Az Egy szerelem Németországban eredeti címe: Eine Liebe in Deutschland (1983)
Az Egy szerelem Németországban A „Szerelem és társadalom” sorozat előző filmjéhez (Loving) hasonlatosan törvény által tiltott kapcsolatról, egy fiatal lengyel hadifogoly és egy férjezett német asszony tragikus véget ért szerelméről szól.
A nácik faji őrülete természetesen a szexuális kapcsolatokra is kiterjedt. 1935 szeptember 15-én a Reichstag jogszabályokat hozott (az u.n. nürnbergi törvényeket) a lakosság egy részének jogfosztásáról (az u.n. nürnbergi törvényeket). A „Törvény a német vér és német becsület védelméért” (Gesetz zum Schutze des deutschen Blutes und der deutschen Ehre) megtiltotta az árják és nem árják közötti házasságot, valamint a szexuális kapcsolatot. (A Nürnbergi törvényeket az Europa, Europa filmről szóló bejegyzés érintette.) Ez a törvény elsősorban a zsidónak minősített polgárok ellen irányult, de később kiterjesztették a cigányokra és feketebőrűekre is. Kevéssé ismert azonban, hogy Lengyelország 1939-es lerohanása után a magukat fajvédőnek nevező fajgyűlölők veszélyesnek tartották azt is, hogy németek és lengyelek között szexuális kapcsolat jöjjön létre, mert a kapcsolatból „korcs egyedek” jöhetnek létre csökkentve ezáltal a német vér tisztaságát.
A második világháború alatt Lengyelországból közel hárommillió embert (hadifoglyokat és civileket) deportáltak Németországba kényszermunkára. A kényszermunkások eleinte a mezőgazdaságban dolgoztak, őket családoknál helyeztek el, ahol természetesen nem kezelték őket egyenrangúnak a „felsőbbrendű nép” (Herrenvolk) tagjaival.
Korabeli plakát
HATÁROZOTTAN ÉS VISSZAFOGOTTAN
nem így,….hanem így
A lengyelek alkalmazása a gazdaságban és a mezőgazdaságban nem feledtetheti el velünk a visszafogottság magától értetődő határait. Csak a német néptársak tartoznak a mi asztaltársaságunkhoz!
A Heinrich Himmler vezette Birodalmi Biztonsági Főhivatal (Reichssicherheitshauptamt) 1940. március 8-án életbe léptette az úgynevezett Lengyel Rendelkezést (Polen-Erlasse), amely elsőként tartalmazta emberek megbélyegzését a Harmadik Birodalomban azzal, hogy a kényszermunkásokat ruházatukon „P” betűvel kellet megjelölni.
A lengyel vendégmunkások megkülönböztető jele
A rendelet számos tiltó rendelkezést tartalmazott: a kényszermunkások nem hagyhatták el kijelölt lakóhelyüket, nem használhattak tömegközlekedést, nem látogathattak templomokat, éttermeket, mozikat, színházakat vagy kulturális rendezvényeket, A németek és a lengyelek között minden magánjellegű kapcsolat tilos volt. A német nők és a lengyel kényszermunkások közötti szexuális kapcsolatok „bűntette” miatt a nőket gyakran koncentrációs táborba zárták, a férfiakat „fajgyalázás bűntette” miatt pedig felakasztották. (Miután Németország megtámadta a Szovjetuniót a fajgyalázási törvényt kiterjesztették mindenkire, aki nem tartozott a „felsőbbrendű néphez”. 1942. december 7-én Himmler rendeletet adott ki, amely szerint minden „tiltott nemi közösülés” halálbüntetést von maga után.)
TOMASZ WOLAK lengyel kényszermunkást 22 éves korában itt akasztották fel 1942. március 10-én,
mert egy német cselédlány gyermeket szült tőle.
Uram, adj neki örök nyugalmat!
Rolf Hochhuth (1931-2020) könyve: Egy szerelem Németországban
Az egyik legvitatottabb német író Rolf Hochhut (1931-2020) első művével, az 1963-ban megjelent színművével, A helytartóval azonnal világhírre tett szert. A fiatal (amúgy vallásos) szerzőt hevesen támadták, az olasz püspökök konferenciája “a vallás elleni szervezett uszítás eszközének” minősítette a művet, mert Hochhuth dokumentumok alapján kimutatta, hogy XII. Pius pápa személy szerint felelős emberek tömegeinek meggyilkolásáért, mert csupán általánosságban, áttételesen emelt szót a népirtás ellen. Ebben a műben a szerző bemutatja, hogy a társadalom felső rétege (pontosabban annak egy része) hogyan viselkedett a náci uralom idején. (A Helytartóból készített 2002-ben Costa-Gavras egy kítűnő filmet: Amen címmel.)
A 15 évvel később született könyv, az Egy szerelem Németországban más oldalról közelíti meg a társadalom viselkedését a náci uralom alatt. Tudatosan használom erre az alkotásra a könyv kifejezést annak ellenére, hogy a kritikusok általában regénynek nevezik. Ugyanis ez a mű szerintem több is és kevesebb is annál. A Stasiek és Pauline szerelmének ábrázolása szinte másodlagos helyen van a könyv szerves részét képező számos esszé tartalmával, amelyek a totális diktatúra társadalmi és ideológiai hátterét mutatják be.
Ebben a műben a szerzőt az foglalkoztatja, hogy miképpen viselkedtek az egyszerű emberek a diktatúra idején. Hochhuth egy valóságos esetet dolgozott fel, Stasiek Zasada és Pauline Krop történetét. Az író az ügy felderítése érdekében felkereste a tragikus történet színterét, a német-svájci határ közelében fekvő falut, Bronbachot, ahol a tragédia okait kutatva elbeszélgetett a még életben lévő egykori szereplőkkel. Ezek a féligazságokat és hazugságokat tartalmazó visszaemlékezések is a könyv lényeges részét képezik. Érdekeség, hogy a könyv esszéisztikus betétei még a napi politikai életre is hatással voltak. Hans Filbinger Baden-Württemberg tartomány miniszterelnökével a könyvben Hochuth többször foglalkozik. Egyik esszében ezt írja::”… dr Fibinger oly rettenetes jogász volt, hogy még a brit fogságban is, Hitler halála után, az egykori náci törvények alapján matrózokat ítélt el.” A könyv nagy port kavart fel az akkori NSZK-ban, és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Filbinger végül lemondott miniszterelnöki- és pártpozícióiról.
Andrzej Wajda (1926-2016) filmje: Egy szerelem Németországban
A film (német nyelvű) előzetese
A történet az 1980-as évek Nyugat-Németországában játszódik. Herbert Kropp egy negyvenes éveit taposó férfi 12 éves fiával együtt felkeres egy, a svájci határon fekvő délnémet kis falut, Brombachot, ahol gyermekkorát töltötte. Herbert azért szánta rá magát erre a látogatásra, hogy kiderítse saját maga és fia számára családjuk történetének ott lejátszódott tragikus részletét, hogy mi is történt ott a második világháború alatt. A falu lakosai azonban nem akarnak semmire sem emlékezni, mert el akarják nyomni a bűntudatukat.
1941-ben Pauline egyedül vezet egy gyümölcs- és zöldségkereskedést, mivel férjét behívták katonának. A nehéz fizikai munkához csupán a szomszédságban elhelyezett lengyel kényszermunkástól, Stanislawtól kap segítséget. Az asszony és a fiatal lengyel beleszeretnek egymásba és szenvedélyes szexuális kapcsolatukkal „fajgyalázást” követnek el. Ám a szerelmeseket feljelentik, és a faluban élő számos kisember is kiveszi a részét abból, hogy Pauline-t koncentrációs táborba zárják, Stanislaw-t pedig kivégzik.
A film zárójelenetében Herbert immár a jelenben, a kamerába nézve, vagyis a nézőhöz szólva összegzi a tragédia utóéletét.:
„…amikor anyám kiszabadult, megtudta, hogy apám már nem él, nyoma veszett a keleti fronton. Anya mindig azt mondta, hogy bátor ember volt. Nagyon jó férj és nagyon jó apa. De a koncentrációs táborról és arról a lengyel hadifogolyról sohasem szólt egy szót sem, csak annyit mondott, hogy rettenetes volt, hogy el akarja felejteni. Azt ismételgette, hogy egy szót se többet. A koncentrációs táborban az anyám megbetegedett, ezért jóvátételért folyamodott. A polgármester azt felelte neki, hogy jobban tenné, ha nem bolygatná újra ezt a nemkívánatos ügyet. És mi elköltöztünk máshová. Erről a korszakról már számos film készült, de én nem hiszem, hogy valaha is megmagyarázható lenne az, amit történt.”
***
Pörös Géza így ír a film előkészítéséről: „A jeles szerző munkája filmes szempontból szegényesen csörgedező cselekménnyel bírt, ezért Boleslav Michalek és munkatársai újabb motívumokat és történeteket gyűjtöttek, hogy valamelyest feldúsítsák a matériát, ám ez a művelet csak illusztratív szinten pótolta az alapanyag fogyatékosságait.” Szerintem a szerelmi történet elegendő ahhoz, hogy lekösse a nézőt, én inkább azon csodálkozom, hogy a könyv anyaga szinte kínálta dokumentumok (filmhíradók, beszédek stb.) beiktatását, amivel az alkotók nem éltek, csupán néhány (eredeti?) dokumentumot vágtak be. Ugyanakkor maga a téma felvetése, mármint az egyszerű németek világának bemutatása komoly jelentőséggel bírt akkor, amikor a német társadalom épphogy hozzákezdett a náci múlt feldolgozásához. A téma persze napjainkban sem vesztett jelentőségéből. A film a szerelmi szálra összpontosít, ami némileg tompítja Hochhuth mondanivalóját, ám amikor az politikai kérdéseket feszeget, fontos mondanivalót közöl. Ez persze természetes is, hiszen Wajda művészetének szerves eleme a politika.
A stáblista ITT található.
A Loving megtalálható (magyar szinkronnal) ai interneten ITT
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon.
Források:
Wikipédia
Pörös Géza: Szerelem Németországban in Hamvak és Gyémántok pp.257-264
Ulrich Herbert:Forced Laborers in the Third Reich: An Overview
8. März 1940: Die Polen-Erlasse
https://www.zwangsarbeit-archiv.de/zwangsarbeit/ereignisse/polenerlasse/index.html
Maren Röger: The Sexual Policies and Sexual Realities of the German Occupiers in Poland in the Second World War