Egy másodperc

Az Egy másodperc eredeti címe Yi miao zhong (2020)

Az Egy másodperc Kínában játszódik, az úgynevezett kulturális forradalom idején. Mi is volt a legújabbkori Kína történetének talán legborzalmasabb időszaka? Az autokrata vezetők különböző módszerekkel igyekeznek megszilárdítani, megőrizni hatalmukat: kedvezménnyekkel maguk mellé állítják (vagyis „megvásárolják”) a lakosságot, egyidejűleg elzárják őket a világtól és minden, nem tőlük származó információtól. Persze van, amikor keményebb erőszakkal nyílt diktatúrával, félelemkeltéssel, börtönökkel/lágerekkel harcolnak a tényleges vagy vélt ellenségeikkel szemben. Mao Ce-tung a hírhedt kínai kulturális forradalom idején a nyílt diktatúra kegyetlen eszközeit alkalmazta ellenfelei „meggyőzésére”, hatalmának megszilárdítására.

A kulturális forradalom

A kulturális forradalom (teljes nevén: Nagy Proletár Kulturális Forradalom) egy felüliről szervezett, társadalmi-politikai mozgalom volt Kínában, amely 1966-ban kezdődött. és 1976-ig tartott.
Miután a Kínai Kommunista Párt elnöke, Mao Ce-tung kudarcot vallott a Nagy Ugrás-ként elnevezett, a kínai gazdaság felgyorsítására tett avantgardista, katasztrófába torkollott kísérlettel, amely 1958 és 1962 között több 10 millió ember éhhalát okozta, hatalma meggyengült. A Kínai Népköztársaság alapítója, a „Nagy Kormányos” azonban igyekezett megerősíteni pozícióját. Ezt úgy akarta elérni, hogy 1966. május 16-án elindította a „Nagy Proletár Kulturális Forradalmat”, azzal a céllal, hogy megtisztítsa az országot „a burzsoázia képviselőitől, akik belopództak a pártba, a kormányba, a hadseregbe és a kultúra különböző területeire”.
Mao Ce-tungnak négy célja volt a kulturális forradalommal:

  • Hűséges káderekkel  akarta lecserélni a régi (vele nem egyetértő) vezetőket.
  • Számára kedvező módon átszervezni a Kínai Kommunista Pártot. A bürokrácia elleni harc jelszavával  támadta a párt  intézményeit, szervezetét és funkcionáriusait.
  • Forradalmi élményt akart nyújtani a fiataloknak. Ebből a célból a különböző oktatási intézményekben radikális fiatal oktatókból és diákokból csoportokat szerveztek az intézmény vezetésének bírálatára. A legaktívabb diákokból álló csoportok lettek a későbbi „vörösgárdisták”, akik azután rettegésben tartották az egész országot.
  • Olyan politikai változásokat akart elérni, amely megjavítja az oktatási, egészségügyi és kulturális rendszert.

Erről a a korszakról természetesen számos film született, néhány éve a Virtuálsi Filmklub „Szocvalóság” sorozatában néztük meg a Napraforgó című alkotást, amely szintén érintette ezt a korszakot. Az ebben a bejegyzésben taglalt Egy másodperc alig mutat be valamit a korszak kegyetlenségéből, de megismerhetjük azt a légkört, amiben a kínai emberek egy évtizeden át éltek.

Az Egy másodperc körüli bonyodalmak

Az Egy másodperc furcsa utat járt be addig, amíg a közönség elé nem került. A filmet a 2019-es Berlini Filmfesztiválon tervezték bemutatni, de néhány nappal a vetítés előtt visszahívták „technikai gondokra” hivatkozva. Ez a lépés különösen fájó lehetett a rendező számára, hiszen Zhang  Yimounak különleges a kapcsolata ezzel a fesztivállal, mert nemzetközi karrierje azzal indult, hogy első játékfilmje, a Vörös cirokmező 1988-ban ott Arany Medve díjat nyert. Berlinben később is több díjjal ismerték el művészetét, 1993-ban még a zsűri tagja is volt.
A forgatókönyvvel kapcsolatban is különös dolgok történtek. Geling Yan, a jelenleg Berlinben élő kínai-amerikai írónő, akinek regénye a forgatókönyv alapjául szolgált, 2018-ban – állítása szerint – még megkapta a rendezőtől a készülő film 33 oldalas forgatókönyvét, amelynek minden oldalán ott szerepelt az ő neve. Azonban amikor a filmet 2020-ban Kínában bemutatták, már a neve hiányzott a stáblistáról. Hogy ennek mi az oka, azt csak sejteni lehet. Az írónő ugyanis élesen kritizálta a kínai kormányt (az akkor tomboló) koronavírus járvány kezelése miatt. (Meg kell jegyezni, hogy az internetes film adatbázisban az írónő neve viszont ott van a stáblistán.)

Az Egy másodperc című film

Az Egy másodperc Kínában, a kulturális forradalom idején, az 1970-es években játszódik. Egy munka(átnevelö)táborból szökött rab feltétlenül meg akarja nézni a filmhíradó 22-es kiadását, amelyet a “Hősies fiúk és lányok” című propaganda célból készített nagyfilm előtt vetítenek.

A filmet egy motorkerékpáros szállítja az egyik helyi faluba, azonban indulás előtt a filmnek egyik dobozát egy ottlakó árva kislány ellopja, mivel nagy szüksége van a celluloid filmszalagra. A szökött rab és a kislány marakodnak a film dobozain. Mire a film megérkezik a faluba, ekkor derül ki, hogy a film egyik doboza lesett a motorkerékpárról és kinyílt, a film összegabalyodott és teljesen koszos lett. A helyiek által „Mozis Úr”-ként titulált mozigépész ezért bejelenti, hogy mivel a film teljesen összekoszolódott, a vetítés elmarad.

Végezetül a falu népének összefogásával megtisztítják az összegabalyodott kópiát, így már a vetítésnek nincs akadálya. A szökött rab ezután meg tudja nézni a Híradót, amelyben 1 másodpercig láthatja a vidékre vezényelt kamasz lányát, akit ott kemény fizikai munkát végez.

***

A film nyitójelenetében egy férfi (mint később megtudjuk egy szökött rab) bolyong heves szélben homokdűnék között. (A történet színhelye Észak-nyugat Kína, a Góbi sivatag vidéke.)

Amikor a főszereplő estére beér lakott területre, a sivatagi bolyongást követően nem ivóvizet keres, hanem „moziba akar menni”. Ezzel a képsorral a néző máris megtudja, hogy az Egy másodperc egyik témája maga a film. (Ez a téma korántsem egyedi, számos olyan film készült, amelynek témája maga a film, ilyen pl. az 1990-es olasz-francia Cinema Paradiso, vagy a nemrég bemutatott 2022-es amerikai A Fabelman család.) Az Egy másodperc a néző elé tárja, hogy mekkora eseményt jelentett a vidéki embereknek egy film érkezése a faluba.
A rendező Yimou Zhang több nyilatkozatában is kifejtette, hogy ezzel a filmjével le akarja róni tiszteletét a filmművészet iránt. Tisztelete mellett persze azt is láttatja a nézővel, hogy a film milyen hatásos eszköze a propagandának. Az 1964-es Hősies fiúk és lányok bevágott jelenetével és a Filmhíradó idézett részletével mérzékelteti. Talán legjobban az a jelenet fejezi ki a forgatókönyvíró-rendező erről alkotott véleményét, amelyben egy végtelenített szalagon újra meg újra megjelenik a filmvásznon ugyanaz a képsor. (Közhelynek számít ugyanis, hogy ha valamit egyfolytában ismételgetnek, előbb-utóbb igazságként fogja felfogni a közönség.)
Az Egy másodperc másik vonulata egy sajátságos road movie. A szökött rab bolyongása a kietlen sivatagi vidéken, a szegényes falvakban betekintést nyújt az akkori Kína vidékének életébe.
Az Egy másodperc keserédes történetének nagy pozitívuma, hogy csak egészen érintőlegesen jelennek meg a kulturális forradalom borzalmai. Csak egy elejtett mondatból lehet tudni, hogy a főszereplő megvert egy vörösgárdistát, és azért kell éveket átnevelő táborban töltenie. Egy rövid jelenet mutatja be, hogy hogyan bántak a biztonsági szolgálat emberei a szökött rabbal.
A film főszereplői:
a szökött rab, aki iránt a azért nem szabad a nézőnek túlságos szimpátiát mutatnia, hiszen célja eléréhez (mármint hogy meglássa lányát a filmhíradóban) erőszakhoz is folyamodik,
az árva kislány, aki egyfolytában képes hazudozni ugyancsak azért, hogy elérje célját,
a sunyi mozigépész, a hű pártkatona, aki pótolhatatlannak hiszi magát
szerintem mindhárman jól megalkotott figurák.
Az Egy másodperc befejezése azonban valahogy elüt a film történetének korábbi ívétől. Az ember nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy „a technikai gondok” megoldásaként kellett (többek között) egy ilyen jelenettel kiegészíteni a filmet azért, hogy az Egy másodperc végezetül azt sugallja, hogy a kulturális forradalom lezárulásával minden jobbra fordult.

Az Egy másodperc rendezője, a forgatókönyv (társ)szerzője: Zhang Yimou (Csang Ji-mou) 1951-

Az Egy másodperc rendezője az egyik legelismertebb kínai filmrendező. 165 díjat nyert el, és további 155 jelölést kapott. (Három filmjét a Jou Dou 1990; A vörös lámpások 1999; A hős 2002; jelölték a legjobb idegennyelvű filmek Oscar díjára, míg A repülő tőrök klánja 2004 a legjobb operatőri munkára kapott Oscar jelölést.) Szinte nincs olyan rangos filmdíj, amit Zhang Yimou ne kapott volna meg (pl. Arany Medve Berlinben, A Velencei _Filmfesztivál Nagydíja, a Cannesi Filmfesztivál Nagydíja stb.) Pedig az ő filmes karrierje nem könnyen indult. Orvos apja Csang Kaj-sek nacionalista seregében szolgált, egyik bátyja és nagybátyja Tajvanra követte a nacionalistákat, így – enyhén szólva -a későbbi rendező nem lett a kommunista hatalom kedvence.
A kulturális forradalom idején Zhang abbahagyta iskolai tanulmányait, először 3 évig mezőgazdasági munkásként dolgozott, majd 7 évig egy textilgyár volt a munkahelye. Ekkoriban kezdett festészettel és fotózással foglalkozni, első fényképezőgépét véradással szerzett pénzen vette meg. 1978-ban annak ellenére, hogy már túlkorosnak ítélték, sikerült felvételt nyernie a Pekingi Filmakadémia operatőri szakára. 1988-ban rendezte meg első filmjét, a Vörös cirokmező-t. Számos történelmi témájú filmjén túl egyéb alkotásai is foglalkoznak a kulturális forradalommal. (A galagonya fa alatt 2010; Hazatérés 2014).
Érdekesség, hogy rábízták a Pekingben rendezett 2008-as nyári olimpia és a 2022-es téli olimpia nyitó- és záróünnepségeinek megrendezését is. Művészetét nem csupán filmdíjakkal honorálták, megkapta a Boston University és a Yale University díszdoktori címét is.
37 fimet rendezett, és 11 film forgatókönyvénak (társ)szerzője. Jelenleg is dolgozik, két filmje van előkészületben.

A teljes stáblista ITT található.

A magyar felirat INNEN tölthető le.

A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon.

VISSZA A FŐOLDALRA

Források

Wikipédia

Chloe Yorke: Zhang Yimou: The Famed Director’s Complicated Relationship with Censors and Cinema
https://radii.co/article/zhang-yimou
Mike Ives
A Novelist Says a Movie Fails to Credit Her. The Film World Shrugs
https://www.nytimes.com/2022/07/23/movies/zhang-yimou-movie.html
David Ehrlich: ‘One Second’ Review: Zhang Yimou’s Censored Ode to the Power of Cinema Finally Sees the Light of Day
https://www.indiewire.com/2021/09/one-second-review-zhang-yimou-1234665559/

 

Leave a Reply