Eredeti címe: Shattered Glass (2003)
Az INFORMÁCIÓ/PROPAGANDA sorozat első 3 filmje a sajtómunkásnak a hatalomhoz fűződő viszonyát boncolgatta, míg a legutóbb megtekintett film (Shock Corridor) egy újságíró történetét mutatta be, aki a Pulitzer díjat úgy akarta elnyerni, hogy még elmegyógyintézetbe is bezáratta magát, csakhogy kiderítse az igazságot. A 2003-ban készült A Hazugságyáros című film főszereplője éppen ellenkezőleg járt el, a kényelmesebb utat választva részben, vagy teljesen kiagyalt történetekkel kápráztatta el a nagy tekintélyű The Republican magazin olvasóit. Vagyis A hazugsággyáros egy „HAMIS HÍR” (FAKE NEWS) történetét tárja elénk, megelőzve a mára már tudatosan és iparszerűen gyártott félrevezetések tömkelegét, a „HAMIS HÍR” világát. A film nem kitalált történet, a múlt század kilencvenes éveiben ugyancsak nagy botrányt kavart az Egyesült Államokban, és máig is sokat foglalkoznak vele.
Néhány csalási történet a sajtóban
Azonban nem ez volt a legnagyobb botrány az (amerikai) sajtó történetében. 1980-ban a The Washington Post megjelentette Janet Cooke „Jimmy’s World” (Jimmy világa) című írását egy nyolcéves heroin-függő kisfiúról. A cikk hatására Washington polgármestere a rendőrség segítségével próbálta a fiút előkeríteni. Az újságírónő a cikkért Pulitzer díjat kapott, ám 2 nappal a díj odaítélése után a kiadó egy sajtókonferenciát tartott, ahol kénytelen volt beismerni, hogy a cikkben szereplő fiú nem létezik. Bár Cooke azzal védekezett, hogy több alakból „gyűrte össze” hősét, és a történetek igazak, visszaadta a díjat, és kénytelen volt elhagyni a hírlapírói pályát. Azért az újságírónő ugyancsak profitált az ügyből, 1996-ban eladta a sztori megfilmesítési jogát 1,6 millió dollárért, azonban (sajnos?) nem készült el a film.
Voltak újságírók, akik még annyi fáradtságot sem fektettek a munkába, hogy interjúkat készítsenek. 2003-ban derült ki, hogy Jayson Blair a New York Times riportere egyszerűen otthon ülve plagizált, vagyis más munkáját sajátjának feltüntetve lopott. Természetesen neki is ott kellett hagynia a pályát, de 2 vezető szerkesztő is lemondani kényszerült az újság akkor „152 éves történetének mélypontja” következtében. Annyit azért Blair is profitált az ügyből, hogy egy év múlva megírta memoárját, amit negyedmillió példányban adtak ki.
Persze nemcsak Amerikában vannak erkölcstelen újságírók. Argo Riistan észt újságíró karrierje rakéta sebességgel szárnyalt felfelé, mivel jó néhány hírességgel sikerült interjút készítenie. Ám egy hetilap szerkesztőjében gyanút keltett az ifjú titán interjúja Soros Györggyel. Utánajárt, kiderült, hogy az ifjoncot sohasem fogadta a multimilliárdos üzletember. Amikor (őt is) 2003-ban leleplezték azzal védekezett, hogy akart ő találkozni a hírességekkel, de sorra nem fogadták, hát elfogyott a türelme…
Hazai vizekre evezve is találunk botrányt keltő eseteket. 2002-ben Frei Tamásnak sikerült interjút készítenie egy orosz bérgyilkossal, aki 1 millió dollárért vállalta, hogy megöli az akkori (és mostani) miniszterelnököt, (a video megtekinthető ITT) Orbán Viktort. Juszt László szerint a szakma előtt nem volt titok, hogy Frei színesíti az igazságot, (a Frei szerinti) „entertaiment”, azaz szórakoztató elemekkel. A neves bűnügyi riporter (beszámolója szerint) 24 óra alatt felkutatta azt a moszkvai statisztát, aki 600 dollárért játszotta el a bérgyilkos szerepét. Frei azóta regényeket ír.
Na és ott van a „bajai video” esete is. 2013-ban a hvg.hu nyilvánosságra hozott egy videoklippet, amely azt mutatta be, hogy a megismételt önkormányzati választások előtt a helyi romáknak a Fidesz egyik embere 200 ezer forintot ad azért, hogy az ő jelöltjüket támogassák. Amikor kiderült, hogy a videofelvétel hamisítvány volt, az internetes portál szerkesztője távozott hivatalából.
Mindkét fenti példa a politika világát érinti, de álljon itt egy politikamentes friss példa: a Honvéd labdarúgócsapatának edzője hivatalos cáfolatot adott ki, amelyben leszögezi, hogy nem adott nyilatkozatot egy médiumnak. Az már csak pont az i-re, hogy a sportvezető szerint a Nemzeti Sport Online oldalán közzétett cikk magyar változata még az eredeti írást is félrefordította.
Manapság, amikor már iparszerűen gyártják a hamis, kitalált híreket (FAKE NEWS) talán ezek az esetek már semmiségnek tűnnek, de úgy gondolom, hogy egy sajtótermék (újság, internetes portál, TV állomás stb.) hitelességét egy-egy szórványos eset is tönkre teheti, ezért a szerkesztők kötelessége irtani a legkisebb „csúsztatást” (magyarul csalást) is, hogy mi olvasók, nézők hinni tudjunk nekik.
De térjünk vissza a Hazugsággyáros című filmhez.
A hazugsággyáros című film cselekménye
Stephen Glassról szól, aki 1995 és 1998 között volt a tekintélyes The New Republic fiatal munkatársa. Színes és érdekes cikkeit nagy érdeklődés kísérte. 1998 május 18-án jelent meg „Hack Heaven” (kb. Hackerek paradicsoma) című cikke egy 15 éves fiúról, aki miután behatolt egy cég számítógépes hálózatába, a megtámadott cég alkalmazta őt biztonsági tanácsadóként. E cikk felkeltette Adam Penenbergnek, a Forbes képeslap szerkesztőjének gyanúját, és ellenőrizni kezdte Glass írásait, melynek eredményéről 1998 május 11-én számolt be.
A film ugyancsak ragaszkodik a megtörtént eseményekhez és bemutatja, hogyan leplezték le és távolították el csalót a szerkesztőségből. Sajnos A hazugsággyáros eredeti címe (Shattered Glass) egy szellemes, de lefordíthatatlan szójáték a főszereplő nevének (Glass, azaz üveg) felhasználásával. A tükörfordítás így hangzana: Szétzúzott üveg. A film tartalmának leírása helyett azonban álljanak itt Penenberg leleplező cikkének és a The New Republic közleményének ismertetései.
Lies, damn lies and fiction (Hazugságok, mocskos hazugságok és kitalációk)
„Kellemetlen bebizonyítani a negatívumot. De még kellemetlenebb bebizonyítani, hogy valami, vagy valaki nem létezik.” Ezek a leleplező cikk első mondatai, majd a szerző (Adam Penenberg) ismerteti a Glass által, a The Republican képeslapban leírt esetet, miszerint Ian Restil egy 15 éves komputer hacker betört a híres Jukt Micronics számítógépes cég hálózatába, majd kitette az összes alkalmazott fizetési listáját a cég weboldalára mellékelve meztelen fényképekkel, melyekhez az alábbi címet rendelte: ’BÉBI, A NAGY BIONIKUS ROSSZFIÚ ERRE JÁRT’.
„De ahelyett, hogy a Juckt vezetői a szövetségi rendőrséghez fordultak volna”, folytatódik a cikk, „inkább egy Joe Hiert nevű, ’a számítógépes szuperguruk szuperügynökeként jellemzett’ ember közvetítésével a tinédzser korú hackert alkalmazták. Ezen kívül, a képeslap azt is állította, hogy az ilyen megegyezések annyira akadályozták a nevadai hatóságokat a hackerek üldözésében, hogy elkeseredésükben az alábbi hirdetést tettek közzé a rádióban: Ön alkalmazna-e áruházi tolvajt pénztárosnak? Ne egyezkedjen hackerekkel.
Félelmetes történet, csak nem igaz.”
Ezután a szerző felsorolja, hogy miképpen nyomozott a Juckt cég után: keresőmotorban nem lelt nyomára, a számítógépes szövetség nem tudott róla, az adóhatóságnál nyoma sem volt, és nem rendelkezett kaliforniai irányítószámmal, továbbá a hatóságok előtt sem volt ismert a cég.
A következő lépésben a hirdetések után kezdtek kutakodni az internetes újság munkatársai. Semmi nyom. A nevadai ügyészség munkatársa azt nyilatkozta az újságírónak, hogy ő semmit sem hallott a hackerek elleni rádiós kampányról, és ha lett volna ilyen, bizonyára tudott volna róla. A Glass cikkében említett két hivatalosnak hangzó számítógépes visszaélések ellen küzdő szervezetet sem tudták a Forbes munkatársai megtalálni.
„Glass cikkében említ egy ’Hackerek Nemzeti Csoportosulása’ nevű szervezetet” folytatja Peneberg, „amely – szerinte – támogatott egy nemrég, a marylandi Bethesda városában tartott konferenciát. Hát ez igaznak tűnt. De nem volt az. Legnagyobb igyekezetünk ellenére sem találtunk egyetlen olyan hackert, aki hallott volna erről a társaságról, nemhogy részt vett volna a rendezvényen.
Összefoglalva, a történetből semmi sem bizonyult igaznak. Még a Jukt Micronics telefonszáma is egy mobiltelefon számának bizonyult….
…Ironikus az ügyben az, hogy internetes újságírókról állítja a nyomtatott sajtó, hogy hamis cikkeket közöl. Az igazság viszont az, hogy pocsék újságírás mindenütt fellelhető.
Azt nem a megjelenés helyétől függ, hanem az újságírótól.” fejezi be cikkét Penenberg.
A The New Republic 1998 junius 29-én válaszolt a Forbes cikkére.
Olvasóinkhoz (To Our Readers) címmel.
„A The New Republic befejezte azoknak a cikkeknek vizsgálatát, amelyet Stephen Glass volt szerkesztőnk írt. Glasst mi elbocsájtottuk, mert 3 nemrégiben közölt cikke teljesen, egy negyedik pedig részben kitalációnak bizonyult. Megvizsgáltunk továbbá 37 további cikkét,” –folytatódik a közlemény, majd ezután részletesen taglalja, hogy mely cikkek tartalmaznak legalábbis részben hamis részleteket.
A cikk végül így fejeződik be: „Nem tudunk mentséget találni ezekre a tényekre. Csupán legmélyebb sajnálatunkat fejezzük ki az érintettek számára.”
Glass további sorsa.
Miután a hamis cikkek szerzőjét eltávolították a szerkesztőségből, elvégezte a jogi egyetemet. 2000-ben megpróbált bejutni a new yorki ügyvédi kamarába, de erkölcsi okokra hivatkozva kérelmét elutasították. 2009-ben Kaliforniában igyekezett engedélyt kapni ügyvédi tevékenység engedélyezésére, de hosszas procedúra után ott is elutasították, ezért évekig jogi asszisztensként dolgozott egy ügyvédi irodában, majd előléptették, a „Speciális Projektek Vezetője” lett.
2003-ban jelent meg „önéletrajzi regénye” a Mesemondó (The Fabulist) címmel, amelyről egy kritikus így vélekedik: „ …Glass nagyon tehetséges. Szórakoztatóan, könnyedén és bátran ír. El tudom képzelni, hogy egy másik világban elismert regényíró lenne, kis szerencsével díjakat nyerne. De ő a mi világunkban él. Ám a mi világunkban Glass úr örökre beszennyezett, sőt megvetett ember lesz, és ő ezt tudja is .”
A Hazugsággyáros rendezője: Billy Ray (1974)
Ez a film volt az első rendezése, összesen is csak 4 filmet rendezett. Inkább forgatókönyvíróként ismert, 20 film készült forgatókönyvei alapján, az egyiket (Philips kapitány) Oscar díjra jelölték.
A Hazugsággyáros címszereplője: Hayden Christensen (1981)
35 filmszerepet játszott el, melyek közül az egyiket (Az élet háza) Golden Globe díjra jelölték, mint a legjobb mellékszereplőt.
A hazugsággyáros egyik szereplőjét, Peter Sarsgaardot Golden Globe díjra jelölték a legjobb mellékszereplő kategóriában.
A film megjelent DVD-n, a stáblista ITT található.
A film forgatókönyvét Buss Bissinger alábbi cikke alapján készítette el a rendező
https://www.vanityfair.com/magazine/1998/09/bissinger199809
Források:
Wikipédia
Hanna Rosin: Hello, My Name Is Stephen Glass, and I’m Sorry
https://newrepublic.com/article/120145/stephen-glass-new-republic-scandal-still-haunts-his-law-career?curator=MediaREDEF
Adam Penenberg: Lies, damn lies and fiction
https://www.forbes.com/1998/05/11/otw3.html#588d6d862d7f
To Our Readers
http://wp.lps.org/akabour/files/2013/12/To-Our-Readers-New-Republic.pdf
Lebukott az észt újságírás ifjú titánja
http://www.origo.hu/nagyvilag/20030905lebukott.html
Juszt László: Bedőltem a kényszeres hazudozó Frei Tamásnak
http://media.mandiner.hu/cikk/20151119_juszt_laszlo_bedoltem_a_kenyszeres_hazudozo_frei_tamasnak
Ács Dániel: Kamu videók, amik milliókat vertek át
https://444.hu/2013/11/01/kamu-videok-amik-milliokat-vertek-at
Bodoky Tamás : „Hibáztam, nem partizánkodtam” Gavra Gábor a bajai kamuvideó-ügyről
https://atlatszo.hu/2014/01/15/hibaztam-nem-partizankodtam-gavra-gabor-a-bajai-kamuvideo-ugyrol/
Van der Meer: Hazugságot vett át az NSO
https://hirtv.hu/hirtvsport/van-der-meer-hazugsagot-vett-at-az-nso-2429869
Disgraced Journalist’s ‘Novel’ Is Janet Malcolm for Dummies
http://observer.com/2003/05/disgraced-journalists-novel-is-janet-malcolm-for-dummies/