A Havannai éjszaka (2014) eredeti címe: Retour à Ithaque
A Havannai éjszaka az „Életképek a létezett szocializmusból” sorozat mintegy összesítő filmje, ugyanakkor némileg eltér a sorozat eddigi filmjeitől, mert a film történésének idejében Kubában még mindig ’szocialista rendszer’ uralkodik. Egy havannai tetőteraszon öt olyan 60 éves barát idézi vissza fiatalkorát, ami természetesen a ’szocializmusban’ zajlott. A Havannai éjszaka nem mellékesen oly módon csatlakozik a sorozat előző filmjéhez, a Szerencsés Dánielhez, hogy az ’elmenni probléma’ ebben a filmben is markánsan megjelenik. Az öt barát egyike 16 év spanyolországi távollét után jön el barátaihoz, az egyik szereplő gyerekei az USA-ban élnek, egy másik szereplő fia meg oda vágyakozik. A hazatérő barátra utal a film (szerintem sokkal találóbb) eredeti címe, a Retour à Ithaque-ra, ami Homérosz Odusszeia című eposzára utal. (Az egyik fejezet címe: ”Télemakhosz hazatérése Ithakába”.) Az azonban meggondolandó, hogy az utalás csupán erre a szereplőre vonatkozik-e, vagy netán az egész rendszer bolyongására.1
Kuba útja a „létező szocializmushoz” eltért a kelet-európia országokétól, ahol a 2. világháború utáni szovjet megszállás (és a Szövetségesek korábbi megállapodása) vezetett ennek a társadalmi rendnek a kialakulásához. Kubát alapvetően az USA politikája kényszeríttette a Szovjetunióhoz való közeledésre, és ezáltal a „szocialista útra” való lépésre.
Kuba útja a “létező szocializmus” felé
1952 március 10-én Fulgencio Batista katonai puccsot hajtott végre, és mivel nem volt hajlandó alkotmányosan kormányozni az országot, egy éven belül polgári engedetlenségi mozgalmak, majd katonai-politikai szerveződések kezdődtek a velejéig korrupt diktatúra ellen.
1953 július 26-án Egy Fidel Castro vezette 131 fős csoport sikertelen támadást indított a Moncada laktanya ellen. A hatalom kegyetlenül megtorolta a támadást, a felkelők 7 embert vesztettek, viszont a hadsereg később ötven lázadót megölt. Fidel Castrót egy kirakatper keretében 15 év börtönbüntetére ítélték. A per során Fidel Castro nemzeti hőssé vált és nemzetközi elismerést szerzett.
1955 májusában A belföldi és külföldi nyomás hatására Batista amnesztiát volt kénytelen hirdetni, Castro két hónappal később elhagyta Kubát, és az emigrációban csatlakozott az addigra már megszervezett ellenállási mozgalomhoz.
1956-ra A kubai emigrációnak sikerült kialakítani a pénzgyűjtés, a propaganda és a fegyvervásárlás szervezett módszerét. Annak az évnek a derekán Castro találkozott Prio Socarrásszal (Kuba megdöntött elnökével), akitől 50000 dollárt kapott, ebből vették meg a Forradalom legendájává vált Granma nevű hajót2.
1956 december 2-án A Granma kikötött Kubában. A partra szállt harcosok súlyos vereséget szenvedtek, a megmaradt 22 fő elmenekült a hegyekbe, ahol elkezdődött a Felkelő Hadsereg újjászervezése.
Forrás: https://peoplesdispatch.org/2019/11/25/granma-sails-for-cuban-revolution/
1957 február 17-én A New York Times világhírű riportere, Herbert Matthews a hegyekben felkeresi Castrót, utána nagy feltünést keltő, a felkelőkkel szimpatizáló cikksorozatot publikál. Ebben így jellemzi Castrót: „… radikális, demokratikus és ezért antikommunista”.
1958 december 31-én Batista elmenekül Kubából, Castróék győztek. Hamarosan elkezdődik a gazdasági-társadalmi programok, közöttük a legfontosabb, az agrárreform kialakítása.
1959 január 7-én Az USA elismeri a forradalmi kormányt.
1959 április Castro Washingtonba látogat, ott megerősíti, hogy szorgalmazni kívánja a külföldi befeketéseket, támogatni kívánja a turizmust, és a tervezett agrárreform is csak az elhagyott és megműveletlen földekre vonatkozik. Nixon alelnökkel való találkozása azonban hidegzuhany volt számára, Nixon Kuba jövőjét Puerto Rico mintájára képzelte el3. Castro ezt úgy értelmezte, hogy az USA-val való jó viszony ára Kuba függetlenségének feladása lenne. Ettől kezdve felgyorsult a reformok előkészítése
1959 május 17 Fidel Castro bejelenti az agrárreformot, tiltakozásul az ország elnöke lemond.
1960 július Az USA elnöke a kubai cukorbehozatalt (a szigetország fő bevételi forrását) megszünteti. A Szovjetunió azonnal bejelenti, hogy megveszi a cukornak az USA által visszautasított teljes mennyiséget
1960 augusztus – október Kubában államosítják a nagyobb USA-cégeket és -bankokat
1961 január 3 Megszűnik a Kuba-USA diplomáciai kapcsolat
1961 április 25 Az USA teljes gazdasági embargót hirdet Kuba ellen.
1961 május 1. Castro Kubát Szocialista Köztársasággá nyilvánítja
2019 Kimarad az új alkotmányból a „kommunista állam” meghatározás4
Kubaiak kitelepülése az országból
Mivel a Havannai éjszaka egyik témája a ’menni vagy maradni’ problémája, nézzük meg, hogy miképpen nézett ki az emigráció alakulása a szigetországból. Az 1959-es forradalomig Kuba elsősorban befogadó ország volt, bár akkoriban is tízezrek hagyták el az országot a jobb megélhetés reményében.
Közvetlenül az 1959-es forradalom után tömegek (többnyire magasan kvalifikált értelmiségiek, orvosok, mérnökök) távoztak az országból főképpen az USA-ba, de többek a spanyol nyelvű országokban: Spanyolországban (amint a Havannai éjszaka egyik szereplője is), Puerto Ricóban, Mexikóban és Venezuelában telepedtek le. Ezután Kubában hasonlatosan a szocialista országokhoz, csak kiváltságosok léphették át a határt.
1965 szeptembere és októbere között állami engedéllyel, aki akart, távozhatott az országból (camariocai kihajózás).
1980-ban miután több mint tízezer távozni kívánó kubai betört Havannában a kubai követségre, ezért a kormány megnyitotta Mariel kikötőjét (marieli kihajózás) a távozni kívánók előtt. Ekkor ismét több mint százezren emigráltak.
Emigrálni kívánó kubaiak Havannában a Perui Nagykövetség előtt (1980)
Forrás: https://oncubanews.com/en/cuba/forty-years-after-the-mariel-exodus/
1991-től kezdve a Szovjetunió összeomlása, annak következtében a külső segítség megszűnésével ’Békeidőbeli különleges korszak’ (Período especial en tiempos de paz) eufémiával nevezett gazdasági válság köszöntött az országra. Ekkor – érthető módon – ismét tömegek akarták elhagyni az országot. Többek illegálisan bárkákon keltek át az óceánon Floridába. 1994 augusztusában a kormány ismét engedélyt adott a polgárok távozására (Balsero válság)5.
Az alábbi ábra szemlélteti az USA-ba betelepülő kubaiak számának alakulását.
Forrás:https://www.migrationpolicy.org/article/cuban-migration-postrevolution-exodus-ebbs-and-flows
A Havannai éjszaka cselekménye
tulajdonképpen leírható egyetlen mondatban. Öt régi barát összejön egy havannai háztetőn. Viccelődnek, táncolnak, isznak és visszaidézik a ’szocializmusban’ eltöltött fiatalságukat: az akkori szerelmi történeteket, bulizásokat, az építőtáborban (cukornádaratás) eltöltött hónapokat, a Forradalom iránti lelkesedésüket, az ’imperialista zene’ iránti szeretetüket és a titkosszolgálati megfigyeléseket. Persze elbeszélgetnek jelenlegi életükről is.
Kik is ezek a 60 év körüli szereplők?
Amadeo (Nestor Jimenez)
Hazájában sikeres író volt, de 16 éve Spanyolországban él, ott nem képes valamirevalót írni, alkotói válságban van, hiányzik neki az otthon hangulata. A hosszú távollét után most látogat haza először. Azt, hogy miképpen és miért hagyta el az országot csupán a film végén tudja meg a néző.
Rafa (Fernando Hechevarria)
Festőművész, már korábban is kritikus volt a Castro-rendszerrel szemben. Mára nem képes valamirevaló munkát kiadni a kezéből, igénytelen ’mázolmányokkal’ keresi kenyerét, alkoholizmusba menekült.
Eddy (Jorge Perugorria)
A jó humorú, nagyreményű tehetséggel induló író-újságíró elhagyva szakmáját az üzleti életben csinált karriert. A többiekhez képest jó anyagi helyzetben él, külföldre is utazgat, így hozzájut olyan anyagi javakhoz (pl. whisky), amiről a többiek álmodni sem mernek. Ám úgy tűnik, hogy valami zavaros üzletbe keveredett. Aggódik, fél a következményektől.
Tania (Isabel Santos)
A társaság egyetlen nőtagja, bár szemészorvos, nehezen tud megélni. Elkeseredett, talán ő a leginkább kiábrándult tagja a társaságnak. Fiai elmenekültek az USA-ba, és nincs rá pénze, hogy meglátogassa őket.
Aldo (Pedro Julio Diaz Ferran)
Az angolai polgárháborút6 megjárt mérnök jelenleg betanított munkásként akkumulátorokat szerel össze, mert a ’Különleges korszakban’ elvesztette állását. Felesége elhagyta, fia a távozásról ábrándozik. Talán ő az egyetlen, aki hisz, hinni akar, amit így fogalmaz meg: „Nekem hinnem kell valamiben… Hagyjatok hinni, a fenébe is. Szükségem van arra, hogy higgyem, hogy az emberek jobb életet érdemelnek azok után, amiken átmentünk…”
***
Az egykor, a Forradalom (értsd ezalatt a ’szocializmust’) iránt lelkes fiatalok illuzióvesztését mutatja be a Havannai éjszaka. Az értelmiségi társaságot teljes kiábrándultság jellemzi, amit Rafa így összegez : „A fenébe is, mindig ugyanoda lyukadunk ki srácok… Úgy csináltunk mindent, hogy hittünk benne, és csak most vesszük észre, hogy nem úgy van… Teljesen kiábrándultunk ugye? Még te is (Aldo), aki mindig is a hit éllovasa voltál Havannában, mint mindenki, te is így gondolod.”
Hogy az az életérzés, amit a Havannai éjszaka bemutat, mennyire jellemzi a ma 60-70 éves kubaiak generációját, azt természetesen nem tudom megítélni. Az azonban biztos, hogy a kiábrándultság az európai „szocialista” országok értelmiségétől (és nem csupán tőlük) nem volt idegen a „létezett szocializmus” idejében. Természetesen nem az emberek csalódása vezetett el a rendszerváltáshoz, de az nem kétséges, hogy volt szerepe benne.
A Havannai éjszaka végig egyetlen helyszínen, egy tetőteraszon játszódik. El lehet tehát gondolkozni azon, hogy egy színházi kamaradarab témája lekötheti-e egy film nézőinek figyelmét. A válasz számomra egyértelműen igen. Persze nem mindenkit tudnak lekötni a pergő dialógusok, és sokaknak hiányzik a színhelyváltozások kavalkádja. Még ha hiányosságnak is tekinthetjük, hogy nincs „pergő filmszerűség”, akkor is a Havannai éjszaka figyelemreméltó alkotás, különösképpen azok számára, akik meg akarják érteni a ’létezett szocializmus” korszakát, mert ezzel a filmmel betekintést nyerünk egy olyan társadalomba, amely még csak nem is tett úgy, mintha fontos lenne számára polgárainak szabadsága.
A Havannai éjszaka fő alkotói
A film Leonardo Padura (1955) Életem regénye (La novela mi vida) könyve alapján készült. Padura talán a legelismertebb kubai író, nagysikerű detektívregények szerzője, de több politikai tárgyú könyve is megjelent. Számos forgatókönyvet írt, a Havannai éjszaka forgatókönyvének is társszerzője.
A filmet a francia Laurent Cantet (1961) rendezte. Cantet több társadalmi problémát felvető filmet rendezett, amelyek közül a legsikeresebb Az osztály lett, amelyet 2009.-ben a legjobb idegennyelvű film Oscar díjára jelöltek. A Havannai éjszaka 3 díjat nyert el.
A film szereplői nagyon elismert kubai színészek, közülük az Eddy szerepét alakító Jorge Perugorriat néhány éve az Eper és csokoládé című filmben láthatták a Virtuális Filmklub felhasználói.
Jegyzetek
- “Dolgotok is van-e, vagy csak amúgy vaktába bolyongtok?” idézi Barkóczi Janka (ld. a Forrásoknál) az Odisszeia harmadik énekének egyik sorát, hozzátéve, hogy ez „akár a Havannai éjszaka nemzetközi címével (Visszatérés Ithakába) összecsengő, pragmatikus esetleírásnak is megfelelhet.”
- Ma már bizonyított tény, hogy ez az összeg a az amerikai titkosszolgálattól származott, mivel az amerikai stratégák számoltak Batista bukásával, és a két politkusban Kuba potenciális vezetőit látták.
- 1952-ben Puerto Ricoban új alkotmányt vezettek be, amely kimondja, hogy a sziget bár önálló állam, önként társult az Amerikai Egyesült Államokhoz. Ezt Castro úgy értelmezte, hogy az USA bekebelezte Puerto Ricot.
- A 2019-es Alkotmány 2 cikkelye szerint a kubai állam neve Kubai Köztársaság, ellentétben az 1976-os alkotmánnyal, amely az országot szocialista köztársaságként határozta meg. Ugyanakkor az 1 cikkely kimondja, hogy „ Cuba es un Estado socialistade derecho y justicia social, democrático, independiente…” (Kuba demokratikus, független és szuverén szocialista jogállam, ahol a jog és a társadalmi igazságosság érvényesül).”
- balsero spanyolul tutajost jelent, balsear (ige) jelentés kompon, tutajon átkelni.
- Az angolai polgárháború 1975-ben kezdődött közvetlenül azután, hogy az ország függetlenné vált Portugáliától. A polgárháború a két korábbi gyarmatosítás ellen küzdő gerillamozgalom, a kommunista Népi Mozgalom Angola Felszabadításáért (MPLA) és az antikommunista Nemzeti Unió Angola Teljes Függetlenségéért (UNITA) között vívott hatalmi harc volt. Kuba már 1975-ben katonai kontingenst küldött az MPLA támogatására. A kubai katonai szerepvállalás Angolában 1991-ben ért véget.
Források:
Wikipédia
Anderle Ádám: Kuba története Akkord kiadó 2004
Jorge Duany: Cuban Migration: A Postrevolution Exodus Ebbs and Flows
https://www.migrationpolicy.org/article/cuban-migration-postrevolution-exodus-ebbs-and-flows
Barkóczi Janka: Terasz kilátással
https://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=12146
Tóth Nándor Tamás: A Havannáról Havannára, ugye érzed a különbséget?
https://www.filmtekercs.hu/kritikak/frankofon-filmnapok-2015-a-havannarol-havannara-ugye-erzed-a-kulonbseget-havannai-ejszaka
Adorján Beáta: Történetmesélések egy kubai háztetőn Havannai éjszaka
https://magazin.apertura.hu/film/tortenetmeselesek-egy-kubai-haztetonhavannai-ejszaka/7398/
A teljes stáblista ITT található.
A Havannai éjszaka megjelent DVD-n magyar felirattal
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon.