A héten mutatták be Michael Haneke új filmjét, a Happy End-et. Mivel nem csupán a rendező, de a szereplőgárda is elsőrangú: Isabelle Huppert, Jean-Louis Trintignant és a magyar gyökerű Mathieu Kassovitz (a karikaturista Kassowitz Félix unokája). Rohantunk megnézni. Nagy meglepetésre a művészfilmeket játszó moziban szombat este minden jegy elfogyott. Nosza, irány a multiplex mozi. No, ott viszont még negyedéig sem telt meg a terem. Bár a cím alapján szép lehetne a kifejlet, de ismerve Haneke filmjeit, nem gondoltam, hogy 2 óra kacagás vár ránk. A film egy dúsgazdag családról (hol szenilis, hol nem nagypapa, cégét vezető agilis középkorú nő, annak lázadó ifjonc fia, nőket imádó fivére, ez utóbbi nehéz kamaszlány gyermeke) szól. Van itt minden, üzemi baleset, elvált szülők gyermeke, vénember halálvágya. Még egy kicsit a migráns probléma is előkerül. A film végére ugyan minden összeáll, hiszen a rendező vérprofi, csak számomra egy dolog marad nyitva: minek készült el ez a film? Hogy mi a happy end, nem írom meg, nem rontom el mások műélvezetét, de annyit elárulok, hogy END van, HAPPY nincs. Szerintem ez a film nagyszerű művészek szerény alkotása.