A Berlini csoda eredeti címe: Das Wunder von Berlin (2008)
A berlini csoda, a „Rendszerváltások, következmények” sorozat következő filmje majdnem negyedszázaddal később játszódik, mint az előző két film (az Allende az útvesztőben és az Április kapitányai). A 2008-ban készült német TV film a világtörténelem egyik fordulópontjának, a II. világháború utáni hidegháború korszakának, (a szuperhatalmak: az Egyesült Államok és a Szovjetunió közöti számos feszültséggel terhelt rivalizálás éveinek) végét szimbolizáló eseményről, a berlini fal leomlásáról szól. A Német Demokratikus Köztársasság (NDK) életéről, utolsó napjairól több film részesült nemzetközi elismerésben (pl. Barbara (vifi), Good bye, Lenin, A mások élete stb.). Azért választottam A berlini csoda című alkotást, mert a németországi rendszerváltásról olyan filmet kerestem, amely nálunk kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert. Ennek a kritériumnak felel meg A berlini csoda.
A történelmi háttér
A berlini fal kialakulása
1945 februárjában a II. világháború győztes hatalmainak vezetői (Winston Churchill, Franklin Delano Roosevelt és Joszif Sztálin) egy sor a háború utáni világ sorsát meghatározó döntést hoztak. Többek között megállapodtak abban, hogy Kelet-Európa a Szovjetunió érdekszférájába fog tartozni, valamint elhatározták, hogy Németországot és Berlint négy (amerikai, angol, francia és szovjet) zónára osztják fel.
Forrás:Wikipédia
A Szovjetunió és a nyugati hatalmak közötti feszültség következtében a francia, amerikai és angol megszálló hatalmak egyre szorosabbra fűzték az együttműködést, végül 1949 május 23-án létrehozták a plurális demokráciát követő Német Szövetségi Köztársaságot (NSZK), amelynek fővárosa Bonn lett, jelezve a helyzet ideiglenes jellegét. Majdnem fél év múlva, 1949 október 7-én pedig a szovjet zónában megalakították a szovjet mintára kialakított Német Demokratikus Köztársaságot (NDK), amelynek fővárosa Berlin szovjet zónája lett, hivatalos nevén „Berlin, az NDK fővárosa”, de a köznyelv Kelet-Berlinként emlegette.. A három nyugati zónából egyesített (köznyelven Nyugat-Berlin) jogi helyzetét a két német állam különbözőképpen ítélte meg. Mivel Berlin a szovjet zóna (NDK) közepén helyezkedett el, az NDK-ban azt az NSZK-tól független területnek tekintették, ezzel ellentétben az NSZK saját részeként kezelte. Az NDK rosszabb anyagi helyzete és a politika légkör következtében több millióan települtek át az NDK-ból az NSZK-ba. A tömeges menekülés megakadályozására 1952-re az NDK megerősítette határait. Ezután az NDK-ból csak a berlini zónahatárokon volt lehetséges átjutni az NSZK-ba..
Forrás:Wikipédia
Az NDK gazdaságát társadalmát érzékenyen érintette a zömében kvalifikált emberek távozása, ezért a vezetés úgy döntött, hogy Berlinben is lezárják a határt. 1961 augusztus 12-ről 13-ra virradó éjjel mintegy 15 000 fegyveres lezárta a szovjet és a nyugati zóna határát, ezáltal a várost, és így egész Németországot is kettéosztották. A berlini fal egy rendkívül szigorúan őrzött határ volt, de ennek ellenére egyesek megpróbálkoztak a legkülönbözőképpen átjutni a „szabad világba”. Mintegy 300 próbálkozás közül 125 esetben halállal végződött a menekülési kísérlet.
Út a berlini fal lebontásához.
Az NDK-ban a bevezetett szovjet típusú rendszer bevezetése ellen már hamarosan ellenállás bontakozott ki, amelynek legjelentősebb megnyilvánulása az 1953-as keletnémet felkelés volt. A felkelés leverését követően a stabilizálódott diktatúrában az ellenzéki szervezkedések nem lehettek jelentősek, 1985-ben a Szovjetunióban változások következtek be, az állampárt újonnan megválasztott főtitkára 1986-ban meghirdette a ’peresztrojkát’ (szó szerint: átépítés, átszervezés, átalakítás), a gazdasági-politikai rendszer átformálását. A peresztrojka egyik alapköve volt a ’glasznoszty’ (szó szerint: nyitottság, nyilvánosság), a véleménynyilvánítás és információáramlás szabadsága. A glásznoszty meghirdetése után pezsegni kezdett a kelet-európai országokban a politikai élet, ami 1989 júliusában Lengyelországban, szeptemberében hazánkban a politika rendszer változásához vezetett. Ezt követte novemberben az NDK-ban bekövetkezett változás, amit a németek csak „ Wende” (fordulat) szóval illetnek.
A kelet-németországi változás természetesen sem egyik napról a másikra következett be.
1989 augusztus 19-én A magyar-osztrák határon tartott békedemonstráción a budapesti menekülttáborból érkezett NDK állampolgárok sokszáz fős csoportja áttörte a határkerítést Ausztria irányában. A magyar és osztrák határőrök nem avatkoztak közbe.
Szeptember 4– től kezdve Lipcsében a májusban manipulált helyhatósági választások ellen tiltakozva hétfőként tüntetésekre került sor
Szeptember 9-én megalakul az Új Fórum (Neues Forum) az első független (vagyis ellenzéki) politikai mozgalom
Október 7-én az NDK 40. évfordulója alkalmából -rendezett ünnepségek kapcsán országszerte tiltakozásokra került sor.
Október 9-én a lipcsei hétfői tüntetésen 70 000 vettek részt, itt hangzott el a “Wir sind das Volk”(Mi vagyunk a nép)” legendássá vált jelszó. Ezen a napon 6 lipcsei értelmiségi (Sechs von Leipzig) felhívást tett közzé, amely a Lipcsei Felhívás (Leipziger Aufruf) néven híresült el.
Hétfői tüntetések: Baloldalt: Az 1989október 9-i tüntetés titokban készített felvétele egy templomtoronyból (© Aram Radomski, Siegbert Schefke und Roland Jahn) Jobboldalt: Az 1990 március 3-i lipcsei tüntetésen a plakáton “Mi vagyunk a nép” és “Mi egy nép vagyunk” (dpa licensz)
Október 17-én az állampárt legfőbb fórumának, a Politikai Bizottságnak ülésen a főtitkár Erich Honecker kénytelen volt lemondani összes tisztségéről, másnap helyére Egon Krenzet választották meg.
November 4-én a berlini Alexanderplatzon az NDK történetének legnagyobb tüntetése zajlott le mintegy egymillió résztvevővel; amit a televízió élőben közvetített.
November 9-én este Günter Schabowski a Politikai Bizottság tagja a televízió kamerái előtt bejelentette, hogy a külföldi magánutazások azonnal és késedelem nélkül kérelmezhetők, minden (a korábban támasztott) feltételek nélkül . Az engedélyeket rövid időn belül meg kellett adni. A határőrök minden további parancs nélkül megnyitották az NSZK határon, valamint a berlini fal mentén a határátkelőhelyeket.
A Berlini csoda cselekménye
A történet 1988-ban az NDK utolsó évében játszódik. Egy családban 3 generáció él együtt: a rendszerkritikus fiú (Marco), a szintén rendszerkritikus anya (Hanna), a rendszerhű apa (Jürgen), valamint Jürgen apja Walter. Jürgen, a „létező szocializmus” elkötelezett híve, gyűlöli apját, aki lelkileg még mindig a második világháború és a szibériai fogság idejében él, és kifejezetten nem szereti az NDK szovjet típusú rendszerét.
Marcot letartóztatják, mert barátnőjével (Anjaval) egy illegális punkkoncerten vesz részt. A magas rangú Stasi-tiszt (az Állambiztonsági Minisztérium alkalmazottja) apa meglátogatja fiát a fogdában, hogy a fiút kimentse a börtönbüntetéssel járó következmények alól. Cserébe azt követeli, hogy Marco vonuljon be a Nemzeti Néphadseregbe (ez volt a neve az NDK haderejének). és ezzel a lépéssel meg tudja menteni a kivételezett helyzetben élő család jó hírnevét.
Marco az ajánlatot elfogadja, és a várakozásokkal ellentétben megtetszik neki a szolgálat a határőrségen. Marco megváltozása megdöbbenést vált ki Hannából és Anjából, akik ekkor már csatlakoztak az ellenzéki polgárjogi mozgalomhoz. A család tagjai a turbulens politikai helyzetben különbözőképpen reagálnak, más és más félelmeket, reményeket és elvárásokat fűznek a változásokhoz. A minisztériumban Jürgen megtudja a szeretőjétől, Mariontól, hogy fia barátnőjéről, Anjáról egy akta van lefektetve, amely a lányt egy Tango fedőnevű operatív művelettel hozza kapcsolatba.
Jürgen azt a következtetést vonja le ebből, hogy a lány azért lépett kapcsolatba a fiával, hogy a családról, főképpen róla adjon jelentéseket, ezért gyanakvással, sőt ellenszenvvel viseltetik iránta. Vele ellentétben Hanna első találkozásuk után megkedveli Anját, és felajánlja neki, hogy költözzön hozzájuk, foglalja el Marco szobáját.
Hanna kapcsolatba kerül a Új Fórum (Neue Forum) ellenzéki mozgalommal. Rövidesen Jürgent a munkahelyén, az Állambiztonsági Minisztériumban szembesítik azzal, hogy Hanna és Anja ellenzéki tüntetéseken vesznek részt.
Jürgen ekkor döbben rá, hogy nem csupán körülötte lévő világ, de családi élete is összeomlik. A politikai változásokat ellenforradalomnak tekinti. Marco megállja helyét a Hadseregben, elő is léptetik. Gondolkodása is megváltozik, a “Falnál” való szolgálatát már a haza védelmének tekintii.
A TV tudósítások már a Magyarországon keresztül menekülő NDK polgárok tömegét mutatja. Hanna és Jürgen politikai ellentéte következtében a közöttük lévő feszült kapcsolat szakításhoz vezet, Hanna elköltözik hazulról. A nagypapára is sokkolóan hatnak az események, szívinfarktussal kórházba kerül.
A TV egyenesben közvetíti azt a sajtókonferenciát, amelyen Schabowski bejelenti az összes határátkelőhely megnyitását.
A televízió ezután a berlini falhoz tóduló NDK polgárok eufóriáját mutatja.
***
A berlini csoda egy család történetén keresztül mutatja be azt a történelmi változást, amely bőven túlmutat a német történelmen. Az emberi sorsok bemutatása mindig emberközelbe hozza a történelmet. Itt is, adott egy család: a múltból itt rekedt nagypapa, a káder (Stasi-s) apa, az ellenzéki érzületű anya és a punkból fegyelmezett katonává „fejlődött” fiú. További szereplők a fiú szintén ellenzéki barátnője, és a fiú hithű kommunista, rendszerhű parancsnoka. Ennyi különböző figura egy családon, történeten belül könnyen sematikussá teheti az alkotást. Szerintem A berlini csoda a lehetőségek határain belül elkerüli a kliséket, sztereotipiákat. A film jól idézi fel az NDK-beli ’létező szocializmus’ utolsó hónapjait, amit a bevágott dokumentum-részletek jól szemléltetnek. Vannak természetesen olyan utalások, amelyek a magyar nézők zöme számára nem ismertek, de kis utánanézéssel (amiket ebben a bejegyzésben igyekeztem egybegyűjteni) érthetőek lesznek.
Egy szűk kétórás film nem dolgozhat fel tudományos pontossággal egy nagyjelentőségű történelmi változást, de mindenképpen közelebb hozza a nézőhöz a ma már ’létezett szocializmus’ bukásának szimbolikus fejezetét, a berlini fal megszűnését.
A berlini csoda fő alkotói:
Rendező: Roland Suso Richter (1961-)
Forrás: Wikipédia
Érettségi után gyakornok, asszisztens és szereplő volt több film elkészítésénél. Első önálló filmjét 1983-ban rendezte. Több alkotásának témája, hasonlóan A berlini csoda című filmjéhez az egyén összeütközése a hatalommal. Negyvenhárom filmet, főképpen TV játékokat rendezett. Legismertebb alkotása Az alagút, ennek a filmnek a „szereplője” szintén a berlini fal, amely alatt NDK-ból menekülő polgárok akarnak átjutni Nyugat-Berlinbe.
Marco szerepében: Kostja Ullmann (1984-)
@ Imago Images
Hamburgban született, édesapja német színész, édesanyja indiai táncosnő. Már 11 éves korában színpadra lépett, és már 12 éves korában filmen szerepelt. Sokat foglalkoztatott színész, eddig 81 filmben szerepelt.
Anja szerepében: Karoline Herfurth (1984-)
Forrás: Wikipédia
Az NDK-ból származik, Kelet-Berlinben született. Első filmszerepét 10 éves korában, egy TV filmben játszotta el. 2003-ban érettségizett, 2008-ban végezte el a berlini Ernst-Busch-színészképzőt. Ezen kívül a Humbolt egyetemen szociológiát, politikatudományt, valamint orosz nyelvet hallgatott. Nemzetközi sikerét 2007-ben érte el a Parfüm: Egy gyilkos története című filmben eljátszott szerepéért. 45 filmszerepén kívül 5 filmet is rendezett, továbbá 5 film forgatókönyvének (társ) szerzője.
Hanna szerepében: Veronica Ferres (1965-)
Forrás: Wikipédia
Sollingenben született, a gimnázium befejezése után a müncheni Ludwig Maximilian Egyetemen színházművészetből és pszichológiából diplomázott. Németországban 1996-ban lett ismert, míg a nemzetközi ismertséget 2013-ban szereztem meg. Mintegy 150 filmben szerepeélt, melyek közül 30 feletti az angol/amerikai produkció. 19 film producere is volt.
Jürgen szerepében: Heino Ferch (1963-)
Ő is korán, 15 évesen lépett előszőr színpadra. A salzburgi Mozarteumon drámát, táncot és éneklést tanult, 1987-ben diplomázott. 1987 től 2006-ig Berlinben élt, a város megosztottsága minden bizonnyal jelentősen hatott gondolkodására, hiszen a A berlini csoda című filmen kívül több más olyan alkotásban szerepelt, ami ezzel a témával foglalkozik (pl az említett 2001-es Az algút, és a 2005-ös Légihíd Haragos égbolt TV film) . A 150 filmszerepe között számos nagy sikerű alkotás volt (pl. az Oscar díjra jelölt A bukás – Hitler utolsó napjai).
Walter szerepében Michael Gwisdek(1942-2020)
Forrás: https://www.berlinale.de/en/michael-gwisdek.html
Eredetileg kirakatrendezőnek tanult. Sok tevékenységet kipróbált, dolgozott dekoratőrként, büfésként szülei vendéglőjében, kereskedőként. A színjátszás iránti érdeklődése egy u.n. „munkás-színházhoz” vitte, ekkor végezte el levelező tagozaton a lipcsei színészfőiskolát. 1965-6-1968 között a Staatlichen Schauspielschule Berlin hallgatója volt, ezután az NDK számos színházában játszott. 1968-tól kapott előszőr filmszerepet, amit további 170 alakítás követett. Legnagyobb színészi elismerése az 1999-es Ezüst Medve díj volt, amelyet az Éji mese című filmben nyújtott alakításáért kapott. Rendezőként is sikeres volt, 5 filmet rendezett.
A teljes stáblista ITT található.
A magyar felirat INNEN tölthető le.
A berlini csoda megtalálható a youtuben ITT
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon.
Lábjegyzetek
A német nyelvű irodalomban a „Wir sind das Volik” kifejezés többször megjelenik: pl. Georg Büchner Danton halála (1835) című forradalmi drámájában, majd az 1848-as a márciusi forradalom idején Ferdinand Freiligrath a ’Trotz alledem’ című versében használta. .A neves, ám ellentmondásos (náci párttag) filozófus Martin Heidegger 1934-ben egy előadásában szintén használta, amikor lemondott a freiburgi egyetem igazgatói posztjáról. 1989 után is több alkalommal alkalmazták politikai gyűléseken és tüntetéseken.
Kurt Masur lelkész rádióbeszédeélben így hangzott:: „Közös aggodalmunk és felelősségünk hozott össze minket ma. Foglalkoztatnak bennünket a városunkban zajló fejlemények és keressük a megoldást. Mindannyiunknak szükségünk van szabad véleménycserére, hogy hazánkban folytassuk a szocializmus építését. Ezért a megnevezettek megígérik minden polgárnak, hogy minden erejükkel és tekintélyükkel azon lesznek, hogy nem csupán a lipcsei kerületben folytassunk párbeszédet, hanem kormányunkkal is. Arra kérjük Önöket, hogy legyenek körültekintőek, abból a célból, hogy lehetővé váljon a békés párbeszéd.”
Források
Wikipédia
Németh István: Rendszerváltás Az NDK-ban
Nagy Gergely: A lipcsei demonstrációk és az NDK vége
Christian Buß: Klassenkampf am Küchentisch