A tizenkilenc éves voltam eredeti címe: Ich war neumzehn (1967)
Úgy alakult, hogy az „Életek, sorsok” sorozat befejező filmje május 9-én kerül műsorra, ezért kézenfekvő volt egy, a Győzelem Napjával kapcsolatos filmet megtekinteni. A Konrad Wolf Tizenkilenc éves voltam című 1967-es NDK alkotása a II. világháború utolsó napjairól szól bemutatva egy szovjet egyenruhában harcoló német katona élményeit. A Tizenkilenc éves voltam cselekménye a rendező személyes élményein alapul, a forgatókönyvet Wolf háborús naplója alapján a rendező a legendás forgatókönyvíróval Wolfgang Kohlhaasesal és Gerhard Wolffal írta.
Néhány szó a Győzelem Napjáról
A „létezett szocializmus” idején a Szovjetunióban és a „baráti szocialista” országokban május 9-ét a felszabadulás napjaként ünnepelték. Önmagában maga a dátum is kérdéseket vet fel. Ismeretes ugyanis, hogy a német küldöttség az amerikai, brit, francia és szovjet tisztek jelenlétében május 7-én hajnali 2:42-kor Reimsben írta alá a Németország feltétel nélküli megadásáról szóló dokumentumot. A német hadvezetés május 8-án, közép-európai idő szerint 23 óra 01 perckor utasított minden fegyveres erőt, hogy fegyverezzék le magukat. A német erők keleten még folytattak hadműveleteiket, de a nyugati szövetségesek tevékenységi területén minden német erő letette a fegyvert. Ezért a szovjetek ezt a dokumentumot nem fogadták el kapitulációnak, így május 8-án Berlinben éjfél után pár perccel írta alá a német hadvezetés a végleges fegyverletételi okmányt. Ekkor már Moszkvában május 9-e volt, így tehát a szovjet blokk országaiban ezen a napon ünnepelték a győzelmet.
Így alakult ki az, hogy Nyugat Európában 8-án, Kelet Európában 9-én ünneplik meg a II. világháború befejezését, ami szintén kérdéseket vet fel, hiszen Ázsiában még hónapokig folytak a harcok.
Sajnos a II. világháború befejezésének emlékezete súlyos problémákkal terhelt, figyelembevéve a háború utáni kialakult viszonyokat. Különösen a kelet-európai országokban a szovjet megszállás alatti atrocitások (elsősorban a lányok és asszonyok tömeges megerőszakolása és a szabad rablás) visszaidézése kerül manapság túlsúlyba. Erre rakódik rá, hogy a mai Oroszország, amely immár 4 éve agresszív háborút vív a Szovjetunió egy volt tagországa, Ukrajna ellen – az 1945 óta hagyományos – moszkvai katonai parádéval ünnepli a Győzelem Napját. Ez az erőfitogtatás a békeszerető emberekben heves ellenérzést vált ki, hiszen hogyan ünnepelheti egy agresszív háborút folytató hatalom elődjének egy korábbi győzelmét?
Holott az, hogy elhallgattak a fegyverek, kiszabadultak a koncentrációs táborok foglyai, elkezdődhetett Európa (majd a világ más országainak) újjáépítése igenis ünnep, a háború végéről szóló megemlékezés, amit – különböző módon – számos országban meg is ünnepelnek.
A Tizenkilenc éves voltam rendezője: Konrad Wolf (1925-1982)
Az önéletrajzi elemekre épülő film rendezőjét korának egyik legjelentősebb (kelet)német filmrendezőjének tekintik. Kétségtelen, hogy az NDK filmművészet egyik legmeghatározóbb, nemzetközileg is elismert rendezője volt, munkásságát Németországban ma is elismerik; róla nevezték el Németország legnagyobb filmfőiskoláját (Filmuniversität Babelsberg Konrad Wolf). Nevét viseli egy rangos művészeti díj (Konrad-Wolf-Preis), amelynek híres díjazottjai között két magyar rendező is Tarr Béla (2011) és Mészáros Márta (2017) szerepel. Konrad Wolf életét és munkásságát a német-szovjet kulturális kettősség, valamint a fasizmus traumájának feldolgozása határozta meg.
Konrad Wolf 1925-ben született egy Stuttgarttól nem mesze lévő kisvárosban, Hechingenben. Édesapja zsidó származású kommunista orvos és író Friedrich Wolf volt. A családnak 1933-ban (amikor a leendő rendező 8 éves volt) az apa származása és politikai hovatartozása miatt el kellett menekülni hazájából. A Szovjetunióban kaptak menedéket, ahol Konrád és bátyja, Marcus, a későbbi szuperkémnek aposztrofált Stasi főnök Moszkvában nőttek fel. Konrád Wolf világnézetét a családi indíttatás és a szovjet neveltetés határozta meg. Meggyőződéses kommunista volt, de annak ellenére, hogy a háború után magas rangú állami funkciót viselt (1965-től haláláig az NDK Művészeti Akadémiájának elnöke is volt), Wolf megőrizte művészi függetlenségét, és kritikus hangvételű filmjei miatt (pl. Sonnensucher) többször is összetűzésbe került az cenzúrával.
Visszatérve fiatalkorára, Wolf 17 évesen önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe, és 1945-ben már mint szovjet tiszt tért vissza Németországba, részt vett Berlin elfoglalásában.
1949 és 1954 között Moszkvában a híres filmfőiskolán (VGIK) tanult filmrendezést, ahol a szovjet filmművészet kiemelkedő alakjai tanították, (Grigorij Alekszandrov, Szergej Geraszimov és Mihail Romm.). Befolyásukra művészetében a szovjet avantgárd hagyomány hatása tükröződik.
Az NDK-ba való visszatérését követően a DEFA stúdió egyik legelismertebb alkotója lett. Filmjeiben – pl.a Csillagok (Sterne, 1959), a Kettészelt ég (Der geteilte Himmel, 1964), valamint a 19 éves voltam – a múlt bűneivel való szembenézést, a morális felelősséget és a szocialista hétköznapok bonyolultságát mutatta be.
A rendszerváltást megelőző időkben rangos (nyugati) filmfesztiválokon is díjazták munkásságát: pl. 1959-ben a Cannesi Filmfesztiválon a Csillagok ,1980-ban a, Berlini Filmfesztiválon a Solo Sony díjakat kapott.
A Tizenkilenc éves voltam cselekménye
A Tizenkilenc éves voltam nem egy filmeposz, nincsenek benne hatalmas csatajelenetek, a harci cselekményekben is csupán egy-két szereplőt látunk. A film szerkezetét nem lineáris történetvezetés építi fel, hanem epizodikus, laza füzérként kapcsolódó jelenetek sorozata.
A film nyitójelenetében a német Gregor Hecker, a Vörös Hadsereg hadnagya 1945 április 16-án kis csapatával az Oderától elindulva Brandenburgon át nyugat felé halad.Amikor a csapat Bernauba (Berlin közelébe) érkezik Heckert kinevezik városparancsnoknak. Az újdonsült városparancsnok kis csapatával megpróbálja berendezni a parancsnokságot. A Szovjetunióban nevelkedett Gregor ekkor kerül először kapcsolatba a német lakossággal. Az egyik jelenetben találkozik egy otthonát, családját elveszített lánnyal, aki a parancsnokságon kér szállást Heckertől, amit azzal indokol, hogy inkább egyvalakivel alszik, mint mindenkivel.
Amint Hecker osztaga kvártélyt keres a parancsnokság számára, egy irodában a még a városban tartózkodó német hadtáposztály tisztjeivel találja szemben magát. Behring német őrnagy a parancsnokságától telefonon kér engedélyt arra, hogy szovjet hadifogságba essék. Mivel a parancsnokság nem hisz a hadtáptisztnek a bizarr jelenetben a német tiszt, átadja a telefont az oroszoknak, akik keresetlen szavakkal illetik a német parancsnokságot.
A következő jelenet a sachsenhauseni koncentrációs táborban játszódik, ahol Gregorhoz és bajtársához Ciganjukhoz parancsnok, Vadim Geimannal csatlakozik. Azzal találják szemben magukat, hogy szovjet katonák bosszúvágytól fűtve meg akarják ölni a tábor őrségét, amit Geiman ellenez, azzal érvelve, hogy előbb tisztázni kell az elfogottak szerepét. Ám távozásuk után a tábor felől lövés hallatszik jelezve, hogy a parancsnok nem tudta meggyőzni bajtársait.
Ezután egy dokumentumfilm bevágása következik, amelyben a hírhedt „Sachsenhauseni hóhér”, Paul Sakowski beszámol arról, hogy miképpen gyilkolta le a foglyokat a gázkamrában. Elmondja, hogy a legyilkolt foglyok különböző nemzetiségűek voltak, de a többségük szovjet állampolgár volt.
Áprils 30-án Geiman parancsot kapott a spandaui erőd elfoglalására. Ő és Gregor mint a tolmácsa, parlamenterként tárgyalást folytatnak az erőd parancsnokával, de nem sikerül őt meggyőzni az erőd feladására.
A parlamenterek elhagyják az erődöt, ezután a szovjetek hangosbeszélőn szólítják fel a németeket, hogy adják fel az erődöt, amit ők végül meg is tesznek.
A spandaui siker másnapján következik május 1. Este nagy ünnepséget rendeznek, ahol egy börtönből kiszabadult német kommunista hangosan követeli, hogy akasszák fel az összes nácit, mert különben 20 év múlva minden megismétlődik. Egy szovjet tábornok vitába száll vele, azzal érvel, hogy a bosszú nem jó tanácsadó.
Másnap, május 2-án Gregor és társai erősítésként visszaindulnak Spandauba. Útközben megállnak egy kis településnél, ahol a velük utazó kommunistát kinevezték polgármesternek. Ott egy lemezről meghallgatják az „Am Rio Jarama” című, a spanyol polgárháborúban harcoló Nemzetközi Brigádok dalát.
Úgy tűnik, hogy már visszatért a normális állapot, ám amint Gregor társaival halad tovább német csapatokba ütköznek, akik megpróbálnak nyugatra eljutni. Hecker és társai egy meglepetésszerű támadás elől alig tudnak elmenekülni és nem tudnak kitérni a fegyveres harc elől.
Egy kis patak gyaloghidjánál megállnak, és hangszórókon keresztül próbálják rávenni a német katonákat, hogy adják meg magukat.
A harc azonban nem fejeződik be. Egy SS csapattal harcba kell szállniuk, akiket ugyan visszavonulásra kényszerítenek, de Ciganjuk elesik. A film végén látható, amint a szovjetek elvezetik a német hadifoglyokat. Egyikük megkéri Gregort, hogy adjon át egy levelet szeretteinek, amit ő meg is ígér.
A film utolsó képkockáin Gregor hangja szól:
NÉMET VAGYOK. TIZENKILENC ÉVES VOLTAM.
***
Az 1967-ben készült Tizenkilenc éves voltam kerüli a korszakra jellemző patetikus győzelmi propagandát, ezért a háborúról szóló filmek egyik legőszintébb és legszemélyesebb darabjának tekintik. Nem véletlen, hogy a DEFA Alapítvány digitálisan restaurálta a filmet, hogy megőrizze annak kép- és hangminőségét, és ma is számos fesztiválon vetítik.
A Konrad Wolf alteregójának Gregornak alakja kettős kötődésű: otthonából elüldözött német, aki moszkvai emigrációban nőtt fel, így szülőföldjére paradox módon hódítóként, a Vörös Hadsereg egyenruhájában tér vissza.
Gregor viszonya a környezetéhez kettős, sehova nem tartozik igazán, anyanyelve német, de a náci ideológiával átitatott Németország idegen számára. Ugyanakkor (orosz) bajtársai között is kívülálló marad, hiszen ő a „német”.
A film a háború végnapjait ábrázolja, ahol a frontvonalak már nem csupán a katonai egységek, hanem világnézetek és generációk között húzódnak. Gregor találkozásai a helyi lakossággal – a közönyös polgárokkal, a megrettent katonaszökevényekkel, vagy a végsőkig fanatikus tisztekkel – mind azt a kérdést feszegetik, hogy milyenek lettek a németek a 12 éves nemzetiszocialista rémuralom alatt.
Bár a Tizenkilenc éves voltam elüt a kor pártállami (de sok későbbi) sematikus háborús filmek stílusától, azonban magán viseli a hatalom ideológiai jegyeit: a szovjet katonai vezetés humanista, az SS parancsnokok kegyetlenek. Ugyanakkor enyhe kritika is megjelenek a szovjet megszállók viselkedéséről. Az egyik jelenetben a film jelzi a sachsenhauseni koncentrációs lágerben a szovjet katonák önbíráskodását, egy másik jelenetben pedig utal a nők tömeges megerőszakolására. Úgy gondolom, hogy abban a korban ennél tovább nem lehetett elmenni.
A Tizenkilenc éves voltam képi világa alapvetően meghatározza a film hitelességét. A grandiózus tömegjelenetek helyett egyfajta dokumentarista stílusban mutatja be a harcokat. A film kontrasztos fekete-fehér képei a korabeli haditudósítások és archív felvételek hangulatát idézik.
A film látványvilágának központi eleme a szétbombázott Németország. A Tizenkilenc éves voltam azonban nemcsak a pusztulásról szól, hanem arról is, hogy Németországban új életet kell felépíteni.
Összefoglalva: a Tizenkilenc éves voltam nem egy hagyományos háborús film, hanem egy önéletrajzi ihletésű alkotás. A főhős története nem csupán a hazatérésről szól, hanem egyben önvizsgálatról is, amely során Gregor szembenéz múltjával, identitásával és a háború kegyetlenségével. A film így egyszerre személyes vallomás és háború elleni kiállás. Ez utóbbi sajnos mára sem vesztett időszerűségéből.
A teljes stáblista ITT található.
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon.