A Hárem a sivatagban (1969) eredeti címe: Белое солнце пустыни (A sivatag fehér Napja)
A Hárem a sivatagban a 2023-24-es évad témájának a „Rendszerváltások, következmények” címet viselő sorozat első filmje. Ezt a természetesen rendkívül sokrétű témát nem lehet egy rövid filmsorozatban áttekinteni, még akkor sem, ha a témát a XX: századra korlátozzuk. Így tulajdonképpen a korrekt cím az lenne, hogy „Szemelvények a XX. századi rendszerváltásokból, azok következményiről”, azonban ilyen hosszú címet adni egy filmsorozatnak nem látszik szerencsésnek.
A XX. századi rendszerváltások közül kétségen kívül az 1917 november 7-én lezajlott esemény, amit évtizedeken keresztül „Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak” neveztek (manapság inkább októberi fordulatnak aposztrofálják egyes történészek) volt a legnagyobb hatással az emberiség életére. Ezért magától értetődő, hogy a sorozat nyitófilmje ehhez az eseményhez kell, hogy kapcsolódjon.
V. Szerov festménye “V.I. Lenin beszéde a Szovjetek 2. Összoroszországi Kongresszusán”
Forrás: A Goszidarsztvennij Isztoricseszkij Muzej katalogusa
https://catalog.shm.ru/entity/OBJECT/111294?fund=23&index=76
A megfelelő film kiválasztása azonban nem volt egyszerű. A szovjet időkben készült, zömében propagandafilmeket az idősebbek látták, a fiataloknak pedig nem érdemes megnézni. Kerestem tehát egy olyan filmet, amely megmutatja, hogy mekkora társadalmi változás jött létre a forradalmi változások következtében.
1917-ben Oroszország egy óriási, soknemzetiségű, vallásilag sokszínű birodalom volt, ahol a közép-ázsiai, kaukázusi muzulmánok többnejűségét elismerte az állam. A létrejött bolsevik hatalomnak a női egyenjogúságért, többek között a többnejűség megszüntetéséért is harcot kellett vívnia. Ennek a világnak a légkörébren játszódik a „Rendszerváltások, következmények” sorozat első filmje.
A Hárem a sivatagban (A sivatag fehér Napja) eredeti (szovjet) beharangozója
A hárem a sivatagban rögös útja a kultfilmig
1965-ben létrehoztak a Moszfilm filmgyár keretén belül egy „Kísérleti alkotó társulás” (Экцпериментальное творческое объеденение) elnevezésű stúdiót, amelynek létrehozásánál a neves filmrendező Grigorij Csuhraj bábáskodott.
A stúdió vezetői egy forgatókönyvíróval és egy rendezővel tárgyalnak balról G. Csuhraj, mellette V. Pozner.
Forrás: https://www.kinopoisk.ru/media/article/3120403/
A stúdió vezetői (G. Csuraj és V. Pozner) ötlete volt, hogy az amerikai western filmek mintájára készítsenek filmet. (Az ilyen szovjet és kelet európai filmek később az eastern elnevezést kapták.) Természetesen a 60-as évek Szovjetuniójában még az ilyen filmek sem lehettek ideológia mentesek, valahogyan azért nevelő célzatúaknak kellett lenniük. Ennek tudható be, hogy A hárem a sivatagban legelején a történeteket megfelelő politikai-társadalmi környezetbe helyezve azonnal elhangzik az alábbi kijelentés: „Hát tudja meg, drága Katyerina Matvejevna, hogy az osztályharc mára befejeződött, céljait elérte, eljön a világ felszabadulásának órája.” (A kontextust figyelembe véve természetesen nem lehet nem észrevenni a finom gúnyt az alkotók részéről.)
Ám amíg a film idáig eljutott, a stúdió vezetőinek sok problémát kellett leküzdeni. A forgatókönyv elkészítésével elsőként két jelentős alkotót Andrej Koncsalovszkij – ekkor már -elismert rendezőt és Fridrih Gorensteint bízták meg. Az általuk megírt történetben egy milíciaegység, engedve az ellenség izgatásának, átáll a baszmacsok (banditák) oldalára. A parancsnok azonban bejut az ellenség búvóhelyére, és életét kockáztatva visszahozza embereit a vörös zászló alá.
Ez a történet azonban nem tetszett a stúdió vezetőinek, ezért megbíztak Valentin Jezsovot és Rusztam Ibrahimbekovot hogy vegyenek részt a forgatókönyv megírásában. Jezsov eleinte húzódózott ettől a feladattól, mondván „Teljesen más a mi népünk mentalitása, az amerikai vadnyugat szabályai nálunk nevetségesek lennének.”, de végezetül elfogadta a felkérést. A forgatókönyvírók ezután Közép-Ázsiában felkerestek egy polgárháborús veteránt, és az ő elbeszélése alapján született meg a történet váza. Ekkor a filmnek a Mentsétek meg a háremet munkacímet adták. Nem sokkal ezután Koncsalovszkijnak egy számára vonzóbb feladatot adtak, így ő a továbbiakban nem vett részt a film elkészítésében.
Az új rendező megtalálása is sok nehézségbe ütközött. Számos rendező – többek között A. Tarkovszkij is – visszautasította a feladatot. Amikor A hárem a sivatagban későbbi rendezője is megkapta a felkérést, ő sem akarta elfogadni. Azzal érvelt, hogy előző filmjét a Zsenya, Zsenyecska „katyusa” (Женя, Женечка и «катюша») azzal a kifogással tiltották be, hogy a Nagy Honvédő Háború katonájának emlékét meggyalázta, most meg majd azt fogják a szemére vetni, hogy a polgárháború hőseit fogja rossz színben feltüntetni. Végezetül Csuhraj unszolására elfogadta a feladatot, azzal a feltétellel, hogy a saját ízléséhez alakítja a forgatókönyvet. (Elhatározásában közrejátszott siralmas anyagi helyzete, valamint Csuhraj érve, hogy ez az utolsó lehetősége, hogy megbízást kapjon rendezésre.) Miután Csuhraj biztosította arról, hogy szabad kezet kap a film elkészítésében, Motil elvállalta a feladatot.
A forgatás sem kezdődött problémamentesen. A főszereplő Szuhov szerepére kiválasztott színész az első forgatási nap előestéjén részegen kocsmai verekedésbe keveredett, arca reggelre kék-zöld lett, legalább egy hétig nem vehetett részt a forgatáson. Az idő viszont sürgetett, ezért Motil régi barátjának, Anatolij Kuznyecovnak táviratozott, hogy azonnal vegye át a főszerepet. Ez a szerep azután a színészt élete végéig végigkísérte, ugyancsak gyakran azonosnak vélték Szuhovval.
Anatolij.Kuznyecov idős korában. Forrás: novayagazeta-ug.ru
A forgatás alatt számos további nehézséget is le kellett küzdeni. A legnagyobb baj akkor ütött be, amikor már a film háromnegyede elkészült, és a főnökség (Goszkino) egyszer csak úgy döntött, hogy nem finanszírozza tovább a film elkészítését, leállítja a forgatást. Ez nem volt ínyére a pénzügyminisztériumnak, így az a kompromisszum született, hogy menesztik Motilt, és megbízhatóbb rendezőt bíznak meg a további munkákatokra, de a felkért személy nem vállalta el a feladatot. A rendező szerencséjére egy barátja közbenjárt a Goszkino főnökségénél, így megengedték, hogy befejezhesse a filmet.
Végre elkészült a Hárem a sivatagban, de a megpróbáltatások csak nem fejeződtek be. Már a film munkacíme a Védjétek meg a háremet is ideologiailag elfogadhatatlannak bizonyult. („Micsoda? Vissza akarjátok hozni a többnejűséget?”) Ezután született meg a film végleges címe: A sivatag fehér Napja (“Белое солнце пустыни”) No persze ez nem volt elég, a film végét is optimistára kellett változtatni, mert az eredeti történet ellentmondott a szocialista internacionalizmusnak, miszerint a vörösök fegyverrel avatkoznak be egy másik nép életébe. Számos jelenetet is újra kellett forgatni, hogy optimista legyen a film végkicsengése. Még ezután is 27 változtatást követeltek Motiltól, aki azonban erre már nem volt hajlandó .
Így aztán a film „polcra” került az ideológiailag elfogadhatatlan filmek közé, amelyeket csak a legfelső vezetés: (miniszterek és a párt politikai bizottságának tagjai) nézhették meg. Ott is maradt volna talán egészen a rendszerváltozásig, ha nem jön közbe egy szerencsés véletlen. A párfőtitkár Leonyid Iljics Brezsnyev ugyanis imádta az amerikai western filmeket. 1969 őszén a dácsájában (nyaralójában) filmet akart nézni, de nem érkeztek meg a legújabb amerikai filmek kópiái. Hirtelenjében nem tudtak a főtitkárnak mást prezentálni, hát a dácsára szállították Motil filmjét. Brezsnyev a filmtől el volt ragadtatva, telefonon gratulált a Goszfilm főnökének a nagyszerű alkotáshoz. És mit tesz isten? Ezután már be is mutatták a Hárem a sivatagban című filmet, amely óriási sikert aratott, ma is az egyik legjobb szovjet filmek közé sorolják.
Hárem a sivatagban cselekménye
A film az 1920-as évek elején játszódik, a Kaszpi-tenger keleti partján. A polgárháború véget ért, de Közép-Ázsiában még mindig banditák tevékenykednek, akik meg a régi rend szerint akarnak élni. Fjodor Ivanovics Szuhov, a Vörös Hadsereg katonája a sivatagon keresztül gyalogol, haza akar térni szívszerelméhez. Útközben megment egy helyi lakost, Szaidot, akit a homokba nyakig betemetett a gonosztevő Dzsavet (a filmen ő nem jelenik meg) miután kiirtotta Szaid egész családját.
Szuhov további útja során találkozik a vörösgárdista parancsnokkal Rahimovval és különítményével. Rahimov rábeszéli Szuhovot, hogy segítsen neki megtalálni Abdullahot, vagy legalábbis Abdullah háremét kísérje el a tengerparti Pedzsent faluba. Abdullah ekkorra már megölte két feleségét, és azt tervezi, hogy az összes többit is megöli, mivel azok bűnöző múltjának emlékei. Bár Szuhov visszautasítja Rahimov kérését, mondván, hogy hazamegy. Rahimov azonban hirtelen elvágtat, hátrahagyva Abdullah feleségeit valamint segítségül Petruhát, a Vörös Hadsereg fiatal katonáját. Így Szuhov kénytelen elkísérni Abdullah (volt) feleségeit Pedzsentbe.
Miután Szuhov, az asszonyok és Petruha, a kiképzetlen kiskatona a faluba érnek, hamarosan megérkezik Abdullah és bandája, akik azt tervezik, hogy a tengeren át átkelnek a határon. Szuhov rádöbben, hogy a bandával való összeütközés elkerülhetetlen, ezért az egykori cári vámtiszt Verescsaginhoz fordul támogatásért, fegyvereket is kér tőle.
Szuhov megjavít egy régi géppuskát és talál egy doboz dinamitot, amivel aláaknázza a bárkát, amivel a banditák menekülni akarnak. Így, ha a banditák felszállnak a bárkára és beindítják a motort, elkerülhetetlenül meghalnak. Szuhov elfogja Abdullahot, és bezárja egy pincébe, ám a bandita kiszökik onnan, szuronyával leszúrja Petruhát.
Ezalatt Szuhov egy földalatti folyosón keresztül kivezeti a háremet Pedzsenből. Abdullah visszatér a faluba és heves harc alakul ki a vöröskatona és a banditák között. A fordulatokban nem szűkölködő történet végül úgy fejeződik be, hogy a hajón menekülő banditák alatt felrobban a hajó, Abdullah, az egyetlen túlélő, megpróbálja elpusztítani a feleségeket, de Szuhov lelövi őt, az asszonyokat pedig, (a „háremet”) visszavezeti Rahimovhoz, a vörös parancsnokhoz. Ezt követően Szuhov, mint aki jól végezte dolgát, folytatja hazafelé vezető útját.
***
A Hárem a sivatagban nagyszerűen tökrözi a szocialistának nevezett rendszer világát. A film – amellett, hogy a széles néprétegek szórakoztatását célozta meg, megfelelő ideológiai tartalmat is közvetített. (Ezzel kapcsolatban már idéztem a bevezetőben.) Tulajdonképpen a film központi motívuma: harc a régi és az új rendszer, azaz a maradiság és a haladás között. Fontos megjegyezni, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az Októberi Forradalom (októberi fordulat) nem csupán Oroszország európai részén hozott változást, hanem az ázsiai vidéken is, ahol helyenként még középkori körülmények uralkodtak. Ebből a szempontból nem kétséges, hogy az 1917-es rendszerváltás (függetlenül attól, hogy később hogyan alakult az ország élete) komoly fejlődést jelentett.
A rendszer propagandája szempontjából is hasznos lett a film, szórakoztatva (helyenként finom iróniával) viszi a nézők elé a vörösök (kommunisták) igazát. Ennek ellenére amint azt a fentiekben részleteztem, a vezető elvtársak mégis ideológiailag károsnak találták a filmet mindaddig, amig a Főelvtárs (Brezsnyev főtitkár) nem nyilvánította ki elismerését.
A Hárem a sivatagban története tehát több kultúrát egyesített: a cselekmény kombinálta a vadnyugat legendáját az orosz népmese mindent legyőző hősével. Amikor pedig a filmet karanténba rakták, bekövetkezett az ókori görög drámák gyakori fordulata a, „deus ex machina”, és a kilátástalan helyzetet egy csoda, az isteni (értsd főtitkári) beavatkozás oldotta meg.
Érdemes megjegyezni, hogy nem csupán a film, de a dalbetét máig is rendkívűl népszerű, számos feldolgozásban megtalálható az interneten. A dal szövegét B. Okudzsava költő, énekes, “bárd” írta I.Svarc dallamára. Okudzsava ezt a művét tartotta a legsikeresebb filmhez írott alkotásának. A dal a híres japán rendezőnek, Kurosawanak is annyira megtetszett, hogy felkérte a zeneszerzőt, hogy működjön közre következő filmjének létrehozásában.
A dalbetét
A dalszöveg nyersfordítása a Megjegyzések fejezetben található.
A Hárem a sivatagban rendezője: Vladimir Jakovlevics Motil (1927-2010)
Nem sok filmet (összesen tízet) rendezett, de azok közül is több „polcra” került. Amint láttuk, a Hárem a sivatagban is csak egy véletlennek köszönhetően került le a polcról.
Amint már korábban említettem a Zsenya, Zsenyecska „katyusa” (Женя, Женечка и «катюша» 1967) heves támadásoknak lett kitéve, „károsnak” nyilvánították. Bár még 1967-ben bemutatták, de a rendező további feladatról (Csuhraj megkereséséig) nem is álmodhatott.
Az 1980-ban forgatott Erdő (Лес) 8 évig hevert a polcon. Az rejtély, hogy az XIX. századi író Alekszander Nyikolájevics Osztovszkij színdarabja alapján készült film mivel hívta ki a hatalmasok nemtetszését. (Talán a film légköre, a szereplők viselkedése túlságosan hasonlított a szovjet valóságra?)
Utolsó filmje A hóesés bíbor színe (Багровый цвет снегопада; 2008) szintén nehezen jutott el a közönséghez. A filmet 2002 és 2008 között készítette Motil, de még 3 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy (már a rendező halála után) bemutassák a nagyközönségnek.
V. Motil életéről és erről a filmről magyarul részletesebben egy kitűnő blogban Itt lehet olvasni: http://vosztok.blogspot.com/2014/01/a-sivatag-feher-napja.html
A Hárem a sivatagban szereplőiről magyarul (sajnos gépi fordításban) itt lehet tájékozódni:
https://paulturner-mitchell.com/hu/48317-aktery-beloe-solnce-pustyni-istoriya-sozdaniya-shedevra-sovetskogo-kino.html
Megjegyzések
Koncsalovszkij életéről legutóbbi filmjével, A kedves elvtársak-kal kapcsolatosan ITT lehet olvasni a VIFI oldalán.
A film magyar címe ugyan a Hárem a sivatagban lett, de több helyen, többek között a Wikipédiában is A sivatag fehér napja– ként nevezik. Ez viszont egyszerűen fordítási hiba, hiszen a “солнце” magyarul a Napot, az égitestet jelenti.
A dal szövegének nyersfordítása
Nagyságos uram, elválás kisasszony,
Régi rokonok vagyunk, ez egy ilyen dolog.
Levél van a borítékban, várj csak, el ne tépd.
Nincs szerencsém a halállal, – de lesz az a szerelemben.
Nagyságos uram, külföld kisasszony,
Forrón öleltél meg, de nem szerettél.
Dédelgető hálóba, várjál, ne csalogass,
Nincs szerencsém a halállal, – de lesz az a szerelemben.
Nagyságos uram, szerencse kisasszony,
Van, akihez jó vagy, de van, akihez nem.
9 grammos szívem, várjál, ne szólíts,
Nincs szerencsém a halállal, – de lesz az a szerelemben.
Nagyságos uram, győzelem kisasszony,
Úgy van, hogy dalocskám nincs végig énekelve,
Ördögök, fejezzétek be esküdni a vérre,
Nincs szerencsém a halállal, – de lesz az a szerelemben.
A teljes stáblista ITT található.
A film magyar felirattal megtalálható az interneten
ITT
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon.
Források
Wikipédia
Nyikolaj Kornackij: Csuhraj és Pozner a legsikeresebb szovjet producerek (Чухрай и Познер — самые успешные советские продюсеры)
https://www.kinopoisk.ru/media/article/3120403/
Vitalij Dubogrej : Hogyan forgatták a “Sivatag fehér napja”-t (Как снимали фильм “Белое солнце пустыни”)
https://dubikvit.livejournal.com/28535.html
Valerij Kicsin: Vladimir Motil filje, a Hóesés bíbor színe a mozikba kerül (Фильм Владимира Мотыля “Багровый цвет снегопада” выходит на киноэкран)
https://www.rg.ru/2012/06/15/kino.html