A Két élet eredeti címe: Zwei Leben (2012)
A Két élet, a Családi történetek sorozat következő filmje, abban különbözik az előző filmtől, a Más gyereke című alkotástól, hogy ebben a filmben a gyerekeket nem véletlenül, hiba következtében választották el vér szerinti szüleiktől, hanem előre eltervelt módon, egy gonosz ideológia indíttatására. A náci Németországban az eszement fajelméleti törekvés két módon kívánta megváltoztatni a világ „faji összetételét”: egyrészt ki akarta irtani az alsóbbrendű embereket („Untermensch”), és a felsőbbrendű emberek (“Herrenvolk”) „selejtesnek” ítélt egyedeit (Aktion T4, más néven Eutanáziaprogram); másrészt növelni akarta, a „fajilag kifogástalan” árja gyermekek születésének számát. A kitűzött cél megvalósítása érdekében alapította 1935-ben Heinrich Himmler a Lebensborn (Az élet forrása) elnevezésű szervezetet. Erről a szervezetről jelen bejegyzésben ITT lehet olvasni. A Két élet cselekményének hátterében egy ilyen Lebensborn gyerek története áll.
A két élet beharangozója (németül)
A két élet cselekménye
Katrine boldogan él a norvég Bergen közelében, szeretett férjével Bjartével, anyjával és a már szintén anya egyetemista lányával. Az asszony a náci korszakban született egy német katona és egy norvég lány gyermekeként. Mivel a gyereket a németek tökéletesen “árjának” tekintették, ezért a nácik egy Lebensborn-otthonból elhurcolták Németországba. A háború után az anyát büntetésből 2 évre egy táborba zárták el, a gyereke meg egy kelet-németországi gyermekotthonban nőtt fel.
A lánynak 20 éves korában sikerült megszöknie az NDK-ból, így meg tudta keresni anyukáját. A két Németországot elválasztó fal leomlása után egy fiatal ügyvéd, Sven Solbach a Lebensborn gyerekek elleni bűncselekmények miatt kárpótlási igénnyel akar fordulni az Európai Bírósághoz, ahol Katrinet és édesanyját tanúnak szeretné beidézni. Az asszony eleinte visszautasítja a felkérést arra hivatkozva, hogy meg akarja védeni anyját attól, hogy a múlt felidézése lelkileg felkavarja, de végül mégis kénytelen vallomást tenni.
Senki sem gyanítja, hogy Katrine múltjában nem az elhurcolása az egyetlen különleges dolog. Az ügyvéd minél behatóbban vizsgálja az asszony ügyét, annál világosabb lesz, hogy a Katrine által elmesélt történet teli van hazugsággal.
Az alkotók fokozatosan rávezetik a nézőt arra, hogy az asszony valódi személyazonossága nem az, amit évtizedeken át elhitetett magáról, és ő a történetben bár bűnrészes, ugyanakkor áldozat is.
***
A Két élet a XX. század történelmében két diktatúra idősíkjain játszódó thriller, egy családi dráma happy end nélkül. A mintegy másfélórás film első órájában egy harmonikus családot látunk, amit egy feszültséggel teli félóra követ. Az egész történetet a főszereplő Katrine szemszögéből figyeljük Juliane Köhler alakításában. A színésznő az idősíkok közötti ugrálással több évtizedet átívelő szerepet kapott; ezt a nehéz feladatot a színésznő nagyszerűen oldotta meg. Érzékletesen bemutatja, hogy miképpen zajlott az élete. Jól ábrázolja, hogy Katrine a hazugság miatt kettős életet él, kitűnően tárja fel az asszony belső drámáját. Férje, Bjarte mintegy ellenpólust képvisel feleségével szemben: egy nyílt, szeretettre méltó, talán kissé naiv ember. Az ő előéletéről jóval kevesebbet tudunk meg, ami azonban nem zavaró, hiszen csupán „belekavarodott” ebbe a nem mindennapi történetbe. Az anyát megszemélyesítő Liv Ullman, a világhírű norvég színésznő tulajdonképpen szintén mellékszerepet játszik el. Érdekes lett volna egy kicsit belelátni az ő tragédiájába is, de akkor minden bizonnyal az egy másik film lenne.
A Két élet meggyőzően mutatja be, hogy a valóság mennyire bonyolult, nem könnyű meghúzni a határt a Jó és a Rossz között, és embereket a politika milyen képtelen helyzetekbe taszíthat. Ezt a filmet nem csupán az érdekes történet miatt érdemes megnézni, hanem mesteri előadásmódja miatt is. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
A Két élet 7 filmdíjat kapott, és további 7 díjra jelölték.
A Két élet maghatározó alkotói
GEORG MAAS (1960) rendező
Forrás: Wikimedia
1984 és 1991 között a Berlini Német Film- és Televíziós Akadémia hallgatója volt. Szabó István és Tilint Swinton, valamint Krzysztof Kieślowszki mellett tanult az Európai Filmakadémián, ahol 1994-ben rendezői diplomát szerzett. Dokumentum- és játékfilmek rendezője, amelyek forgatókönyveit is általában ő írja. Öt filmdíjat kapott, és további 5 díjra jelölték. Hét filmet rendezett és hat film forgatókönyvét írta, 3 film operatóre és 4 film vágója is volt.
JUDITH KAUFMANN (1962) operatőr és társrendező
Forrás: Facebook
58 film operatőre volt, 3 forgatókönyv (közöttük a Két élet) társszerzője.
Katrine szerepében: JULIANE KÖRNER (1965)
Német színésznő. Szeret női rendezőkkel dolgozni, mert a nők jól megértik egymást. Tapasztalt színházi színésznő is, akinek határozott elképzelése van a hivatásról. Bár elnyerte a három nagy német filmdíjat, nem törekszik eljutni Hollywoodba. Szerepelt a 2003-ban Oscar-díjat elnyert Hontalanul Afrikában című filmben, Eva Braun szerepét alakította az Oscar díjra jelölt A bukás – Hitler utolsó napjai (2004) című alkotásban. Leghíresebb szerepét az Aimée & Jaguár című filmben alakította, amiért 1999-ben elnyerte (többek között) a Berlini Filmfesztivál Ezüstmedve díját a legjobb női alakításért. Eddig 60 filmszerept játszott el.
Bjarte szerepében:SVEN NORDIN (1957)
Színházi szerepei mellett gyakran foglalkoztatott filmszínész. Az elmúlt években a legtöbb népszerű norvég filmben szerepelt. Játszott a 2002-es Elling című filmben, amelyet a legjobb külföldi film Oscar díjára jelöltek. Eddig két filmdíjat nyert el, és további két jelölést tudhat magáénak. 63 filmben szerepelt.
Ase szerepében: LIV ULMANN (1938)
Nincs értelme itt részletezni a világsztár művészi karrierjét. 58 filmben szerepelt, 7 filmet rendezett és 4 film forgatókönyvének (társ)szerzője.
Sven szerepében KEN DUKEN (1979)
Édesanyja színésznő, eleinte ő tanította a színészet mesterségére. Később neves színészek oktatták, de sohasem volt színművészeti egyetem hallgatója. Filmen 1997-ben debütált, de első jelentős szerepét 2000-ben a Gran Paradiso című filmben játszotta el. Ebben a filmben egy tolószékbe kényszerült fiatalembert játszik. Azért, hogy hitelesen alakítsa a szerepet, elvégzett egy 3 hónapos tanfolyamot a tolószékes közlekedésről. Ebből is kitetszik, hogy igen komolyan veszi a rábízott feladatokat. További példa erre az, hogy egy másik film, a Max Manus kedvéért megtanult norvégül, amit a Két élet elkészítése során is hasznosítani tudott. Érdekesség, hogy színésznő felesége Marisa Leonie Bach a nagy zeneszerző egyenes ági leszármazottja. Több mint 90 filmszerepe volt, 2 filmet is rendezett, amelyek forgatókönyvének társszerzője is volt. Öt díjat kapott, tovább 11-re jelölték.
A magyar feliratot innen lehet letölteni
Köszönet a fordítóknak.
A Lebensborn e.V. (Az élet forrása bejegyzett egyesület)
alapszabálya szerint kizárólag jótékonysági célokat szolgál, azzal a célkitűzéssel. hogy:
1. Támogassa a faji és genetikai szempontból értékes nagy családokat,
2. Gondozza a fajilag és genetikailag értékes potenciális anyákat családjuknak gondos megvizsgálását követően abban a reményben, hogy ugyanolyan értékes gyerekeket fognak a világra hozni.
3. Gondozza az ilyen gyermekeket.
4. Gondozza a gyermekek anyáit.
5. A törvény értelmében az egyesület a született gyermekek gyámságát belátása szerint magához vonhatja.
A Lebensborn támogatására számíthatott minden olyan anya, aki “faji és genetikai szempontból megfelelt” függetlenül attól, hogy házasságból, vagy házasságon kívüli kapcsolatból szülte “fajilag és genetikailag megfelelő” apától (elsősorban az SS tagjaitól) fogant gyermekét. Himmler elképzelése szerint a „Lebensborn gyermekek” az „Új rend” elitjeihez, annak vezető rétegéhez fognak tartozni, mintegy annak nemesei lesznek.
Névadó ünnepség egy Lebensborn otthonban (Forrás: Wikimedia commons)
A Lebensborn egyesület leányszállásokat, szülőotthonokat létesített, ahol terhességük során ellátták a leendő anyákat, majd a megszületett „faji és genetikai szempontból kifogástalan” gyermekeket örökbe adták, vagy örökbeadásra felkínálták (lehetőleg) SS-tagok családjainak. Ha végiggondoljuk a célkitűzéseket, és a megvalósítás módszerét, nem volt szó másról, mint a “felsőbbrendű faj” tenyésztéséről. (Egy cseh film, a Pramen zivota – Az élet forrása –bemutatja, hogy miképpen zajlott az embertenyésztés egy Lebensborn leányszálláson. A filmet angol felirattal ITT lehet megnézni.)
1942-től a Lebensborn program új feladattal gazdagodott, mégpedig a megszállt területekről elhurcolt „fajilag alkalmas” gyerekeket „vette gondozásba” abból a célból, hogy elnémetesítse őket. A szüleiktől, hazájukból elrabolt gyerekeket u.n. Lebensborn-otthonokban helyezték el, ahol személyiségüket és identitásukat megváltoztatták, anyanyelvük használatát megtiltották. A megszállt területekről talán Lengyelországból hurcolták el a legtöbb gyereket, lengyel történészek számukat mintegy 150 000-200 000-re becsülik.
Lengyel gyerekek elrablása elnémetesítés céljára (Forrás:Wikipédia)
A megszállt területeken csupán 3 országban (Norvégiában, Dániában és Hollandiában) támogatták a hatóságok a helyi anyától és német apától származó gyermekek nemzését. A megszálló hatóságok Norvégiában különösen szorgalmazták a helyi lányok és a német katonák kapcsolatát, mert a (minden tudományosságot nélkülöző) fajelmélet szerint a norvégok a rendkívül sokra tartott északi germán fajhoz tartoznak, így különösen értékes gyermekek fognak születni. Az így „tenyésztett” gyerekek közül sokat Németországban adoptáltak.
A norvég lakosság azonban ugyancsak ellenszenvvel viseltetett azokkal a lányokkal szemben, akik a német SS-ektől és a Wermaht katonáitól szültek gyereket. A háború befejezése után ezeket a nőket a társadalom kiközösítette és megvetette, amit még a gyerekekre is kiterjesztett. A megvetett asszonyok között volt egy bizonyos Synni Lyngstad is, aki 19 évesen beleszeretett egy német katonába, és ebből a kapcsolatból egy gyerek született. A fiatal nő nem tudta elviselni a falu gyűlölködését, ezért 1947-ben kétéves lányával, Anni-Frid Lyngstad-dal Svédországba szökött. A kislány felcseperedve az ABBA rock együttes egyik énekese lett. Minden bizonnyal ő a leghíresebb Lebensborn gyerek.
Anni-Frid Lyngstad (Forrás: Wikipédia)
Amikor a német megszállók elhagyták Norvégiát számos Lebensborn gyereket evakuáltak, és németországi Lebensborn-otthonokban helyeztek el, közülük többeket a későbbi NDK területén. Az NDK titkosszolgálata részére ezek a gyerekek szintén nagyon értékesek lettek, hiszen szülőföldjük útlevelére voltak jogosultak.
Források:
Wikipédia
https://www.kino.de/film/zwei-leben-2012/
Gregor Torinus: Zwei Leben
http://www.filmstarts.de/kritiken/209960/kritik.html
Matthias Hannemann: Deine Biographie stimmt nicht
https://www.faz.net/aktuell/feuilleton/medien/tv-kritik/die-ard-zeigt-die-agentengeschichte-zwei-leben-13715968.html
Lisa-Maria Beham: „Kinder des Lebensborn e.V. Ihr Leben während und nach der nationalsozialistischen Diktatur.“
http://othes.univie.ac.at/23367/1/2012-09-28_0701409.pdf
Gordon István: A Lebensborn mostohagyermekei
http://nol.hu/archivum/archiv-344999-160958