A Két nap eredeti címe. Два дня (2011)
A Két nap című orosz film története első látásra egy lányregény megfilmesítésének tűnik. A fővárosból vidékre érkezik egy magas beosztású férfi, akinek az a feladata, hogy elősegítsea helyi múzeum bezárását, illetve átalakítását egy (valószínűleg) kormányzati üdülőközpont létesítéséhez. Ám találkozva a múzeum alkalmazottaival a férfiú rádöbben az ügylet korrupciós voltára, ráadásul még bele is szeret egy ügyetlenke, ámde a végletekig igazságszerető hajadonba.
Ez csupán a történet felülete, de az édes-bús szerelmi történet mögött komoly társadalmi mondanivaló húzódik. Komoly szerepet kap az oroszországi korrupció, a hatalom miképpen veszi semmibe a kultúrát, valamint a hatalom birtokosainak bűnös összefonódása. Ezek után talán nem meglepő, hogy a „Szerelem és társadalom” sorozat zárásaként ezt az Oroszország határain túl igen kevéssé ismert filmet választottam, hiszen nagy benne az áthallás számunkra, A felsorolt problémák nálunk és más posztszocialista országban is ugyancsak ismertek.
A korrupció mértéke Oroszországban
A különböző országokban tapasztalható korrupció eltrejedt mutatója a Korrupció Érzékelési Index. (Corruption Perception Index), amely a közszférában a korrupció érzékelt mértéke alapján rangsorolja az országokat. Ez egy összetett mutató, amely különböző független és elismert intézetek által készített szakértői felmérések korrupcióval kapcsolatos adataira épít. Ez az index 0-100-ig mutatja a korrupció érzékelését a közszférában, ahol 0 jelenti azt, hogy az adott országban a korrupciót nagyon elterjedtnek tartják, míg 100 azt jelenti, hogy az adott országban a korrupciót egyáltalán nem érzékelik.
Forrás: https://www.transparency.org/en/cpi/2024
A fenti ábrán jól látható, hogy Oroszországban igen magas. a korrupció mértéke. (Összehasonlításképpen 3 volt szocialista ország adatait is tartalmazza az ábra.) Látható, hogy bár ez utóbbi adatok sem rózsásak, de értékük jóval magasabb. Érdemes felfigyelni arra, hogy 2011 óta (amikor a Két nap a közönség elé került) az oroszországi helyzet még rosszabb lett, a 2012-es 28-as érték 2024-re 6 ponttal, 22-re csökkent.
A Két nap története bár feltehetően fikció, de életszerűnek tűnik, hiszen a korrupciós botrányok természetesen a múzeumokat sem kerülhették el. Egyik ilyen nevezetes botrány volt a szentpétervári Tengerészeti Múzeum esete. A múzeumot 2013-ban új helyre költöztettették át, melynek kivitelezésére egy céggel minegy 1000 millió rubel értékben kötött szerződést az igazgató. A vád szerint ő fiktív megállapodásokkal mintegy 650 millió rubel kárt okozott az államnak, amiért végül 9 év szigorított javitó-nevelő lágerben letöltendő elzárásra és 500 millió rubel pénzbüntetésre ítélték.
A Két nap orosz nyelvű előzetese
A Két nap cselekménye
A helyi kormányzó kíséretében egy Moszkvától mintegy 400 kilométerre fekvő helyiségbe érkezik egy miniszterhelyettes (Pjotr Szergejevics Drozdov) abból a célból, hogy megszüntessék az ottani udvarházban működő, (egy fiktív) XIX-ik századi író emlékházát. A múzeum bezárásának célja a terület más célra való hasznosítása. A szóbeszéd szerint ugyanis a gyönyörű parkban kormányzati üdülőtelepet kívánnak létesíteni.
A múzeum dolgozói a szűkös anyagi támogatás ellenére is minden tőlük telhetőt megtesznek az író hagyatékának gondozására és a múzeum fenttartására. Bár számukra tiltott az üzleti tevékenység, próbálkoznak a bevételi forrás növelésével, filmforgatás helyszínének biztosításával és esküvők rendezésével. A múzeum dolgozói naivan reménykednek abban, hogy a bezárás elkerülhető, a miniszterhelyettest és a kormányzót körbevezetik az épületben és a parkban, majd miután a kormányzónak sürgős dolga akad, a magas rangú vendéget bőségesen megvendégelik.
Az asztalnál a miniszterhelyettes heves vitába keveredik a kutatási igazgatóhelyettessel (Maria Iljicsna Gronszkaja), aki mindenkinek szemébe mondja a véleményét, ami igen lesújtó a moszkvai főnökségről valamint a kultúra helyzetét illetően. Drozdov, akinek szokatlan az ilyen viselkedés, dühében elkezdi vedelni a vodkát, Gronszkája viszont elrohan az asztaltól.
Drozdov belátva, hogy nem viselkedett megfelelően az igazgató rábeszélésére elnézést akar kérni Marijától, együtt odamennek az igazgatóhelyettes házához, de hiába ordibálnak, az asszony nem reagál. Másnap Pjotr és Marija újra összetalálkoznak, és szerelmi kapcsolat szövődik közöttük.
A miniszterhelyettes ráeszmél arra, hogy a múzeum bezárása kapcsán mekkora korrupcióval áll szemben, ezért leállítja a megszüntetési folyamatot. Moszkvába visszatérve azonban főnöke, a miniszter leszidja és az elkezdett bezárási folyamat folytatására utasítja.
Drozdov végül felmondja minisztériumi állását, és visszatér Marijához. További kapcsolatuk azonban mégsem alakul problémamentesen.
***
A Két nap jó példája annak, hogy egy könnyed, mondhatnám banális történet is komoly társadalmi problémákat feszegethet. A film az Oroszországot elárasztó korrupciót az egyszerű emberek érdekei és a hatalom döntése közötti ellentét ábrázolásával mutatja be. A történet két főszereplője az ellentmondáshoz nem szokott moszkvai csinovnyik és a vidéken élő „igazság bajnoka” két ellentétes gondolkodású figura. A múzeum igazgatóhelyettese a hatalom képviselőjétől az orosz kultúra elsekélyesítését kéri számon. Íme egy részlet a vitájukból:
Pjotr … arra sokat gondolok, hogy az orosz klasszikusokat tulajdonképpen be kellene tiltani. Legalábbis az iskolákban. A felnőttek csak olvassák, de a gyerekeket nem szabad összezavarni, mert akkor a fiatalok mindenféle vad elképzelésekkel lépnek ki az életbe…
Marija: … Arra meg fütyül, hogy mi lesz itt a kultúra nélkül, amit még nem ért rá eladni és tönkre tenni, hogy az orosz irodalom nélkül itt bunkók és bűnözők nemzete lesz? Ezért nem iszik, félti az irháját. Az embereknek meg mást sem hagytak, csak vodkát.
Pjotr: Nélkülünk a maguk múzeumai előtt persze sorok kígyóznának…
Ez a dialógus nyilvánvalóan a forgatókönyvíró-rendező véleményét tükrözi, nevezetesen azt, hogy a hatalomnak az az érdeke – és tesz is érte -, hogy ne gondolkodó emberek legyenek a választóik.
Mintegy (fontos) mellékszereplő a helyi kormányzó, a korrupció megtestesítője. Amint ő rájön, hogy a miniszterhelyettes mocskos üzletét meg akarja hiusítani, azonnal felhagy mézes-mázos stílusával. (Később az is kiderül, hogy magabiztosságát az indokolja, hogy jó kapcsolata van a miniszterrel, aki szintén érdekelt az üzletben.)
Drozdov távozása a minisztériumból nem jelent végleges bukást, kap helyette más pozíciót, mert aki a vezető réteghez tartozik az ugyebár „a mi kutyánk kölyke”. Az ilyen emberekre vonatkozott az a múlt rendszerben gúnyosan használt „kádermegmaradás törvénye”, amit manapság meg úgy fogalmaznak, hogy „senkit sem hagyunk az út szélén”
Jól sikerült figura az igazgató alakja, aki megpróbál. mindent megtenni a múzeum megmaradása érdekében. Próbál anyagi forrást biztosítani, igyekszik Marija és Pjotr éles vitájában helyettesét csitítgatni, de végül, amikor úgy látja, hogy igyekezete sikertelen, végül is kikel magából.
Egy fontos mondat hangzik el a filmben, amikor a félresikerült lakomázás után a táraság távozni készül, a miniszterhelyettes megkérdezi az igazgatót, hogy ő is elmegy-e. Kérdésére ezt a választ kapja: „Nem, hova is bújnék előletek?” Ebben a mondatban minden benne van a kisember és az autokratikus hatalom kapcsolatáról. (Érdekesség, hogy a Szovjetunió 60-as éveiben játszódó majd’ 10 évvel később készült film (Kedves elvtársak!) ugyanezzel a mondattal zárul. A női főszereplő ugyanezt mondja a KGB tisztjének).
A Két nap története végül is két nagyon ellentétes gondolkodású szerelmespárt tár a néző elé. Vajon alkalmasak-e együtt élni? A film befejezése azt sugallja, hogy nem, nem képesek. Ezzel kapcsolatban érdemes felidézni az alkotók politikai nézeteit is. A rendező-forgatókönyvíró Szmirnova nem kifejezetten a putyini rendszer híve (például 2014-ben aláírt egy kiáltványt, amely kiállt Ukrajna mellett a Krím elfoglalásával kapcsolatosan; 2022-ben aláírt egy többekkel együtt megfogalmazott levelet, amelyben felkérték Putyunt, hogy állítsa le az ukrajnai „speciális hadműveletet”). A Pjotrt alakító kiváló színész Fjodor Bondacsuk viszont az orosz elnök elkötelezett híve, részt vesz az állampárt (Egységes Oroszország) vezetésében. 2014-ben többekkel együtt aláírt egy Putyinhoz intézett támogató levelet a Krím annektálásával kapcsolatban. Többször adta arcát pártjának választási kampányához. Mindezek ellenéra a két művész láthatóan jól tudott együttműködni, ami némi optimizmusra ad okot.
Összefoglalva: A Két nap egy könnyed kerettörténet mögött komoly társadalomkritikát mutat be a nézőnek. Bár a cselekmény a vidéki Oroszországban játszódik, mondanivalója korántsem korlátozódik arra az országra. A korrupció, a kultúra semmibevétele és a hatalomnak az értelmiség elleni harca az autokratikus berendezésű társadalmak velejárója. Kitűnő színészi alakítások teszik élvezetessé ezt a filmet.
A Két nap 3 díjat és 7 jelölést kapott különböző oroszországi fesztiválokon.
A Két nap meghatározó alkotói
A Két nap rendezője és forgatókönyv-társszerzője: Avdotya (Dunya) Szmirnova (1969-)
Művész családból származik, apja Andrej Szmirnov neves filmrendező, anyja színésznő. Apai nagyapja Szergej Szmirnov neves szovjet író, haditudósító volt. Anyai nagyapja (Vlagyimir Rudnij) szintén haditudósító és író volt.
Gyermekkorától kezdve mutatott érdeklődést a filmkészítés iránt, felvételizni akart a neves filmiskola (VGIK) forgatókönyvíró szakára, de miután apja ezt kategorikusan ellenezte, a bölcsészkaron kezdte meg tanulmányait. Ám később mégis átment a forgatókönyv-író szakra, de tanulmányait ott sem fejezte be.
1992 óta ír forgatókönyveket, 2006-ban rendezte meg első filmjét. Televíziós műsorvezetéssel is foglakozott.
20 film forgatókönyvének (társ)szerzője, 13 filmet rendezett, és 6 filmben szerepelt. 10 díjat és 20 jelölést tudhat magáénak.
Férje Anatolij Csubajsz neves orosz politikus. Apai nagyapját a Borisz Paszternak elleni boszorkányüldözés egyik szervezőjének tartja, ezért egy interjúban nyilvánosan kért bocsánatot a Nobel díjas író unokájától.
2022-ben férjével együtt elhagyták Oroszországot.
Pjotr szerepében: Fjodor Szergejevics Bondarcsuk (1967-)
Szintén művész család sarja, apja Szergej Bondarcsuk elismert szovjet színész-rendező, anyja Irina Szkobceva színésznő volt.
1991-ben végezte el a filmfőiskolát (VGIK) , de már 1986-ban kapott egy kisebb szerepelt apja filmjében. Rendkívül aktív filmkészítő: eddig 131 film producere, 103 film szereplője és 16 film rendezője volt. Leghíresebb rendezése a 2005-ben készített gigantikus költségvetésű (9,5 millió dollár) 9. század volt, amely számos díjat nyer el. Bondarcsuk 16 díjat és 30 jelölést (közöttük a 2 Nap férfi főszerepéért) kapott.
Mária szerepében Kszenyija Alexandrovna Rappoport (1974-)
Leningrádban (a mostani Szentpéterváron) született. ott is szerezte színészi diplomáját. 16 éves korában már szerepet kapott egy filmben, azóta is folyamatosan forgat. Végzés után a Szentpétervári Kis Művész Színházhoz szerződött, ahol számos főszerepet játszott el.
Több olasz filmben is szerepelt, 2009-ben a La doppia ora című filmben nyújtott alakításáért megkapta a Velencei Filmfesztivál legjobb női főszereplőnek adományozott díjat. Szentpéterváron él, de ideje jelentős részét Olaszországban tölti.
Eddig 77 filmben szerepelt, 14 díjat és 20 jelölést tudhat magáénak.
A teljes stáblista ITT található.
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről
ITT
regisztráljon.
Források
Wikipédia
Топ-5 коррупционных скандалов в российских музеях
https://www.dp.ru/a/2015/09/24/Top_5_korrupcionnih_skand