A Szégyen eredeti címe: Disgrace (2008)
A Szégyen, J. M. Coetzee nyolcadik regénye 1999-ben jelent meg. Szerzőjét 4 évvel később irodalmi Nobel díjjal tüntették ki. A könyv egyik jelentében, a főszereplő fegyelmi tárgyalásán idézik munkahelye, a Cape Műszaki Egyetem, szabályzatát:
„a 3. pont a faji, etnikai, vallási, nemi, szexuális preferenciákon vagy testi fogyatékosságon alapuló zaklatással és visszaéléssel foglalkozik. A 3.1. pont a diákokkal szembeni zaklatást vagy visszaélést taglalja.”
Coetzee Booker díjas 1 regénye (és a regényből készített film) – többek között – mindezekkel foglalkozik. A XX. század utolsó évtizedében, Dél-Afrikában játszódó történet egy 52 éves irodalom tanár perspektívájából mutatja be az apartheid rendszer 2 összeomlása utáni Dél-Afrikai Köztársaság életét. A regény megjelenése után sok, egymásnak ellentmondó kritikát kapott. Egyesek (közöttük az Afrikai Nemzeti Kongresszus; ANC) rasszistának bélyegezte, a szintén Nobel díjas (fehér) dél-afrikai írónő Nadine Gordimer úgy vélekedett, hogy „A Szégyen című regényben nincsen egyetlen emberi lényként ábrázolt fekete szereplő”. Ugyanakkor a regény komoly elismeréseket is kapott, nem beszélve a rangos díjról több kritikus is „remekműnek” tartotta, a BBC 2019-ben a 100 leghatásosabb regény közé sorolta 3.
Az apartheid rendszer felszámolása
A XX. század 80-as éveire az 1949 óta fennálló apartheid rendszer kezdett gyengülni, és a Botha elnök vezette kormány kénytelen volt megbarátkozni az elkerülhetetlennel, ezért 1986 és 88 között eltörölt néhány nem túl jelentős törvényt, amely a „nem európai fajúak” jogait korlátozta. 1989 februárjában Botha elnök betegsége miatt visszavonulni kényszerült, és a korábban konzervatív politikusnak tekintett F. W. de Klerk követte hivatalában. Az új elnök a kialakult politikai patthelyzet megoldását reformokkal és az apartheid ellenes csoportokkal való tárgyalásokkal kívánta megoldani. Az enyhülés egyik fontos mozzanata az volt, hogy 1990-ben a legendás apartheid-ellenes aktivistát Nelson Mandelát 27 évi rabság után szabadon engedték, akit később (1992-ben) megválasztottak az apartheid ellenes mozgalom vezető erejének, az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak (ANC), elnökévé. A de Klerk irányította reformpolitika a jobboldal heves ellenállásába ütközött, de az elnök által 1992-ben meghirdetett népszavazáson, amelyen ekkor még csak a fehér lakosság vehetett részt, a résztvevők 68 %-a szavazott a tárgyalások folytatása mellett. Így de Klerk politikailag megerősödve folytatta az ANC-vel való tárgyalásokat, amely előkészítette az apartheid rendszer megszüntetését. 1993-ban F. W. de Klerk és Nelson Mandela az apartheid rendszer felszámolása érdekében kifejtett tevekénységükért Nobel békedíjat kaptak.
1994-ben Dél-Afrikában megtartották az első szabad választásokat, amelyen faji korlátozás nélkül mindenki részt vehetett. Mintegy 20 millió szavazatot adtak le, és a választást az ANC nyerte meg. Május 9-én Nelson Mandela lett az új parlament és a Dél-afrikai Köztársaság első fekete elnöke.
A változások után is az országnak rengeteg súlyos problémával kellett szembenéznie. A fajüldöző rendszer felszámolása máig sem tüntette el a népcsoportok (az apartheid idején definiált „fajok”) közötti különbséget, amelyet az alábbi ábra látványosan szemléltet.
A szegénységben élők %-os aránya. Fehérek 1,4- 1% szemben a feketék 76,8-64,2 %-ával
Forrás: https://www.bbc.com/news/world-africa-48050197
Dél-Afrikában nagyon súlyos probléma a közbiztonság rendkívül rossz helyzete, a gyilkosságoknak a népességre számított aránya négyszerese a világ átlagának. A nemi erőszak (népességre számított aránya) legmagasabb a világon.
https://www.nationmaster.com/country-info/stats/Crime/Rape-rate#2010 alapján
A Szégyen írója J. M. Coetzee (1940-)
Fokvárosban született búr családba, a család nyelve angol volt, de az író az afrikaanst is tökéletesen beszéli, sőt publikál is ezen a nyelven. 1961-ben a Fokvárosi Egyetemen alapdiplomát szerzett angol nyelvből és martematikából. 1962-ben Londonba költözött, ahol az IBM-nél dolgozott programozóként. 1965-től 1971-ig az Amerikai Egyesült Államokban élt, ahol folytatta irodalmi és programozói tanulmányait; 1969-ben szerzett doktori (PhD) címet a Texasi Egyetemen (University of Texas, Austin) Disszertációja számítógép felhasználásával Samuel Beckett munkáinak stilisztikai elemzéséről szólt. 1971-ben le akart telepedni az USA-ban, de kérvényét elutasították a vietnami háború elleni kiállása miatt. Ezért visszaköltözött hazájába, ahol a Fokvárosi Egyetemen 2002-ig angol irodalmat oktatott. Nyugdíjba vonulása után Ausztráliába költözött, ahol 2006-ban megkapta az állampolgárságot.Irodalmi pályafutása alatt számos díjat kapott, elsőként ő nyerte el kétszer a Booker díjat (1983-ban a Michael K élete és kora című regényéért, 1999-ben a Szégyen című munkájáért). Visszahúzódó viselkedésére jellemző, hogy nem volt hajlandó átvenni személyesen a díjakat. Szinte minden munkája nyert valami díjat. 2003-ban megkapta az irodalmi Nobel díjat. Négy munkáját filmesítették meg, közöttük az 2019-ben elkészített Barbárokra várva című regényét. Érdekesség, hogy egyik film sem hazájában készült.
A Szégyen rendezője: Steve Jacobs (1967-)
Steve Jacobs ausztrál színész, író, és TV-s személyiség. Vidéki TV stúdióban gyerekműsorok házigazdájaként kezdte elpályafutását, majd rádióban zenei műsorokat vezetett. A televízióban változatos a tevékenysége: volt vetélkedő házigazdája, volt időjárásjelentés előadója és show műsorok szereplője. Az internetes film adatbázis 46 filmszerepét jegyzi, amelyek zömében TV filmekből és filmsorozatokból állnak össze. Két nagyfilmet és egy rövidfilmet rendezett.
Több vidám írását adta elő különböző TV produkciókban.
A Szégyen cselekménye
A Szégyen hétköznapi emberekről szól, akik nem hétköznapi körülmények közé kerültek.A főszereplő a kétszer elvált 52 éves David Lurie egyetemi oktató, aki magát szoknyabolondként (womaizer) jellemzi, egy szexmunkással való kapcsolatának megszűnte után viszonyt létesít egyik tanítványával, Melanieval. Ez a viszony karrierje végét jelenti, ott kell hagynia az egyetemet. Felkeresi a vidéken élő leszbikus lányát, aki mezőgazdasággal, valamint kutyák ellátásával foglalkozik.
Az entellektüel irodalomtanár, aki Byronról ír operát, az első napokban alkalmazkodik a kemény vidéki élethez, lányával kimegy árusítani a heti piacra, segít a szomszédban lakó fekete Petrusnak aki segít Lucynak ellátni a kutyákat.
A vidéki idill azonban nagyon hamar véget ér. Három fekete fiatal egy ürüggyel bejut Lucy házába.
A betolakodók Davidet súlyosan bántalmazzák bezárják a mellékhelyiségbe, ott alkohollal leöntik, majd égő gyufát dobnak rá, Lucyt pedig mindhárman megerőszakolják. Távozásuk előtt az ott őrzött kutyákat pedig lelövik, majd elhajtanak David autójával.
Lucyt nagyon megviseli a támadás, de apja unszolása ellenére sem hajlandó feljelentést tenni.
A bűncselekmény eltérő kezelése miatt apa és lánya között feszültté válik a viszony. David segíteni kezd Lucy barátnőjének Bev Shaw-nak állatmenhelyén. David rövidesen a korántsem csinos asszonnyal is viszonyt kezd.
David azt gyanítja, hogy Petrusnak köze van a rablótámadáshoz, amit bizonyítottnak vél, amikor egy Petrus által rendezett ünnepségen a vendégek között felismeri az egyik támadót, akiről kiderül, hogy Petrus rokona, ám Lucy továbbra sem akar semmilyen lépést megtenni támadója ellen. Mivel apa és lánya között elmérgesedik a viszony, David úgy dönt, hogy visszatér Fokvárosba, ahol lakását kirabolva találja. David a fővárosban sem találja helyét: volt dolgozószobájában már más ül, ellátogat arra a színielőadásra, ahol Melanie is fellép, de mivel a lány barátja zaklatja, onnan is el kell távoznia.
Újra kocsiba ül, felkeresi Melanie családját, és bocsánatot kér az általa okozott keserűségekért, majd visszamegy Lucyhoz. Lucy teherbe esett a támadás során, de nem hajlandó elvetetni a gyereket, inkább odaadja földjét Petrusnak és hozzámegy hozzá harmadik feleségként, hogy védelmet kapjon tőle.
A Szégyen regény és a Szégyen film.
A mű címe, a Szégyen nem adja teljesen vissza az eredeti angol szó jelentését. A Disgrace jelentése a szótár szerint 1) kegyvesztés, kegyvesztettség; 2) szégyen, gyalázat, becstelenség. Valóan, a főszereplő, David Lurie szégyene áll a történet középpontjában, ugyanakkor a regény és a film a becstelenségéről és a kegyvesztettségéről is szól.
A film alapvetően hűen követi a regény cselekményét. Természetesen néhány részlet kimaradt, vagy más súllyal jelent meg az alkotásban, ami némileg felületesebbé teszi a főszereplő jellemzését. A film csupán érintil Davidnek a szexmunkással való történetét, holott az a főszereplő jellemének fontos vonását mutatja be: „Mindig városi ember volt, otthona a hömpölygő tömeg, ahol Erósz lopakodik és pillantások villannak, mint nyilak.” áll a regényben. Azzal, hogy ez a rész gyakorlatilag hiányzik a filmből, tompítja David nőügyeinek visszataszító voltát.
Sokkal problematikusabb a tanár és Melanie szexuális kapcsolatának ábrázolása a könyvben és a filmben. A kritikákban ellentmondó véleményeket lehet olvasni arról, hogy nemi erőszak volt-e David cselekedete, vagy sem. Egy részlet a könyvből:
„Figyelmeztetés nélkül jött; a lány meglepetésében képtelen ellenállni a betolakodónak, aki ráveti magát… Ne, most ne! – tiltakozik erőlködve. – Az unokatestvérem mindjárt visszajön! De ő megállíthatatlan. A hálószobába viszi, leráncigálja az abszurd papucsokat, a lábát csókolja, megdöbben az érzelmeken, amelyeket a lány ébreszt benne… A lány nem áll ellen. Pusztán kivonja magát: kivonja ajkát, kivonja szemét. Hagyja, hogy a férfi az ágyra terítse és levetkőztesse: még segít is neki, felemeli karját, aztán csípőjét.
A film mintegy egyperces jelenetében viszont csak azt látjuk, hogy a férfi az ajtóban erőszakosan átöleli és megcsókolja a lányt, majd ruhák hullanak a földre, és David meztelenül fekszik az ágyban, majd Melanie szintén ruhátlanul melléfekszik. A regényben a jelenet leírása így fejeződik be:
„Nem erőszak, nem egészen az, de azért nem kívánt, a velejéig nem kívánt. A lány mintha eldöntötte volna, hogy elhagyja magát, felfüggeszti az életét erre az időre, mint a nyúl, amikor a róka állkapcsa csattan a nyakán. Így minden, amit vele művelnek, mintha valahol messze történne.”
Ez a gondolatsor teljesen hiányzik a filmből, így az „erőszak”, a „nem kívánt” vélemény hiányában kétséges, hogy nemi erőszak volt-e. (Természetesen, ha nem is tartjuk nemi erőszaknak David tettét, akkor is visszataszító, elitélendő cselekedet, hiszen a tanár visszaélt hatalmával.)
A filmben másirányú a hangsúlyeltolódás a David lakásának kirablásával kapcsolatban. Amíg a regényben néhány mondat szól erről az eseményről, a film egy percig (azonos ideig, mint a fent említett „nemi erőszak” jelenet) mutatja be a szétdúlt lakást. A szétdobált ruhák, könyvek és papírok látványa, annak vizuális hatása nagyobb jelentőséget kölcsönöz ennek a eseménynek a filmben mint a regényben.
***
A Szégyen a fehérek szemszögéből ábrázolja az apartheid eltörlése utáni Dél-Afrikát, vagyis arról szól, hogy ők hogyan viszonyulnak az új rendszerhez:
Az egyik mellékszereplő Ettinger, egy szomszédos farm tulajdonosa nem fogadja el az új rendet, otthonából erődöt létesít, gyerekeit meg külföldre küldi.
David, a „liberális értelmiségi” igyekszik megbarátkozni ezzel az új világgal, ám ez nem mindig sikerül neki, ami leginkább akkor válik nyilvánvalóvá, amikor képtelen elfogadni azt, hogy a fekete Petrus, a volt szolgáló, lánya farmján szomszéd, sőt társtulajdonos lesz.
Lucy viszont be akar tagozódni az új világba, tudomásul veszi, hogy most már megszűnt a fehér uralom, nem hajlandó feljelenteni az őt megerőszakoló tetteseket, sőt védelem fejében hajlandó Petrus harmadik felesége lenni.
A Szégyen egy rendkívül komplex mű, egy politikai rendszer változását dolgozza fel. Ezen kívül érinti a nők, a melegek, az állatok jogait, az apa-gyermek kapcsolatot is, megtűzdelve számos szimbólummal.
Az egyik ilyen szimbólum az, hogy a farmon elkövetett betörést és nemi erőszakot követően a betörők lelövik a kutyákat. Számomra ez egyértelműen a fehér uralom (white power) megszűnésének szimbóluma. A kutyát ugyanis az apartheid idején (is) eszközként használták a feketék „megregulázására”. (A kutya ilyen felhasználása persze nem korlátozódott Dél-Afrikára, ezzel a témával foglalkozik a Fehér Kutya című nagyszerű film is.)
A történet központi szimbóluma azonban a nemi erőszak. Ennek a szimbólumnak a feloldása azonban számomra nem ennyire egyértelmű. Az nem kétséges, hogy a regényben és a filmben a nemi erőszaknak politikai jelentősége van., ugyanakkor David és Lucy másként viszonyul ehhez a bűncselekményhez. David szerint rasszista indíttatású volt a gaztett, míg Lucy árnyaltabban kezeli azt. Ő főképpen „gender bűncselekménynek” 4 kezeli, de az erőszaktevőket úgy kezeli, hogy azok így vettek elégtételt a feketék évszádokra visszanyúló elnyomásáért.
A Szégyen egy nagyon elgondolkoztató, nem könnyen emészthető alkotás, de megismerése mindenképpen tágítja a világról alkotott tudásunkat.
Jegyzetek
1 A Booker díjat 1968-ban alapították, az év legjobb angol nyelvű regényét jutalmazzák vele.
2 Az apartheid a faji elkülönítés (politikája, amelyet a Dél-afrikai Unióban illetve utódállamában, a Dél-afrikai Köztársaságban 1949-1994-ig alkalmazott a fehér kisebbség azzal a céllal, hogy kezében összpontosuljon a hatalom. Néhány éve az apartheid idején játszódó Kiközösítés című film kapcsán esett szó erről az undorító rendszerről.
3 ld. https://en.wikipedia.org/wiki/BBC_list_of_100_%22most_inspiring%22_novels
4 A gender bűncselekmény egy olyan gyűlölet indíttatású gaztett, amely egy nem (gender) ellen irányul. Egyik megnyilvánulása a nemi erőszak.
A teljes stáblista ITT található.
A magyar feliratot jw készítette. INNEN tölthető le.
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon.
Források
Dominic Head: The Cambridge Introduction to J.M.Coetzee
Cambridge University Press 2009
Maria Teresa Segarra Costaguta Mattos:Racial Tension in Post-apartheid South Africa: A Reading of Disgrace
https://www.lume.ufrgs.br/bitstream/handle/10183/70626/000877988.pdf
Karin Ikas:‘Integrating the Story into the Grand Landscape of South Africa’: Contested Spaces of Sexualized Interracial Terror in J.M. Coetzee’s Disgrace and its Film Adaptation
Xue Chen: Starting From a Ground Level: A Hope of Reconciliation in Lucy’s Silence and Subjection in Disgrace
https://tpls.academypublication.com/index.php/tpls/article/view/1882/1543
https://www.postcolonial.org/index.php/pct/article/view/2083
Árva Márton: J.M. Coetzee-adaptációk. Nincs tiszta lap
Filmvilág 2021/11 22-25