüli a megkörnyékezést, egy diplomata információkat kér tőle a párizsi művészi körökből segítsége ellenszolgatásaként.
A fent leírtakból remélhetőleg kitetszik, hogy a Hidegháború ellentétben az „Életképek a létezett szocializmusból” sorozat előző három filmjéhez (A komisszár, a Szilveszteri mulatság és A fül) a korszaknak nem egy-egy tulajdonságára összpontosít, hanem sokkal általánosabban tárgyalja azokat.
Természetesen nem csupán a Hidegháború cselekménye tette nagyon sikeressé a filmet, hanem a zene szerepe is (ugyanazt a dallamot hallhatjuk népdalként, színpadi produkcióként és jazz feldolgozásban), továbbá a páratlanul szép képi megvalósítás. A sikerben egyértelmen döntő szerepe volt a két főszereplő, Joanna Kulig és Tomasz Kot kitűnő alakításának is.
A Hidegháború 50 filmdíjat nyert el, és 3 Oscar jelölést (a legjobb idegennyelvű film, a legjobb rendezés és a legjobb operatőr díjakra) kapott.
Pawel Pawlikowski (1957-)
A Hidegháború végén megjelenő felirat tudatja a nézővel, hogy Pawel Pawlikowski, a rendező és a forgatókönyv társszerzője ezt a munkáját szüleinek ajánlja. Nem kell sokat töprengeni, hogy ezt miért teszi, mert a Hidegháború története erősen önéletrajzi indíttatású. (A Hidegháború főszereplőinek keresztnevei is megegyeznek a rendező szüleinek neveivel.) Egy interjúban a rendező eképpen nyilatkozott: “Édesanyám 17 éves volt, amikor a nála 10 évvel idősebb édesapámmal találkozott. Nagy, romantikus szerelem volt az övék. Azután veszekedtek és szétváltak. Azután kibékültek és én megszülettem. Ezután megint veszekedtek, és új partnereiek lettek, anyám még férjhez is ment. Ezután külön-külön elhagyták az országot, majd Nyugaton újra összejöttek és sikerült nekik megint marakodni, majd 40 évre rá együtt haltak meg.”
A Varsóban 1957-ben született Pawlikowski szülei származtak olyan különböző családból, mint a Hidegháború főszereplői. Anyja mélyen hívő, hagyományos katolikus családból származott, míg apja atesista zsidó származású liberális katonaorvos volt, aki az 1968-as antiszemita kampány miatt Ausztriába távozott. (Erről az időszakról szól a korábban ismertetett Rózsácska című film is.) Pawlikowski 1971-ben 14 évesen édesanyjával hagyta el Lengyelországot, 30 évet élt az Egyesült Királyságban, majd egy párizsi kitérő után visszatért szülőhazájába.
Pawlikowski eredetileg az Oxfordi egyetemen irodalmat és filozófiát hallgatott, már bele is kezdett doktori disszertációjának elkészítésébe, de azt abbahagyta, és beiratkozott egy filmműhelybe.
Az 1980-as és ’90-es években a BBC munkatársa volt, ahol sok elismerést kapott dokumentumfilmeket készített. (A From Moscow to Pietushki megható történet egy rákban haldokló szamizdat költőről; Dostoevsky’s Travels a nagy író leszármazottjának nyugat-európai körútjáról; talán a legismertebb, de sok ellentétes véleményt kiváltó 1992-es Serbian Epics, amelyet a boszniai háború alatt Szarajevóban forgatott; a nemrég elhunyt populista botrányhős orosz politikussal készített Tripping with Zhirinovsky. Ezek a filmek hozzáférhetőek az interneten ITT.
Pawlikowski 1998-ban kezdett játékfilmeket készíteni (egy moszkvai karrierre vágyó riporter-jelöltről szóló Stringer; egy fiatal orosz nő nyugatra menekülését bemutató Utolsó menedék, két tini lány nyári vakációján játszódó Szerelmem nyara), amelyek szintén sok filmdíjat nyertek el, de a világhírt számára a 2013-ban bemutatott Ida hozta meg. Ez a film tartalmazza talán a legtöbb önéletrajzi elemet.
Az Ida egy fiatal apácanövendékről szól, aki felnőttként tudja meg nagynénjétől, – a korábban kíméletlen sztálinista ügyésznőtől, hogy szülei zsidó származásuk miatt koncentrációs táborban haltak meg. A film cselekményét a rendező saját története inspirálta, ő ugyanis már kamasz volt, amikor megtudta, hogy apai nagyanyja asszimilált zsidó volt, de származása miatt Auschwitzban meggyilkolták. Az Ida másik önéletrajzi szála a novicia nagynénjének alakja. Egy nyilatkozatában a rendező elmondta, hogy Oxfordi tanulmányai idején megismerkedett egy bizonyos Brus professzorral és feleségével, akik 1968-ban hagyták el Lenygyelországot. A professzorné különösen szimpatikus volt Pawlikowski számára, akit jószívű, kedélyes és barátságos asszonynak ismert meg. Tíz évre rá, hogy a rendező elhagyta Oxfordot, a BBC híreiben hallotta, hogy Lengyelország kormánya kiadatási kérelemmel fordult Helena Brus (a professzor felesége) ügyében a brit kormányhoz emberiesség elleni bűncselekmény elkövetése miatt. Kiderült ugyanis, hogy a kedves öreg hölgy a huszas éveiben fanatikus sztálinista volt, és több kirakatper ügyészeként szerepe volt ártatlan emberek halálában. (Az Ida – azon kívül, hogy elnyerte a legjobb idegennyelvű film Oscar díját további 67 díjat söpört be.)
A Hidegháború sikere ugyan némileg elmaradt Pawlikowski előző filmje fogadtatásától, de a rendezőnek szégyenkezésre semmi oka nincs, ez a film is nagy elismerésnek örvend.
Pawlikowski jelenleg egy The Island (A sziget) munkacímű filmen dolgozik, amelyet előreláthatolag 2023-ban fognak forgatni.
Zula szerepében: Joanna Kulig (1982-)
Krakkóban énekesnek tanult, mellette elvégzett egy vendéglátóipari főiskolát. 2007-ben (szintén Krakkóban) színészi diplomát szerzett. Családjában ő lett az első diplomás. 2006 óta szerepel színpadon.
47 filmben játszott, (közöttük Pawlikowski 3 filmjében, Szumowska Szex felsőfokon c. filmjében, a nagy vitát kiváltott Anne Fontaine rendezte Ártatlanok és The Eddy című streamline sorozat 8 epizódjában). A nagy áttörést a Hidegháború hozta meg számára. Ezért a szerepért 4 „legjobb színésznő” díjat nyert el.
Wiktor szerepében Tomasz Kot (1957-)
A krakkói Nemzeti Színház Nemzeti akadémiáján végzett 2001-ben. Már több sikeres filmben szerepelt mielőtt a Hidegháború férfi főszerepét eljátszotta. Az igazi sikert neki is ez a film hozta meg. Ezzel megnyerte az Európai Filmdíjat a legjobb férfi színész kategóriában. Eddig 57 filmben szerepelt.
Megjegyzés: ez a filmismertető egy korábbi bejegyzés kibővített változata (
A teljes stáblista ITT található.
A magyar felirat INNEN tölthető le.
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon.
Jegyzet
Magyar nyelven az interneten csupán egyetlen utalást találtam Helena Brusról, de az a bejegyzés szerintem nem éri el azt a történészi színvonalat, amelyet érdemes idézni. Ezért kénytelen vagyok hivatkozni egy valódi történész, Anne Appelbaum angol nyelvű cikkére.
Források
Paweł Pawlikowski
https://culture.pl/en/artist/pawel-pawlikowski
Pawel Pawlikowski archivált weboldala
https://web.archive.org/web/20190201180642/http:/pawelpawlikowski.co.uk/
Livia Bloom Ingram
Courage of Conviction: A Conversation with Ida Director Pawel Pawlikowski
https://filmmakermagazine.com/85840-ida/#.Y63oOX3MLIU
In “Cold War,” Pawel Pawlikowski Tells His Parents’ Love Story
https://www.newyorker.com/culture/culture-desk/in-cold-war-pawel-pawlikowski-tells-his-parents-love-story
The Island
https://www.cineuropa.org/en/newsdetail/432434/
Magyar nyelvű filmkritikák
Iszlai József: Száműzöttek kódája
Kritika | Pawel Pawlikowski: Zimna wojna / Cold War / Hidegháború
Az Ida fergeteges sikerét követve Pawel Pawlikowski előlépett egy dallamosabb érzékenységű történettel, amely két ember lehetetlen szerelmét dolgozza fel, enyhítve a második világháború utáni Lengyelország sajgó valóságán. Mire a Hidegháború romániai forgalmazásba került, már öt elismerést is kapott az Európai Filmakadémiától Sevillában – a legjobb film, forgatókönyv, rendezés, vágás, és legjobb női főszereplőnek járó díj után szinte felesleges egy egekig dicsőítő kritikát írni.
Pályi András: Az álmok tűzfészke
FilmVilág keresés
No Description
Zalán Márk: Rideg szenvedély
https://revizoronline.com/hu/cikk/7744/hideghaboru
Pály