Kedves elvtársak!

A Kedves elvtársak! eredeti címe: Дорогие товарищи!(2020)

A Kedves Elvtársak! a Szovjetunió, és persze egyben „a létezett szocializmus” történetének egy eltitkolt epizódjának idején játszódik. 1962 júniusában a – sajnos ma is az újságok címlapján gyakran szereplő – Novocserkasszkban sztrájk és tüntetés szerveződött, tulajdonképpen lázadás tört ki, amit a fegyveres erők véres eszközökkel vertek le.

A lázadás idején a várost és környékét hermetikusan lezárták, nehogy kiszivárogjon a hír, hogy a nép felkelt a “nép állama” ellen, amely végül vérfürdőbe torkollott. A szovjet hatóságok bármennyire is mindent megtettek azért, hogy eltitkolják az eseményeket, külföldre mégis eljutott az ellenállás és a megtorlás híre.
Az amerikai Time magazin 1962 október 19-i számában Oroszország: „És akkor lőtt a rendőrség” címmel cikket közölt, miszerint hitelesnek tartja a szóbeszédet a novocserkasszki eseményekről. Három tény támasztotta alá a feltételezést:
1) A teljes Rosztov körzetet június 8-tól kolerajárványra hivatkozva a külföldiek elől lezárták, ugyanakkor a szovjet állampolgárok szabadon mozoghattak.
2) Novocserkaszkban a fiatalok számára 2 évre kijárási tilalmat rendeltek el.
3) Kozlov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) Központi Bizottságának (KB) titkára június 8-tól néhány hétre a területre érkezett “, hogy ideológiai és oktatási kérdésekkel” foglalkozzon.
A Szovjetunió megszűnése után 1992 szabadították fel a novocserkasszki tragédia titkosított aktáit, amelyből a nyilvánosság végre értesülhetett a tragikus eseményekről, és annak következményeiről.
Nyilvánvalón nem a novocserkasszki sztrájk és tüntetés volt az egyetlen ellenállás a létezett szocializmus történetében, természetesen olyan ellenállás is volt, amelyet kegyetlen eszközökkel fojtottak meg. A számos ellenállástól eltérően a novocserkasszki lázadásnak azonban két sajátossága volt. Egyrészt az elégedettlenség nem csupán egy városra (vagy egészen szűk területre) korlátozódott, hanem egyidejűleg az ország más részein is sztrájkok és tüntetések szerveződtek. Másrészt, ez volt az az esemény, amikor előszőr és utoljára a zavargások leverését a párthierarchia legfelsőbb vezetése (mások mellett A. I. Mikoján és K. F. Kozlov) közvetlenül a helyszínen, személyesen irányította.

Mik voltak az elégedetlenség kiváltó okai? Részben országos probléma: 1962-re a Szovjetunióban gazdasági nehézségek jelentkeztek, és – a korábbi árleszállításokkal ellentétben – június 1-én 30 %-os áremelést jelentettek be a számos élelmiszer, közöttük a hús, hústermékek  és a vaj árára. Ehhez hozzájárult egy helyi probléma is, nevezetesen a Novocserkasszki Villamosmozdonygyárban az igazgatóság fizetéscsökkentéstől határozott.
A Kedves Elvtársak! a filmben hűen ábrázolja a 3 nap eseményeit, így a film jobb megértéséthez célszerű végigkövetni a történések kronológiáját.

AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA

1. NAP (június 1.)

7.30 A Villamosmozdonygyár öntőüzemében 8-10 ember zúgolódik, lassan spontán gyűlés alakul ki. A gyárigazgató, Kurocskin beszédet mond. Mivel nem fogta fel, hogy pattanásig feszült helyzet alakult ki, gúnyos kijelentést tett: ha nincs pénzetek kenyérre és húsra, egyetek májas pitét (пирожки с ливером»)”
Ez volt a kiváltó szikra a munkások és a hatalom összeütközésének.
11 h leáll a többi üzem is, a főépület előtti téren a tömeg, több ezerre nő.
12 h leállítják a Szaratov-Rosztov személyvonatot, és hangjelzést küldenek a tüntetőknek. A gyárba megérkezik a helyi (областное) főnökség.
d.u. A gyárba 500 katonaiskolást rendelnek Novocserkasszkból, valamint 150 katonát Rosztovból.
este a tüntetők el akarják foglalni a gázelosztó állomást, a hatalom megpróbálja erőszakkal letörni a tüntetést, lefognak 30 tüntetőt, megerősítik a város összes stratégiai pontját.
Tankok és páncélautók érkeznek a városba.

2. NAP (Június 2.)

Reggelre a város több gyárában sztrájkolnak. A Villamosmozdonygyárból pár száz ember vörös zászlókkal és Lenin képet ábrázoló transzparensekkel elindul a városközpontba, a Szovjetunió Kommunista Pártjának (a továbbiakban SZKP) városi tanácsának épülete (a továbbiakban Pártház) felé. Útközben átmásznak a kordont képező tankokon, a katonák nem tartják vissza a tüntetőket, sőt segítenek nekik azokon átmászni.
Megérkeznek Moszkvából a hatalom felső vezetői,  mások mellett Kozlov és Mikojan, valamint az erőszakszervezetek vezetői.
Plijev a hadsereg tábornoka tűzparancsot kap.
Teljes hírzárlatot rendelnek el, és a város körül 5 rádiózavaró állomást létesítenek.
Délre felfegyverzik a katonákat, további erősítés is érkezik. A tüntetők a Pártház épületéhez érkeznek

A novocserkasszki városi pártbozottság (Pártház) épülete

Valaki tárgyalni kezd a tüntetőkkel, közben agresszív elemek betörnek az épületbe, törnek-zúznak.
Delegáció Mikojánnal (aki ekkor a Minisztertanács elnökhelyettese volt) akar tárgyalni, de csak Kozlovot érik el. Eközben tűntetők egy csoportja a rendőrségen ki akarja szabadítani a lefogottakat.
Olesko tábornok, a novocserkasszki helyőrség parancsnoka a Pártház épületének erkélyéről felszólítotja a tömeget, hogy „szüntessék be a pogromokat és oszoljanak szét”, azonban a tömeg erre nem reagál. Ezután a katonák figyelmeztető lövést adtak le. Miután a tömeg erre sem reagál, újabb figyelmeztető lövéseket adnak le. Ezzel egyidőben a tömegbe is belelőnek, aminek következtében 10-15 ember a földre kerül. (A hivatalos verzió szerint véletlen váltotta ki a lövéseket: garázda elemek el akarták venni a katonák fegyverét, akik kénytelenek voltak önvédelemből lövéseket leadni. Ez a magyarázat több ponton sántít, de hogy pontosan miképpen történt a sortűz, azt máig sem sikerült a történészeknek tisztázni.) Ekkor a tömeg pánikszerűen szétszéled.
Megérkeznek a mentő és tűzoltóautók, elszállítják a hullákat. Mivel nem sikerül lemosni a térre kifolyt vért, ezért azt leaszfaltozzák.
A rendőrségen a foglyok kiszabadítása közben tűzharc tör ki, ami 4 tüntető halálával végződik. (Közöttük egy 15 éves fiú is volt, akinek halálát egy eltévedt golyó okozta.)
Az áldozatokat 3 közeli falu temetőibe szétosztva hantolják el

3. NAP (Június 3.)

8 h      a Pártház előtt gyülekeznek az emberek, kb. 150 emberes tömeg verődik össze.
9 h    már kb. 500 ember követeli a letartóztatottak elengedését, ugyanakkor kihangosítják Mikoján korábban rögzített beszédét. Bejelentik, hogy kijárási tilalmat rendeltek el.
12 h    pártaktívákát szerveznek, a gyárakban és a városban tömeges agitációt folytatnak.
15 h  a rádió közvetíti Kozlov beszédét, amelyben számos ígéret hangzik el, többek között a helyi hiányosságok felszámolásával, az áruellátás javításával kapcsolatosan. A beszéd lecsillapítja a kedélyeket, a tömeg lassan szétoszlik.

A 3 napos megmozdulás mérlege: 23 halott és 87 sebesült.
(Más forrás szerint 26 halott és kb. 90 sebesült.)

A NOVOCSERKASSZKI TRAGÉDIA UTÓÉLETE

Leszámolás
1962 aug. 14-20 nyílt tárgyalás tartottak, amelyen 7 halálos ítélet hoztak, 103 embert ítéltek rövidebb-hosszabb elzárásra a gulagon (lágerbe). A megfélemlítés és propaganda elérte célját, amint egy magasrangú pártpropagandista beszámolójából megtudhatjuk:
A bírósági eljárás jelentős oktatási-nevelő szerepet töltött be. Egy-egy bírósági ülésen 450-500 ember volt jelen. Összesen mintegy 4000 dolgozó, köztük a Villamosmozdonygyár 450 munkása hallgatta végig a tárgyalást. A városnak a teremben megjelent dolgozói aktívan támogatták az eljárást. A teremben többször is taps hallatszott amikor a bűnözőkkel szemben a legszigorúbb büntetésnek (értsd a halálos ítéletnek) kiszabására került sor.”

Rehabilitáció
Miután Hruscsovot, a pártfőtitkárt elmozdították pozicíójából, sok elítéltet engedtek ki a börtönből, de a rehabilitáció hivatalosan csak az 1980-as évek végén kezdődött meg, a teljes rehabilitáció 1996-ban lépett életbe. A hét kivégzett elitélt közül hatot teljes mértékben rehabilitáltak, a hetedik ellen a vád “huliganizmus” volt, amiért a hatályos jogszabályok szerint legfeljebb 3 év szabadságvesztés volt kiszabható.

1992-es büntetőeljárás „a novocserkasszki sortűz felbujtói ellen”
Az Orosz Föderáció Katonai Főügyészsége büntetőeljárást indított Hruscsov, Kozlov, Mikojan és nyolc másik személy ellen az 1992-es novocserkaszki sortűz miatt, amelyet azonban a vádlottak elhunyta miatt megszüntettek.

Az áldozatok emlékének adózik az orosz elnök

A KEDVES ELVTÁRSAK! CSELEKMÉNYE

meglehetősen hűen ragaszkodik a valóságos eseményekhez.

A Villamosmozdonygyár dolgozói sztrájkba lépnek a jövedelmük csökkentése és számos élelmiszer árának felemelése miatt. A sztrájkhoz más üzemek dolgozói is csatlakoznak. Az elégedetlen dolgozok Lenin képével és a kommunista retorikát idéző transzparensekkel (pl „Világ proletárjai egyesüljetek”) a Pártház felé vonulnak, ahol a helyi pártbizottság értekezletet tart.

A tüntetők képviselői tárgyalni akarnak a Moszkvából érkezett vezetőkkel, de a téren elszabadulnak az indulatok, a Pártáz ablakait kővel dobálják

Agresszív elemek betörnek az épületbe, az ott tartózkodók menekülni kényszerülnek, az egyik tüntető heves beszédet tart az épület erkélyéről.
A Moszkvából odasietett politikusok, a párthierarchia magasrangú képviselői úgy döntenek, hogy a fegyveres erők bevetésével „állítják helyre a törvényes rendet”. A pártfunkcionáriusok kimenekülnek az épületből. A főszereplő Ljudmila hátramarad, és észreveszi, hogy egy ismeretlen személy puskával a kezében a padláson fészkeli be magát. Mire Ludmilla kiér az épületből elszabadul a pokol, lövések dördülnek el, pánik tör ki, az emberek hanyatt-homlok menekülnek. Az asszony kétségbeesetten kezdi keresni a lányát.
Ludmilla, a helyi pártbizottság munkatársa, egy keményvonalas kommunista, aki őszintén hisz egy új, boldogabb társadalom felépítésében és aki korábban egy értekezleten követelte a „rendbontók” szigorú megbüntetését, most személyesen is éríntett lesz az események következményében. Addigi egyértelmű képe a világról teljesen összeomlik. Lánya keresésében egy humánus KGB (állambiztonsági) tiszt van segítségére.

***

A Kedves elvtársak! – véleményem szerint – nagy precizitással ábrázolja a szovjet rendszer (vagyis a „létezett szocializmus” ) mechanizmusát. A film hűen mutatja az állampárt (a pártálam) működését, a bizottsági ülések légkörét, a „felsőbb szervektől” várt utasításokat, az államvédelmi szerv (KGB) működését, az ellenállással való kegyetlen leszámolást stb. Emellett a Kedves elvtársak! a tragikus esemény kapcsán nem az áldozatok szemszögéből ábrázolja a történteket, hanem a hatalom embereinek szemszögéből. Mit mond ezzel kapcsolatban a legilletékesebb, a film rendezője és a forgatókönyv társszerzője, Amdrej Koncsalovszkij? Egy interjúban így fogalmazott:
„…annyit mondhatok, hogy az volt a szándékom, hogy filmet készítsek arról a generációról, amelyik átélte a háborút, nagyon tiszta emberek, kommunisták voltak. Hittek abban a társadalomban, amelyet építettek, hittek Sztálinban, az ő nevével a mentek ki a frontra és haltak meg. Tulajdonképpen ők fanatikus emberek voltak, és minden fanatikusnak nagyon szűk a látóköre, és ebben rejlik a tragédiája…
…A filmemben két karaktert mutatok be – egy pártmunkást és egy KGB-tisztet, mindkettő tulajdonképpen tisztességes ember. A tiszt segíteni akar a szenvedő asszonynak. Nem világos, hogyan viszonyuljunk ehhez az emberhez. Éppen ez a művészet célja: – nem az, hogy megmondja, hogy mi a jó és mi a rossz, hanem az, hogy az emberek maguk alkossanak véleményt.”
Figyelemre méltó vélemény ez, mert ma nemcsak hazánkban, hanem Oroszországban is a “kommunista” szitokszó. Koncsalovszkij árnyaltabban viszonyul a pártállami múlthoz. A film főszereplőjét Ludmillát személyes érintettsége döbbenti rá, hogy azért valami még sincs rendben a magasztos elvek és a valóság viszonyában.
Érdekes Ludmilla és apja politikai véleményének megjelenítése. A keményvonalas pártmunkás apja a lázadás hallatára egy bőröndből előkotorja régi kozák egyenruháját, és beszámol lányának a 30-as évek ukrajnai éhínségéről. (Bár fonos adalék a térség történetéhez, számomra ez a rész nem tűnik teljesen életszerűnek. Nem volt az apának elég ideje erről korábban beszámolni? Hihető-e az, hogy a pártmunkás lakásában a szovjethatalommal össze nem férhető relikviákat rejteget valaki?)
Ludmilla és lázadozó lányának vitája viszont teljesen hihető. Ismeretes, hogy számos ellenzéki (akkori terminológiával disszidens) szülei az állampárt oszlopos tagjai voltak.


A KGB-s (rendvédelmi tiszt) alakja kitűnő példa arra, hogy a világ nem fekete-fehér, egy embertelen szervezetben is lehetnek olyan alakok, akikből nem halt ki az emberi érzés.
Érdekes a film magyar vonatkozása is. „Plijev tábornok, emlékszik arra, hogy 1956-ban Budapesten a fasiszták kommunistákat akasztottak és lenyúzták a bőrüket?” teszi fel a kérdést a tűzparancs végrehajtását vonakodó főtisztnek Mikojan, a Moszkvából érkezett legmagasabb rangú politikus. Ez a kérdés tükrözi egyrészt a hatalmasok szorongását, másrészt könyörtelenségüket.
A Kedves elvtársak! ugyan nem dokumentumfilm, de meglehetősen hűen követi az eseményeket, Azonban van egy megjegyzésem események bemutatásával kapcsolatosan. Ellentétben a történészek jelenlegi ismereteivel, a film egyértelműen azt sugallja, hogy mesterlövészek lőttek a tömegbe. Ezt kizárni nem lehet, de nincs rá bizonyíték.
Összefoglalva: a Kedves elvtársak! igen magas színvonalon tárja a néző elé, hogy még a Sztálin halála, az olvadás utáni „liberálisabb” szovjetrendszer is kíméletlenül leszámolt a hatalom ellen fellépőkkel. A két főszereplő alakja ugyanakkor azt illusztrálja, hogy voltak olyanok, akik fanatikusan hittek a rendszerben, ám ők nem gonoszok voltak, csupán elvakultak. A Kedves elvtársak! megjelenítési formája – nem véletlenül – hasonlít a sorozat előző filmjéhez, a Hidegháborúhoz. Szintén 3:4-es képparánnyal, monokróm filmen teszi teljesen hitelessé a több mint félévszázaddal ezelőtti világot. Ez a film nem csupán a diktatúra működéséről szól, hanem egy, a hatalom működésében szerepet vállaló kisember gyötrelmeiről is.
A Kedves elvtársak! 14 díjat, (közöttük az orosz Oscarnak hívott Nika 4 díját, a Velencei Filmfesztivál Zsűrijének Különdíját) és további 37 jelölést kapott.

A Kedves elvtársak rendezője Andrej Szergejevics Koncsalovszkij (1937-)

világhírű filmrendező, a neves szovjet-orosz Szergej Mihalkov és Natalja Koncsalovszkaja első gyermeke (öccse, Nikita Mihalkov szintén világhírű filmrendező).
Édesapja írta (társszerzőként) a szovjet-orosz himnusz szövegének 3(!) verzióját. (A Kedves elvtársak! egyik zenei motívumának, a többször elhangzó „Tavaszi induló”-nak, a szövegét is Sz. Mihalkov írta.)
Mihail Romm tanítványa, pályája kezdetén több filmet készített Andrej Tarkovszkijjal. Néhány filmet (közöttük egyet dobozba is raktak) készített a Szovjetunióban, majd 1980-ban az USA-ba távozott, ahol Hollywoodban dolgozott. Onnan az 1990-es években visszatért Oroszországba.
31 filmet rendezett, 37 film forgatókönyvének (társ)szerzője. 44 filmdíj és 65 jelölés birtokosa.

Ludmilla szerepében Julia Alekszandrovna Viszockaja (1973-)

Novocserkasszkban született, Belaruszban 1995-ben, Londonban 1998-ban szerzett színészi képesítést. Színházi karrierje a minszki Janka Kupała Nemzeti Színháznál kezdődött. (Ahhoz, hogy felvegyék a társulatba állampolgárság volt a feltétel, amelyet egy volt évfolyamtársával kötött névházassággal szerzett meg.)  Jelenleg egy moszkvai színházban játszik, emellett TV-ben gasztronómiai műsorokat vezet, Nemrég vendéglőt is nyitott Moszkvában.
A film rendezőjének, A Koncsalovszkijnak a felesége.
14 filben szerepelt, 7 díj (közöttük a Nika legjobb színésznő díj) és 7 jelölés birtokosa.

A teljes stáblista ITT található.

A magyar felirat INNEN tölthető le.

A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon.

VISSZA A FŐOLDALRA

Források

Wikipédia
Козлов Владимир Александрович:
Неизвестный СССР Противостояние народа и власти 1953–1985 гг Moszkva, 2006
Даниил Туровский:
Вторая Катынь Как советские власти расстреляли мирную демонстрацию в Новочеркасске — и кто сохранил память об этих событиях.
https://meduza.io/feature/2017/10/26/vtoraya-katyn
Валерия Высокосова:
Андрей Кончаловский: предпочитаю, чтобы зритель оставался в смятении
https://tass.ru/interviews/9928703
Time ():
Russia: And Then the Police Fired
https://content.time.com/time/subscriber/article/0,33009,827865,00.html

 

Leave a Reply