Erdeti cím: Fresa y chocolate (1993)
A létező/létezett szocializmusnak, mint minden tekintélyelvű rendszernek jellemző tulajdonsága az intolerancia. A tekintélyelvű rendszerek nem tűrik az önálló személyiségeket (a „másként gondolkodókat”), az ellenvéleményt, ideológiájuk irányvonalától való eltérést.
Az intoleranciáról szól (többek között) az 1993-ban készült “Eper és csokoládé” című kubai (mexikoi, spanyol és USA) film, amelyet talán a legnevesebb kubai rendező, Tomás Gutiérrez Alea rendezett (társrendezője Juan Carlos Tabío volt). A film készítésének története önmagában is érdekes. 1991-ben Mexico Cityben jelent meg Senel Paz kubai író novellája az „El lobo, el bosque y el hombere nuevo” (A farkas, az erdő és az új ember), amely a film történetének alapját képezi. A publikálásra azt követően került sor, hogy a mű egy neves (Juan Rulfo) díjat kapott. A szöveg azonban már korábbról is ismert volt, mivel a novellát többen is színpadra alkalmazták, és Dél-Amerikában néhány helyen, többek között Havannában is bemutatták. Azóta is többször színpadra vitték a történetet, mostanában is szokták játszani. A színpadi adaptáció sikerén felbuzdulva Gutierrez Alea felkérte Pazt, hogy írjanak forgatókönyvet a történetből. A forgatókönyv elnyerte a Havannai Filmfesztiválon a meg nem filmesített forgatókönyvek Coral díját. Az így elnyert két díj döntő szerepet játszott abban, hogy a kubai filmhatóság anyagilag is hozzájárult ennek a szerény költségvetéssel készült film forgatásához.
A film
Az 1979-ben játszódó film egy hithű marxista egyetemi hallgató (David) és egy homoszexuális, nem mellékesen ellenzéki (disszidens) művész (Diego) konfliktusos kapcsolatán keresztül három problematikát boncol:
i) az intoleranciát a homoszexualitás és a másként gondolkodással szemben,
ii) a forradalmiságot és
iii) a „menni vagy maradni” kérdését.
Diego egy ürügyet használva megismerkedik Daviddal, aki eleinte mérhetetlen ellenszenvet érez az „aberrált” 
művész iránt. David a kapcsolatot eleinte csupán azért tartja fent Diego-val, mert szobatársa, a rendkívül vonalas Miguel megbízza azzal, hogy leplezze le az antiszociális ellenséget. A filmben kibontott történet során végigkövetjük Dávid emocionális átalakulását, Diego iránt érzett ellenszenve végül szimpátiába csap át. Bár Diego nyíltan vállalja homoszexualitását, a film egyáltalán nem a (manapság meglehetősen divatos) melegek problémáját taglaló alkotás. Egyáltalán nincs benne homoszexuális szexjelenet, és nem is boncolja a melegek üldözésének történetét. David a történet kifejtése során nem csupán Diego-t kedveli meg, hanem a hatalomtól nem idegen, ám ügyeskedő, feketéző szomszédasszonyát (Nancyt) is.
A kulcsszereplők
Diego
Diego a film egyik kulcsszereplője. Komplex, karizmatikus, vallásos, és a fennálló rendszer iránt kritikus személyiség. Mindezek a tulajdonságok elegendőek ahhoz, hogy a hatalom ne tolerálja. Kubában ugyanis a ’60-as években a homoszexuálisokat államilag üldözték. 1965 és 1968 között munkatáborokat (Unidades Militares de Ayuda a la Producción) hoztak létre az antiszociális elemek részére. Ott mezőgazdasági munkára fogták a homoszexuálisokat, a katolikus papokat, a protestáns lelkészeket, a Jehova Tanúi és a Hetednapos Adventisták egyházak híveit, az értelmiségieket, a kollektivizálásnak ellenálló parasztokat és más „ellenforradalmárokat”. A melegek üldözése a ’70-es években is folytatódott, 1979-ben törölték el az ellenük hozott jogszabályokat, azonban a homoszexualitás továbbra is stigma maradt. Fidel Castro 2010-ben egy mexikói lapnak adott interjúban elismerte, hogy egyedül ő a felelős a homoszexuálisok meghurcolásáért. Ezt azzal magyarázta, hogy akkoriban össze volt zavarodva, nagy nyomás alatt volt az Egyesült Államok részéről, háború fenyegetett, még az ő élete is veszélyben forgott. Mára Kubában is nagy haladást értek el a melegek jogai terén, 2010-ben már felvonulást is tartottak Havannában.
Diego alakjában egy művelt, az európai kultúrát ismerő és szerető személyiséggel ismerkedünk meg. Homoszexualitását nem szégyelli, egyszerűen tényként kezeli. A rendszert bírálja, de a rendszerrel szemben nem táplál ellenséges viszonyt. A rendszer (a „forradalom”) ugyanakkor nem fogadja el, már pusztán szexuális orientációja miatt sem. Végezetül távoznia kell az országból, ami fontos mozzanata a filmnek. Ne felejtsük el, hogy a film egy évvel az u.n. Mariel kihajózás előtt játszódik. 1980-ban ugyanis – miután az országból menekülni vágyó kubaiak ezrei követségekre törtek be menedékjogot kérve – több mint 100 000 ember hagyhatta el legálisan az országot, közöttük sok volt az „antiszociális elem”.
Diego szerepét Jorge Perugorría Rodríguez (1965) alakítja, aki eddig több mint 60 filmben szerepelt, 5 filmet rendezett, 11 (a spanyol nyelvterületről származó ) filmdíjat tudhat magának.
David
A film másik kulcsfigurája Dávid, a havannai egyetem hallgatója. A 
forradalom lelkes híve. Paraszti családból származik, úgy gondolja – helyesen -, hogy a forradalom hozta meg számára a tanulás, a felemelkedés lehetőségét. Gondolatvilágában (amint a hivatalos kubai ideológiában is) elegyednek a legendás költő és forradalmár, Jose Martí és Lenin eszméi. Eszerint a „forradalmár” (azaz a Castro rendszer híve) legyen hazafias, nacionalista, antiimperialista és közösségi szemléletű, valamint magas erkölcsi színvonal mentén viszonyuljon a munkához és tanuláshoz. Ebbe az ideológiába persze beleférhetne egy meleggel kötött barátság. A hatalom azonban üldözte a homoszexuálisokat, tehát egy „forradalmár” ilyen emberekkel nem tart fent kapcsolatot. Más azonban a helyzet, ha az ellenség leleplezése végett kell barátkozni egy „antiszociális elemmel”.
David ugyanakkor értelmes fiú, elismeri Diego széleskörű műveltségét, tanulni akar tőle. Diego-val történő találkozásai hatására az eszméhez fűződő véleménye változik, elfordul a doktriner Miguel véleményétől, és barátságot (hangsúlyozottan csak barátságot!) köt a meleg művészlélekkel.
David szerepét Vladimir Cruz (1965) alakítja. Szintén népszerű kubai színész, 30-nál több szerept játszott el, és 1 filmet is rendezett.
További főszereplők
Nancy
Nancy, aki Diego szomszédasszonya a hatalommal barátságban lévő személyiség, a Polgárőrség tagja. Ugyanakkor a nehéz körülmények között élő Kubában igyekszik életét megkönnyíteni apró seftelésekkel. Baráti kapcsolatban van Diegoval és Davidot is megszereti.
Szerepét Mirtha Ibarra (1946), a rendező felesége alakítja. Sokat foglalkoztatott színésznő (32 filmben szerepelt), egy dokumentumfilmet is rendezett elhunyt férjéről..
Miguel
David kollégiumi szobatársa. Tipikus doktriner „forradalmár”. David az ő tanácsára kezd kémkedni Diego után. Miguel nem érti meg, hogy David miért változtatta meg véleményét Diego-ról, ezért őt azzal gyanúsítja, hogy homoszexuális kapcsolatba lépett a művésszel.
Francisco Gattorno (1964) alakítja Miguel szerepét. Szintén több mint 30 filmszerepe volt, és egy dokumentumfilm producere is volt.
A rendező
Tomás Gutierrez Alea (1928-1996)
talán a legelismertebb kubai filmes, 25 dokumentum- és játékfilm rendezője és 18 film írója/forgatókönyv írója. Havannában született jómódú család sarja. Jogi diplomát szerzett Havannában, majd filmrendezést tanult Rómában a Centro Sperimentale della Cinematographia-n, ahol 1953-ban végzett. Nem meglepő tehát, hogy erősen hatott munkásságára az olasz neorealizmus. Bár készített dokumentumfilmeket a Castro vezette 1959-es forradalom előtt is, művészi kiteljesedése a forradalom utáni időszakra esik. Műveiben a forradalom utáni Kuba életét ábrázolja. A Castro vezette Kuba politikai rendszerének lelkes támogatója volt, de bírálta az ország szociális, gazdasági és politikai viszonyait („belülről kritizált”). Nem sokkal a forradalom győzelme után sok más filmessel együtt megalapította a Instituto Cubano del Arte y la Industria Cinematográficos (ICAIC) intézményt, ami egy olyan filmes kollektíva volt, amely a forradalmi gondolatok terjesztését tűzte ki céljául.
Az „Eper és csokoládé” Gutierrez Alea legelismertebb, és bizonyára a legnépszerűbb filmje. Az 1994-es Berlini Filmfesztiválon Ezüst Medve és Tedd nyelvű film Oscar díjára (végül Mihalkov „Csalóka napfény”-ét érdemesítették a díjra.) A film összesen 25 díjat nyert el különböző filmfesztiválokon.
Gutierrez Alea másik nagyon sikeres filmje az 1968-ban készült „Emlékek az elmaradottságról”, amely szintén egy értelmiségi problémáját feszegeti az 1959 utáni Kubában. Rendezett vígjátékokat és történelmi filmeket is, de Gutierrez Alea gondolatvilágának fő problematikája „az értelmiség szerepe a forradalom utáni társadalomban” maradt, amelyet még egy filmjében, „Bizonyos mértékig” (Hasta cierto punto, 1983) boncolgatott.
A társrendező
Juan Carlos Tabío (1942-
Gutierrez Alea ekkor már betegsége miatt nem tudta egyedül megrendezni a filmet, és barátja Tabíó volt abban segítségére, aki Gutierrez Alea utolsó filmjének a “Guantanamera”-nak is társtrendezője volt.
Tabíó 17 filmet (társ)rendezett, 11 film forgatókönyvének szerzője/társszerzője. 29 díjat kapott, legnagyobb sikerét ezzel a filmmel érte el.
A stáblista megtalálható angol és a magyar adatbázisokban.
A felirat magyar nyelven letölthető INNEN.
Források
Nyomtatott:
Anderle Ádám: Kuba története
Elektronikus:
Már bánja a melegek táborokba zárását Fidel Castro:
http://www.origo.hu/nagyvilag/20100901-mar-banja-a-melegek-taborokba-zarasat-fidel-castro.html
Soy el responsable de la persecución a homosexuales que hubo en Cuba: Fidel Castro:
http://www.jornada.unam.mx/2010/08/31/index.php?article=026e1mun§ion=mundo
Kuba haladást ért el a melegjogok területén, de az azonos neműek házassága még várat magára:
http://latin-amerika.hu/hirek/erdekes/2114-kuba-haladast-ert-el-a-melegjogok-terueleten-de-az-azonos-nemek-hazassaga-meg-varat-magara
Theater Play that Inspired Cuban Blockbuster Movie Back on Stage:
http://www.cubacontemporanea.com/en/theater-play-inspired-cuban-blockbuster-movie-stage
Alana Reid: strawberry an chocolate background
https://prezi.com/wlud7spnj9fr/strawberry-and-chocolate-background/
William O. Deaver, Jr.: Fresa y chocolate: A Subtle Critique of the Revolution in Crisis
https://sites.google.com/a/georgiasouthern.edu/https-sites-google-com-a-georgiasouthern-edu-the-coastal-review/volume-4-issue-spring-summer-2013/fresa-y-chocolate-a-subtle-critique-of-the-revolution-in-crisis
Tomás Gutiérrez Alea
http://www.latin-amerika.hu/elemzesek/folyoirat/4-szam/536-tomas-gutierrez-alea
Julia Levin: Tomás Gutiérrez Alea
http://sensesofcinema.com/2003/great-directors/alea/
Minna Jaskari: Tomás Gutiérrez Alea and the Post-Revolutionary Cuba
http://www.helsinki.fi/aluejakulttuurintutkimus/tutkimus/xaman/articulos/9711/9711_mj.html