Eredeti címe: Denial (2016)
A TÁJÉKOZTATÁS ÉS PROPAGANDA sorozatban látott néhány film bemutatott egy pár történetet sajtómunkásokról, akik más-más társadalmi körülmények között – diktatúra és demokrácia – végzik a dolgukat. Viselkedésük lehet a lehetőségek keretei között ügyeskedés (Az aranykor vége) vagy pedig hajthatatlan küzdelem a hatalommal szemben (Jó estét, jó szerencsét). Láttunk egy nemrégiben készült propagandafilmet (Gagarin) és egy szatírát a választási P/R tevékenységről (Amikor a farok csóválja…). A 2016-ban készült Tagadás című film egészen más szemszögből boncolja a tájékoztatás kérdését, nevezetesen mit lehet csinálni akkor, ha valaki tudatosan elferdíti a valóságot, és hazugságokat terjeszt. Természetesen cáfolni kell a hazugságokat, ám ez nem mindig vezet eredményre, így aki meg akarja védeni igazát, gyakran nincs más lehetősége, mint bírósághoz fordulni.
A Tagadás című dokudráma egy a múlt század 90-es éveiben kezdődött rágalmazási pert dolgoz fel. A dolog érdekessége, hogy nem a hazugságot terjesztő angol (amatőr) történészt, David Irving-t vádolták meg, hanem ő fordult bírósághoz azzal az indokkal, hogy Deborah Lipsdtadt amerikai történész becsületsértést követett el vele szemben. 1993-ban megjelent ugyanis a professzor asszony „Holokauszt tagadás; Növekvő támadás az igazság és emlékezés ellen” című könyve, amelyben több más szélsőjobboldali személy mellett Irving-t is élesen kritizálta. A könyvet egy évre rá az Egyesült Királyságban is kiadták. (Ennek a per szempontjából – amint azt a későbbiekben látni fogjuk – alapvető jelensége van.)
Irving egyebek mellett az alábbiakat kifogásolta Lipstadt könyvében:
„Irving a Holocaust tagadás egyik legártalmasabb képviselője. Bár ismeri a történelmi tényeket, azokat addig csűri-csavarja, amíg az meg nem felel ideológiai vonzalmának és politikai véleményének.”
Az ellenfelek (amint azt a Tagadás is bemutatja) 1994-ben Atlantában találkoztak először Lipstadt holokauszt tagadásról szóló előadásán, ahol Irving nagy igyekezettel próbálta megzavarni az előadást. Mindenáron vitába akart szállni a professzor asszonnyal egy köteg pénzzel hadonászva, és 1000 dollárt ajánlott fel neki, vagy bárkinek a hallgatóság közül, aki írásos bizonyítékot tud felmutatni arról, hogy Hitler parancsot adott volna népirtásra.
A jogi kereset
Irving Lipstadt és kiadója, a Penguin ellen 1996-ban nyújtotta be a jogi keresetet egy angol bírósághoz. Ez utóbbinak a történet szempontjából alapvető jelentősége van. Hiszen a könyv először Amerikában jelent meg, miért várta meg Irving az angliai kiadást? A történész a két ország jogrendje közötti különbséget akarta kihasználni, ugyanis míg Amerikában neki kellett volna bizonyítania a rágalmazást, az angol joggyakorlat szerint a bizonyítás a védelem feladata. Tehát nem Irvingnek kellett bizonyítania, hogy a náci Németországban nem volt tudatos tömeggyilkosság, hanem Lipstadtnak, illetve jogi képviselőinek kellett bizonyítani a holokauszt megtörténtét.
Irving egyezkedési szándéka
Irving megkereste a kiadót azzal az ajánlattal, hogy velük szemben ejti a vádat, ha az angliai kereskedelemből visszavonják a könyvet, a maradék példányokat megsemmisítik, továbbá elítélik Lipstadt következtetéseit, ezen kívül 500 font jótékonysági adományt ajánlanak fel a történész fogyatékos lánya részére. Ez utóbbi igénnyel kapcsolatosan felmerül az emberben a kérdés, hogy Irving ismerte-e, és helyeselte-e a nemzetiszocialisták által végrehajtott u.n. „eutanázia hadműveletet”, a fogyatékosok elleni irányuló gaztettet, amely során „az árja faj egészsége és tisztasága érdekében” az öröklött betegségekkel terhelt személyeket akaratuk ellenére sterilizálták, közülük tízezreket gyilkoltak meg. Miután a kiadó visszautasította Irving ajánlatát ő később már szerényebb igényekkel lépett fel, és Lipstadt ellen is ejtette volna a vádat, de a professzorasszony szintén visszautasította az ajánlatot.
A felperes: David Irving (1938)
Nincs történészi végzettsége, rövid ideig fizikát hallgatott a rangos londoni Imperial College-on, amit anyagi okokból abba kellett hagynia. Később politikai gazdaságtant tanult, de szintén anyagi okokból azt sem fejezte be. Már egyetemista korában is szélsőjobboldali nézeteket vallott.
Első könyve, Drezda elpusztítása, 1963-ban jelent meg, amellyel meglehetős elismerést szerzett szakmai körökben. Azonban éppen a Penguin ellen folytatott per során feltárt adatok hozták felszínre, hogy a halottak számát könyvében erősen túlbecsülte, következtetései sem mindig felelnek meg az igazságnak. A magyarul is kiadott Hitler háborúja könyvében igyekezett a náci vezetőt fehérre mosni azt állítva, hogy nincs írásos bizonyíték arra, hogy a „Führer” adott volna parancsot a népirtásra. Szövegkörnyezetéből kiragadott, sőt félrefordított kijelentéssel bizonygatta, hogy az emberek iparszerű legyilkolását Hitler háta mögött, az ő tudta nélkül környezete (Himmler, Heydrich stb.) irányította.
Szakmai tevékenységét ért kritika miatt nem csupán Lipstadt ellen fordult bírósághoz. Ebben az időben a neves osztrák-brit történészt Gitta Serenyt jelentette fel két, a Guardianban megjelent cikke miatt, de végül az ügy nem végződött perrel. A magyar származású amerikai történészt, John Lukacs-ot is feljelentéssel fenyegette a „Történelmi Hitler” című könyvéért. Lukacs ugyanis többek között ilyeneket írt könyvében róla: … Irving érveit és bizonyítékait – mármint arról, mások „kiforgatják” a „dokumentumokat” –komoly történészek kritikusan megvizsgálták, és elvetették (ami azért nemigen befolyásolta Irving további publikációs karrierjét). Bár perre Lukáccsal szemben sem került sor, a könyv angol kiadását a fenyegetőzés évekig hátráltatta.
2006-ban Ausztriában –ahol számos ország mellett, többek között Magyarországon is a holokauszt tagadását törvény bünteti – egy korábbi kijelentéséért perbe fogták és 3 év elzárásra ítélték, amelyből 14 hónapot le is ült.
A magyar szélsőjobbal Irving jó kapcsolatot ápol, többször járt hazánkban is. Felfogását más sem jellemzi jobban, mint ezek a részletek 2007 március 15-én tartott beszédéből:: „Lehet, hogy egy nap még olyan angolok, mint én is, Magyarországon kell majd keressék a szabadságukat. ….A kormányok nem szeretik a történészeket, és még kevésbé szeretik azokat közülünk, akik a valódi történelmet írják meg…. Négyszáz hosszú napot töltöttem egy bécsi börtön magánzárkájában Ausztriában, azóta, hogy utoljára láttatok itt engem – egy történelmi kérdésről kifejtett véleményemért büntettek meg, amelyet tizenhat évvel korábban mondtam – és mindeközben Anglia kormánya nem ejtett ki egyetlen tiltakozó szót sem az érdekemben.” Azon kijelentése mellett, miszerint egy történelmi kérdésről alkotott véleménye miatt került börtönbe azért szó nélkül nem lehet elmenni. A holokauszt tagadása csupán a felszínen egy egyszerű történelmi kérdés, az a neofasiszták politikai eszköze a kirekesztésre, az idegengyűlöletre. Bár ezek az emberek/szervezetek manapság energiájukat megosztják a „cionizmus” és a „mohamedán világ” elleni harcban, ne legyenek kétségeink afelől, hogy nem ítélik el az emberiesség ellen elkövetett bűncselekményeket.
A filmben TIMOTHY SPALL (1957) személyesíti meg.
Spall 134 filmben szerepelt, 18 díjat (köztük 2 BAFTA) nyert el, további 28 díjra kapott jelölést. 2014-ben a Mr Turner című filmben nyújtott alakításáért a legjobb színész díját több fesztiválon, többek között Cannesban is elnyerte. A tagadás című filmben alakított szerepérért a két filmfesztiválon is díjra terjesztették fel.
Az alperes: Deborah Lipstadt (1947)
New Yorkban született, zsidó neveltetést kapott, az egyetemen történészi diplomát szerzett, doktori disszertációját is zsidó történelmi témában írta. Világhírre minden bizonnyal a per következtében tett szert. Híres munkái :
a pert kiváltó
Denying the Holocaust: The Growing Assault on Truth and Memory (Holocaust tagadás; Növekvő támadás az igazság és emlékezés ellen) 1993,
majd a perről szóló beszámolója
History on Trial: My Day in Court with a Holocaust Denier (Történelem a tárgyaláson: Napjaim a bíróságon egy holokauszt tagadóval) 2005. Ez utóbbi könyve képezte a Tagadás forgatókönyvének alapját.
2011-ben jelent meg az Eichmann perről szóló könyve.
Lipstadt sem a per során nem szállt vitába Irving-nal és, ma sem hajlandó nyilvánosan vitatkozni vele. Egy, a Magyar Narancsnak adott interjújában arra a kérdésre, hogy miért utasítja vissza a vitát, így válaszolt
„Szerettem volna felszólalni a bíróság előtt, de a rágalmazási perek sztenderd ügymenete szerint az alperest nincs értelme kiállítani a bíróság elé …. egyébként nem vitatkozom Irving-nal: mert egy hazug emberrel nem lehet vitatkozni. Természetesen egy dokumentumot lehet többféleképpen értelmezni, de nem lehet róla mindenfélét kitalálni. A bíróságon bebizonyítottuk, hogy Irving hazudik. Ha valahol az áll: X, arról azt mondja: Z. Egy értelmes vita alapja az, hogy ha nem is értünk egyet, mindketten igazat mondunk.”
Ugyanakkor a professzor asszony kifejezetten ellenezte Irving ausztriai bebörtönzését, amit a BBC-nek adott interjújában így indokolt: „Általánosságban nem gondolom, hogy a holokauszt tagadását bűncselekményként kell számon tartani. Én a szólásszabadság híve vagyok. Az ilyen törvényeket nem tartom hatásosnak …Nincsenek törvényeink más kifejtett őrültségek ellen….Ha egy kuruzsló kárt okoz valakinek, azt törvény bünteti. Ám ha egy kuruzsló az utcasarkon azt hirdeti, hogy van olyan varázsital, ami meggyógyítja a rákot és életeket ment meg, őt nem dugják börtönbe.”
A Tagadás című filmmel kapcsolatban az Indexnek adott interjújában leszögezi:
„Minden valóban így történt, David Hare forgatókönyvíró és Mick Jackson rendező nagyon ügyeltek erre. Ez a film az igazsághoz való ragaszkodásról szól, ebből nem lehet fikciót csinálni. …
Amikor David Hare megmutatta a forgatókönyvet, a végén volt egy idézet Bertolt Brechttől, a Galilei életéből, arról, hogy léteznek olyan igazságok és tények, amelyekről nem lehet vitát nyitni. Vannak, akik ezt anti-intellektuális dolognak tartják, mondván, mindent meg lehet vitatni. De nem: az nem lehet kérdés, hogy a Föld nem lapos, hogy Amerikában létezett a rabszolgatartás, vagy hogy változik a klíma. Arról lehet beszélni, hogy mindez miért történt, vagy mit lehet tenni ellene, de a tényeket nem lehet megkérdőjelezni.”
A filmben Rachel Weisz személyesíti meg
Rachel Weisz (1970) Londonban született, apai ágon magyar, anyai ágon osztrák-olasz származású. Eddig 57 filmben szerpelt, 18 díjat kapott (közöttük 2006-ban Oscart Az elszánt diplomata című filmben alakított mellékszerepéért), és további 34 díjra jelölték.
A per
A védelem sztárügyvédeket sorakoztatott fel, és neves történészeket hívott meg szakértőként, akik mintegy két éven át dolgozták fel az angol amatőr történész munkásságát, amit a holokauszttal kapcsolatban egy szóval lehet jellemezni: tagadás. Irving viszont egymaga akarta megvívni harcát. Természetesen nincs értelme (nem is tudnám) ismertetni a per teljes anyagát, csak néhány kiragadott példán mutatom be a két fél közötti vitát.
- Irving azzal érvelt, hogy Hitler semmit sem tudott a holokausztról. Állítását a védelem cáfolta, valamint rámutatott arra, hogy az amatőr történész nem megfelelő módszerrel végezte kutatásait, ezért hamis következtetésekre jutott.
- Irving állítását, miszerint nem volt szisztematikus emberirtás, és a halottak száma nem éri el az 1 milliót, akik különben is betegségben haltak meg, a védelem szakértője R. J. Evans professzor sikeresen cáfolta, és bebizonyította, hogy Irving elferdítette a dokumentumok tartalmát.
- Irving azt állította, hogy nem léteztek gázkamrák, amelyekben embereket gyilkoltak meg. Apró, szerinte véleményét alátámasztó részletekkel igyekezett a kétségtelen tényt cáfolni. Göbbels naplójából a szövegkörnyezetből kiragadott és elferdített részekkel próbálta bizonyítani igazát. Nem sikerült neki.
A bíró 2000 áprilisában hozott ítéletet, amelyben a védelemnek adott igazat. Irving fellebbezett, amit a felsőbb bíróság elutasított, így jelentős összeget (1 és 2 millió font közötti összeget), kellett kifizetnie, ezért 2002-ben csődbe ment. Nem kis eredménye a pernek, hogy Irving hitelességét azóta erősen megkérdőjelezik.
A Tagadás című film
Tekintve, hogy a dokudráma jól követi a per történéseit, nem látom értelmét a tartalom ismertetésének. Egy nemrégiben megjelent kitűnő tanulmányban Törő László Dávid összehasonlítja a valóságban megtörténteket a film cselekményével. Több, a perrel foglalkozó munka feldolgozása után az alábbi véleményre jutott, ami némileg eltér a Lipstadt által mondottaktól: „Bár a film készítői hangsúlyozzák, hogy a történelmi igazság iránti tisztelgés jegyében mindent úgy jelenítettek meg, ahogy az valójában történt, ez természetesen nem igaz (alapvetően Lipstadt nézőpontjából mesélik el a történteket), annak ellenére, hogy a párbeszédek és a perben elhangzó mondatok tényleg hitelesek.”
A per (és a film) számos kérdést vet fel. Többek közöt:
- Szabad-e a bíróságra bízni annak eldöntését, hogy valaki hazugságot terjeszt-e, vagy igazat mond? Szerintem igen, ha a vitát más úton már nem lehet lefolytatni. (Pontosan ezért lett a tagadás a Tájékoztatás és Propaganda sorozatunk záró filmje.)
- Lehet-e törvénnyel üldözni a hazugságot? Minden bizonnyal nem. Erre jó példa Irving esete, aki az általa indított per elvesztése után áldozatnak állította be magát hívei körében, és amint a fentiekben idéztem is, a szólásszabadság nagy híveként tetszelgett, holott ő akarta elhallgattatni kritikusait.
- Lehet-e a történelmi igazságot peres úton eldönteni? Természetesen nem, viszont nyilvánvaló tényeken nem lehet vitatkozni.
- Hogyan kell viszonyulni a szakmaiatlan, dilettáns kutatásokhoz? Irving esetében sem az volt a baj, hogy nem volt megfelelő szakmai képzettsége, hanem az, hogy célzatos félrefordításokkal, szövegkörnyezetéből kiragadott idézetekkel hamis érveket hozott fel véleménye alátámasztására. Természetesen cáfolni kell a dilettáns, hamis megközelítéseket, persze ennek helye szakmai fórumokon van. Mint az élet minden területén, a szakértelem a tudományos kutatásban sem hátrány.
A Tagadás rendezője: Mick Jackson (1943)
Az angol rendező 35 filmet készített, 12 díjat szerzett, és tovább 11 díjra jelölték.
A teljes stáblistát ITT lehet megtekinteni.
A film magyar szinkronnal hozzáférhető DVD-n
Források
Wikipédia
Deborah Lipstadt: Denying the Holocaust: The Growing Assaults on Truth and Memory
John Lukacs: A történelmi Hitler
Törő László Dávid: Public History az ítélőszék előtt – A Tagadás című filmről
Public History az ítélőszék előtt – A Tagadás című filmről – Ujkor.hu
A film egyik kezdő jelenete 1994-ben játszódik, amikor egy döntően egyetemisták számára szervezett rendezvényen (Atlantában) bemutatták Deborah Lipstadt amerikai történésznő akkoriban megjelenő könyvét a holokauszttagadás jelenségéről.
Kovács Bálint: Szeretjük letagadni a történelem kínos részeit
https://index.hu/kultur/cinematrix/2016/11/19/deborah_lipstadt_interju_holokauszttagadas_david_irving/
Orosz Ildikó: “Mint kutyaszarba lépni” – Deborah E. Lipstadt történész, holokausztkutató
http://m.magyarnarancs.hu/tudomany/mint-kutyaszarba-lepni-90580
Brendan O’Neill: ‘Irving? Let the guy go home’
http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/4578534.stm
Speech by David Irving, Budapest, Thursday, March 15, 2007 magyar fordítása
http://www.fpp.co.uk/speeches/Budapest150307_hu.pdf