Anyám és más futóbolondok a családból

 

Magyar film (2015)

A 2018-2019 évad témáját az első világháború (régebben NAGY HÁBORÚnak is hívták) befejezésének centenáriuma adja, és a “A NAGY HÁBORÚ VÉGE”címet kapta.
Négy évvel ezelőtt ugyanis meglehetősen sokat foglalkozott a világ a háború kitörésével és annak okával, körülményeivel. A háború vége, amelynek centenáriuma idén volt, viszont meglehetősen visszhangtalan maradt. Pedig sokkal jobb emlékezni a béke, mint a háború kezdetére. Olyan filmeket fogunk megnézni, amelyek a két háború közötti időszakban játszódnak, bemutatva, hogy milyen is lett a 100 éve létrejött béke. A NAGY HÁBORÚ VÉGE sorozat első filmje:  Anyám és más futóbolondok a családból.

***

A NAGY HÁBORÚ VÉGE sorozat első filmje, az Anyám és más futóbolondok a családból tulajdonképpen nem kötődik szorosan a megjelölt témához, vagyis az I. világháborút követő évekhez, hiszen jóval szélesebb időszakot ölel át. Ez a film egy családtörténet kapcsán mutatja be a XX. század magyar történelmét.
A szándékom az volt, hogy a sorozat első filmje mintegy bevezetésképpen mutassa be, hogy a nagy háború vége (1918) vajon békét hozott-e. Ferdinand Foch francia tábornok a versaillesi békeszerződést követően tett elhíresült nyilatkozata, miszerint
“Ez nem béke, csak fegyverszünet 20 évre”
sajnos igaznak bizonyult.  Alig telt el két évtized, és megint háború tört ki, a tábornok csupán 2 hónapot (pontosabban 64 napot) tévedett. Bevezető filmnek egy olyan alkotást választottam, amelyik a világégés utáni (és előtti) magyar sorsot ábrázolja, mert a további filmek nem magyar témával fognak foglalkozni.
Az Anyám és más futóbolondok a családból ellentétben Szabó István A napfény íze családtörténetével, amely szintén ezt a korszakot öleli fel, könnyed hangvételű, ám tragikus dolgokról (is) szól. A film a kisember szemszögéből láttatja a Történelmet (nagy T-vel), és talán legfontosabb, nem véletlenül elhíresült mondása az, amire az egyik főszereplő utasítja a férjét:
„Lajos te csak maradj ki a Történelemből!”

Az Anyám és más futóbolondok a családból cselekménye

Ez a film a rendező-forgatókönyvíró családjáról szól, Fekete Ibolya elmondása szerint ő csupán némileg színezte ki a megtörtént eseményeket.
A film keretjátékát a múlt felidézése képezi egy 92 éves, szellemileg leépült anyuka és az őt ápoló lánya (mindkettejüket Bertának hívják) dialógusában. Egy szentimentális melodrámában az imádnivaló idős asszonyt angyali természetű leánya odaadó szeretettel ápolná, ami könnyekre fakasztaná a jólelkű nézők sokaságát. Hálaistennek ez a film nem ilyen, nem lett érzelgős, a lány szeretettel, de olykor ugyancsak türelmetlenül ápolja édesanyját, ami persze torzsalkodáshoz is vezet. Az anya tudata hol tisztább, hol kevésbé az, így aztán az idős asszony az általa megélt történeteket összefüggéstelenül idézi fel.
Az anya huszonhétszer költözött életében, mert ki akart maradni a Történelemből. Kimaradni persze a Történelemből nem lehet, nem lehet elmenekülni tőle, jön az utánunk. Az első költözést a trianoni szerződés váltja ki, mert az apa postai tisztviselő, és a debreceni központ és lakóhelye (a Nagyvárad közelében lévő Székelyhíd) között határvonalat húztak.

Ám az, hogy a költözés melletti döntés mennyire fájó volt, azt jól érzékelteti az apa tűnődése, hogy vajon akkor külföldi lesz-e a szülőföldjén. Igen, az lett. A Történelem későbbi szakaszában, amikor (ideiglenesen) visszacsatolták Észak-Erdélyt Magyarországhoz, az ott maradottak így mesélik el a virágerdővel fogadott magyar katonák viselkedését:
„… Mint az angolok Indiában, úgy néztek le ránk a lovaikról. Sok büszke anyaországi. Azt kérdezték, hogy honnan tudok ilyen jól magyarul…”
(Ez bizony nem csak ott és akkor volt így, emlékezzünk csak vissza a nem is olyan régmúlt időkre, amikor az akkori Moszkva téren az Erdélyből jövő, munkát kereső magyar embereket egyszerűen csak románoknak titulálták.)

Az anya (Berta) felcseperedvén Pestre költözik, kalapos lesz, szerelembe esik egy fiatal katonatiszttel, Lajossal, de nem házasodhatnak össze, mert a fiú református apja nem engedi, hogy egy katolikus lány kerüljön a családjába. Így az esküvőt csak az apa halála után tudják megtartani, miután Kispestre költöznek. Lajos rádiótávírászként teljesít szolgálatot a Várban, amikor a nyilasok Horthy kiugrási kísérlete (1944 október 15) után átveszik a hatalmat. Lajos telefonál Bertának, hogy nem tud onnan kijönni. (Az, hogy ott ragadt a Várban, a későbbiekben ugyancsak nem válik előnyére.) Megváltozott a helyzet, a zsidóknak minősített embereknek bujkálni kell, a harcolni nem akaróknak, vagyis a katonaszökevényeknek ugyancsak illegalitásba kell vonulniuk. Ekkor Berta felkeresi barátnőjét, Terit, ahol a házmesterné éppen egy fiatalemberre igazgatja nyilas egyenruháját. A Történelmet jól jellemzi az ekkor elhangzó párbeszéd:
„- Tuba néni nyilas?
–Egy nyavalyát, ez az unokaöccse. A férje meg kommunista volt, ült is érte. Ilyen család. Ne törődj vele.”
Az embereket nyomasztja a félelem, a bujkálókkal teli lakásba a kutakodó házmesterné csönget be. Ekkoriban pontosan a házmesterektől féltek igazán az emberek, mert ők ügyeltek fel a ház rendjére, arra, hogy az akkori törvényeket betartják-e, és ha nem, hát ők tették meg a feljelentést.
Az ostrom után Berta haza akar költözni Kispestre, de lakását már egy kommunista tűzoltó lakja, és elkergeti a „büdös fasisztát”. Nemhogy Berta, de Lajos sem volt „fasiszta”, de az új rendben nagy a férfi bűne: a hothystákkal harcolt. És csak zajlik a Történelem: államosítás, kitelepítések, és az emberekre továbbra is rátelepül a félelem, úgyhogy a továbbiakban nem is egyszer menekülnie (költöznie) kell a házaspárnak.
Mikor Lajos előkerül, a fiatal pár Hatvanba költözik, ahol megszületik gyerekük (a jelenben az anyját ápoló Berta). Ám innen is hamarosan költözniük kell, a szomszédasszony „jóindulatúan” közli velük, hogy
„Itt mindenki tudja, hogy a Lajos a Várban volt”
Mi lehet erre Berta reakciója? Amint elmegy a szomszédasszony, Lajoshoz szól
„Na apukám tovább itt nem maradunk.”
Éppen jókor, mivel másnap már ki akarják őket telepíteni.

Kitelepítés előtt

Bertáék egy kis nyírségi falúba költöznek, azonban ott Lajos nem jut munkához, ezért továbbmennek Tatabányára, ahol előbb bányász, majd bányagépész lesz. ’56-ban lőnek az utcán, a házaspár az ablak előtt áll, a rádióban a sztrájkfelhívást olvassák fel.
Berta: Mi nem sztrájkolunk Lajos, azt mi nem engedhetjük meg. Te nem sztrájkolsz. Megértetted? Lajos: Forradalom van.
Berta: Micsoda forradalom? Nem a mi dolgunk.”
Ekkor Lajos egy kollégája csönget be, menni kell a bányába, mert a gépészek nem sztrájkolnak, nem hagyják, hogy a bányát elöntse a víz. Berta tartóztatja férjét, hiszen az utcán lőnek, de Lajos útnak indul. Bár az asszony dohog, hogy
„Berta: Ebben a hülye országban mindig mindenki ráfizet.
Lajos: Édes jó anyám ez itt történelem.
Berta: Lajos te maradj ki a történelemből.”
Berta el akarja hagyni az országot (akkori kifejezéssel élve) disszidálni akar, de Lajos nem megy abba bele, hogy kisgyerekkel nekivágjanak a világnak. Itt maradnak, de már nem sokáig Tatabányán, ugyanis most az a kifogás ellenük, (ami nem is igaz), hogy klerikális szellemben nevelik a gyermeküket. Tehát:
„Lajos pakolunk!”
Elköltöznek egy bányászfalúba, ahol 15 évet éltek, ahonnan egy városi nyugdíjas lakásba költöztek.

Nyugodt, gondtalan élet nem adatott meg egy családnak sem a XX. századi Magyarországon. Volt, amikor egyesektől (zsidó) származásuk miatt nemhogy az értékeiket, hanem még az életüket is elvették. Máskor, másoknak szintén (más elv szerint besorolt) származásuk miatt a konszolidált körülményeiket kellett otthagyniuk, és egy istenháta mögötti faluban megtűrt idegenként, emberhez nem méltó körülmények között élniük. Sőt, olyan is volt, akinek mindkét üldözés kijutott. Az Anyám és más futóbolondok a családban a kisemberek szemszögéből mutatja be, hogy a Történelem, az egymást váltó parancsuralmi rendszerek miképpen telepedtek rá, keserítették meg a családok mindennapi életét. A hatalom támadásai ellen a főszereplőknek egyetlen ellenszere volt, a menekülés oda, ahol nem tudnak róluk semmit.

***

A film a komoly, nemritkán tragikus történeteket könnyed, olykor humoros hangvételben mutatja be. Nem látunk gyilkoló nyilasokat, asszonyokat megerőszakoló szovjet katonákat, ÁVO-s pribékeket, mégis a néző érzi a helyzet tragikus voltát.
Nagyon jó megoldás, hogy a történetbe betűzött archív felvételek utalnak az aktuális történelmi helyzetre. Szellemes ötlet, hogy a szereplőket a rendezőnő olykor beleszerkeszti az archív felvételekbe, így aztán Ónodi Eszter és Gáspár Tibor együtt szerepel Páger Antallal és Karády Katalinnal.

Ugyanabban a kertvendéglőben

A film két női főszereplője Básti Juli és Danuta Szaflarska játéka egyszerűen lenyűgöző. A játékos szereposztás, amelyben Básti Juli játssza az anya lányát, és anyját is, vagyis a saját nagyanyját, Ónodi Eszter pedig az anya fiatal és középkorú szerepét, valamint szinkronizálja az időskori anyát játszó Szaflarskát, igazi erénye a filmnek.

Az Anyám és más futóbolondok a családból forgatókönyvíró- rendezője: Fekete Ibolya

Eredeti végzettsége bölcsész (magyar-orosz szakon tanult a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen). Harmadéven a szakdolgozatát filmesztétikából írta, Bíró Yvett témavezetésével. Az egyetem elvégzése után az Eötvös Lóránd Tudományegyetem esztétika tanszékén volt tudományos segédmunkatárs. 1978-ban Simó Sándor hívására a Hunnia Filmstúdióban kezdett dolgozni, ahol sajtóreferensként – többek között- filmes kiadványokat szerkesztett. Mivel az egyik kiadványban az akkor szamizdatban publikáló szerzők írása is helyett kapott, állásából eltávolították. Ezután szabadfoglalkozású volt, különböző filmmel foglalkozó tevékenységet folytatott, filmkritikákat és tanulmányokat írt. Szomjas György javasolta neki, neki, hogy írjon forgatókönyvet (Szomjas 4 filmjének forgatókönyvét írta együtt a Kossuth és Balázs Béla díjas rendezővel). 1989-óta rendez dokumentum-, 1995 óta játékfilmeket.

Aki mélyebben érdeklődik az Anyám és más futóbolondok a családból keletkezéséről és a rendezőnő pályafutásáról, annak javaslom, hogy nézze meg ezt a vele folytatott beszélgetést:
https://www.youtube.com/watch?v=veRhNL1YqSU

Az Anyám és más futóbolondok a családból színészei

Olyan ismert sztárok, hogy nincs értelme ismertetni pályafutásukat. Az egyetlen, számunkra nem nagyon ismert szereplő az idős anyát játszó
Danuta Szaflarska
Lengyel színésznő, aki 1915-ben még az Osztrák-Magyar Monarchia területén született, Kosarzyska helyiségben, Galiciában. 1939-ben tanulmányai elvégzése után 1939-ben Vilniusban debütált. A Szovjetunió elleni 1941-es német támadás után Vilniusból Varsóba utazott, és mivel nem akart fellépni a megszállók által felügyelt színházakban, 1942-43-ban illegális (földalatti) színházakban szerepelt. 1943-1945 között a Honi Hadsereg frontszínházában játszott. 1944-ben részt vett a varsói felkelésben.
1946-ban kapta első filmszerepét, de alapvetően a színházi tevékenységére koncentrált. Az 1990-es évek óta gyakrabban játszott filmeken, leginkább idős hölgyeket alakított mellékszereplőként. 6 lengyel filmdíjjal ismerték el művészetét. Az Anyám és más futóbolondok a családban volt legutolsó filmszerepe, amit 96 évesen játszott el, és aminek az öt évvel későbbi premierjén, 101 éves korában még jelen volt. 2017-ben hunyt el Varsóban.

A film megjelent DVD-n

Források

Wikipédia
Gyárfás Dóra:  Csak röhögve lehet túlélni Magyarországot
http://www.origo.hu/filmklub/blog/kritika/20151106-anyam-es-mas-futobolondok-a-csaladbol-kritika-fekete-ibolya-onodi-eszter-gaspar-tibor-danuta.html
Libor Anita: Hozd el anyádat is!
https://index.hu/kultur/cinematrix/2015/11/07/hozd_el_anyadat_is/
Dobi Ferenc: A rendszer változik, de a család örök
http://www.filmtett.ro/cikk/4064/fekete-ibolya-anyam-es-mas-futobolondok-a-csaladbol
Báron Györgyismertetője a filmről
https://www.mkb.hu/sw/static/file/item_5901.pdf
Spira Veronika miniesszéje
http://www.spiraveronika.hu/m7_1_futobolondok.pdf

 

Leave a Reply