Az Április kapitányai eredeti címe: Capitães de Abril (2000)
Az Április kapitányai című film története a Portugáliában az éppen fél évszázada, 1974 április 25-én lezajlott ’szegfűs forradalom’ néven elhíresült baloldali fordulatról szól. A történések mintegy 9 hónappal a sorozat előző filmjének, az Allende az útvesztőben eseményei után zajlottak. Mindkét rendszerváltás előidézésében a hadsereg játszotta a meghatározó szerepet, ám Chilében a katonák lázadása a demokrácia eltiprását, a véres diktatúra létrejöttét eredményezte, Portugáliában viszont éppen ellenkezőleg, a hadsereg a diktatúra eltörlését, a demokrácia létrejöttét hozta meg.
A szegfűs forradalom előzményei
A Portugáliában 1910 október 5-én kitört forradalom megdöntötte a királyságot, és létrejött az Első Köztársaság, amelyet heves politikai harcok, sőt kisebb polgárháború jellemezett, a 20-as évek közepére már meglehetősen instabil lett. Több sikertelen puccsot követően 1926 május 28-án a hadsereg sikeres államcsínyt hajtott végre, és létrehozták a ’Nemzeti Diktatúra’ (Ditadura Nacional) elnevezésű rendszert. Június 3-án feloszlatták a Nemzetgyűlést és a politikai pártokat. Rövidesen bevezették a cenzúrát, és néhány sikertelen puccskísérletet követően politikai rendőrséget hoztak létre. 1930-ra a katonai diktatúra stabilizálta Portugáliát, 1932. július 5-én António de Oliveira Salazar lett a miniszterelnök, aki 1933-ban Új Állam (Estado Novo) néven ujjászervezte a rendszert.
Az Estado Novo politikai propagandaplakátja
Forrás: https://www.researchgate.net/
Népszavazáson új alkotmányt fogadtak el, amely Portugáliát korporatív, egypárti és több kontinenst: Európát, Afrikát, Ázsiát és Óceániát magában foglaló (u.n.plurikontinentális) országként határozta meg. Ebben az évben Salazar utasítására létrehozták a Az Államivédelmi és Felügyeleti Rendőrséget (Polícia de Vigilância e de Defesa do Estado; PVDE), amelyet 1945-ben Nemzetközi és Államvédelmi Rendőrségre (Polícia Internacional e de Defesa do Estado;- PIDE) neveztek át. Ez a szervezet felügyelte.az Új Állam politikai ellenfeleit. 1936-ban – német mintára – létrehozták a Tarrafal koncentrációs tábort, ahol rettenetes körülmények között politikai foglyokat tartottak elzárva egyértelmű üzenetként a portugál ellenzéknek, hogy Salazar önkényuralmi rendszere nem tűr meg semmiféle politikai ellenvéleményt. (Ma múzeum van az egykori koncentrációs tábor helyén.)
A tarrafali koncentrációs tábor korabeli kapujának képe. A feliraton: “1928 és 1965 között politikai foglyok ezrei haladtak át itt.” Forrás: https://www.museudoaljube.pt/en/2023/04/23/the-tarrafal-concentration-camp/
Az Új Állam irányítása egy személyben Salazar kezében összpontosult. Portugália a spanyol polgárháborúban ugyan hivatalosan semleges volt, de titokban segítette a nacionalistákat. A második világháború alatt Portugália hivatalosan ugyancsak semleges maradt, ám eleinte a tengelyhatalmakkal értett egyet, de 1943-tól kezdve (vajon miért?) inkább a szövetségeseket favorizálta. Jóllehet Salazar rezsimjét szoktás fasisztának minősíteni, a diktátor magát sohasem tekintette annak, kétségtelen viszont, hogy 1945-ben Hitler halála okán 2 napos országos gyászt rendelt el. A világháború után Salazar látszólag demokratizálta rendszerét, 1949-ben a NATO alapító tagja volt, 1955-ben (többek között Magyarországgal egyidőben) csatlakozott az ENSZ-hez is.
Az Új Állam külpolitikáját a gyarmati célok határozták meg, A második világháború befejezése után Portugália továbbra sem kívánta feladni gyarmatbirodalmát.
Portugália és egykori gyarmatterületei 1415-1999
Forrás Murányi Kata: A luzofón identitás jelenléte a városi kreativitás gyakorlataiban Lisszabon, São Paulo és Goa példáján keresztül.
Az 1960-as évek elejére az afrikai gyarmatokon is felélénkültek a függetlenségi mozgalmak, de az ENSZ és a NATO tiltakozása ellenére Salazar mindenáron meg akarta akadályozni a gyarmatok felszabadulását. A gyarmati háborúk az ország méretéhez képest rengeteg emberi és anyagi erőforrást emésztettek fel, és a portugál haderő jelentős részét (1974-re mintegy 80 %-át) a gyarmatokra helyezták át.
Ezt a döntést az állam több szempontból is megsínylette. A háború a GDP csaknem felét felemésztette, 1958 és 1974 között mintegy 1,5 millióan elhagyták az országot, ami munkaerőhiányhoz vezetett, ráadásul kezdett elöregedni a társadalom. A háború érthető módon népszerűtlenné vált Portugáliában, mind a baloldali, mind a jobboldali mozgalmak felerősödtek, az ország egyre jobban polarizálódott
Salazart 1968. szeptember 27-én (miután néhány héttel korábban történt balesete következtében. súlyos agykárosodást szenvedett) egy mérsékeltebb irányvonalat képviselő politikus, Marcello Caetano követte a miniszterelnöki székben.
A szegfűs forradalom
Az országos elégedetlenség a hadsereget is elérte: az 1970-es évek elején a gyarmatokon szolgáló fiatal tisztek (kapitányok) létrehozták a Fegyveres Erők Mozgalmát (Movimento das Forças Armadas; MFA), amely célul tűzte ki az ország liberalizálását és az Új Állam felszámolását. Nem csupán a fiatal (alacsonyabb rangú) tisztek elégedetlenkedtek. 1974 februárjában megjelent a gyarmati háború egyik prominens vezérének, António de Spínola tábornoknak Portugália és a jövő (Portugal e o futuro) című könyve, amelyben azt a véleményét fejtette ki, hogy a gyarmatok kérdését nem fegyverrel, hanem tárgyalásos úton kell rendezni.
1974. április 24-én 22:55-kor egy kereskedelmi rádióban elhangzott az az évi euroviziós dalversenyre beküldött teljesen apolitikus portugál dal „E Depois do Adeus” (És a búcsú után). Ez volt az első titkos jelzés a felkelő csapatok részére a lázadás megkezdésére. A második jelzés április 25-én 12:20-kor érkezett, amikor a Rádio Renascença a betiltott „Grândola, Vila Morena” című dalt sugározta. Az MFA ezel jelezte a résztvevőknek, hogy foglalják el az ország stratégiai pontjait. (Ez a dal azóta Portugáliában a forradalom és az antifasizmus jelépévé vált.)
A legendás Grandola vila morena dal angol, francia, német és lengyel szöveggel
A legfontosabb feladat a lisszaboni Palota tér (Terreiro do Paço) elfoglalása volt, amit Salgueiro Maia kapitány (százados) által vezetett hadoszlop hajtott végre. Maia 12 óra körül erőinek egy részét a fegyveres rendőrség, a Guarda Nacional Republicana (GNR) Largo do Carmóban lévő laktanyájához vezényelte, ahova Marcello Caetano kormányfő és a kormány több tagja menekült.
A laktanya többórás ostroma után Caetano estére hajlandó lett lemondani, azonban kijelentette, hogy a hatalmat csak António de Spínola tábornoknak adja át, mondván azért, hogy „a hatalom ne kerüljön ki az utcára “. Bár a tábornok nem tartozott az MFA-hoz, a felkelés vezetői a vérontás elkerülése végett elfogadták ezt az ajánlatot.
Egész nap lisszaboniak ezrei lepték el az utcákat, éljenezték a felszabadítókat, A katonák egyenruháján és puskáik csövein megcsillantak az első vörös szegfűk, amelyekről a forradalom a nevét kapta. (A vörös szegfű a szocialista munkásmozgalom nemzetközi szimbóluma volt, amelynek eszméi döntő hatással voltak a portugál forradalomra.)
Április 27-én éjjel kiszabadították a PIDE caxiasi börtönéből a politikai foglyokat, akiket bírósági eljárás nélkül tartottak ott, és éveken át mindenféle kínzásnak vetettek alá. Az utcán nagy tömeg: rokonok, barátok és szimpatizánsok fogadták a volt foglyokat.
Az Április kapitányai cselekménye
Az Április kapitányai története 1974 április 24-én indul. Kezdő képsorai a szegfűs forradalom politikai környezetébe vezetnek: néhány fekete-fehér fénykép háborús borzalmat mutat be utalva Portugália gyarmati háborújára. Az első jelenetben fiatal szerelmesek Daniel és Rosa egy vasútállomáson könnyesen búcsúzkodnak egymástól, mert a fiút elviszik a háborúba.
A főcím és a stáblista után egy fiatal tanárnővel, Antóniával ismerkedik meg a néző, akinek diákját letartóztatta a PIDE, a hírhedt politikai rendőrség.
Antónia, heves vitát folytat elhidegült férjével, Manuellel, a portugál hadsereg kapitányával a gyarmati háború során (többek között általa is) elkövetett atrocitásokról.
Antónia felkeresi miniszter testvérét, hogy segítségét kérje diákja kiszabadításához.
Daniel visszatér a laktanyába, ahol egy fiatal százados, Salgueiro Maia kapitány letartóztatja az ügyeletes parancsnokot, és rábeszéli a katonákat, hogy csatlakozzanak a katonák felkeléséhez, tartsanak vele Lisszabonba, hogy megdöntsék a kormányt. Maia elavult tankokból és újoncokból összeállt konvojjal vonul Lisszabonba, ahol a Palota tér (Terreiro do Paço) felé haladnak.
Az alacsonyabb rangú tisztek szervezete, a Fegyveres Erők Mozgalma Maia vezetésével katonáival addig ostromolja a nemzeti gárda laktanyáját, ahol az Új Állam vezetői rejtőznek, amíg a kormány megadásra nem kényszerül.
A film zárójelenete a politikai foglyok szabadon bocsátását mutatja be.
***
Az Április kapitányai a forradalom első óráit mutatja be. Ezt nem lehet kifogásolni, hiszen egy filmtől nem lehet elvárni, hogy teljes áttekintést nyújtson egy ilyen fontos folyamatról, hiszen a szegfűs forradalom nem csupán Portugáliát szabadította meg a diktatúrától, hanem alapvető változást hozott Afrika jelentős részén is. Pozitívuma a filmnek, hogy a szereplők személyes történeten keresztül láttatja a forradalmat. Az Áprilisi kapitányai főszereplője Maia százados, aki nem volt vezetője a Mozgalomnak, de meghatározó szerepe volt az események alakulásában. A szereplők között ugyancsak valós személy Caetano miniszterelnök, de minden bizonnyal vannak a filmben kitalált alakok is. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az Április kapitányai megértéséhez ugyancsak fontos ismerni az akkori körülményeket. Példa erre a kezdő képsorokban megjelenő pár háborús kép, melyeket nézve – szerintem – a tájékozatlan néző nem a gyarmati háborúra, hanem a II. világháborúra asszociál.
A személyes történeteken túl látványos tömegjelenetek érzékeltetik az eseményeket, bemutatva a felkelők kockázatvállalását és az „utca népének” boldogságát.
Összefoglalva: Az Április kapitányai egy olyan rendszerváltást mutat be, amely nem csupán az adott országra volt rendkívüli hatással, hanem nemzetközileg is igen jelentős változást hozott. A forradalmat a szereplők személyes történetén keresztül láttatja. Ezen kívül bemutatja, hogy a hadsereg nem csupán a diktatúra szállásadója lehet, hanem a demokrácia élharcosa is.
Az Áprilisi kapitányai rendezője, szereplője, a forgatókönyv társszerzője: Maria de Medeiros (1965-
Forrás:https://valenciaplaza.com/maria-de-medeiros-sobre-el-cine-las-artes-en-pandemia-y-tarantino
Lisszabonban született, édesapja zeneszerző, édesanyja politikai újságíró. Korai gyerekkorát Ausztriában töltötte, mivel szülei emigrációban éltek. A család közvetlenül a szegfűs forradalom után, Maria kilenc éves korában hazatért Portugáliába. A későbbi színésznő középiskoláit Lisszabonban egy francia líceumban végezte, majd a párizsi Sorbonon filozófiát hallgatott, de ott tanulmányait abbahagyta. és a École Nationale Supérieure des Arts et Techniques du Théâtre y el Conservatoire National d’Art-on szerzett diplomát.
14 éves korában játszott először filmben, ahol a Silvestre, egyik főszereepét játszotta el. Hamarosan nemzetközi elismerést szerzett, játszott francia és angolnyelvű filmekben (pl. Bruce Wiils-szel a Ponyvaregény-ben.) 1987-ben óta rendez filmet, első nagyjátékfilmjét (A Morte do Príncipe) 1993-ban mutatták be. Színészi és rendezői munkássága mellett énekesként is bemutatkozott, több lemeze jelent meg.
Egy interjúban arra kérdésre, hogy elsősorban rendezőnek, színésznek vagy énekesnek tartja magát, ezt a választ adta: „Őszintén szólva mindet szeretem. Amit szeretek az az, hogy nem kell választanom. Szerintem ez a három tevékenység kiegészíti egymást. A rendezés után úgy gondolom, hogy inkább színészkednék, és minden tehetségemet a rendezőnek és az ő univerzumának szolgálatába állítom. Valahogy szelídebb lettem, mióta tudom, hogy milyen felelősséggel jár egy film rendezése.”
124 filmben szerepelt, 10-et rendezett, 6 film forgatókönyvének (társ)szerzője.
A teljes stáblista ITT található.
A film megtalálható (eredeti nyelven, bekapcsolható angol, francia, spanyol felirattal) ) az interneten ITT
A magyar felirat INNEN tölthető le.
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon.
Fernando José Salgueiro Maia (1944-1992) a portugál hadsereg egyik kapitánya volt, aki Santarémban állomásozó fiatal századosként tisztek és őrmesterek kiképzésében vett részt. Az MFA azzal a feladattal bízta meg, hogy foglalja el a kormányzati negyedet. Salgueiro Maia és csapatai békésen, vérontás nélkül döntötték meg a Salazar fémjelezte diktatúrát. A forradalom győzelme után semmilyen politikai pozíciót nem töltött be, a hadsereg kötelékében maradt, 1981-ben őrnaggyá léptették elő. 1992-ben 47 éves korában rákban halt meg. Maia alakja rendkívül népszerű hazájában, nemzeti hősként tisztelik. azt mondják, hogy Saraiva de Carvalho volt a forradalom “agya”, Maia kapitány pedig az ő jobbkeze volt. Alakját több más filmben is megörökítették, ilyen pl. a 2022-es Salgueiro Maia – O Implicado amely nem csupán a forradalomban betöltött szerepével, hanem későbbi életével is foglalkozik.
Források
Wikipédia
Geoffrey Macnab: Carry on revolting
https://www.theguardian.com/film/2000/dec/14/artsfeatures
Interview with Maria de Medeiros (actress)
https://www.eurochannel.com/en/Interview-with-Maria-de-Medeiros.html