Eredeti címe: Shock Corridor (1963)
A TÁJÉKOZTATÁS-PROPAGANDA sorozat negyedik filmje, ellentétben a korábbi 3 filmmel, nem a médiamunkás és a hatalom viszonyáról, hanem a médiamunkás munkamódszeréről szól. A SHOCK CORRIDOR (Sokk folyosó) újságíró főszereplője azért, hogy kiderítse az igazságot és tudósítsa arról a közvéleményt, kockázatos lépésre szánja el magát.
A Shock Corridor főszereplője, Johnny bűnügyi újságíró, aki azért akarja felderíteni egy elmegyógyintézetben történt gyilkosság tettesét, hogy elnyerje a nagy elismerést jelentő Pulitzer díjat. A gyilkosság tettesének kiderítéséhez úgy akar eljutni, hogy nagy nehezen meggyőzi újságja főszerkesztőjét, valamint barátnőjét Cathyt, hogy elmebetegnek nyilvánítsák, így juttassák be a pszichiátriára, a gyilkosság helyszínére. Johnny arra számítva, hogy közel kerülve az ott ápolt betegekhez meg fogja tudni, hogy valójában mi is történt.
Három beteg volt a szemtanú. Az egyik tanú egy egykori katona volt, akit a koreai háborúban a kommunisták elfogtak, a fogságban az agymosás következtében áruló lett, majd amikor fogva tartói már nem tudták felhasználni, elmebetegnek nyilvánították, és egy fogolycsere keretében hazaküldték. A másik tanú egy fekete fiatalember volt, aki abba őrült bele, hogy egyetlen színes bőrűként tanult az egyetemen, és mintegy kísérleti nyúlnak használták fel. A harmadik beteg, aki ott volt a gyilkosságnál, egy valaha volt zseniális fizikus volt, aki részt vett az atombomba kifejlesztésében és az eredmény láttán megőrült. Mind a három tanú súlyosan beteg, de vannak világos pillanataik, ami lehetővé teszi, hogy Johnny kiderítse a tettes kilétét, ám elmegyógyintézeti tartózkodása során ő is súlyosan megbetegedik. Orvosa a film végén ezt így kommentálja: „.. egy lebénult, néma elmebeteg nyerte meg a Pulitzer-díjat.”
Őszintén szólva, a sztori első megközelítésben ugyancsak bárgyú, nem is mentes a szenzációhajhászástól, ám a film mégis magával ragadja a nézőt. Miért? Mert csupán a felszínen egy krimi, nem az elmegyógyintézetről és nem az elmebetegekről szól, hanem a történet érinti a korabeli USA életének főbb problémáit. Így a Shock Corridor mára a ’60-as évek Amerikájáról szóló korrajznak tekinthető.
Mik is voltak azok a problémák, amit a film alkotói (persze elsősorban Samuel Fuller a forgatókönyvíró – rendező – producer) ábrázolni kívánt?
A rasszizmus
Még nem telt el 10 év sem azóta, hogy (1954-ben) a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a faji elkülönítés alkotmányellenes az állami iskolákban. A déli államokban a döntést a fehér fajvédő szervezetek heves ellenállással fogadták, mindent elkövettek annak érdekében, hogy a törvény ne jusson érvényre.
Így a polgárjogi mozgalmak folytatták küzdelmüket az egyenjogúság elismeréséért. Továbbra is megszervezték az u.n. szabadságutazásokat (freedom rides), fekete és fehér aktivisták utaztak délre távolsági buszokon, hogy ellenőrizzék betartják-e azt a törvényt, amely a távolsági buszokon való faji elkülönítést alkotmányellenesnek mondta ki. Másik módszerük volt ülősztrájkok (sit-ins) megszervezése, vagyis demonstratívan megszegték a faji elkülönítés előírásait.
Félelem a háborútól és különösképpen az atomháborútól
A múlt század 50-es és 60-as évei a hidegháború jegyében teltek, és félő volt, hogy bármelyik percben felforrósodhat. A 1960-as években az USA akkori elnöke, John F. Kennedy a hidegháború kulcsfontosságú pontjának tekintette Indokínát, ezért Vietnamban mindenáron meg akarta akadályozni, hogy a fokozódó déli polgárháborúban a kommunisták győzzenek. Elnöksége kezdetén (1961-ben) mintegy ezer „katonai tanácsadó” segítette a dél-vietnami rezsimet, számuk 1963-ra már 17 ezerre nőtt. Félő volt (ami azután be is következett), hogy az USA belekeveredik egy véres háborús konfliktusba. Sokan még élénken emlékeztek a koreai háború (1950-1953) jelentős veszteségeire (35000 halott), és arra, hogy a háború alatt mindkét harcoló fél milyen kegyetlenül bánt a hadifoglyokkal.
A film készítésének idején néhány további esemény ugyancsak arra utalt, hogy akár atomháború is bekövetkezhet.
1961 április 17-én a CIA által kiképzett kubai emigránsok alakulatai szálltak partra a kubai Disznó öbölben. Az akció óriási kudarccal végződött, több mint száz támadó vesztette életét, közel 1200-an estek fogságba.
Ugyanez év augusztus 13-án megkezdték a berlini fal építését, amely ugyancsak elmérgesítette a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió viszonyát. Bár Kennedy elnök nem próbálta megakadályozni a város kettéosztását, 1500 fős egységet küldött Nyugat-Berlinbe.
Egy évre rá, volt a hidegháborús időszak kétségkívül legjelentősebb konfliktusa, a kubai válság. 1962 augusztusában amerikai felderítő repülőgépek bizonyítékokat szolgáltattak arra, hogy a Szovjetunió atomtöltetű rakéták kilövésére alkalmas bázisokat telepít a szigetországban. Ekkor atomháborúval fenyegető súlyos válság bontakozott ki, az USA katonai blokád alá helyezte a szigetet. Bár a válság formálisan „döntetlennel” végződött: a szovjetek visszafordították a blokád felé közeledő teherhajóikat, az amerikaiak pedig feloldották a blokádot, de az akcióból a szovjet fél óriási presztízsveszteséggel került ki.
A Shock Corridor főszereplői
Johnny Barret (Peter Breck 1929-2012)
Ambiciózus újságíró, igazán veszélyes feladatra vállalkozik. Nehezen győzi meg újságja, a Daily Globe főszerkesztőjét, hogy bejuttassa az elmegyógyintézetbe. Még nehezebb dolga van Cathyvel, barátnőjével, akinek azt a feladatot szánja, hogy adja ki magát Johnny nővérének, és tegyen feljelentést „fivére” ellen, aki szexuálisan zaklatja. Alakjában az író – rendező – producer Fuller néhány önéletrajzi motívuma is felsejlik, hiszen ő is újságíróként kezdte pályafutását.
Az alakot megszemélyesítő Peter Breck főképpen TV filmekben és filmsorozatokban szerepelt.
Cathy (Constance Towers 1933)
Johnny barátnője az újságírót rajongásig szerető streaptease táncosnő, Cathy talán a legszimpatikusabb alakja a filmnek. A jobb kereset okán otthagyja titkárnői munkáját és striptease táncosnőként keresi kenyerét. Minden energiájával próbálja lebeszélni Johnnyt, hogy elmegyógyintézetbe juttassa be magát, ám igyekezete nem jár sikerrel. A bizarr vállalkozás alatt végig támogatja szerelmét, igyekszik kimenekíteni az elmegyógyintézetből, és teljesen összetörik a film végére, amikor betegen találja a férfit.
Cathy szerepében: Constance Towers. Szintén főképpen TV filmekben/sorozatokban szerepelt, de Fuller másik filmjében, az 1964-ben készült Meztelen csókban (The Naked Kiss) is főszerepet játszott.
Stuart (James Best 1926-2015)
Az egyszerű körülmények között felnőtt Stuart szigorú, sőt bigott nevelést kapott. Nem volt benne szeretet, nem szerette hazáját sem, így miután fogságba esett, nem volt nehéz hazája ellen fordítani. Egy fogolytársa azonban átformálta véleményét, ettől kezdve szélsőséges hazafi lett. Miután fogolycserével hazakerült, nyilvánosan árulónak nyilvánították. Talán ezért képzeli magát a polgárháborúban a déliek oldalán harcoló tábornoknak, J. E. B. Stuartnak.
Stuart James Best alakítja, aki közel 200 filmben (szintén főképpen TV filmekben és sorozatokban) szerepelt.
Trent (Hari Rhodes (1932–1992)
Az afro-amerikai Trent a film leginkább bizarr alakja. Egyedüli színes bőrű diák volt egy fehérek részére fenntartott déli egyetemen. Az inzultusok hatására fehér fajvédőnek képzeli magát, párnahuzatból Ku Klux Klan csuklyát készít, felhergeli a betegeket egyik “néger” betegtársuk ellen.
Az alakot megszemélyesítő Hari Rodes 84 filmszerepe szinte kizárólag TV játékban volt.
Boden (Gene Evans (1924–1998)
A három tanú közül Boden a leginkább tragikus figura. A korábban világító elme egy néhány éves gyerek szintjére süllyedt vissza, annak hatására, hogy ráébredt tevékenysége rettenetes eredményére. Alakjában a kor legnyomasztóbb fenyegetése, az atomháború réme jelenik meg a filmben.
Samuel Fuller (1912-1917) forgatókönyvíró-rendező-producer
A Shock Corridor rendezője jól ismerte a hírlapírás világát, hiszen már 13 éves korában szerkesztőségben dolgozott, kézbesítő (copy boy) volt, tizenhét éves korára már bűnügyi riporter lett. Több ponyvaregényt is írt, majd 1936-ban Hollywoodba ment, hogy forgatókönyvíróként érvényesüljön. Részt vett a II. világháborúban, több kitüntetést is kapott. Életének erről a szakaszáról több önéletrajzi ihletésű filmet készített (A nagy vörös egyes, Verboten!). Számos filmet forgatott Hollywoodban, zömében kis költségvetésű (u.n. B-kategóriás) alkotásokat. A rendező azonban nem értett egyet azzal, hogy filmjeit B-kategóriás műveknek tekintik. Így nyilatkozott: „Számomra a B-kategóriás film az, amelyiknek 20 millió dolláros a költségvetése, de nincs tartalma… Mindig azt gondoltam, hogy az „A” meg a „B” kategóriának a tartalmat és nem a költségvetést kell tükröznie.”
1982-ben forgatta a Fehér kutya (Fehér dög) című filmjét Romain Garry novellája nyomán. Ez a film arról szól, hogy megbíznak egy fekete kutyaidomárt azzal a feladattal, hogy „kigyógyítson” egy kutyát, amelyet korábban arra képeztek ki, hogy a feketékre támadjon. A fajüldözést egyértelműen elítélő filmet azonban (több afro-amerikai szervezet támadása miatt) a forgalmazó Paramount ellentmondásosnak tekintette, ezért csak 10 év múlva, 1992-ben hozta forgalomba. A konfliktus hatására Fuller Franciaországba költözött, amerikai filmet többé nem készített, de Franciaországban még 3 filmet rendezett.
Fuller filmjeit a maguk idejében nem becsülték annyira, mint az utódok, a nála fiatalabb filmrendezők. Martin Scorsese például azt emelte ki, hogy milyen jól tudja ábrázolni a cselekményt a kamera mozgatásával, Quentin Tarantino és Jim Jarmusch nagyra becsülték Fuller hatását filmjeikre. Wim Wenders így emlékezett meg barátjáról: „Én abban a szerencsében részesültem, hogy négy filmemben is színészi szerepet vállalt”. Fuller harminckét szerepet játszott el neves rendezők alkotásaiban (pl Jean-Luc Godard, Aki Kaurismäki, Mika Kaurismäki, Wim Wenders filmjeiben).
Fuller hatását a filmművészetre jól jellemzi, hogy Bernardo Bertolucci egyik filmje az Álmodozók nyitóképein a Shock Corridor filmet vetítik, és a főszereplő így kommentálja: „Képei annyira erőteljesek voltak, hogy mintegy hipnotizált engem.”
Úgy hiszem, hogy aki megnézi a filmet, azt ha nem is hipnotizálja Fuller, de azzal biztosan egyetért, hogy igen hatásosak a képei, és fél évszázaddal elkészülte után is lebilincselő élményt nyújt.
A Shock Corridor megtalálható a YOUTUBEn, a magyar felirat INNEN tölthető le, (köszönet érte _Mario_nak) a stáblista ITT található.
Források:
Wikipédia
Jeremy Carr: Samuel Fuller
http://sensesofcinema.com/2014/great-directors/samuel-fuller/
Derek Malcolm:Sam Fuller: Shock Corridor
https://www.theguardian.com/film/1999/jul/08/4
Samuel Fuller, Director, Is Dead at 85; A Master of Unsettling Low-Budget Films
http://www.nytimes.com/1997/11/01/arts/samuel-fuller-director-is-dead-at-85-a-master-of-unsettling-low-budget-films.html
Wim Wenders:’Storytelling was his life’s elixir’
https://www.theguardian.com/film/2007/sep/28/3