Eredeti címe: Festen (1998)
A „Családi történetek” sorozatba igazán sok film illik. Szándékom szerint igyekszem olyan filmeket válogatni, amelyeket vagy be sem mutattak nálunk, vagy nem kaptak nagy reklámot. Az első film a Thomas Vinterberg rendezte Születésnap azonban távolról sem felel meg ennek az igénynek. A Születésnap nagy sikert aratott, számos filmfesztiválon (közöttük a Cannesi Filmfesztiválon) nyert díjat. Tehát akkor miért rúgom fel máris az első alkalommal a magam elé állított szabályt? Azért, mert a Születésnap a „kötelezően megnézendő filmek” sorába tartozik, mert egy olyan mozgalom (a Dogma 95) első filmje, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy kis költséggel, egyszerű eszközökkel, mellőzve az optikai trükköket és speciális effektusokat, a tartalomra összpontosítva hozzon létre értékes alkotásokat, mintegy ellenpólust képezve a hollywoodi szuperprodukcióknak. Azon a kópián, amelyet megnézünk, még a cím előtt a következő oklevél jelenik meg:
A Dogma 95
Ez az oklevél tanúsítja, hogy a Születésnap (angol címe: The Celebration) megfelel a Dogma 95 mozgalom követelményeinek, és ezért a „Dogma 1” címet nyerte el. A mozgalmat Lars von Trier és Thomas Vinterberg alapították 1995 március 13-án, és 10 pontban foglalták össze azt, hogy milyen követelményeket kell kielégítenie egy filmnek ahhoz, hogy megfeleljen a mozgalom szándékainak. (A Dogma tisztasági fogadalmának magyar fordítása itt található.) A kezdeményezők célja az volt, hogy a filmkészítők térjenek vissza az egyszerű módszerekhez (csak kézikamerát használjanak, a történetet valós helyszínen forgassák, utólagosan nem szabad hangot keverni, stb.). Ezeknek a követelményeknek a betartása oda vezet, hogy azt az illúziót kelti, mintha a néző (a kamerán keresztül) jelen lenne a történéseknél. A Születésnap első képein távolról figyeljük a történéseket, aztán egyre közelebb kerülünk a szereplőkhöz, majd az ünnepség során a rendező már főképpen közeli kameraállásból láttatja velünk a szereplők arcait, mintha néhány méterre lennénk tőlük.
Úgy gondolom, hogy a Dogma egy érdekes és sikeres kísérlet (volt), ellenkezés a szuperprodukciókkal szemben, de úgy tűnik, hogy a mozgalom mára már kifújt. Honlapjukon 35 „Dogma filmet” sorolnak fel, a legutolsó (Cosi x Caso című olasz film) 15 éve, 2004-ben készült. Ma már az “alapító atyák” sem ragaszkodnak a Fogadalomhoz, hiszen a technikai fejlődés túlhaladta elképzeléseiket. Értelmetlen lenne például ragaszkodni ahhoz a követelményhez, hogy csak 35 mm-es filmre lehessen forgatni, hiszen ma már a digitális technika kisebb költséggel jobb minőségű képet hoz létre. Az „alapító atyák” nem csupán nem tartják be a 10. igénypontot, miszerint a rendező neve nem szerepelhet a stáblistán, de már nem kis költségvetésű filmeket készítenek. Például, míg az internetes film adatbázis a Születésnap költségvetését 1,3 millió dollárra taksálja, Vinterberg legutóbbi filmjét, a 2019-ben készült Kurszkot a fenti összeg 15-szörösére, 20 millió dollárra becsli. (Összehasonlításképpen: a 3 Oscar díjat nyert 2018-as Zöld könyv becsült költségvetése 23 millió dollár volt.)
Mindazonáltal a mintegy 10 éven át funkcionáló mozgalom rámutatott arra, hogy igenis lehet kis költségvetéssel értékes, maradandó filmet alkotni, amire kitűnő példa a Születésnap is.
A Születésnap
szereplői egy kisebb kastélyban gyülekeznek, hogy megünnepeljék a családfő, Helge 60. születésnapját.
Az ünnepség (a film eredeti címe Festen, ami dánul ünnepet jelent) azonban egy keserves családi pszichodrámába torkollik. Helge egyik lánya, Linda ugyanis nem sokkal korábban öngyilkos lett. Az ünnepi köszöntők sorát a legidősebb testvér, Linda ikertestvére, Christian kezdi meg. Beszédében súlyos bűnnel vádolja apját, azt állítja, hogy gyerekkorukban őt és Lindát szexuálisan zaklatta. A család megpróbálja elhessegetni a vádat, megkérdőjelezve Christian beszámíthatóságát. Így a néző is (aki ugyebár „részt vesz az ünnepségen”) csak a Születésnap vége felé tudja meg, hogy igaznak bizonyultak-e a vádak.
A Festen (Születésnap) beharangozója
A családi ünnepség/perpatvar során számos problémát érintenek az alkotók, többek között a családon belüli kapcsolatok kérdését, a rasszizmust, azonban a fő hangsúly a családon belüli szexuális abúzusra terelődik. Az nem kérdéses, hogy egy művészi alkotástól nem lehet elvárni, hogy csak sokakat érintő problémával foglalkozzék, mégis érdemes elgondolkozni azon, hogy a fiatalkorúak kárára elkövetett szexuális abúzus, ez a súlyos bűncselekmény hány gyermeket érinthet.
A gyermekek szexuális bántalmazásának problematikája
A statisztikák természetesen nem tárják fel a teljes igazságot, mert korántsem mindig derül ki a bántalmazás, és azt is hangsúlyozni kell, hogy a statisztikákban összefoglalt „szexuális bántalmazás” kifejezés alatt a bántalmazások széles skálája értendő. Ennek ellenére az alábbi néhány kiragadott példa rámutat arra, hogy korántsem extrém esetet dolgozott fel a Születésnap.
Egy 2016-os Angliában és Walesben készített felmérés, amely mintegy 25 00 fővel készített interjút dolgozott fel. A 16 és 59 év közötti személyek válaszaiból a vizsgálat azt állapította meg, hogy közülük 7 % volt gyermekkorában szexuális bántalmazás áldozata. A felmérés során az is kiderült, hogy a bántalmazott gyermekek döntő többsége (a fiúk 83 %-a, a lányok 72 %-a) 16 éves koráig nem beszélt senkinek a rajta esett sérelemről. Ez a felmérés azt is megállapította, hogy a szexuális abúzus esetek 39 %-a a gyermeknek a saját otthonában történt, tehát feltételezhető, hogy családtag, vagy közeli ismerős volt az elkövető.
A szexuális abúzus Magyarországon sem jelent kisebb problémát. Egy 1999-es vizsgálatban a 1010 tizennyolc éves és idősebb női népességből véletlenszerűen kiválasztott személyek arra a kérdésre, hogy „Előfordult-e Önnel gyerekkorában, hogy egy felnőtt szexuális módon próbált közeledni?” a válaszadók 8,1 %-a igenlő választ adott. Ebben a felmérésben arra a megdöbbentő adatra is jutottak, hogy a gyerekkori szexuális zaklatás és a verés a családban szoros összefüggésben van. Azoknak a nőknek a 30%-a, akiket otthon rendszeresen vertek, átélt szexuális zaklatást is, szemben azokkal akiket nem vertek, ahol ez az arány 2 % volt. A tanulmány szerzője szerint a vizsgálat eredményét a felnőtt népességre vetítve mintegy 80 000 olyan áldozat van, aki halmozott gyerekkori erőszakot élt át.
A Születésnap tehát nem csupán egy izgalmas pszichodráma, amely érdekes elbeszélői módszerrel készített film, hanem súlyos, a fiatalkorúakat érintő problémát vetett fel.
A teljes stáblista ITT található.
Rendező: Thomas Winterberg (a stáblistán nincs feltüntetve)
A magyar felirat innen tölthető le.
Források
Stőhr Lóránt: Dán dogma. A szegénység tízparancsolata
http://filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=1768
Báron György: Kukkolás
http://filmvilág.hu/xereses_aktcikk_c.php?&cikk_id=4431&gyors_szo=%7Cdogma%7Cfilmek%7C+dogma+filmek&start=0
Abuse during childhood: Findings from the Crime Survey for England and Wales, year ending March 2016
https://www.ons.gov.uk/peoplepopulationandcommunity/crimeandjustice/articles/abuseduringchildhood/findingsfromtheyearendingmarch2016crimesurveyforenglandandwales
Tóth Olga:Erőszak a családban
https://www.mek.oszk.hu/02000/02019/02019.pdf