Jó estét, jó szerencsét

GOOD NIGHT, GOOD LUCK (2005)

Az TÁJÉKOZTATÁS-PROPAGANDA sorozat első filmjének ezt a 6 Oscar díjra jelölt filmet azért választottam, mert kitűnően bemutatja a politika és a sajtó kapcsolatát, valamint azt, hogy hogyan próbálnak anyagi eszközökkel hatást gyakorolni a sajtóra, és nem utolsósorban miképpen próbálnak (a ma használatos kifejezéssel) karaktergyilkossággal tenni tönkre hiteles személyiségeket.
Népünk szocialista átnevelésének szolgálatába kell állítanunk minden eszközt: az iskolát, az agitációt és propagandát, a művészetet, a filmet, az irodalmat, a tömegek kulturális mozgalmának minden formáját.Jelentette ki Révai József a Rákosi korszak nagy hatalmú kultúrpolitikusa.
A politika nem csupán a parancsuralmi rendszerekben támaszt elvárásokat a sajtóval szemben, adott esetben akár személyes támadást is intéz a behódolni nem hajlandó sajtómunkásokkal szemben. A nyilvánosság erejét azonban nem lehet alulbecsülni, demokráciában a sajtó képes politikusokat megbuktatni.

A film a múlt század ötvenes éveiben játszódik az Egyesült Államokban. Ez volt az a korszak, amikor az USA-t bejárta a kommunizmus kísértete. No persze nem úgy, ahogy Marx gondolta, az ország rettegett a kommunistáktól, akiket (nem minden alap nélkül) a Szovjetunió ügynökeinek tekintettek. Az aggodalmat a világpolitika alakulása váltotta ki: a szovjet térnyerés Kelet-Európában, a kommunista győzelem Kínában, a szovjet atombomba megszületése. A helyzetet tovább rontotta, hogy sikerült is néhány szovjet kémet is leleplezni az Egyesült Államokban.

E. R. MURROW

A film főszereplője Edward R. Murrow, az amerikai televíziózás legendás riportere, aki ebben a légkörben szembeszállt korának híres/hírhedt politikusával, Joseph Raymond McCharty szenátorral. 1954 március 9-én az egyik amerikai országos TV hálózat, a CBS „See it now” műsorában Murrow zömében McCarthy beszédeinek felvételeivel illusztrálta azt a véleményét, hogy nem a feltételezett kommunisták jelentenek veszélyt a demokráciára, hanem maga a szenátor. Többek között ezt mondotta:
„Nem szabad összekevernünk a különvéleményt a lojalitás hiányával; mindig emlékeznünk kell arra, hogy a vád az nem bizonyíték, és ítéletet mondani csak bizonyítékok és jogi eljárás alapján lehet.”
Egy későbbi adásban, McCarthy szenátor lehetőséget kapott a válaszadásra, ahol ő –többek között- az alábbi véleményét fejtette ki:

J. R. McCARTHY

„Murrow úr azt állította műsorában és itt idézem: „A fiatal wisconsini szenátor tevékenysége számottevő kényelmet jelent az ellenség számára.” Ez árulást jelent, ami meglehetősen erős kifejezés. Ha én kényelmessé teszem az ellenség helyzetét, nincs helyem a Szenátusban. Másrészt viszont, ha Murrow úr teszi kényelmessé az ellenség helyzetét, a CBS nem viheti be őt amerikaiak millióinak otthonába.”
Mint tudjuk, az eredmény nem az lett, hogy Murrow nem szerepelhetett többé a TV-ben, hanem McCarthy vált bukott politikussá, aminek jelentős része volt ezeknek a TV műsoroknak.

Az ellenfelek

Edward R. Murrow (1908-1965)

A  magazin 1958 szeptember 30-i számának címlapja

A politika hamar felkeltette érdeklődését, 1929-ben az Amerikai Diákszövetségen (National Student Federation of America) tartott felszólalásában nagyobb politikai aktivitásra hívta fel diáktársait, amely olyan tetszést aratott, hogy megválasztották a szervezet vezetőjévé. Az egyetem elvégzését követően a Németországból elüldözött tudósok megsegítésére alakult szervezet (Emergency Committee in Aid of Displaced Foreign Scholars) egyik vezetője volt.
Murrow 1935-ben vállalt állást a Columbia Broadcasting System (CBS)-nél. Két évre rá kinevezték a CBS londoni irodájának vezetőjévé. Ott maga köré gyűjtött egy csoportot olyan tehetséges riporterekből („Murrow fiuknak” becézték őket), akik népszerű tudósításokat küldtek Európából a tengeren túlra. Először Ausztria lerohanását („Anschluss”) követően hívta fel magára a figyelmet, amikor Bécsből élőben küldött rádiótudósítást az ott zajló eseményekről, mi több, megszervezett egy élő körkapcsolást különböző európai fővárosokból. Ez akkoriban forradalmi újításnak számított a tömegtájékoztatásban.
A II. világháború idején leadott rádiótudósításai rendkívül népszerűek voltak. Ekkor született meg az az elköszönés, amit később Murrow állandóan használt, mintegy védjegyévé vált, és ami a film címét képezi. 1940 végén ugyanis a németek állandó éjszakai bombázásai miatt a város lakói nem lévén biztosak abban, hogy megérik a másnapot, így búcsúztak el egymástól: „Good night and good luck”, azaz jó éjt és sok szerencsét. (Még Erzsébet hercegnő, a jelenlegi királynő, év végi rádió szózatában is így köszönt el: “Good night, and good luck to you all”, vagyis jó éjt és sok szerencsét mindannyiuknak).

Fred Friendly

A háború után Murrow visszatért az USA-ba, és ugyan kissé vonakodva, de elvállalta a CBS alelnöki posztját és egyben a CBS hírműsorainak vezetését, de 1947-ben lemondott, és visszatért a mikrofonhoz. Az ötvenes években Fred W, Friendly producerrel – többek között – létrehozták a CBS rádió heti egyszer jelentkező „Hear It Now” (kb. Hallani kell) magazin műsorát.
A televíziózás korai éveiben Murrow már megjelent a képernyőn. 1951 novemberében a „Hear It Now”-t átköltöztették a TV-be, és a műsor címét „See It Now”-ra (Látni kell) változtatták. A műsor kitűnt bátor, gyakran provokatív módszerével, ahogyan taglalta a felvetett témákat.

 

Milo Radulovich családja körében

A „See It Now” 1953 október 20-i adásában Murrow és riportertársa J. Wershba beszámoltak egy esetről, (“The Case of Milo Radulovich,”), amely során egy repülőtisztet biztonsági kockázatként kezeltek, mert idős édesapja, egy szerb bevándorló, Jugoszláviából származó „felforgató” újságokat olvasott. Ezen kívül Radulovich nővérének viselkedését – bár ő apolitikusnak vallotta magát – a Légierő gyanúsnak találta. A műsort Murrow és Friendly saját pénzükből támogatták, mert a Társaság anyagi támogatást nem nyújtott nekik. Mivel Radulovich nem volt hajlandó családjától elhatárolódni, elbocsátották a Légierőtől. Radulovich kihallgatást kért a Légierőknél, ahol csupán egy dokumentumokat tartalmazó, lezárt dossziét lengettek, ám annak tartalmát végezetül sem a kihallgató bizottság tagjai, sem a repülőtiszt védői nem ismerhették meg. Ezzel, (és több más esettel) mutatta be Murrow és csapata, hogy miképpen terjed el a McCharty fémjelezte boszorkányüldözés légköre. Bár az adás sugárzása után egy hónappal Radulovichot visszavették a Légierőkhöz, de pályája megtört, nehezen jutott munkához. Később a civil szférában, a meteorológiai szolgálatnál dolgozott, 2006-ban halt meg.

A műsor legemlékezetesebb adása 1954 március 9-én volt egy félórás műsor, amelynek címe „Riport Joseph McCarthy szenátorról.”, amelyben bemutatták magát a szenátort, az üldözési paranoia kovácsát. Ebben a műsorban leleplezték McCarthy módszerét, amint féligazságokkal, ferdítésekkel vádol meg ártatlan embereket. Annak ellenére, hogy McCarthy lehetőséget kapott a válaszadásra, az egy hónap múlva sugárzott műsor nem győzte meg az amerikaiakat, a szenátor népszerűsége rohamosan csökkent; ez a TV műsor jelentősen hozzájárult bukásához.
McCarthy – a félórás vágatlan filmfelvételen nem az ellene felhozott vádakat igyekezett cáfolni, hanem heves támadást intézett Murrow ellen, kommunistának (vagyis hazaárulónak) beállítva:
Azt kell mondanom, hogy Ön Edward R. Murow úr 20 évvel ezelőtt kommunista propagandával volt elfoglalva.”
McCarthy hamis állításokkal, vagy valós tények kifordításával próbálta lejáratni a riportert. Ebben a műsorban Murrow nem válaszolt a vádakra, de egy héttel később így reagált:
„A múlt héten McCharty szenátor szerepelt műsorunkban avégett, hogy korrigálja azokat a hibákat, amelyeket szerinte március 9-i műsorunkban elkövettünk. Miután nem reagált egyetlen állításunkra, amelyet ott tettünk, azt a következtetést kell levonnunk, hogy nem talált hibás állításokat. Ismételten bebizonyította, hogy bárki, aki őt leleplezi, bárki, aki nem osztja hisztérikus semmibevételét a tisztességnek és az emberi méltóságnak, az Alkotmány biztosította jogainknak, az csak kommunista lehet, vagy azok társutasa.”
Ezt követően Murrow tételesen cáfolta McCarthy vádjait.

A. L. Moss a bizottsági meghallgatáson


1954 március 16-án a műsorban bemutatták
Annie Lee Moss esetét. Az asszony híradós alkalmazott volt a Pentagonban. Egy, a kommunista pártba beépült FBI ügynök jelentette, hogy bár azonosítani nem tudja, de látta Moss nevét a Kommunista Párt taglistáján. Az asszonyt az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé idézték, ahol azt állították róla, hogy „szigorúan bizalmas üzenetek kódolásával és dekódolásával foglalkozott”. Ez azonban nem volt igaz, mert a hadsereg által szolgáltatott információ szerint csupán számára olvashatatlan, kódolt üzenetek továbbítása volt a feladata, és oda, ahol a kódolást végezték nem léphetett be.  Amint kiderült, hogy McCarthy figyelmét felkeltette M. L. Moss, az asszonyt felmentették állásából. (Igaz, 1955-ben újra alkalmazta a hadsereg olyan munkakörbe, ahol nem találkozott bizalmas ügyekkel, 1975-ig nyugdíjazásáig ott dolgozott. 1966-ban, 90 éves korában halt meg.)
A See It Now adásait 1958-ig sugározták, annak ellenére, hogy1954-ben a nagy alumíniumipari cég, az Alcoa  egy, a texasi földügyekkel foglalkozó adás miatt sértve érezve magát visszavonta hirdetéseit.
A hatvanas években Murrow kevesebb lehetőséget kapott a CBS-nél, így 1961-ben elfogadta Kennedy elnök ajánlatát, és a United States Information Agency (az USA Információs Ügynökségének) vezetője lett, amiről 1964-ben betegsége miatt mondott le. Egy évre rá, a láncdohányos riporter tüdőrákban hunyt el.

Joseph Raymond McCarthy (1908-1957)

A magazin 1954 március 8-i számának címlapja

Neve jóval ismertebb, hiszen a hidegháború alatt Amerikában a kommunisták, illetve a kommunistáknak vélt, vagy szovjet ügynököknek feltételezett polgárok elleni hajtóvadászatnak, a mcchartizmusnak névadója. Sokan nevét az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottsággal hozzák összefüggésbe, de valójában McCarthy nem hogy elnöke, de tagja sem volt ennek a bizottságnak. Az persze más kérdés, hogy vádlóként, feljelentőként ugyancsak foglalkoztatta ezt a bizottságot.
1935-ben szerzett jogi diplomát, 1939-ben kerületi bíró lett Wisconsin államban. 1942-ben nem sokkal az USA hadba lépése után annak ellenére, hogy felmentése volt, bevonult a tengerészethez, ahol 1945-ig szolgált. 1946-ban sikeresen indult a szenátusi választásokon, és haláláig (1957) szenátor maradt.
Három évig McCarthy szinte észrevétlen volt a szenátusban, ám 1950 február 9-én Wheelingben (Nyugat Virginia) tartott beszéde hirtelen a politika élvonalába helyezte. Beszéde közben egy papírlapot lengetett, amiről azt állította, hogy a Külügyminisztériumban dolgozó ismert kommunisták listáit tartalmazza. Hogy pontosan mit mondott, arról vitatkozik az utókor, mivel nem készült hangfelvétel a beszédről . Állítólag ezt mondta:
„A Külügyminisztériumban hemzsegnek a kommunisták. Itt tartok a kezemben egy listát 205 névvel akik a kommunista párt tagjai. A listát a külügyminiszter tudomására hozták, és mindezek ellenére ők továbbra is a Külügyminisztériumban dolgoznak, és alakítják annak politikáját”.
A listán szereplő nevek számát az ifjú szenátor nem kezelte rigorózusan, néhány napra rá 57 nevet említett, majd február végén 81 névvel lepte meg a Szenátust. Egy a McCarhty vádjainak felülvizsgálására alakított szenátusi bizottság azonban a vádakat megalapozatlannak találta. Az már csak hab a tortán, hogy a szenátor bombasztikus kijelentését soha nem volt képes bizonyítani. Mindazonáltal lehetősséget kapott arra, hogy vizsgálatokat folytasson különböző állami tisztviselők ellen. Második szenátori ciklusa idején egy olyan szenátusi bizottság elnöke lett, amely a kormányzati tevékenységet volt hivatott ellenőrizni. Ennek a bizottságnak egyik albizottságában volt módja McChartynak hajtóvadászatot indítani a vélt árulók ellen.
1954-től kezdve McCarthy tevékenységét a közvélemény egyre jobban elítélte. A politikusok körében is egyre népszerűtlenebb lett, sőt 1954 decemberében a szenátus nagy többséggel (67:22) nyilvánosan elítélte (censure). Ezután McCarthy mind fizikailag, mind lelkileg összetört, bár még több mint 2 évig a szenátus tagja maradt, beszédeit politikus társai és a sajtó egyaránt közönyösen fogadta, az egykor nagy érdeklődést kiváltó szónok leginkább üres ház előtt tartotta meg beszédeit. 1957-ben halt meg – a hivatalos verzió szerint hepatitisben, de a történészek által ma elfogadott vélemény szerint az igazi ok nem ez, hanem a szenátor alkoholizmusa volt.

A film

keretét egy díjátadó ünnepség alkalmából rendezett gálavacsora alkotja, ahol Murrow 1958-ban beszél a sajtóról és a TV-ről alkotott véleményéről:
„Beépített allergiánk van a kellemetlen információk iránt. A tömegkommunikáció ezt tükrözi. Ha nem kelünk fel hájas alfelünkről és nem ismerjük fel, hogy a televíziót főként arra használják, hogy szórakoztasson és megtévesszen bennünket, akkor a televízió azoknak, akik pénzelik, azoknak, akik, nézik, és azoknak, akik készítik, talán egészen más képet fog mutatni.”
Hogy ez a gondolat mennyire aktuális ma is, és nem csak a világnak ezen a táján, azt jól bizonyítja egy amerikai lap filmkritikájának címe:  “Hol van Edward R. Murrow, amikor szükségünk van rá?”.

A film annak ellenére, hogy a XXI. században készült, fekete-fehér. (Bár színes filmre vették fel, és az utómunkálatok során alakították át szürkeárnyalatú filmmé.) Ezzel szerintem az alkotók két legyet ütöttek egy csapásra: egyrészt visszaidézték a múlt század ötvenes éveinek hangulatát, másrészt nem okozott gondot beilleszteni a filmbe a korabeli TV műsorokból vett részleteket.
És megint a film címéről. A „Good Night and Good Luck” szó szerinti fordítása Jó estét (éjt), jó szerencsét, és a magyar filmadatbázis a „Jó estét, jó szerencsét” használja filmcímként. A DVD-n hozzáférhető változat viszont az eredeti címmel látható, és a szövegben a Murrow védjegyeként elhíresült búcsúzást így fordítja: „Jó éjt, sok szerencsét”. Szerintem így magyarosabb, jobb fordítás, de az egyértelműség kedvéért a hivatalos magyar címnek megfelelő fordítást használom.
A film konfliktusának középpontjában a korábbiakban említett két eset (Milo Radulovich és Annie Lee Moss története) áll. Figyelembe véve, hogy ez a fim dokudráma, nem akarom megismételni a történelmi háttér felvázolásában leírtakat, csupán néhány megjegyzést kívánok tenni. Először is, a film üzenete világos, McCharty egy kíméletlen, könyörteken politikus volt, aki nem tisztelte a törvényt, viszont rögeszméjét követve tönkre tette sok ember életét. Ez az ember karaktergyikosságot is fel akart használni, hogy (politikai) ellenfelét eltiporja. Murrow viszont bátor, igazságot kereső sajtómunkás volt, aki felelőssége tudatában harcolt a boszorkányüldözés ellen.
Bennem azért mindenképpen felmerült az összehasonlítás, hogy a hidegháború frontjának másik oldalán, a Szovjetunióban és szövetséges államaiban, ehhez képest mennyire követte a politika a törvényeket, és milyen játéktere volt a sajtónak.
A film 38 díjat és 121 jelölést (közöttük 6 Oscar és 3 Golden Globe) kapott.

E.R. Murrow szerepében: David Strathairn (1949)

A filmben alakított szerepéért többek között Oscar és Golden Globe díjra jelölték. 3 díjat nyert, és 39 díjra jelölték.

Joseph Raymond McCarthy eredeti felvételeken jelenik meg a filmben
(Érdekesség, hogy a tesztvetítésen állítólag egyesek kifogásolták, hogy nem elég hiteles a szenátort alakító színész játéka.)

Fred Friendly-t a rendező-forgatókönyvíró, George Clooney (1961) alakította.

79 filben szerepelt és 7 filmet rendezett. Mivel édesapja azon kívül, hogy színész volt, TV műsorokat (többek között híradót) is vezetett, jól ismerte a hírműsorok világát, ami jól látszik a filmen. Amikor apja megnézte a filmet, elégedetten veregette meg fia vállát, és azt mondta, „Jó munka volt”.
Clooney 2 Oscar díjat nyert, összesen 89 díjat és 198 jelölést tudhat magáénak.

A film hozzáférhető DVD-n magyar szinkronnal

Források:

Wikipedia
A “See it Now”
1954 március 9-i adásának szövege
http://www.lib.berkeley.edu/MRC/murrowmccarthy.html
1954 április 6-i adásának szövege
http://www.lib.berkeley.edu/MRC/murrowmccarthy2.html
1954 április 13-i adásának szövege
http://www.americanrhetoric.com/speeches/edwardrmurrowtomccarthy.htm
Arcive of American Television “See it Now” bejegyzése
http://www.emmytvlegends.org/interviews/shows/see-it-now

Economist 2007 november 29
Milo Radulovich, avenging victim of the red scare, died on Novemer 19th, aged 81
http://www.economist.com/node/10205214
Köles Tamás: A szürke (?) valóság
George Clooney: Good Night, and Good Luck. / Jó estét, jó szerencsét!
http://www.filmtett.ro/cikk/1074/george-clooney-good-night-and-good-luck-jo-estet-jo-szerencset
Philip French: Good Night and Good Luck
https://www.theguardian.com/film/2006/feb/19/philipfrench
Ken Tucker: Where is Edward R. Murrow When We Need Him?
http://nymag.com/nymetro/movies/reviews/14451/

 

 

 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.