A zongoratanárnő eredeti címe: La pianiste (2001)
A zongoratanárnő a felületes szemlélőnek ellentétben a „Megfilmesítve” sorozat előző két filmjével (A megalkuvó, A kecske ünnepe) nem komoly társadalmi problémákkal foglalkozik, hanem egy erotikus már-már pornográfiába hajló alkotás. A Nobel-díjas Elfriede Jelinek 1983-ban megjelent könyve szinte egy banális történet: adott egy középkorú csinos, egyedülálló hölgy, akinek apja már a cselekmény kezdete előtt (egy elmegyógyintézet ápoltjaként) jobblétre szenderült, zsarnoki természetű anyjával él, szexuális vágyai kielégítetlenek. Ez a történet jó alapja lehetne egy érzelmes lányregénynek vagy egy romantikus hollywoodi filmnek.
Az, hogy A zongoratanárnő korántsem ilyen alkotás, arról már a regény első bekezdésében meggyőződhet az olvasó, amely előrevetít egy komor történetet:
„A lakásba, amit az anyjával oszt meg, forgószélként viharzik be Erika Kohut, a zongoratanárnő. Az anyja előszeretettel nevezi Erikát kis ciklonomnak, hiszen a gyerek olykor rendkívüli sebességgel közlekedik. Mostanság épp azon igyekszik, hogy megszabaduljon az anyjától. Erika harmincas éveinek vége felé jár. Az anyja, korát tekintve, akár nagyanyja is lehetne, Erika csak hosszú, küzdelmes házasévek után jött a világra. Az apa ekkor azonnal átadta lányának a stafétabotot, és lelépett. Erika fellépett, az apa pedig le,,,,, Az anya ott már áll hatalmasan, kérdőre vonja, falhoz állítja. Ő az inkvizítor és a kivégzőosztag egy személyben…”
Jelinek nemzetközi sikert aratott regényét Michael Haneke 2001-ben vitte filmvászonra.
A zongoratanárnő írója: Elfriede Jelinek (1946)
Elfriede Jelinek az első osztrák író, akit Nobel díjjal (2004-ben) tüntettek ki a német nyelvterületen, talán a legtöbb irodalmi díjjal kitüntetett kortárs szerző.
Édesapja egy cseh származású holokauszt túlélő volt, aki Elfriede gyerekkorában már súlyos lelki betegségben szenvedett, 1969-ben halt meg egy elmegyógyintézetben. A katolikus nagypolgári családból származó édesanyja Elfriedeből mindenáron híres zenészt akart faragni, a kislányt 13 éves korában fel is vették, a bécsi konzervatóriumba, ahol zongorán, orgonán és fuvolán tanult játszani, de korábban több más hangszerrel is próbálkozott. Ezalatt párhuzamosan végezte a gimnáziumot is. Érettségi után idegösszeroppanást kapott, ennek ellenére néhány szemesztert elvégzett a Bécsi Egyetemen, ahol művészettörténetet és színházművészetet hallgatott. Egyetemi tanulmányait 1967-ben abba kellett hagynia egy újabb idegösszeroppanás miatt. Egy évet teljes elzártságban töltött, ekkor – terápiás céllal –kezdet írni, több verse meg is jelent. Édesapja halála után kezdett gyógyulni, ekkor már számos rádiójátékot és színdarabot írt. Széles nemzetközi ismeretséget az 1983-ban megjelent A zongoratanárnő hozta el számára. Számos műve magyarul is megjelent.
Szorongásai minden bizonnyal gyakran eluralkodnak rajta, a Nobel díj átadására sem ment el, beszédét videofelvételen játszották le a díjátadó ünnepségen.
A zongortanárnő rendezője: Michael Haneke (1942)
Haneke korunk egyik legjelentősebb filmrendezője, aki érzékeny társadalomszemléltével mindig elgondolkodásra készteti a nézőt. Egy, a Népszavának adott interjújában meg is fogalmazza hozzáállását a filmkészítéshez, miért nyúl előszeretettel a nehéz témákhoz. Arra a kérdésre, hogy optimista vagy pesszimista-e ezt a választ adta:
„A gondolataim mozgóképes megfogalmazása lehetőséget teremt a világot meghatározó válaszok megtalálására. Ha nem így lenne, nem készítenék filmeket. Így azt mondom: én abszolúte optimista vagyok. A pesszimisták azok a kollégák, akik vígjátékokat készítenek, mert hülyének tartják az embereket, akiknek már nem érdemes komoly kérdéseket feltenni.”
1942-ben Németországban született, szülei mindketten színészek voltak. Eredetileg színész és zongorista szeretett volna lenni, azonban terveit nem sikerült valóra váltania. Így beiratkozott a Bécsi Egyetemre, ahol filozófiát, pszichológiát és színháztudományt hallgatott, már hallgatóként filmkritikákat jelentetett meg, Végzés után dramaturgként és szerkesztőként dolgozott az egyik nyugat-németországi televíziós társaságnál. 1974-ben készítette el első TV filmjét, amit néhány további TV film követett. Első nagyjátékfilmjét (A hetedik kontinens ) viszonylag későn, 1989-ben rendezte meg. A zongoratanárnő hozta meg számára (is) a nemzetközi hírnevet, amely elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál nagydíját, szereplői pedig a legjobb férfi és legjobb női főszereplőnek járó díjakat. Két későbbi filmje is A fehér szalag (2009) és a Szerelem (2012) nagy sikert hozott számára, mindkét film elnyerte a Cannes-i Arany Pálmát, az utóbbi pedig a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat is. Lergutóbbi (lehet, hogy utolsó?) filmje a Happy End könnyedebb hangvételű, számos korábbi film szereplője felbukkan benne, de – szerintem – nem tartozik a sikerült alkotásai közé.
Aki részletesebben meg akar ismerkedni Haneke munkásságával, annak a sok tanulmány közül Csoma Emőke és Gerencsér Péter ezeket az elemzéseit ajánlom figyelmébe.
A zongoratanárnő cselekménye
Erika Kohut harmincas éveinek végét taposó zongoratanárnő kettesben él együtt a felette zsarnokoskodó édesanyjával. Erika fegyelmezett megjelenése és tanítványaival szemben tanúsított zord viselkedése mögött egy magányos nő rejtőzik, aki szexuális vágyát pornómozi felkeresésével, autósmoziban való kukkolással elégíti ki.
Egy házikoncerten Erika megismerkedik a műegyetemi hallgató Walter Klemmerrel, aki szintén a komolyzene rajongója. Ezt követően a fiatalember azért felvételizik a Konzervatóriumba, hogy Erika tanítványa lehessen. Bár Erika nem ért egyet a felvételi bizottság többi tagjával, Waltert felvételre alkalmasnak találják, így Erika tanítványa lesz. A tanár-diák kapcsolatot Walter igyekszik feszegetni, és Erikának bár ő titkolja, imponál a fiatalember.
Egy másik tanítvánnyal, a szorongó Anna Schoberrel Erika ugyancsak keményen viselkedik, és amikor meglátja, hogy Walter igyekszik kedvesen megnyugtatni a lányt, a tanárnő bosszúból a kislány zsebébe üvegszilánkot csempészik, hogy a lány ne tudjon szerepelni a tervezett koncerten.
A látványos zűrzavar után Walter követi Erikát a mosdóba, ahol megcsókolja tanárnőjét. Erika a fiúval kegyetlenül viselkedik és szexuálisan megkínozza, majd közli vele, hogy majd egy levélben közli vele kapcsolatuk feltételeit és módját.
A következő jelenetben megtudjuk, hogy mivel nagyon szűk az idő a koncertig, Erika fogja a koncerten helyettesíteni tanítványát.
Walter egyre csak ostromolja Erikát, de a nő a fiúval csak a mazochista fantáziáját hajlandó kielégíteni. Erika egy levélben közli Walterrel az igényeit, azt elolvasván a fiú megundorodik tőle. Erika bocsánatot akar kérni Waltertől, ezért utána megy a hokipályára, ahol egy raktárban szeretkezni kezdenek. Ám Erika nem képes rá, elhányja magát.Aznap éjjel Walter felmegy Erika lakására, Erika anyját bezárja az egyik szobába, és a másik szobában úgy támad tanárnőjére, ahogy azt a nő a levelében megkövetelte: elnáspángolja és megerőszakolja.
Másnap, amikor Erika a koncertre készül, ahol Annát kell helyettesítenie, egy konyhakést tesz retiküljébe. A Konzervatórium előcsarnokába Walter vidáman érkezik, ahol tanárnőjét meglehetősen nyeglén köszönti. Közvetlenül a koncert kezdete előtt a zaklatott Erika a magával hozott konyhakéssel saját vállába szúr, és elhagyja a Konzervatórium épületét.
***
A regény végig egy narrátor harmadik személyben szóló elbeszélése, egyetlen dialógus sincs benne. Kíváncsi voltam, hogy hogyan lehet egy ilyen könyvet megfilmesíteni. Ez nagyszerűen sikerült, amihez persze olyan kitűnő rendező kellett, mint amilyen Mihcael Haneke. A regényben részletesen taglalt szexuális jeleneteket úgy sikerült vászonra vinnie, hogy elkerüli a pornográfiát. (A pornográf és az erotikus film között azt a jelentős különbséget látom, hogy előbbi a nemi szervekre koncentrálva részletesen mutatja be a szex jeleneteket, utóbbi csupán érzékelteti azokat.)
A megfilmesített változat nagyon kis változtatással követi a regény cselekményét, rendkívül hűen ábrázolja a regényben leírt hangulatot. Ugyanakkor önálló alkotás. Haneke A zongoratanárnő filmben Erika alakjára más hangsúlyt fektet. Jelinek az anyai terror alatt szenvedő Erika szerelemre való alkalmatlanságára koncentrál, míg Haneke nem csupán a nő kielégítetlen vágyait hozza előtérbe, hanem bemutatja a nők másodrendű voltát is a férfiak uralta társadalomban. (Jó példa erre ez a jelenet: Erika bemegy a peepshow bárba, az ott tébláboló férfiak óriási megrökönyödéssel bámulnak rá, hiszen az a férfiak számára fenntartott tér.)
A regényben Jelinek a felnőtt Erika viselkedését múltbeli tapasztalataival, frusztrációjával indokolja, míg a filmben Haneke a múlttal egyáltalán nem is foglalkozik, csupán a jelenlegi állapotra összpontosít. Ugyanez vonatkozik Walter ábrázolására is, a könyv többet foglalkozik a történettel Walter szemszögéből mint a film.
A zenei hatás nagyon fontos a megfilmesített alkotásban (ami nem is csoda, hiszen az író, a rendező, a női fpszereplő is komoly zenei tanulmányokat folytatott), ez a regényben természetesen nem kaphat ilyen hangsúlyos szerepet.
Tulajdonképpen A zongoratanárnő két változata között az alapvető különbséget abban látom, hogy bár mindkét alkotás ábrázolja a nők társadalmi elnyomását, Jelinek inkább az egyéni történetre koncentrál, Haneke viszont Erika alakjával egy általános képet tár a néző elé.
A zongaratanárnő című film két nagyszerű művész találkozásának eredménye. Ezért nem meglepő, hogy számos rangos díjjal jutalmazták (18 díj és 23 jelölés). Az elismerésekhez természetesen hozzájárult a három főszereplő (Isabelle Huppert, Annie Girardot és Benoît Magimel) rendkívül jó alakítása is.
A teljes stáblista ITT található.
A filmet magyar szinkronnal ITT lehet megnézni
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon.
Források:
Wikipédia
Földényi F. László: Jéghideg erotika
https://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=2452
Fazekas Balázs: Szex, szerelem, bántalmazás
https://www.filmtekercs.hu/magazin/frankofon-filmnapok-2016-szex-szerelem-bantalmazas-
Sofia Gourgoulianni : A comparative study between Elfriede Jelinek’s book and Michale Haneke’s film of “The piano teacher”
https://jlahnet.com/wp-content/uploads/2020/07/7.pdf
Csákvári Géza: Michael Haneke – Az abszolút optimista
https://nepszava.hu/1142874_michael-haneke-az-abszolut-optimista
Csoma Emőke: …valaki elárulná nekem, hogy mégis ki az a Haneke?
https://www.filmtett.ro/cikk/1151/michael-haneke-a-celluloid-szolid-szadistaja-1
https://www.filmtett.ro/cikk/1165/michael-haneke-a-celluloid-szolid-szadistaja-2
Gerencsér Péter: A bennünk lakó náci (Haneke-portré)
https://dunszt.sk/2021/01/05/a-bennunk-lako-naci-haneke-portre/