A Szerencsés Dániel (1983) magyar film
A Szerencsés Dániel története a „létezett szocializmus” állandó dilemmáját, a menni vagy maradni kérdést boncolgatja. A menni persze nem volt magától értetődő, hiszen a hatóságok minden eszközzel igyekeztek meggátolni azt, hogy az emberek elhagyják az országot, úgymond „disszidáljanak”. Ez a korábban is ismert fogalom, ami régebben egy politikai pártból való távozást, elszakadást jelentett, a „létezett szocializmus” idején más értelmet kapott, ezzel a szóval írták le az országból való illegális távozást egyértelműen pejoratív kifejezésként 1. Az 1956-os forradalom után néhány hónapra kegyelmi állapot jött létre, a határok valamennyire átjárhatók lettek, és így mintegy kétszázezer ember távozott (disszidált) az országból. A Szerencsés Dániel cselekménye ebben az időszakban játszódik. Sándor Pál rendező filmje három napot fog át, amelyben nem csupán a távozók motivációit taglalja, hanem némi visszajelzést is ad a forradalom alatt történtekről és az azt követő napokról, hetekről.
A Szerencsés Dániel című film keletkezése
Sándor Pál egy interjúban így idézi vissza a film keletkezését: „…éppen egy tévéfilmen dolgoztam az Operában, és odafutott hozzám egy fiatalember, Kertész Mihály, álnéven Kornis Mihály, és azt mondta: szeretnék neked forgatókönyvet írni. Elképedtem. Én még ilyennel nem találkoztam. Kitaláltuk a Rettentő Margó történetét, ami 56-ban játszódik Budapesten. … Kornis írt ebből egy novellát, és mentünk volna tovább, amikor Kornis közölte, hogy beszélt a barátaival, és velem ő nem akar ’56-ról filmet készíteni, apám miatt.” Az elutasítás okának megértéséhez tudni kell, hogy a rendező édesapja az állampárt egyik vezető funkcionáriusa volt, 1963 és 1977 között (nyugdíjba vonulásáig) Kádár szűk köréhez tartozott. Ám amikor Kornis Mihály, aki szoros kapcsolatban állt a demokratikus ellenzékkel, visszakozott a közös munka elől, akkor a rendező már a Charta ’77 2 magyar aláírói között szerepelt, amiről az írónak tudnia kellett. Kornis viszont (legalábbis a Wikipédia adatai szerint) nem írta alá ezt a kiáltványt.
Miután ’56 témája és a disszidálás kérdése Sándor Pált továbbra is foglalkoztatta, felkérte Mezei Andrást, aki írt egy forgatókönyvet, amelynek főszereplői Szerencsés Dániel és Angeli Gyuri voltak. A rendező azonban úgy ítélte meg, hogy a forgatókönyv abban a formában nem használható, ezért – pusztán az alapszituációt és a főszereplők neveit megtartva -, régi alkotótársaival Tóth Zsuzsával és Bíró Zsuzsával írták meg a Szerencsés Dániel forgatókönyvét 3. Mezei András Szerencsés Dánielje kisregény formában jelent meg szintén 1983-ban.
A Szerencsés Dániel cselekménye.
1956 decembere. Két kamasz fiú Szerencsés Dániel és barátja, Angeli Gyuri úgy döntenek, hogy elhagyják az országot. A két fiúnak más-más oka van a távozásra, Dani a Bécsbe távozó szerelme után megy, míg Gyurinak menekülnie kell, mert részt vett az utcai harcokban
A Keleti pályaudvaron a két fiú vonatra száll.
A teletömött vonaton különböző emberekkel találkoznak, vannak közöttük egyszerű, szabadabb és jobb életre vágyó emberek, megtorlás elől menekülők, árulók és gyanús figurák. Ez utóbbi kategóriába tartozik Kapás Iván is, akiről később megtudjuk, hogy ÁVO-s 4 volt, és ő jelentette fel a szintén kommunista idősebb Angelit, Gyuri apját. Dani a vonaton össze is fut szerelmével és annak családjával, bár a találkozás nem problémamentes, a lány szülei lenézik a pénztelen fiút.
A határra érve a vonat utasai egy szállodában várják az embercsempészt, aki – persze fizetség ellenében – fogja átsegíteni őket Ausztriába. Gyuri felkeresi régen látott apját, aki egy autómosóban dolgozik.
A hotelben a disszidálni készülődők vidáman ünnepnek
Az ünnepséget azonban megzavarja az a felismerés, hogy Gyuri apját Kapás Iván jelentette fel. Ugyanis néhány vendég, miután megtudta Kapás múltját, elagyabugyálja a volt ÁVO-st, de Gyuri és apja leszereli a verekedőket.
Gyuri és apja között komoly vita zajlik a menni vagy maradni kérdésről.
Amikor az emberek elindulnak a határ felé egyik fiú sem megy velük, visszafordulnak Pest felé, de Gyuri meggondolja magát, leugrik a robogó vonatról, sebesülését nem éli túl.
***
Sokak szerint a Szerencsés Dániel – többek között azért emelkedik ki a korabeli filmek sorából, mert két olyan témát érint, ami tabu volt a Kádár korszak idején, nevezetesen a forradalom, és azzal kapcsolatosan a disszidálás, valamint a zsidóság kérdését. Ez szerintem csupán részben igaz. A „menni vagy maradni” már az 1957-es Éjfélkor-ban is megjelenik, az a film nyíltan foglalkozik a disszidálás problémájával. Mai szemmel nézve ugyan ez a film inkább csak egy szerelmi történet, ’56 eseményei felszínesen jelennek meg ebben a filmben, de nem szabad elvonatkoztatni attól, hogy a film egy évvel az események után készült, a kádári konszolidáció idején.
A Szerencsés Dániel ’56 eseményeit szintén éppen csak érinti, a történet már a szovjet bevonulás után játszódik. Nem ez az első film, amiben megjelenik ’56. Olyan film, amely valamiképpen utal a forradalomra, azért korábban is készült (ilyen volt pl. Herskó János 1963-as Párbeszédje, Kósa Ferenc évekig dobozba zárt, de 1967-ben bemutatott Tízezer napja). Amiben azonban a Szerencsés Dániel kiemelkedik az az, hogy akkoriban végkép nem lehetett nyíltan megkérdőjelezni a pártállami rendszer létét, és a Szovjetunióhoz való viszonyt. A Szerencsés Dániel zárójelenete, amelyben a Bécsbe tartó vonat befut egy alagútba, amelynek mozdonyán egy virító vörös csillag látszik, mindeközben egy – természetesen nem ezért(?) – elhangzó segélykiáltás hallatszik, az azért meglehetősen egyértelmű utalás 5.
A zsidóság ábrázolása a rendszerváltozás elött készített magyar filmekben követte a pártállami politikát, amely egyszerűen szőnyeg alá söpörte a problémát, nyíltan nem beszéltek róla, csak virágnyelven, célozgatva, utálásokkal közelítették meg a kérdést. (A virágnyelvi megközelítés jellemző példája volt az, amikor a férfiaktól akkoriban azt kérdezték, hogy a 2. világháború alatt katona volt-e vagy munkaszolgálatos.) Nos, ebben az álszent világban persze kirívó volt az a jelenet, amelyben a nagypapa és unokája zsidó imát mormol.
Nem meglepő módon a két tabu téma felborzolta a kedélyeket a Pártközpontban. Az elvtársaknak nem tetszett, hogy az egyik főszereplő forradalmár, a filmet darabokra szedték, annyi jelenetet akartak kivágatni a filmből, hogy csupán egy 20 perces rövidfilm lett volna belőle. (A filmből végül csak azt kellett kivágni, hogy Szerencsés Dániel azt mondja az orosz katonáknak, hogy „Örültünk, amikor bejöttetek, de csak ’45-ben”.) Kifogásolták azt is, hogy rossz üzenete van annak, hogy a film végén a vörös csillag látványa után a vonat befut az alagútba. (Sándor Pál ezt a felvetést úgy szerelte le, hogy azt mondta „nálunk rövidek az alagutak’.) Valaki meg azt nehezményezte, hogy zsidó a főszereplő. (A rendező erre azt a választ adta, hogy ez egy önéletrajzi film, ő pedig zsidó. A dolog pikantériája az, hogy a kérdező ugyanolyan zsidó volt, mint Sándor Pál). Végezetül a Szerencsés Dániel nem került dobozba, csupán néhány hónapot vártak a bemutatásával. A film plakátját azonban bezúzták, mert egy kivágott lyukú nemzeti színű zászló – a forradalom jelképe- volt rajta.
Az, hogy a Szerencsés Dániel 1983-ban nagy érdeklődést váltott ki, az nem meglepő. De miért érdemes ma megnézni?
Egyrészt azért, mert megfigyelhetjük, hogy a ma már elfogadott történetábrázolás a ’80-as évek elején mekkora vihart kavart. A Szerencsés Dániel a hatalom embereiben heves ellenérzést váltott ki, a közönségben és a szakmában viszont komoly elismerést kapott. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy az ellenérzés dacára mégis bemutatták a Szerencsés Dánielt. Vajon miért? Vajon ma állami támogatással lehetne-e készíteni egy olyan filmet, amely ellenkezik a hatalmon lévők történetszemléletével?
Másrészt a „menni vagy maradni” kérdése ma is aktuális. Gondoljuk csak meg, hogy az ’56-ban eltávozott kétszázezer ember 3-4-szerese hagyta már el mára az országot; igaz ugyan, hogy nem néhány hónap, hanem néhány év alatt. Ma az emberek motivációja csupán a jobb anyagi körülmények biztosítása, vagy politikai-társadalmi okok is szerepet játszanak?
Összefoglalva a Szerencsés Dániel a magyar filmművészet jelentős darabja, egyik legjobb ’56-os filmünk, ideszámítva a rendszerváltás után készült alkotásokat is. Radnóti Sándor szavai szerint „… (a film) gazdag tipológiáját adja a disszidálni készülőknek, nagy drámákat és kis tragédiákat mutat be egy egységes hangulatú, eredeti, de nem erőltetett képi nyelven”. A Szerencsés Dániel sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy a Filmszemle fődíját nyerte el, Cannes-ban pedig a kritikusok díját (FIPRESCI) kapta meg.
A szokástól eltérően nem vázolom a film fő alkotóinak rövid ismertetését, hiszen a két fiatal főszereplő Rudolf Péter és Zsótér Sándor már már a színház- és filmművészet megkerülhetetlen alkotói, számos összefoglaló készült róluk. Sándor Pál munkásságát meg egy kitűnő dolgozat foglalja össze.
Jegyzetek
- Radó Antal: Idegen szavak szótára (1905) dissid-al másként gondolkodik; -ens a ki valamely párból véleménykülönbség miatt kilép; -entia véleményeltérés
Bakos Ferenc Idegen szavak szótára (1994): disszidál 1) különválik, elkülönül, külön úton jár, kiválik, kilép. 2) tört hazájából engedély nélkül távozik, hazáját elhagyja - A Charta ’77 a csehszlovák ellenzék 1977-ben közzétett politikai nyilatkozata volt, amely az emberi jogok csehszlovákiai megsértése ellen tiltakozott. A dokumentumot számos magyar értelmiségi is aláírta.
- A két Szerencsés Dániel merőben különböző figura. Zöldi László így hasonlítja össze őket: „Sándor Pál magára — és a harmincas évek legvégén születettek nemzedékére — szabta az 1956- os történetet. Vállalkozása az érintetlenek, a közéleti szüzek, a kamaszfejjel eszmélkedők megpróbáltatásait érzékelteti… Mezei András teremtménye hasonlóképpen gátlásos, de feltűnően más. Nemcsak idősebb, nemcsak a harmincas évek legelején született íróra és nemzedéktársaira emlékeztet. Érintett is: régen túl van az első nőn, katonaviselt. Neki már van veszteni valója, vannak saját kudarcai és sikerei. S mert vannak, kevésbé sodródik az árral…”
- Az ÁVO (Államvédelmi Osztály) a Belügyminisztérium szervezeti egységeként 1946-1948 között működő szervezet volt, amelynek feladata a rendszer ellenfeleinek üldözése és a rendszer vezetőinek védelme volt.
- Érdekesség, hogy Sándor Pál és Rudolf Péter nem egyformán emlékeznek vissza a „mozdonyos jelenet” születésére. A film DVD-s kiadásához az alkotókkal több interjút is csatoltak. Sándor Pál nyilatkozatában azt mondja, hogy a véletlen szülte a szituációt „Elkészült a film, és ott is milyen mázlink volt… nem is tudom, hogy a szerencse talál meg engem, vagy én találom meg a szerencsét…. (Rudolf Péternek) végig kellett futnia a vonaton. És aznap nem úgy állították be a mozdonyt, hogy nem fenékkel volt nekünk, hanem szemből volt. … És minek fut neki, mi volt a mozdony elején? Egy nagy vörös csillag… És egy nővel, akinek elvitték a férjét mert forradalmár volt, az üvöltik, hogy segítség, segítség!”. Rudolf Péter viszont úgy emlékszik, hogy a vörös csillag látványa nem véletlen műve volt, hanem az operatőr, Ragályi Elemér ötlete volt így venni fel a jelenetet. ”…emlékszem arra a momentumra, amikor a legvégén a mozdony bemegy az alagútba…ez egy 424-es gőzmozdony, és az elején volt egy vörös csillag… és emlékszem a pillanatra, amikor az Elemér kitalálta, hogy fordítsák meg, lássuk a vörös csillagot, és az menjen be az alagútba.”
A filmet itt lehet (kikölcsönözni) megnézni
https://www.filmio.hu/film/szerencses-daniel-11132194
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon,
aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon.
Források
Surányi Vera: „Kell lennie egy belső ruhatárnak…” Interjú Sándor Pállal
https://szombat.org/politika/3945-kell-lennie-egy-belso-ruhatarnak
Almási Miklós: Határátmenetek
https://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=663
Zöldi László: Menni vagy maradni? Élet és Irodalom 1983 július 22 (29. szám)
Radnóti Sándor: Határesetek
http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8741