A kecske ünnepe eredeti címe: La fiesta del Chivo (2005)
A Kecske ünnepe a „Megfilmesítve” sorozat előző filmjéhez (A megalkuvó) hasonló témát dolgoz fel. Moravia regényének és a könyv alapján készült filmnek a főszereplője mindenáron be akar tagozódni a társadalomba, úgymond „normális” akar lenni. Mario Vargas LLosa könyve, A kecske ünnepe bemutat egy olyan alakot, aki ennél már sokkal messzebb megy a szervilizmusban, bármi áron meg akar felelni a hatalomnak.
A 2000-ben publikált nagyszabású regény magyar fordítása már egy évre rá megjelent. A megfilmesítésre sem kellett sokáig várni, az író unokatestvérének, Luis Llosa Urquidinak rendezésében 2005-ben mutatták be.
A kecske ünnepe írója: Mario Vargas Llosa (1936)
A 2010 irodalmi Nobel díjat elnyert perui író az indoklás szerint “a hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért” érdemelte ki a díjat. Nobel- díjas beszédében így írta le politikai fejlődését:
„…Fiatal koromban nemzedékem sok írójához hasonlóan marxista voltam, hittem abban, hogy a szocializmus orvosolni fogja a kizsákmányolást és a szociális igazságtalanságot, amely hazámban, Latin-Amerikában és az egész harmadik világban egyre keményebb mértéket öltött. Az állami irányításban és a kollektivizmusban való kiábrándulásom, átalakulásom demokratává és liberálissá, azzá, ami ma vagyok –azzá, ami igyekszem lenni – hosszú és nehéz út volt. A folyamat lassú volt és olyan epizódok váltották ki, mint a kubai forradalomnak, (amelyért eleinte lelkesedtem) autoriterré válása, a Szovjetunió vertikális modellje, a disszidenseknek a Gulag szögesdrótkerítésén átszivárogott bizonyítékai és Csehszlovákia lerohanása a Varsói Szerződés országai által…”
Mario Vargas Llosa 1939-ben a dél-perui, Arequiepa ban született egy középosztálybeli család egyetlen gyermekeként. Szülei elváltak amikor az író még csak egy éves volt. Ezután édesanyjával és anyai nagyszüleivel Bolíviában élt, ahol korai gyerekkorát töltötte. Később nagyapja diplomáciai feladatot kapott, így a család visszaköltözött Peruba. Az író 10 éves korában találkozott először édesapjával, amikor szülei felújították kapcsolatukat.
Vargas Llosa kora gyerekkorában már érdeklődést mutatott a költészet iránt, ennek ellenére édesapja katonai akadémiára íratta be, amit nem fejezett be. Már tizenhat éves korában kezdett újságokba írni. Irodalmi pályafutása 1957-ben indult el, amikor két novellát publikált. Miután 1958-ban elvégezte a limai San Marco egyetemet, Spanyolországban kapott ösztöndíjat. Két év madridi tartózkodás után Párizsba költözött, ahol elkezdődött termékeny írói munkássága. Első regénye A város és a kutyák (La ciudad y los perros) párizsi tartózkodása idején készült el, 1965-ben jelent meg.
A kecske ünnepe megírása előtt mintegy 20 éven át nem írt nagyszabású regényt. Ez a mű Vargas Llosa egyik legsikeresebb könyve, amelyet egyik legjobb munkájának tekintenek. Ez a regény hasonlatosan az 1969-ben megjelent Négy óra a Catedralban (Conversación en la catedral) az autoriter hatalommal, a hatalom természetrajzával, a hatalommal való visszaéléssel, valamint a hatalomnak való megfelelés szándékával, továbbá az önkényuralom elleni fellépéssel foglalkozik.
Mario Vargas Llosa írói tevékenysége mellett több európai és japán egyetemen tanított, valamint aktív közéleti szerepet is vállal(t). 1977 és 1979 között a Nemzetközi PEN Klub elnöke volt. 1990-ben esélyesként indult a perui elnökválasztáson, de meglepetésre vereséget szenvedett az alig ismert japán származású Alberto Fujimoritól. 1994-ben megszerezte a spanyol állampolgárságot, azóta kétlaki életet él, Spanyolország és Peru között ingázik.
A Vargas Llosa írásainak népszerűsége természetesen munkára késztette a filmipart, már 1973-ban megfilmesítették az 1967-ben megjelent Kölykök (Los cachorros) novelláját. Vargas Llosa műveit azonban nem egyszerű filmre vinni, mert elszakadva a szövegtől a történéseket úgy kell megjeleníteni, hogy az felkeltse a néző érdeklődését. A Kecske ünnepe című filmmel kapcsolatban meg kell említeni, hogy nem kis feladat a – vaskos regények –tartalmából elhagyni jelentős részt azért, hogy a mű beleférjen egy film időkeretébe. Készültek a nagyregényekből TV sorozatok is, a Kecske ünnepéből 2014-ben sikerült egy 70 (45 perces) epizódból álló alkotást létrehozni. Érdekesség, hogy Vargas Llosa megpróbálkozott rendezéssel is, az 1976-ban készült Pantaleon és a hölgyvendégek (Pantaleon) társrendezője volt.
A kecske ünnepe rendezője: Luis Llosa Urquidi (1951)
Llosa Urquidi, az író unokatestvére korán kezdett a filmek iránt érdeklődni, már egyetemi évei alatt is filmkritikusként tevékenykedett. Az 1970-es évektől kezdve TV dokumentumokat, szórakoztató filmeket és TV showkat rendezett. A 80-as évek második felétől kezdve számos (41) TV sorozat producere. A 11 általa rendezett film zömében thriller és akciófilm. Leghíresebb filmje az 1997-es Anakonda (Anaconda), amely annak ellenére, hogy Jennifer Lopez volt az egyik főszereplője, a korabeli sajtóban lesújtó kritikákat kapott, sőt 5 Arany Málna díjra (az Oscar díj ellenpólusaként alapított díj az amerikai filmipar legrosszabb termékei számára), is jelölték, még a legrosszabb rendezés díjára is. Ritka kivételt képezett a neves amerikai filmkritikusnak, a néhai Roger Ebertnek a véleménye, ő pozitív kritikát írt a filmről. A nagyközönség vele értett egyet, az Anakonda óriási kasszasikert ért el, műfajában kultusz film lett.
A kecske ünnepe politikai háttere
A kecske ünnepe leginkább politikai thrillernek sorolható be. Ahhoz, hogy megértsük a film utalásait, célszerű megismerni (átismételni) azokat az eseményeket, amelyek a magyar néző számára nem kézenfekvőek.
A Dominikai köztársaság a Karib tenger térségében a Hispaniola szigeten helyezkedik el. A szigeten még egy ország, Haiti található. A film történetének idején, a 60-as években a Dominikai Köztársaságnak 3-millió lakosa volt (ma már meghaladja a 10 milliós létszámot). Az ország hivatalos nyelve a spanyol. A lakosság etnikai összetétele: 73% mulatt, 16%-fehér, 10%-fekete, és 1% taíno, arawak indián. A szomszédos Haitiban akkoriban mintegy 4 millió ember élt, akiknek anyanyelvük francia, vagy haiti kreol (francia-alapú kreol nyelv), így kiejtésük alapján meg lehet állapítani a sziget lakóinak hovatartozását. Haiti etnikai összetétele 60 % fekete, 35 % mulatt és fehér, 5 % egyéb. (Egy 2008-as kutatás a genealógiai DNS vizsgálatok alapján kimutatta, hogy a lakosság döntő többsége fekete, csupán sok fekete az „előkelőbbnek” tekintett mulattnak vallja magát.)
Dominka története Trujillo hatalomra jutásáig
1492-Spanyol uralom a teljes szigeten (Santo Domingo)
1697-Spanyolország a sziget egy részét átadja Franciaországnak, ott fejlődött Saint-Domingue (a mai Haiti)
1795 Spanyolország Santo Domingót átadja Franciaországnak
1808 Santo Domingóban élő kreolok helyreállítják a spanyol uralmat
1821 kikiáltják a Haiti Espanola állam függetlenségét
1822 Haiti csapatok megszállják Santo Domingót
1844 kinyilvánítják az elszakadást Haititól
1861 Dominika ismét spanyol gyarmat
1863 ismét kikiáltják a függetlenséget
1902 államcsőd
1906 szerződés az USA-val a pénzügyi igazgatás átadásáról
1916 a több évtizedes instabilitás után az USA megszállja az országot
1924 elnökválasztás, (a nyertes Felipe Horacio Vásquez Lajara); az amerikai csapatok elhagyják az országot a köztársaság ellenőrzése ismét dominikai kézben. Az amerikai katonai akadémián tanult Rafael Trujillo ekkor a Dominikai Nemzeti Gárda parancsnoka
1930 február Vasquez újraválasztásáért indul, de lázadás tör ki ellene Rafael Estrella Ureña vezetésével, a főváros Santo Domingót el akarják foglalni. Trujillo, a Nemzeti Gárda főparancsnoka, akinek feladata lett volna megvédeni a fővárost kinyilvánítja „semlegességét”. Ő titkos szerződést köt Estrella Ureñaval, ami szerint Trujillo hatalomra segíti a lázadók vezérét, cserébe indulhat az elnökválasztáson
1930 március Estrella Ureña átmeneti elnök, Trujillo a Nemzeti Gárda (a hadsereg) és a rendőrség parancsnoka
1930 május Trujillo 99,17 %-os (!) eredménnyel nyeri meg a választásokat, mert a hadsereg erős nyomására a többi jelölt visszalép a megmérettetéstől.
A Trujillo korszak filmben érintett vonatkozásai
A petrezselyem mészárlás
1937-ben Trujillo Dominikát „ki akarta fehéríteni”, ezért azt a parancsot adta a hadseregnek, hogy a haiti határ mentén öljenek le minden haitit. Október 2-8 között a hadsereg halálosztagai bozótvágó késsel több tízezer haitit gyilkoltak meg. (Különböző becslések szerint 17000 és 35000 volt az áldozatok száma.) A katonák minden sötétbőrű embert kényszerítettek, hogy mondják ki a perejil (petrezselyem) szót, mert az „r” hang kiejtéséből meg tudták állapítani, hogy kinek francia (vagy haiti kreol) az anyanyelve, tehát nem dominikai. Ennek a rettenetes történetnek a hátterében még az is undorító, hogy a diktátor maga is részben (valószínűleg 25 %-ban) haiti származású volt.
Ez az esemény – a furcsa azonosításután a „petrezselyem mészárlás” elnevezést kapta.
Jesús (de) Galindez Suárez esete
Baszk nacionalista volt, a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán harcolt. 1939-ben Dominikába menekült. Részt vett a spanyol emigránsok szervezkedésében, de el kezdte vizsgálni Trujillo és kormányának visszaéléseit, így 1946-ban ismét menekülnie kellett, ezúttal New Yorkba. 1956 március 12-én eltűnt a new-yorki metróban. Holtteste sohasem került elő.
Az esttel kapcsolatba hozott Gerald Lesler Murphy a Dominkia Légitársaság pilótája volt, 1956 december 6-án autóját magára hagyva találták, Murphynak nyoma veszett. Az amerikai Kongresszus és a Külügyminisztérium nyomására a dominikai kormány azt nyilatkozta, hogy Murphy egy szikláról az óceánba zuhant, miután összetűzésbe keveredett Octavio de la Maza kollégájával. De la Mazat letartóztatták, aki tagadta a gyanúsításokat. 1957 január 7-én cellájában felakasztva találták, egy beismerő nyilatkozatot hagyva maga után. Egy, az USA-ban lefolytatott perben a vádlott, a dominikai kormány ügynöke vallomása szerint Murphy egy kis repülőgépen szállította Galindezt Dominikába, ahol azután a eltűnt.
A Június 14-e Mozgalom
Dominikai baloldali partizán mozgalom volt, amely a Trujillo diktatúra megdöntéséért harcolt. Nevét az 1959-június 14-én a 198 dominikai emigráns és más országból származó gerilla partraszállása után kapta. Az akció Kubából indult, és célja a Trujillo diktatúra megdöntése volt, azonban az akció kudarcot vallott, a gerillák közül csupán 6-an élték túl az akciót.
A Mirabal nővérek meggyilkolása
Patria, Minerva és Maria Teresa Mirabel a Trujillo diktatúra ellenségei voltak, részt vettek a rendszer elleni titkos mozgalomban. 1960 november 25-én beszélőre mentek Maria Teresa és Minerva bebörtönzött férjeihez. Amikor hazafelé tartottak, Trujillo pribékjei leállították az autójukat, mindhármukat és sofőrjüket agyonverték, majd visszatették autójukba, azt a látszatot keltve, hogy balesetet szenvedtek. A Trujillo elleni merénylet után Pupo Roman tábornok beismerte, hogy tudott arról, hogy a titkosszolgálat emberei ölték meg a Mirabal nővéreket.
A Mirabal nővérek nemzeti szimbólummá váltak, sőt az ENSZ Közgyűlése emlékükre november 25-ét a Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapjává nyilvánította.
A Rómulo Ernesto Betancourt Bello elleni merénylet
A venezuelai elnök, Betancourt nyilvánosan elítélte a dominikai diktatúrát, ezért Trujillo személyes gyűlöletet táplált iránta és számos összeesküvést támogatott megdöntésére. A venezuelai kormány ezért az Amerikai Államok Szervezetéhez fordult, hogy ítélje el Trujillo rendszerét. Ez feldühítette a diktátort, és ügynökeinek parancsot adott Betancourt meggyilkolására. 1960 junius 24-én két merénylő autójában beparkolt azon az úton, amelyen a venezuelai elnök egy ünnepségre hajtatott. A csomagtartóba 30 kg robbanószert és egy rádióvevőt helyeztek. Amikor az elnök kocsija elhaladt gépkocsijuk mellett azt távvezérléssel felrobbantották. Az akció következtében hárman meghaltak, de az elnök csak kisebb sérülést szenvedett. A merénylőket a venezuelai rendőrség elfogta, akik bevallották, hogy a dominikai titkosrendőrség parancsnoka, Abbes García irányította tevékenységüket.
A Disznó-öbölbeli invázió
A CIA által kiképzett mintegy 1400 Fidel Castro ellenes harcos 1961 április 17-én partra szállt a Kuba déli partján elhelyezkedő Disznó öbölben azzal acéllal, hogy megdöntse Castro kormányát. Az akció 5 nap alatt teljes csődöt mondott, 1200 gerillát a kubai hadsereg elfogott.
A Trujillo elleni merénylet
1961 május 30-án Trujillo a kék Chevrolet Bel Air kocsiján szeretőjéhez tartott, amikor az autót megtámadták, a diktátor és sofőrje tűzharcban meghalt. Az akcióban Juan Tomás Díaz tábornok, Pedro Livio Cedeño, Antonio de la Maza, Amado García Guerrero és Antonio Imbert Barrera tábornok vettek részt. Az összeesküvők azonban José René Román Fernandez (“Pupo Román”) tábornok tétlensége miatt nem tudták átvenni a hatalmat. Az akciót követően Trujillo fia vezetésével kegyetlen megtorlás, embertelen kínzások következtek. A hét merénylő közül csupán Antonio Imbert Barrera maradt életben, aki el tudott menekülni.
A kecske ünnepe cselekménye
A film (és persze a regény) címét a népszerű dominikai merengue (Hispaniola bizonyos területeinek nemzeti tánca), a Mataron el chivo (Megölték a kecskét) ihlette, amely a Trujillo elleni merényletre utal. A címben szereplő kecske a véreskezű diktátorra céloz, akit több névvel illettek, úgymint Főnök, Jótevő, Fenevad.
A kecske ünnepe egy két szinten kibontakozó történet. Az egyik vonulat Urania Cabral története, A sikeres new-yorki ügyvédnő 1992-ben 31 év távollét után visszatér szülővárosába, Santo Domingóba. Éppen a tolószékben ülő, magatehetetlen édesapjának a születésnapja van, amiről Urania azt állítja, hogy el is feledkezett. Az apa, Augustín Cabral, az „Elmés” valaha a Szenátus elnöke és sok más pozíció birtokosa Trujillo jobbkeze volt mindaddig, amíg kegyvesztett nem lett.
Uránia nagynénjével és unokatestvéreivel beszélget. Családja nem érti, hogy miért távozott búcsú nélkül, és miért nem adott hírt magáról az elmúlt több mint 30 év alatt. Nagynénje különösen szemére veti, hogy hogyan tehetett ilyet apjával, a világ legjobb édesapjával. Ez a szemrehányás készteti Uraniát arra, hogy felidézze, mi is történt vele, mielőtt eltávozott az országból. Urania felfedi a szörnyű titkot, amely távozásra késztette, ami visszatartotta attól, hogy kapcsolatot tartson fent családjával és ami tönkre tette az egész életét. Ez az őszinte beszélgetés feloldja Urania idegenkedését családjától, és a búcsúzáskor ígéretet tesz a családi kapcsolat fenntartására.
A film másik vonulata Trujillo gyilkosait mutatja be, akik korábban a diktátor odaadó hívei voltak. Az összeesküvők az éjszaka közepén, a merényletre készülve a kocsijukban várják a „Jótevőt”, miközben a néző megismeri személyes történeteiket is, megtudja, hogy mi késztette őket erre a veszélyes vállalkozásra.
***
A kecske ünnepe filmváltozata természetesen sok részletet kihagy a regényből. Szerintem különösen előnyére vált a filmnek, hogy a regény erőssége, a valóságban megtörtént kínvallatások és kivégzések leírása nem került a vászonra, mert a borzalmak vizuális megjelenítése a nézőből eltúlzott negatív hatást váltott volna ki. A regényben is sok a „flashback” és „flashforward” részlet, így maga a könyv is már önmagában filmszerű.
A kecske ünnepe központi gondolata a hatalomhoz való viszonyulás. A „Főnök” visszaél a hatalommal, számára mindenki csak egy sakkbábú, mindenkit megalázhat, ha óhajtja számára minden nőnek rendelkezésre kell állnia. (Ez utóbbival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy Trujillóhoz hasonlóan sok diktátor saját tulajdonának tekintette a nőket, pl. Berlusconi fiatal lányokkal rendezett szexpartit, Trump pornósztárokkal mutatkozott, vagy akár említhetnénk Berija pedofil történeteit.)
Augustín Cabral, a „Főnök” jobbkezének viszonya a hatalomhoz a fentiek ellentéte. Az ő szerepe a teljes alávetettség, bármire képes, hogy megtegye amit a hatalom megkíván. Ő a diktatúra tökéletes alárendeltjének prototípusa.
Az alkotás szereplői között vannak valóságos személyek, és kitalált alakok is. Trujillo, Abbas (a titkosrendőrség parancsnoka) és az összeesküvők valóságos személyek voltak.
Augustín Cabral, a „Főnök” közeli munkatársa és lánya kitalált alakok. A fiktív személyek azonban nem pusztán a képzelet szüleményei,
Vargas Llosa egy előadásban elmondta, hogy Cabral alakját Anselmo Paulinórol mintázta, aki a valóságban 10 éven át a diktátor jobbkeze volt. Balszerencséjére azonban az 50-es évek közepén Trujillo látogatás tett Spanyoloszágban Franconál. A Caduillo a meghívást Dominkába azzal utasította vissza, hogy nem hagyhatja el az országot, mert neki nincs olyan nélkülözhetetlen embere, mint Anselmo Paulino. Ezután amint Trujillo hazatért már másnap az újságok cikkezni kezdtek Paulino korrupt voltáról, aki elárulja a „Főnököt”. Ezután nem sokkal Paulinot bebörtönözték és minden vagyonától megfosztották. Három éves raboskodás után a volt minisztert kiengedték, 7 millió dollár kompenzációt kapott és Trujillo kinevezte svájci konzulnak.
Az, hogy a „Főnök” úgy tesztelte miniszterei hűségét, hogy lefeküdt a feleségeikkel nem csupán városi legenda. Az előadásban Vargas Llosa visszaidézte, hogy Pedro Heriquez Ureña aki néhány héttel oktatási miniszterré való kinevezése után lemondott hivataláról, mert távollétében Trujillo nem titkolt céllal otthonában felkereste a feleségét. A házaspár másnap elhagyta az országot.
Urania személye ugyan fiktív alak, de a története nem légből kapott, több valóságban megtörtént eseményből gyúrta össze a regény szerzője. A könyv dominikai bemutatója után valaki egy újságba olvasói levet küldött, amelyben leírta, hogy nővérével hasonló eset történt, és ezért az addig trujillo-hívő családja teljesen tönkrement a tragédia következtében.
A kecske ünnepe a Latin-Amerika számos diktatúrája közül az egyik legkegyetlenebbről szól. Számomra talán a legfontosabb mondanivalója az, hogy a diktatúrához nem csupán egy akarnok, erőszakos személyiség szükséges, hanem mindenre kész alattvalók is kellenek.
A teljes stáblista ITT található.
A magyar felirat INNEN tölthető le.
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon.
Források
Wikipédia
Mario Vargas LLosa Nobel díjas beszéde
https://www.nobelprize.org/prizes/literature/2010/vargas_llosa/25162-mario-vargas-llosa-nobel-lecture-2010/
Richard A. Haggerty, ed. Dominican Republic: A Country Study: The Era of Trujillo
http://countrystudies.us/dominican-republic/11.htm
Peter Kross: The Rafael Trujillo Assassination: Why Did the CIA Follow Through?
https://warfarehistorynetwork.com/2016/12/22/the-assassination-of-rafael-trujillo/
Emilia Pereyra: El holocausto de la expedición revolucionaria del 14 de junio
https://www.diariolibre.com/actualidad/el-holocausto-de-la-expedicion-revolucionaria-del-14-de-junio-AL26870437
Sarah Pruitt: How the Mirabal Sisters Helped Topple a Dictator
https://www.history.com/news/mirabal-sisters-trujillo-dictator
Czókos Gergő: Dominika diktátora úgy tesztelte miniszterei hűségét, hogy lefeküdt a feleségeikkel
https://mult-kor.hu/dominika-diktatora-ugy-tesztelte-miniszterei-huseget-hogy-lefekudt-a-felesegeikkel-20200507?pIdx=1
The 2017 Berlin Family Lectures with Mario Vargas Llosa “The Writer and His Demons” Lecture Four: “The Feast of the Goat” May 15, 2017
https://youtu.be/7g9cO_Qg70s