A Végjáték eredeti címe: Endgame (2009)
A Végjáték egy tőlünk távoli nagy országban, a Dél-Afrikai Köztársaságban lezajlott rendszerváltást megelőző titkos tárgyalásról készült dokudráma. Az afrikai kontinens déli részén lezajlott rendszerváltozás a -lelet-európai változásokhoz hasonlatosan – alapvetően megváltoztatta a világ politikai arculatát. Ismeretes, hogy a Dél-Afrikai Köztársaságban, illetve elődállamában, a Dél-Afrikai Unióban faji törvények uralkodtak, amelyet apartheidnek nevezetek el. Az apartheidről két filmmel (a Kiközösítés és a Szégyen) kapcsolatosan is lehet olvasni a VIFI oldalán: Bár az apartheid rendszert 1948-ban hozták létre, faji törvények jóval korábban is voltak érvényben az országban.
Az apartheid rendszer kiépítése
Az apartheid szó az afrikánsz nyelv apart (szét-, külön) és a heid (főnévképző) összevonásából ered, tehát maga a szó szétválasztottságot, különállóságot jelent. Bár önmagában az afrikaiak és (és más bőrszínűek) és a fehérek szétválasztása is diszkriminációt jelent, a minőségi különbség abban nyilvánul meg, hogy az apartheid egységes rendszert alkotott, és a ’fajok’ elkülönítését törvényben rögzítette, biztosítva ezáltal a fehérek uralmát.
Az apartheid elvének kifejlődését elsősorban gazdasági okok indokolták, szükséges volt biztosítani a fehér kisebbség számára az olcsó munkaerőt. Nem kis szerepet játszott az afrikánszok, más néven búrok (a holland telepesek leszármazottainak) félelme is, mivel a demográfiai tendencia a fehérek arányát csökkentette. Ehhez hozzájárult a máshol is elterjedt felsőbbrendűségi gondolat, miszerint ők fejlettebbek az őslakosoknál. Az apartheid ideológiája alapvetően 4 tézisen alapult:
- Dél-Afrika lakossága 4 ’faj’-ból áll: fehérek, színesek, ázsiaiak és feketék; mindegyik csoport saját kultúrával rendelkezik.
- A fehérek érdekei előbbre valóak a többi ’faj’ érdekeinél.
- A fehérek egy nemzetet alkotnak, míg a feketék 10 népet képeznek.
- A civilizált fehérek hivatottak az államot teljes ellenőrzés alatt tartani.
Fehérek aszámára fenntartott tengerpart
Forrás: https://worldschildrensprize.org/apartheidegalracism
Az 1948-ban megtartott parlamenti választáson a Nemzeti Párt szerény (49,18 %-os!) eredménnyel győzött, és a törvényhozás nekilátott az apartheid rendszer törvényeinek kialakításához. Megalkották a rendszer pillérét alkotó Népesség Nyilvántartási törvényt (Population Registration Act;1950), amely törvénybe iktatta a 4 ’faji csoportot’, a Csoportok területeIről szóló törvényt (The Group Areas Act 1950), amely megalapozta a ’fajok’ fizikai elkülönítését, törvényesítve az erőszakos kiköltöztetést a más ’faj’ számára kijelölt területről, Törvénybe iktatták A vegyes házasságok tilalmát (Prohibition of Mixed Marriages 1949), és számos további faji törvényt.
Újsághír: Börtönre ítélték az Erkölcstelenségi törvény alapján
Mindez történt néhány évvel a Nürnbergi Perben hozott emberiesség elleni bűncselekmény okán kirótt halálos ítéletek meghozatala után! Megdöbbentő a világ érdektelensége is az apartheid bevezetésesével kapcsolatosan. Az Egyesült Államok kormánya által közzétett dokumentum szerint „A hidegháborúra való tekintettel a Truman adminisztráció úgy döntött, hogy nem tiltakozik az antikommunista dél-afrikai kormány apartheid rendszere ellen, hogy a Szovjetunióval szemben legyen szövetségese Dél-Afrikában.” Nem kevésbé elképesztő a Szovjetunió érdektelensége is. A Wikipédiiában fellelhető adatok szerint ’a nemzetköziség élharcosa’, csupán 1960-ban(!) a sharpeville-i tömegmészárlás elleni tiltakozás hatására hívta haza nagykövetét. Az idő előrehaladtával azonban a világ népei és kormányai egyre érzékenyebbek lettek a faji megkülönböztetéssel szemben, ezért a Dél-Afrikai Unió (Köztársaság) egyre jobban elszigetelődött, ami jelentősen hozzájárult az apartheid bukásához.
Az apartheid rendszer a szegregációt úgy kívánta kőbe vésni, hogy meg akart szabadulni a fekete lakosság iránti kötelezettségektől, csupán a fehérek számára szükséges munkaerejüket kívánták kihasználni. Ezért azzal az ürüggyel, hogy számukra „önálló országokat” u.n. bantusztánokat létesítettek, megfosztották őket ezáltal dél-afrikai állampolgárságuktól.
Bantusztánok térképe
forrás:https://cdn.britannica.com/67/129967-050-A03E06DA/territories-Bantustan-South-Africa.jpg
Küzdelem az apartheid ellen
Az apartheid elleni küzdelem természetesen annak bevezetésével azonnal megkezdődött, nem csupán külföldön kritizálták a rasszista rendszert, és némelyikük még támogatást is nyújtott a felszabadításért küzdő szervezeteknek. A legbefolyásosabb szervezetek az 1912-ben alakult Afrikai Nemzeti Kongresszus African National Congress ANC) és az 1959-ben belőle kivált belőle kivált Pan-Afrikai Kongrsszus (Pan Africanist Congress PAC) voltak. Az elnyomás elleni harcuk 3 fázison ment keresztül:
i) petíciók és dialógusok módszerét alkalmazták;
ii) majd 1949-től a Nelson Mandela, Oliver Tambo és Walter Sisulu által irányított szervezet a békés ellenállással (sztrájkokkal, engedetlenségi mozgalmakkal) próbálkozott
iii) végül az 1960-ban elkövetett 69 halálos áldozattal járó Sharpeville-i mészárlás hatására a fegyveres harcra tértek át.
Apartheid ellenes üntetés 1951-ben.
Forrás: https://www.anc1912.org.za/history/
Az 1960-as sharpewillei mészárlás mellett az 1976-os (legalább 176 halálos áldozattal járó) sowetoi felkelés a másik mérföldkő, amely megrengette az apartheid rendszert
1960 áprilisában miután betiltották az ANC-t és a PAC-t, ezek a szervezetek illegalitásba vonultak. 1963 körül az ANC gyakorlatilag feladta a Dél-Afrikán belüli illegális jelenlétét, és az ellenállást külföldről, először a Tanzániából, majd a zambiai Lusakából irányította. A száműzetésben töltött idő alatt az ANC-t Oliver Tambo vezette.
Az apartheid rendszer megszüntetése
Az apartheid rendszer felszámolását belső és külső okok egyaránt kényszerítették ki. A legfontosabb tényezők az alábbiak voltak:
- A gazdaság helyzete: Az apartheid rendszer gazdaságilag egyre kevésbé volt hatékony, mert a lakosság többségének kizárása a politikai és gazdasági életből akadályozta az ország fejlődését, és növekvő egyenlőtlenséghez vezetett. Az országra nehezedő bojkottok, a gazdasági szankciók, a külföldi vállalatok kivonulása és nem utolsósorban az ország jelentős bevételi forrásának, az aranynak az ára néhány év alatt a felére csökkent, ezért a kormány csak igen kedvezőtlen áron tudott külföldi hitelhez jutni. Az 1980-as évek második felére gazdasági válságba került az ország.
- A belső ellenállás: Az erős és tartós ellenállás tiltakozások, sztrájkok, bojkottok, polgári engedetlenségi megmozdulásokban, valamint fegyveres akciókban jelentek meg, ami jelentős nyomást gyakorolt a kormányra.
- A demográfiai adatok: Az a helyzet, hogy a többségi fekete lakosság kisebbségi uralom alatt állt, egyre inkább tarthatatlanná vált. A kormány az ellenállás hatására attól való félelmében, hogy az apartheid fenntartása csak fokozná az erőszakot, kénytelen volt eleinte engedményeket tenni, végezetül az ellenzékkel tárgyalásba bocsátkozni.
- A nemzetközi nyomás: Az ország apartheid politikája miatt egyre nagyobb elszigeteltséggel és elítéléssel szembesült a nemzetközi közösség részéről. Ez gazdasági szankciókat, diplomáciai nyomást és kulturális bojkottot jelentett. Az 1975-ős portugáliai szegfűs forradalom után (ld. sorozatunk Április kapitányai című filmjét) az ország földrajzi környezete is jelentősen megváltozott. Igen nagy hatása volt a sport területén hozott bojkottoknak is, különösen fájó volt, hogy 1964-1988-ig Dél-Afrika nem vehetett részt az olimpiai játékokon.
- A nemzetközi helyzet változása a ’80-as évek végére: A gyarmatok felszabadulása, a hidegháború vége és a ’létezett szocializmus’ bukása új nemzetközi helyzetet teremtett, amelyben már lehetetlen volt fenntartani az apartheid rendszert.
Már P.W. Botha, aki Dél-Afrika miniszterelnökként, majd államelnökként 1978-1989 között az ország első embere volt, néhány óvatos kezdeményezéssel kívánta az apartheid rendszerét megreformálni. Legjelentősebb ötlete a háromkamarás törvényhozás bevezetése volt, ami a félvéreknek és az ázsaiaknak szavazati jogot biztosított. Azonban a lakosság többségét kitevő feketéknek (úgymond „külföldiek lévén”, hiszen ’önálló államuk polgárai)’ a törvény semmi jogot nem biztosított. Az ő hivatali idejében, 1985-ben hatálytalanították a ’fajok’ közötti szexuális kapcsolatot tiltó törvényeket, és némileg enyhítettek a faji hierarchikus besorolás szabályain. A ’80-as évek második felében – az elnök tudtával- titkos tárgyalások folytak az ellenzéki vezetőikkel. Az egyik ilyen tárgyalássorozat témája a Végjáték című film. 1989-re, amikor az ország súlyos válságban volt betegségre hivatkozva visszavonult a politikai életből, és F.W de Klerk követte őt az elnöki székben .
Az ANC vezetői bizalmatlanok voltak az új elnökkel szemben, mert az apartheid elkötelezett hívének tartották, és úgy vélték, hogy politikája nem fog különbözni elődjétől. Az események azonban a korábbiaktól eltérő mederben haladtak. De Klerk támogatta a titkos tárgyalások folytatását, és mivel bátyja is részt vett a megbeszéléseken, közvetlen információt szerzett az dolgok menetéről. 1989 végén személyesen találkozott az ANC több vezetőjével is, decemberben felkereste Nelson Mandelát a börtönben, és több órán át tanácskozott vele arról, hogy hogyan lehet megszüntetni a fehérek uralta társadalmat. 1990 február 2-án történelmi jelentőségű beszédet mondott, amely az apartheid rendszer bukásának első lépése volt. Többek között bejelentette az ANC, a PAC, a Kommunista Párt és további 30 szervezet betiltásának hatályon kívül helyezését, a politikai foglyok, közöttük Nelson Mandela szabadon bocsátását. Az apartheid teljes felszámolása azonban még hosszú időt vett igénybe, a folyamatra a pontot az 1994 áprilisban tartott választások tették.
A Végjáték cselekménye
A múlt század 80-as éveinek végén járunk, P.W. Botha elnök hatalma megingott miközben az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) fegyveresei harcolnak az apartheid ellen, az ország a fegyveres felkelés felé halad. Egy brit bányászati konszern (Consolidated Goldfields) vezetői meg vannak győződve arról, hogy érdekeiket jobban szolgálná egy stabil Dél-Afrika, ezért Michael Young, a vállalat közkapcsolati igazgatója kockázatos vállalkozásra szánja el magát.: titkos tárgyalásokat kezdeményez a dél-afrikai kormány és az Afrikai Nemzeti Kongresszus között a vállalat somerseti birtokán lévő Mells Park House-ban. Bár P.W. Botha elnök tudott a kezdeményezésről, de mert a rasszista rezsim hivatalosan ellenezte a ’terroristákkal’ való tárgyalás gondolatát, ezért azt eltitkolta közvélemény előtt.
Young hónapokig próbált az afrikánsz (búr) elit köreiben megfelelő személyt találni, aki alkalmas (és hajlandó) részt venni a tárgyalásokon. Olyan személyt keresett, aki megfelelő felkészültséggel és tekintéllyel rendelkezik, továbbá képes mások véleményét figyelembe venni és mások véleményére hatást gyakorolni. Végezetül William [Willie] Esterhuyse professzorra esett a választása, aki az afrikánsz kultúra szellemi centrumában, a Stellenboschi Egyetemen filozófiát oktatott. A professzor eleinte vonakodott, végül elvállata a feladatot.
Az ANC részéről Thabo Mbeki ült a tárgyalóasztalhoz.
A felek érthető módon rendkívül feszülten kezdtek tárgyalni, a feszültséget Mbeki oldotta fel, amikor úgy mutatkozott be, hogy „én egy terrorista vagyok”.
A legnagyobb titoktartás ellenére a dél-afrikai hírszerzés vezetője, Barnard tudomást szerez a tárgyalásokról, és megkísérli Esterhuyse-t, beszervezni. A kémfőnök kapcsolatot teremt a bebörtönzött Nelson Mandelával, hogy ügyes taktikával megossza a fekete ellenállási mozgalmat. Igyekezete azonban kudarcba fullad.
A Végjáték utolsó képein de Klerk elnök nyilatkozik, ahol bejelenti az apartheid felszámolásának első lépéseit, majd látjuk amint tömeg ünnepli Mandela szabadulását.
***
A Végjáték betekintést nyújt egy távoli ország, a Dél-Afrikái Köztársaság rendszerváltásába, a múlt század 80-as éveibe, amikor az apartheid rendszer a végnapjait élte. A dokudráma középpontját intellektuális konfrontáció képezi, viták, érvelések csapnak össze. Ha valaki nem számít mozgalmas jelenetekre, de ízelítőt akar kapni. az egyik legundorítóbb rendszer agóniájáról, az nem fog csalódni. A Végjáték egy nagyon sikeres könyv (R. Harvey: Az apartheid bukása; The Fall of Apartheid) alapján készült. A könyvben leírtak megjelenítése, a drámai feszültségek tálalása elsőrangú. Sajnos a könyv erőssége, a-politikai-társadalmi háttér bemutatása szerintem már halványabbra sikerült .
Nekünk magyaroknak külön érdekesség, hogy a történet (egyik) főszereplője, Willy Esterhuyse (Harvey szerint) az Eszterházy család távoli rokona. Ennél is érdekesebb az, hogy erre a távoli országra mennyire hatott a nálunk (Kelet Európában) lezajlott rendszervéltás, amit a filmben is megemlítenek. Mennyire hasonlít két bejelentés súlya: az NDK korifeus Günther Schwabowski 1989 nov 9-i nyilatkozata arról, hogy gyakorlatilag felszámolják a német-német határt, és de Klerk 1990 február 2-i beszéde az apartheid rendszer felszámolásáról!
A Végjáték kulcsszereplői
Michael Alan Young (1945 – 2023)
Johnny Lee Miller Michal Young szerepében és M. Yong 2012-ben
Politikai hátterű üzletember volt a brit Miniszterelnöki Hivatalban és a Külügyminisztériumban kezdte pályafutását, amelyet az üzleti életben folytatott. A Végjátékban megfilmesített titkos tárgyalások megszervezésért 2001-ben magas kitüntetéssel, a Brit Birodalom Rendjével jutalmazták. 1994-ben Nelson Mandela meghívta Youngot elnöki beiktatására.
Willie Esterhuyse (1936-)
Wiliam Hurt Willie Esterhuyse szerepében és Esterhuyse professzor idős korában
A University of Stellenbosch emeritus professzora, az afrikáner közösség egyik vezető személyisége, aki a fehér közösség tagjaként ítélte el az apartheidet. Hosszú ideig a pénzügyi magazinokba írt cikkeket, etikai és társadalmi-politikai témákkal,valamint a dél-afrikai politikával foglalkozott. 1981-ben jelentette meg Az apartheidnek meg kell halnia (Apartheid Must Die) című könyvét.
Thabo Mvuyelwa Mbeki (1942-)
Chivetel Ejofor Thabo Mbeki szerepében és Mbeki államférfi korában
Tehetős családból származik, ennek ellenére gyerekszobája falát Marx és Ghandi képei díszítették, mert szülei a Kommunista Párt tagjai voltak. Ő 14 éves korában csatlakozott az ANC ifjúsági szervezetéhez, ahol hamarosan vezető szerephez jutott. Az ANC betiltása után a szervezet utasítására elhagyta az országot. 1962 és 1969 között Londonban élt. Ezután 2 évet át Moszkvában kapott ideológiai. képzést. ekkor került be a Kommunista Párt Központi Bizottságába. Ezt követően Lusakában Szváziföldön és Nigériában végzett politikai tevékenységet. 1985-ben az ANC tájékoztatási és információs tevékenységének lett a vezetője. Jelentős szerepe volt abban, hogy a nemzetközi sajtó egyre jobban elítélte az apartheidet. A Végjáték témájául szolgáló tárgyalásokon az ANC-t képviselte. 1993-ban az ANC elnöke, 1994-ben az ország alelnöke lett. 1999 és 2008 között ő volt a Dél-Afrikai Köztársaság elnöke.,
Jegyzetek
Ilyen volt például az 1913-ban elfogadott Földtörvény (Natives Land Act), amely az ország földjét felosztotta fekete és fehér területekre. A törvény értelmében feketék nem birtokolhattak földet a fehéreknek fenntartott területeken, és fordítva. A szántóföld 7 %-át juttatták a feketéknek, akik az 1906-os népszámlálás adatai szerint a népesség 67 %-át tették ki, míg a többit a törvény a fehérek számára tartotta fenn. Az 1923-as u.n. Városi Törvény, (Urban Act), amely megtiltotta a fekete lakosságnak a városokban való letelepedést. A törvény megkövetelte a fekete lakosságtól, hogy hordjanak magukkal igazolványt, ha elhagyják a számukra kijelölt területet. Az 1927-es Erkölcstelenségi Törvény (Immorality Act), amely tiltotta a fehérek és afrikaiak közötti házasságon kívüli nemi közösülést. (Ezt a törvényt később kiterjesztették a ’fehérek’ és ’nem-fehérek’ között házasságon belüli és azon kívüli közösülésre is.) Az 1937-es Bennszülöttekről Szóló Törvény Módosítása (Natives Laws Amendment Act), amely gyakorlatilag megtiltotta a feketék szabad mozgását, és korlátozta jelenlétüket a városokban az ’ésszerű munkaerőigény’ –nek megfelelően.
A Sharpeville-i mészárlás fordulópont volt a Dél-afrikai Köztársaság történetében: Szükségállapotot vezetettek be, több mint 18 ezer embert vettek őrizetbe és a polgárjogi szervezeteket (valamint a Kommunista Pártot) betiltották. A nemzetközi közvélemény felháborodott a véres akció okán, az ENSZ Biztonsági Tanácsa (Franciaország és az Egyesült Királyság tartózkodása mellett) elítélte a Dél-Afrikai Uniót a végrehajtott terrorcselekményért. A Szovjetunió is ekkor szakította meg diplomáciai kapcsolatát az országgal.
A sowetói felkelés (vagy sowetói zavargások) a fekete iskolások által vezetett tüntetéssorozat volt, amely az afrikaans nyelv tervezett bevezetése ellen irányult, mivel azt az “elnyomók nyelvének” tekintették. Becslések szerint 20 000 diák vett részt a tüntetéseken, amit a hatalom brutális rendőri intézkedéssel igyekezett letörni. Rengetegen megsebesültek, a halottak számát általában 176-ra becsülik, de egyes források szerint akár 700 halálos áldozat is lehetett. Ez volt az első alkalom, hogy a hatalom meghátrálásra kényszerült, és visszavonta az inzézkedést.
Oliver Reginald Kaizana Tambo (1917. – 1993) dél-afrikai apartheidellenes politikus és aktivista volt, 1967 és 1991 között az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) elnöke. 1960-től londoni emigrációban élt., 1990-ben az ANC betiltásának feloldása után tért vissza hazájába. 1991-ben betegsége miatt lemondott betöltött politikai funkciójáról.
Walter Max Ulyate Sisulu (1912. május 18. – 2003. május 5.) dél-afrikai apartheidellenes aktivista, volt. Forradalmi tevékenységért (’terrorizmusért’) elítélték és több mint 25 évig volt börtönben. Szoros kapcsolatban állt Oliver Tambóval és Nelson Mandelával, akikkel kulcsszerepet játszott az 1952-es engedetlenségi megmozdulás megszervezésében. Tagja volt a Dél-afrikai Kommunista Párt Központi Bizottságának.
Források
Wikipédia
South African History Online
https://www.sahistory.org.za/article/history-apartheid-south-africa
Apartheid Museum
https://www.apartheidmuseum.org/
Pordány László: A búrok és az apartheid (2005)
Búr Gábor: Az apartheid születése
Búr Gábor: Az apartheid Dél-Afrikában
https://old.rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/az_apartheid_del_afrikaban/
Harminc éve szűnt meg az apartheid rendszer a Dél-afrikai Köztársaságban
https://m.mult-kor.hu/harminc-eve-szunt-meg-az-apartheid-rendszer-a-del-afrikai-koztarsasagban-20220317?fbrkMR=detect
Robert Harvey: The Fall of Apartheid. The Inside Story from Smuts to Mbek
Sophy Bishop: Michael Young discusses his role as facilitator in anti-apartheid negotiations
https://hls.harvard.edu/today/michael-young-discusses-his-role-as-facilitator-in-anti-apartheid-negotiations-video/
A teljes stáblista ITT található.
A magyar feliratot fistike készítette. INNEN tölthető le.
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon.