A megalkuvó eredeti címe: Il conformista
A MEGALKUVÓ „A Megfilmesítve” sorozat első filmje Alberto Moravia1951-ben megjelent regényének mintegy húsz évvel később (1970-ben) készült adaptációja.
A MEGALKUVÓ írója: Alberto Moravia (1907-1990)
Olasz újság- és regényíró volt, regényei a társadalmi elidegenedéssel, a modern szexualitással és az egzisztencializmussal foglalkoznak. A 20. századi olasz irodalom meghatározó alakja volt.
Moravia 8 éves korában csont-tuberkulózisban megbetegedett, több évig ágyhoz volt kötve, és ezalatt rengeteget olvasott, valamint megtanult franciául, németül és angolul. Gyerekkorában kezdett el írni, 1929-ben jelent meg első regénye (A közönyösök), amelyet azután gazdag életmű követett. 13-szor jelölték Irodalmi Nobel Díjra, azonban végül nem nyerte el ezt a rangos elismerést.
Moravia az olasz fasiszta rendszer ellensége volt, ezért több munkáját el is kobozták, egy időben csak álnéven tudott publikálni.
Moravia életéről és munkásságáról I magyarul ITT és ITT lehet olvasni.
A MEGALKUVÓ rendezője: Bernardo Bertolucci (1941-2018)
Bernardo Bertolucci az olaszországi Parmában született. Attilio Bertolucci neves költő fia volt. Művészek között nevelkedet, így nem meglepő, hogy már 15 éves korában kezdett írni, írásaiért rangos irodalmi díjat is kapott. Azonban hamarosan a film iránt kezdett érdeklődni, mert úgy gondolta, hogy a filmmel jobban lehet visszaadni a valóságot, mint írással. Filmrendezői pályafutását a fiatal Bernardo a család barátjának, Pier Paolo Pasolininak támogatásával kezdte. 1962-ben Pasolini forgatókönyve alapján forgatta a Kaszás című filmjét.
Az egyik legjelentősebb olasz rendezőként tartják számon, 27 filmet rendezett és szinte mindegyik film forgatókönyvének elkészítésében is részt vett. Összesen 51 díjat és 37 jelölést kapott művészetére. Két Oscar díjat nyert, az (Utolsó császár, 1987) rendezőjeként és a forgatókönyv társszerzőjeként. (Ezt a filmet összesen 9 Oscar díjjal jutalmazták.) Két további Oscar jelölést is kapott, a híres-hírhedt Utolsó tangó Párizsban (1972) rendezőjeként és A megalkuvó (1970) legjobb adaptációjáért.
Bertolucci marxistának vallotta magát, filmjei többnyire politikai témával foglalkoznak.
A rendező életéről és művészetéről magyarul ITT és ITT találunk részletes elemzést.
A MEGALKUVÓ
A történet nem sokkal a II, világháború előtt játszódik: 1938-ban kezdődik, és 1943-ban Mussolini bukása napján (1943. július 24) fejeződik be. Marcello Clerici a Mussolini rendszer kishivatalnoka azt a megbízatást kapja, hogy utazzon Párizsba, és vegyen részt egy a Mussolini rendszere ellen szervezkedő baloldali értelmiségi, Marcello volt professzora, Quadri likvidálásában.
Marcello minden igyekezete arra irányul, hogy „normális” legyen, vagyis hogy betagozódjon a társadalomba. (A főszereplőnek ez a tulajdonsága adja a film címét – Il conformista . Bár az olasz cím szó szerinti fordítása „az alkalmazkodó” lenne, ami sokkal jobban jellemzi a főszereplő jellemét, a könyv is, a film is egyaránt A megalkuvó magyar címet kapta.) Marcello, hogy a „normalitást” elérje, szükségesnek látja, hogy azt a fiatal lányt, Giuliat, akinek udvarol, és akit bár kedvel, de nem szerelmes belé, vegye el feleségül. Főnökének ezért felajánlja, hogy a párizsi megbízatást nászútjával köti össze.
Párizsban Marcello feleségével meglátogatja volt professzorát, Ettől kezdve a felszínen szolid társasági életet folytat a két házaspár, együtt vacsoráznak, még egy lokált is felkeresnek.
Ugyanakkor a professzor sejti, hogy volt tanítványát az olasz titkosszolgálat küldte hozzá, és ezt a véleményét feleségével, Annaval is megosztja. A professzor bejelenti, hogy elutazik vidéki házába, ami kapóra jön a titkosszolgálat embereinek a merénylet végrehajtására. Zavart okoz azonban, hogy Marcello beleszeret Annába, aki viszont szexuálisan közeledik Giuliához. Marcello úgy akarja megszervezni a merényletet, hogy Annát megkímélje, ezért lebeszéli arról, hogy férjével utazzon. Anna amikor rádöbben, hogy Guliat nem tudta meghódítani, mégis férjével tart. Marcello megtudva, hogy szerelme mégis a professzorral utazik azért, hogy megmentse az asszonyt, utánuk megy kollégája autóján. Quadriék kocsiját éppen akkor érik be, amikor a professzor kocsija az ügynökök által felállított csapdához ér. A rejtekhelyükről előbújt ügynökök a professzort agyonszurkálják, felesége menekülni próbál, Marcello autójának felhúzott ablakát verve könyörög segítségért, aki viszont szenvtelen arccal figyeli kínlódását. Az ügynökök Annát lelövik.
Öt év múlva Mussolini bukásának napján Marcello kimegy megnézni az utcára, hogy – amint feleségével közli – megnézze, hogy miképpen bukik meg egy diktatúra. Ekkor már az utca népéhez ő ordibál és mutogat a fasisztákra. Ez a jelenet kristálytisztán bizonyítja, hogy Marcello nem A megalkuvó, nem ráerőszakolt hatásnak enged, hanem egyszerűen alkalmazkodni kíván a (mindenkori) hatalomhoz.
Mercellonak, a mindenáron „normalitásra” való törekvését, a környezethez való alkalmazkodást, a beilleszkedést egy fiatalkori bűncselekménye miatti bűntudata okozza. A cselekmény kibontakozása során Marcello visszaemlékszik életének meghatározó mozzanatára, amikor 13 éves korában egy pedofil férfi el akarta csábítani, akit ezért egy pisztollyal fejbe lőtt. Marcello a férfit halottnak hiszi és elmenekül. A főszereplő „normalitásra” való törekvését az is indokolja, hogy szülei sem „normálisak”: apja elmebeteg, anyja kábítószerfüggő. A történet végigköveti az alkalmazkodó Marcello útját: eleinte pusztán egyszerű kispolgár akar lenni, olyan akar lenni, mint a többiek, később a hatalomnak kedvébe járva szerepet vállal a volt tanárja elleni merénylet megvalósításában. Ez utóbbival el is éri, hogy végre „normális” lesz, egy ember a tömegből, kellemes kispolgári egzisztenciát teremt magának és családjának.
Ám a történet végén megváltozik a helyzet: Mussolini bukásával más lesz a „normális”, és Marcello „feljelenti” a fasisztákat. És itt a filmben a történet eltér a könyvétől, mert Moravia könyvének végén Marcellot egy repülőgépről jövő géppuskasorozat leteríti. A filmben a másik lényeges eltérés a könyvtől az, hogy a filmben Marcello jelen van a merényletnél, míg a könyvben ekkor már Rómában tartózkodik.
A Megalkuvó film alapvetően hűen követi A megalkuvó regény történetét, azonban Bertolucci a Moravia által alkalmazott lineárisan tálalt történetet egy sor flashback-kel tárja a néző elé. Ez a megközelítési mód – szerintem – több gondolkodásra készteti az alkotás befogadását.
A megalkuvó két rendkívüli alkotó munkájának terméke. A film mintegy ötven évvel születése után is lenyűgözi a nézőt, és sajnos aktualitását sem vesztette el. Bertolucci filmjében az olasz fasiszta államot úgy mutatja be, mint egy férfiak által dominált, patriarchális és konzervatív társadalmat. Ma is vannak ilyen államok, sőt olyan hatalmon lévő politikusok is vannak, akik arra törekednek, hogy ilyen államot hozzanak létre.
A megalkuvó 10 filmdíjat nyert, és 8 jelölést kapott.
A teljes stáblista ITT található.
A magyar felirat INNEN tölthető le.
Fordította Brainmail. Köszönet érte.
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon.
Források:
Wikipédia
Melle van Maanen: Facing or Faking Fascism? How Fascism is Portrayed in Bertolucci’s Il Conformista
https://simulacrum.nl/2018/facing-or-faking-fascism-how-fascism-is-portrayed-in-bertoluccis-il-conformista/