A háború eredeti címe: Одна война (2009)
A háború című orosz alkotás öt nő történetével ismertet meg bennünket. A történet a második világháború utolsó napjaiban játszódik, a nőket gyerekeikkel együtt egy északi szigeten lévő büntetőtáborba deportálták. Mi is volt a bűnük? A megszállás idején gyereket szültek német katonáktól. Az ilyen asszonyokat a franciák Collaboration horizontale azaz „vízszintes kollaboránsoknak” nevezték.
A „vízszintes kollaboránsok” a háború után
A háború után azokat a nőket, akik a megszállt területeken kapcsolatot létesítettek a megszállókkal több nyugat-európai országban megszégyenítés gyanánt kopaszra nyírták. Kétségtelen, hogy a megszégyenítésnek ennek a módszere Franciaországban volt a legelterjedtebb, de más országokban is pl. Belgiumban, Dániában, Hollandiában, Norvégiában és Jugoszláviában volt rá példa. Számos film éríntette a megszálló férfiak és a helybéli nők kapcsolatát, a kopaszra nyírás emléke jelenik meg a Szerelmem Hirosima női főszereplőjének visszaemlékezésében is.
1944 augusztusában Franciaországban egy nőt megszégynítésképpen kopaszra nyírnak
A kopaszra nyírást Európában a XX. század első felében kezdték gyakorolni. Belgiumban már az első világháború után alkalmazták ezt a módszert „vízszintes kollaborációért”. A két háború között a Rajna-vidéken rasszista és politikai motivációból alkalmazták a megszégyenítésnek ezt a módszerét.
A háború után nem csupán megszégyenítették a kollaboráns nőket, hanem súlyosabb büntetésben is volt részük: internálásban és bebörtönzésben. Ez nem csupán a Szovjetunióban volt gyakorlat, Norvégiában például sok „vízszintes kollaboránst” internáltak, számukat 3 és 5 ezer körülire becsülik. A Norvégiában játszódó Két élet című film egyik szereplőjét (a főszereplő édesanyját) is internálták, mert beleszeretett egy német katonába, akitől gyereke született. Norvégia miniszterelnöke 2018 nyilvánosan kért bocsánatot azoktól a nőktől és gyerekektől, akik megszenvedték ezeket a háború utáni atrocitásokat. Ilyen gesztust tudomásom szerint nem csupán a Szovjetunió utódállamai, de más országok sem gyakoroltak.
A háború orosz nyelvű beharangozója
A háború cselekménye
A film a háború utolsó napjaiban játszódik, 1945 május 8-án egy motorcsónakon szállítják Makszim Prohorovot, az NKVD (a szovjet belügyi ágazat legfőbb szervének) őrnagyát egy északi kis szigetre.
Az őrnagy feladata az, hogy előkészítse a terepet egy titkos katonai objektum létesítésére. A szigeten csupán néhány nő él gyerekeikkel, ők egy halfeldolgozási szövetkezet dolgozói, továbbá parancsnokuk, Karp Nyicsiporuk százados. Ezek az asszonyok azért vannak itt, mert a háború idején gyerekük született a német megszállóktól. Az internált asszonyok előtörténete ugyancsak különböző:
Natasa beleszeretett egy német tisztbe,
Nyinát megerőszakolták,
Sura azért, hogy megmentse az éhhaláltól a gyerekeit, ételért feküdt le a megszállókkal.
Mása a megszállás idején egy katonai bordélyházba került.
Anya viszont megmentett egy szovjet pilótát, akit azután rejtegetett a megszállás alatt, beleszerettek egymásba, gyerekük született, ám később feljelentették azzal, hogy némettől van a gyerek.
Az őrnagy elmondja Karpnak, hogy hamarosan kiürítik a szigetet, de a százados ezt eltitkolja az asszonyok elől.
A rádió éjjel bejelenti Németország kapitulációját. Másnap reggel mindenki boldog, az asszonyok ünneplik a győzelmet, abban is reménykednek, hogy megbocsátanak nekik, nem kerülnek a Gulagra, gyerekeiket nem veszik el tőlük, hogy intézetbe rakják őket. Az őrnagy távol tartja magát az ünneplő asszonyoktól.
Másnap hajnalban az őrnagy észreveszi, hogy Karp eltűnt a viskójukból. Kinéz, látja, hogy a százados az asszonyokat csónakban menekíti ki az elhurcolás elől, de nem tesz semmit ellene.
A film ezzel a felirattal fejeződik be:
„Makszim Prohorovot, az NKVD őrnagyát 1945 májusában letartóztatták.
Még abban a hónapban főbelőtték.
1945-1965 között a szigeten az Északi Flotta tengerészgyalogságának kiképzőhelye volt.”
Néhány gondolat A háború című filmről
A második világháború, illetve ahogy a Szovjetunióban és utódállamaiban hívják, a Nagy Honvédő Háború megítélése természetesen megváltozott a Szovjetunió összeomlása után. Az a sematikus interpretáció, miszerint volt a gonosz ellenség akik ellen harcolt az önfeláldozó, hősies hazáját védő szovjet nép már a múlté. Ma árnyaltabban dolgozzák fel azt a tragédiát, amit az a háború az emberekre zúdított. Sok dologról nem lehetett szólni a szovjet időkben, A háború című alkotás is egy ilyen témát vet fel, azoknak az asszonyoknak a sorsát, akik közeli kapcsolatba kerültek a megszállókkal.
A film az igen komor téma ellenére nem a borzalmakra helyezi a hangsúlyt, hanem emberi sorsokat tár a néző elé. Az alkotók a filmben szereplő összes asszony iránt a nézők szimpátiáját igyekeznek (szerintem sikerrel) felkelteni. Minden asszony valamilyen módon áldozat volt. Természetesen egy játékfilmtől nem lehet elvárni, hogy a valóság kiegyensúlyozott tükre legyen, de azért ne feledkezzünk el arról, hogy voltak aljas kollaboránsok is. Ebben a filmben csupán egy rövidke utalás tesznek arra, hogy ilyesmi is megesett, nevezetesen egy mondat Anya szomszédjáról, a feljelentőről.
A film csúcspontja a győzelem megünneplése. Itt jelenik meg az ellentét– nevezzük így – a bűnösök és a hatalom embere között. Az őrnagy végig távolságtartó volt a nőkkel szemben, de azzal, hogy elutasította a velük való ünneplést, egyértelműen tudatta velük, hogy ez nem az ő ünnepük. Ezzel szemben a film vége egy katarzis, az NKVD őrnagya nem akadályozza meg, hogy az asszonyok elszökjenek. Az utolsó jelenetben a csónak elúszik a messzeségbe, az alkotók nyitva hagyják azt a kérdést, hogy mi lett az asszonyokkal. Ezzel ellentétben az őrnagy további sorsáról értesülünk, meg májusban azaz legfeljebb 3 hét múlva letartóztatják, a néző előtt nem kétséges, hogy miért.
Ezzel a befejező információval azonban az alkotók szerintem megzavarják a nézőt, mert a játékfilmet mintegy (ál)dokumentumfilmként (mockumentary) állítják be. Talán ez az egyetlen dolog, amit erősen kifogásolok a filmben, mert az (ál)dokumentum filmtől is elvárható a kiegyensúlyozottságra való törekvés, vagyis a „vízszintes kollaboránsok” árnyaltabb bemutatása.
A háború című film keletkezése
A film forgatókönyve valós események alapján született. A forgatókönyv szerzője Marina Szaszina1, egy vidéki újságnál dolgozott, ahol interjút készített egy háborús veterán tengerésszel. Az idős ember elmesélte neki, hogy egyszer hajója kikötött egy kis szigeten, és megdöbbenve látták, hogy ott asszonyok és gyerekek sátrakban élnek. Megtudták, hogy ezeket a nőket a felszabadított területekről az északi szigetre internálták, mert a gyerekeik apja német megszálló volt. Az újságírónőt annyira megrázta ez a történet, hogy adatokat kezdett gyűjteni, és meggyőződött arról, hogy ilyen internálások tényleg voltak a háború után.
Az újságírónő néhány évvel később a moszkvai filmfőiskola forgatókönyvíró szakjának hallgatója lett, diplomamunkájában ezt a történetet dolgozta fel. Az egyik neves rendező (Alekszej Ucsityelj) felajánlotta, hogy filmet készít a forgatókönyvből, de végül a feladatot átengedte Vera Glagolejevának2.
Glagoljeva a filmben csupán egy ismert színésszel, Alekszander Balujevvel3 dolgozott, abból a meggondolásból, hogy az ismert színésznők ne vonják el a nézők figyelmét a tartalomról. Gondolom, hogy ez is az (ál)dokumentum koncepció része volt.
A teljes stáblista ITT található.
A film megtalálható az interneten ITT
A magyar felirat INNEN tölthető le.
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon.
Források
Wikipédia
This Picture Tells a Tragic Story of What Happened to Women After D-Day
https://time.com/5303229/women-after-d-day/
Ljubinka Škodrić: Intimate Relations between Women and the German Occupiers in Serbia 1941-1944
https://journals.openedition.org/ceb/8589
Prime Minister Erna Solberg: Official apology to girls and women who had relationships with German soldiers during the Second World War
https://www.regjeringen.no/en/aktuelt/app/id2616005/
Елена Стишова: Дети Розмари. «Одна война», режиссер Вера Глаголева
https://old.kinoart.ru/archive/2009/09/n9-article6
Факты и рассказы о съёмках драмы «Одна война»
https://www.domkino.tv/news/11773
Alkotók
1 Marina Szaszina (1973) forgatókönyvíró, 6 filmje közül A háború volt a legsikeresebb.
2 Vera Glagoljeva (1956-2017) Színésznő, rendező, forgatókönyvíró (55 filmben szerepelt, 7 filmet rendezett, 2 forgatókönyv társszerzője)
3 Alekszander Balujev (1958) színész, 124 filmben szerepelt. Több hollywoodi filmben játszott el szovjet tisztet is.