Eredeti címe: Gagarin (pervij v koszmosze) 2013
Gagarin (első a világűrben)
A film talán a leghatásosabb propagandaeszköz az emberek meggyőzésére, vagy akár manipulálására. Propagandafilmnek nem csupán a közvetlen agitációs (zömében dokumentum-) filmeket kell tekinteni, hanem a meggyőzés eszközéül szánt, egyoldalú gondolatmenetet sulykoló filmeket is. Természetesen az, hogy egy film propaganda céllal készült, nem jelenti azt, hogy silány fércműnek kell lennie. Komoly filmművészeti értéket mutat fel például Eizenstein Patyomkin páncélos-a, vagy Riefenstahl Az akarat diadala.
Sorozatunkban egy olyan egyértelmű propaganda céllal készült filmet, a Gagarin (első a világűrben) című alkotást nézünk meg, amely egy valóban nagy emberi teljesítményről szól, az első űrrepülés krónikájáról.
Miért tartom ezt a filmet propagandafilmnek? Ez a 2013-ban készített film a ma már nem létező Szovjetunió „hősi” korszakát idézi vissza, amikor a szovjet (hadi)technika egy vonatkozásban, az űrkutatásban kétségtelenül megelőzte az amerikaiakat, a szovjetek elsőként küldtek embert a világűrbe. A film nem is titkoltan erről a versenyről szól, bemutatja a „szovjet nép” ujjongását megtudtván, hogy szovjet ember járt először az űrben. Hogy ez az össznépi örömködés mennyire hiteles, azt ma már nehéz megítélni.
Propagandafilmnek tartom azért, mert a XXI. század első negyedében az orosz lakosság jelentős része visszasírja azt a Szovjetuniót, azt a korszakot, amikor országuk szuperhatalom volt. Egy 2016 márciusában végzett reprezentatív felmérésben Oroszország különböző részén 1600 embernek véleményét (3,5 %-os statisztikai hibával) összegezték az alábbi kérdésre adott válaszban:
Ha a Szovjetunió fenntartásáról szóló referendumot ma tartanák, hogyan válaszolna a következő kérdésre: „Szükségesnek tartja-e megtartani a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét, mint azonos jogú szuverén köztársaságok megújult föderációját, ahol teljes mértékben garantálják minden nemzetiségű ember szabadságát és jogait?”
Forrás: https://wciom.ru/index.php?id=236&uid=115619
A grafikonon jól látható, hogy a teljes lakosság körében is többségben van azok száma (64 %), akik ma nem szüntetnék meg a Szovjetuniót. Az életkor növekedésével az igen válaszok száma nő, és a 60 éves korosztály körében, akik már felnőttként megtapasztalták azt a világot 76 % IGEN-t adtak a feltett kérdésre. (Az 1991-es referendumon a teljes lakosság körében 76 % volt az IGEN-ek száma ugyanerre a kérdésre. Az pedig már a sors iróniája, hogy a kinyilvánított népakarat ellenére az év végére a Szovjetunió szétesett, a szuperhatalom megszűnt létezni.)
Mivel a mai orosz hatalom szándéka az ország nagyhatalmi státuszának helyreállítása, ezt a nosztalgiát érdekében áll erősíteni. Gagarin személye tökéletesen alkalmas arra, hogy szimbolizáljon mindent, ami jó volt a szovjet világban. A népesség 91 százaléka szerint a szovjet idők második legnagyobb teljesítménye az ő űrrepülése volt, közvetlenül a II. világháborús győzelem után. (Természetesen a háborús győzelemről is születnek ma is propagandafilmek.)
Forrás: https://wciom.ru/index.php?id=236&uid=3864
Gagarin 1961 április 12-én hajtotta végre történelmi űrutazását. Talán ekkor volt a Szovjetunió sikerei csúcsán, öt nappal Gagarin repülése után csúfos kudarcot vallott az amerikai titkos szolgálat (CIA) szervezésében, kubai emigránsok által megkísérelt Disznó-Öbölbeli invázió, amelynek célja a szovjetbarát kubai kormány megdöntése volt. A kudarc óriási presztízsveszteséget jelentett az USA számára.
A posztszovjet politikai elit Gagarin alakját saját szimbólumának sajátította ki. Ez annak a birodalmi politikának része, amely az Orosz Birodalom zászlaját és a cári címert hozta vissza, ugyanakkor a szovjet himnusz dallamát tartotta meg, igaz ugyan, hogy megváltozott (harmadik) szöveggel. Nem csoda tehát, hogy a Gagarin című film költségvetését az állam finanszírozta.
AKKOR EGYÁLTALÁN MIÉRT ÉRDEMES EZT A FILMET MEGNÉZNI? Először is, egy valóban történelmi jelentőségű eseményt dolgoz fel. Másodszor is, bemutatja Gagarin űrrepülésének hatalmas technikai és emberi hátterét. Harmadszor, de nem utolsósorban, a film képi világa lenyűgözi a nézőt.
Sajátossága a filmnek, hogy bár nem dokumentumfilm, meglehetősen ragaszkodik a valóságban megtörténtekhez. Érdekesség, hogy a film 108 percig tart, pontosan olyan hosszú, mint amennyi időt Gagarin időzött a világűrben.
A Gagarin beharangozója
A Gagarin (első a viágűrben) tartalma
A film a nevezetes repülés előestjén, 1961 április 11-én kezdődik, a Szergej Koroljov, az űrprogram főkonstruktőre felkeresi a rakétakilövő rámpát, ahol még javában folynak a munkálatok. Ezután meglátogat két űrhajóst (Jurij Gagarint és German Tyitovot), akiknek egyike másnap felszáll a világűrbe. A két fiatalember – természetesen – nem tud aludni az izgalomtól. Másnap reggel Gagarin és Tyitov reggeli tornát végeznek. Ezután Gagarin egy kutyával, Zvezdával incselkedik, azzal az állattal, amely már megjárta a világűrt. Tyitov érthető módon bánatos, hogy neki csupán a tartalék szerepe jutott, mert az emberiség az első űrhajós nevét fogja megjegyezni.
Az űrhajósokat már az utazáshoz beöltöztetve autóbusszal szállítják a rakétához, Gagarin itt is viccelődik, megkéri kollégáit, hogy fordítsák meg ülését, hogy ne kelljen menetiránnyal szemben utaznia. Gagarin már az űrhajóban ülve készül a felszállásra, amikor egy technikai probléma jelentkezik, kiderül, hogy a kabin egyik ajtaja nincs jól lezárva, ezért azt meg kell nyitni, és újra lezárni.
A repülés tervszerűen zajlik, Hruscsov az állampárt főtitkára utasítja a honvédelmi minisztert, hogy Gagarint egy rendfokozatot kihagyva őrnaggyá léptessék elő.
A leszállásnál kisebb nehézség lépett fel, ezért az űrhajós kénytelen a kézivezérlést bekapcsolni. Gagarin végezetül ejtőernyővel ér földet. A film azzal fejeződik be, hogy látjuk, amint az ünneplő tömeg a moszkvai Vörös Térre hömpölyög.
A repülés során számos flashback idézi vissza Gagarin korábbi életét, többek között éhezését a német megszállás idején, hogyan lett vadászrepülő, hogyan ismerkedett meg feleségével, valamint milyen volt az űrhajós kiképzés.
A Gagarin fogadtatása
ugyancsak vegyes volt. Pozitívumnak ítélték meg a kritikák, hogy ez az első életrajzi film az első űrhajósról. Gagarin családja ugyanis korábban nem adott engedélyt a megfilmesítésre. A kritikák elismerik, hogy a látványos film megkísérli bemutatni Gagarin emberi vonásait, és azt a kemény munkát, amit a kiképzés során az űrhajósok végeznek. Ugyanakkor sokan kifogásolták, hogy a film befejeződik az űrrepülés utáni sikeres földreszállással, és nem foglalkozik Gagarin további életével, tragikus halálával. Ez utóbbiról rengeteg legenda, feltételezések tucatja kereng. Nem kívánok ezekkel a teóriákkal foglalkozni, akit érdekel, ITT például olvashat róla.
Én viszont nem gondolom, hogy egy, az űrrepülésről szóló filmben feltétlen be kell mutatni Gagarin szenzációs teljesítménye utáni életét is. Nem hiányzik, hogy lássuk azt, hogy mint egy győzelmi lobogót körbeutaztatták vele a világot, hogy valóban tönkre ment-e a házassága, hogy lássam (ha igaz) borostásan alkoholmámorban fetrengeni stb. Az, hogy egy fantasztikus tettet végrehajtó fiatalember miképpen tudja feldolgozni a hirtelen jött hírnevet, az tényleg lehet egy dráma témája, de az egy másik alkotás lenne.
Nekem más kifogásaim vannak a filmmel kapcsolatban. Nincs szó arról, hogy az első űrhajós kiválasztásánál politikai (propaganda?) szempontok szerepeltek. Jurij Gagarint azért részesítették előnyben German Tyitovval szemben, mert „megfelelőbb volt a származása”, Tyitovnak ugyanis tanító volt az apja, vagyis értelmiségi származású volt. Szerintem belefért volna a filmbe Koroljov árnyaltabb bemutatása is, jó lett volna jelezni, hogy az űrprogram vezéralakja is a sztálini terror áldozata volt, megjárta a Gulagot. Általában is amennyit látunk a „szovjet valóságból”, az idilli, problémamentes kép. Viszont éppen ez volt a film alkotóinak talán nem is titkolt célja.
A film rendezője: Pavel Parhomenko (1957)
Jelentős tapasztalattal rendelkezik a filmgyártásban, 32 film látványtervezője (production designer) volt, ez a film volt az első rendezése.
A címszereplő Jaroszlav Zsalnyin (1986)
Harmincnyolc filmben szerepelt.
A film megtalálható a YOUTUBE-n, a felirat ITT található, köszönet érte ‘epsuni’-nak. A stáblistát ITT lehet megnézni.
Források:
Wikipédia
J. Doran+P. Bizony:Starman the Truth Behind the Legend of Yuri Gagarin (nyomtava)
Ekaterina Kalinina: Mediated Post-Soviet Nostalgia
http://www.diva-portal.org/smash/get/diva2:746181/FULLTEXT01.pdf.
Slava Gerovoich:“Why Are We Telling Lies?” The Creation of Soviet Space History Myths
https://www.researchgate.net/publication/228007538_Why_Are_We_Telling_Lies_The_Creation_of_Soviet_Space_History_Myths
Kostova: Az orosz film reneszánsza
http://galaktika.hu/az-orosz-film-reneszansza/
Андрей Сидорчик: Не дотянули. Рецензия на фильм «Гагарин. Первый в космосе»
http://www.aif.ru/culture/movie/44178