Az Allende az útvesztőben eredeti címe: Allende en su laberinto (2015)
A Rendszerváltások, következmények sorozat egy korábbi filmje, a Föld és szabadság Spanyolország példáján azt mutatja be, hogy egy politikai erő miképpen kísérli meg erőszakkal magához ragadni a hatalmat a törvényesen megválasztott politikusok kezéből. 1973 szeptember 11-én Chilében a hadsereg szintén fellázadt a Salvador Allende vezette hatalom ellen. Ám ellentétben a Franco vezette hadsereg 1936-os államcsíny kísérletétől Pinochet és társai igen gyors sikert értek el. Egy dologban azonban hasonlatos a két puccs következménye: a hatalomra jutott tábornokok igen kegyetlen módon bántak el politikai ellenfeleikkel.
Pinochet hatalomátvételének felidézése már csak azért is időszerű, mert nemrégiben volt a puccs 50-ik évfordulója.
A Népszava 1973 szept 12-i számának címlapja
Forrás: https://nepszava.hu/1140225_ellenforradalmi-puccs-chileben
Az 1973-as puccs fordulópontot jelentett Chile történelmében, számos film született történetéről, annak következményiről (1). Az, hogy máig is foglalkoztatja a filmkészítőket, arra jó példa a 2022-ben készült a Chile ’76 című kedvezően fogadott című alkotás is. Az 1970 óta hatalmat gyakorló Salvador Allende a baloldal emblematikus hőse, egy legenda, ezért számos dokumentumfim foglalkozik vele, és több játékfilmben is felidézik alakját. (2)
Salvador Allende (1908-1973) politikusi pályafutása
Allende már medikus korában kezdett érdeklődni a politika iránt.
1927 a Diákszövetség elnökévé választották
1928 csatlakozott a szabadkőművesekhez
1933 többekkel együtt megalapítja a Szocialista Párt valparaisoi szervezetét
1937 a Szocialista Párt parlamenti képviselője
1938 -40 egészségügyi miniszter a radikálisok dominálta kormányban
1954 a szenátus elnökhelyettese
1966 a szenátus elnöke
1970 a Népi Egység jelötjeként elnökké választják
1973 katonai puccsal megdöntik kormányát, Allende öngyilkos lesz.
Allende eredményei az elnökválasztásokon
Salvador Allennde négy alkalommal indult az elnökválasztáson. Háromszor a Szocialista Párt képviseletében. Ekkor a legjobb eredményt 1958-ban érte el, amikor csupán nem egész 3 százalékkal maradt le a jobboldali jelölt mögött.
Az 1969-ben létrejött a chilei Népi Egység (Unidad Popular), amely a baloldali pártokat, elsősorban a szocialistákat, a kommunistákat fogta össze Allendét indította a választáson, amit ő szerény többséggel (1,3%-kal) megnyert.
A négy elnökválasztás eredményeit, amelyen Allende indult, az alábbi grafikon szemlélteti.
S. Allende eredményét a pirps nyíl jelzi
A Wikipédia adatai alapján
Meg kell említeni azonban, hogy ma már világos, hogy a chilei választások korántsem voltak tiszták. Például a 2004-ben a titkosítás alól feloldott CIA dokumentumok bizonyítják, hogy a szervezet 1962 és 1964 között 2,6 millió dollárt költött a jobboldali Frei kampányára, és további 3 milliót az Allende elleni propagandára. A dokumentumok szerint a CIA emberei úgy ítélték meg, hogy Frei 1964-es győzelmében jelentős szerepe volt tevékenységüknek.
Salvador Allende politikája
Allende beiktatása után azonnal radikális szocialista programot valósított meg: Államosították a bányákat, az ipar nagy részét és a nagybirtokokat szétosztották a parasztok között. Bár az Allende kormány politikája eleinte jól működött, azonban heves ellenkezést váltott ki (elsősorban) az USA vezetésébőll. Az amerikai cégek az államosítás miatt kivonultak az országból, a befektetések visszaestek, és az USA embargó alá helyezte Chilét. Mindez igen magas inflációhoz vezetett, amely 1972-re elérte a 150 %-ot.
Politikai válság
A gazdasági helyzet romlása miatt az élénk ellenzéki tüntetések kezdődtek, ami hamarosan hatalmi válsághoz vezetett. Az egyetlen lehetőséget Allende abban látta, hogy a kormányba bevonja a hadsereget, Carlos Prats Gonzales tábornok, a hadsereg főparancsnoka lett a belügyminiszter, akinek sikerült megegyeznie a sztrájkolókkal.
Salvador Allende (bal szélen) és Carlos Prats (balróla második) egy katonai dísszemlén
Forrás: Wikipédia
1973 június 27-én Prats tábornok egy közlekedési konfliktus során fegyverét használta, ami óriási médiacirkuszt váltott ki. Bár a tábornok azonnal benyújtotta lemondását, Allende azt nem fogadta el, azonban ekkor a tábornok tekintélye a tisztikar előtt megrendült.
Két nappal később, június 29-én sikertelen katonai puccsot hajtottak végre, tankokkal vették körül az elnöki palotát (La Moneda) de nem sikerült megdönteni a kormányt. Ezt követően általános sztrájk bénította meg az országot.
Augusztus 22-én Prats háza előtt tüntetés zajlott le, ahol a résztvevők a tábornokot gyalázták. Prats – akinek az volt a véleménye, hogy a hadseregnek távol kell tartania magát a politikai csatározásoktól – lemondott. Másnap, augusztus 23-án helyettese, Augusto Pinochet, akiről azt gondolták, hogy lojális Allende elnökhöz, foglalta el a helyét. Igen hamar kiderült, hogy ellentétben elődjével, a hadsereg új parancsnoka korántsem tartja tiszteletben a törvényességet.
Ezalatt augusztus 22-én alkotmányos válság tört ki az országban, a parlament – ahol ekkor a jobboldal volt többségben- alkotmányellenesnek minősítette Allende korábbi politikáját, és kötelezni akarta, hogy visszatérjen a (szerintük) korábbi alkotmányos állapothoz. Allende a válságot úgy akarta megoldani, hogy kiír egy népszavazást, amelyben a szavazók dönthettek volna az ország további irányításáról. (3)
Az 1973 szeptember 11-i államcsíny
Az elnök szeptember elején tájékoztatta a hadsereg vezetését, hogy a népszavazást szeptember 11-én, egy rádióbeszédben fogja meghirdetni. Ezt a beszédet azonban már nem tudta elmondani, mert aznap hajnalban a hadsereg egységei megindultak a főváros felé, megostromolták a La Monedát, (az elnöki palotát) (4). A hadsereg mozgásának megítélését némileg megzavarta, hogy éppen ekkor zajlott az amerikai és a chilei flottaegységek közös hadgyakorlata a Csendes-Óceánon- Pinochet átvette a hatalmat és véres diktatúrát vezetett be. Az elnöki palota ostromáról, szól a Allende az útvesztőben című film.
A La Moneda (elnöki palota) képe
Forrás:Wikipédia
Amit már korábban is feltételeztek, a 2000-ben nyilvánosságra hozott dokumentumok alapján ma már nem kétséges, hogy a CIA emberei tudtak a puccs előkészületeiről és kapcsolatban álltak a puccsistákkal (5). Arra azonban, hogy aktív szerepet vállaltak volna a demokratikusan megválasztott kormány megdöntésében, nincs egyértelmű bizonyíték. Az USA-n kívül az Egyesült Királyság és Ausztrália titkosszolgálata is aknamunkát folytatott az Allende kormány ellen.
A La Moneda ostroma során Allende életét vesztette. A Pinochet rezsim hivatalos közleménye szerint öngyilkosságot követett el, de az elnök hívei ezt kétségbe vonták. 2011 májusában exhumálták Allende holttestét, és egy nemzetközi szakemberekből összeállított bizottság júliusi 19-i közleményében megerősítette, hogy az elnök kétségen kívül öngyilkos lett. (6) Mindazonáltal újra felmerülnek kétségek az öngyilkossággal kapcsolatban. 2011 május 31-én például a chilei állami TV egy riportjátban szakértők egy előkerült szupertitkos dokumentumra hivatkozva úgy nyilatkoztak, hogy „hajlamosak azt a következtetést levonni, hogy Allendét meggyilkolták” (7)
A Pinochet diktatúrát viszont éppen egy népszavazás rendítette meg. 1988 októberében a választók többsége Pinochet megismételt elnöki megbízatásáról szavazott. Az eredmény: 55 százalék NEM helyeselte, 43 százalék támogatta . Erről a sorsdöntő szavazásról szól az Oscar díjra jelölt 2012-es NO című film, amely pár évvel ezelőtt szerepelt a Virtuális Filmklub műsorán. Pinochet csak 1990-ben mondott le elnöki tisztségéről, de 1998-ig a hadsereg főparancsnoka maradt.
Salvador Allende alakja bevonult Chile történelmébe, emlékét – többek között -a 2000-ben felállított szobra őrzi. és egy modern művészeti múzeum (Museo de la Solidaridad Salvador Allende ), amelyet elnöksége idején alapítottak (8)
Allende szobra a chilei elnöki palota előtt
Forrás: wikipédia
Hozzá kell tenni azonban, hogy a véres terrorral járó puccsot korántsem egyöntetűen ítélik el ma Chile polgárai. Egy friss felmérés szerint (2023 márciusában) a válaszadók 36%-a egyetért azzal a véleménnyel, „hogy a hadsereg megszabadította Chilét a marxizmustól” (kék vonal), míg 42 % szerint a puccs megszüntette az országban a demokráciát (piros vonal). Bár a között adatok (1995-2023) között a legfrissebb eredmény a legkedvezőtlenebb a puccsot elítélőek között, de amint az alábbi ábrán látható, a társadalom sohasem volt egységes ebben a kérdésben.
Forrás: http://morichile.cl/wp-content/uploads/2023/05/Chile-a-la-sombra-de-Pinochet.pdf
A Pinochet rezsim megítélésée sem egységes: a legutolsó adat szerint a válaszadók 11%-a csak pozitív, 25 %-a csak negatív véleménnyel volt a diktatúra idejéről, míg 47 %-a részben pozitívnak, részben negatívnak ítélte meg a diktatúra éveit. (9).
Az Allende az útvesztőben beharangozója (spanyolul)
Az Allende az útvesztőben
1973 szeptember 11-én játszódik reggel 7 és délután 14 óra között. Az elnök életének utolsó óráját mutatja be. A főcím előtt hangzanak el Allende híres utolsó beszédének (10) kezdő mondatai: „Honfitársaim! Bizonyára ez az utolsó lehetőségem önökhöz fordulni. Szavaimban nincs keserűség vagy kiábrándultság, legyen azok erkölcsi büntetése, akik megszegték Chile hadseregének, a hadsereg parancsnokságának tett esküjüket. Ez szól Merino admirálisnak, aki kinevezte magát a flotta parancsnokának, valamint Mendoza úrnak, az aljas tábornoknak, aki tegnap még kinyilvánította hűségét és elkötelezettségét a kormány mellett, ám most kijelentette, hogy ő a Csendőrség Főparacsnoka. Ezen események következtében csak azt mondhatom, hogy nem fogok lemondani. A történelem eme fordulópontján készen állok életemet feláldozni a nép bizalmáért.” Ezek a mondatok bemutatják azt a problematikát, amiről a film szól: a hűségről. az árulásról, a küzdelemről és a hősiességről. A történések Chile elnöki palotájában, a La Moneda-ban zajlanak, de persze szó esik a palota körülötti csapatmozágásokról is, amelyek jól követhetőek az alábbi térképen.
Allendét álmából ébresztik fel azért, hogy közöljék vele azt, hogy a hadsereg fellázadt. Allende ekkor a főparancsnokhoz, Pinochet tábornokhoz akar fordulni, akit azonban nem lehet elérni. Az elnöknek hamarosan rá kell jönnie, hogy nem csupán Pinochet (akiről hamarosan kiderül, hogy az államcsíny irányítója), de a hadsereg vezetésének zöme is ellene fordult. A Népi Egység képviselője látva a kilátástalan helyzetet, arra akarja Allendét rávenni, hogy mondjon le, amit az elnök kategorikusan visszautasít.
Két tiszt jelenik meg a lázadók képviseletében és felajánlja Allendének, hogy repülőgépet bocsátanak számára, hogy elhagyja az országot. Allende ezt is felháborodottan visszautasítja.
A La Moneda rádióügyeletese elcsíp egy beszélgetést, amely a hadsereg vezetői között zajlott. Ebből világossá válik, hogy hamarosan szárazföldi és légi támadást indítanak az elnöki palota ellen. A Palota védelmére csupán kevesebb mint félszáz ember maradt. Allende utasítja a nőket és a fegyverrel nem rendelkező férfiakat, hogy hagyják el a palotát.
Allende néhány hűséges elvtársával vállalja a kilátástalan harcot a lázadókkal szemben.
A védők megsebesülnek, elesnek, végül Allendével is egy géppuskasorozat végez.
A film végén ismét idéznek Allende utolsó beszédéből: „Én hiszek Chilében, hazánk sorsában. Ebben a szomorú és keserű pillanatban az árulás tör hatalomra. Tudják meg, hogy nincs messze az a nap, amikor megnyílik az a széles út, amelyen szabad ember fog haladni, hogy egy jobb világot építsen. Éljen Chile! Éljen a nép! Éljenek a dolgozók! Ezek az utolsó szavaim. Biztos vagyok abban, hogy önfeláldozásom nem lesz hiábavaló”
***
Az 1973 szeptember 11-i eseményekről, az elnöki palota ostromáról is készült már egy sikeres film, ráadásul csupán 2 évvel az események után (Santiago felett esik az eső francia-bolgár koprodukcióban, világhírű szereplőgárdával). Az Allende az útvesztőben azonban más megközelítést alkalmaz. Ebben a filmben nem a támadásra helyezik a hangsúlyt, hanem az alkotók az elnök szemszögéből láttatják az eseményeket. A film fővonulata az a dilemma, hogy fel kell-e adni a kilátástalan harcot, vagyis le kell-e mondani az elnöki posztról, vagy harcolni kell, az életet feláldozni a (vélt vagy valós) igazságért. Allende (amint az életben is) az önfeláldozást választotta.
A film kétségen kívül elfogultan Allende-párti, ami persze Littín előéletének, gondolkodásmódjának egyenes következménye. Kifogásolható azonban néhány – mondhatnám – vulgármarxista megközelítés. Például Allende kifejti: „…Nem arról van szó, hogy megreformáljunk egy embertelen társadalmat, hanem arról, hogy megszüntessük azt. És pont fordítva, azt a rendszert, amit mi létrehozunk, bármelyik földmunkás, bármelyik munkás, bármelyik diák képes lesz irányítani. Ez az elvünk lényege…” Úgy gondolom, hogy ilyen társadalom nem létezhet, egy állam irányításához a hozzáértés nem nélkülözhető.
Az Allende az útvesztőben „megtörtént események alapján” készített film. Valóban, az elnöki palota elleni támadás, a bombázás, Allende halála valóban megtörtént. Azonban a párbeszédek, az elnök gondolatai, beszélgetése nagyapja képével (nagyapja híres orvos volt, a szociális reformok híve, az egyik legelső szekuláris iskola megalapítója) bizonyára fikciók lehetnek. Vannak persze olyan részletek is, amelyeket feltehetően az életből merített a rendező-forgatókönyvíró. A Garcia Márquez vele készített riportkönyvében (11) Littín idézi, hogy „Allende nemegyszer mondogatta tréfálkozva, hogy ez lesz majd a sírfelirata. « Itt nyugszik Salvador Allende Chile jövendő elnöke »” A filmben Agusto Olivares (becenevén Perro) barátjával való beszélgetésben ezt így idézi fel: „Négy kampány….Tudod ezért az mondtam, hogy a sírkövemre azt véssék, hogy « Itt nyugszik Salvador Allende Chile jövendő elnöke » ” Ugyanebben a beszélgetésben hangzik el a filmben az a történet (ami a riportkönyvben is olvasható), hogy “Szar ez a kormány, de az én kormányom” táblával vonult fel az egyik tüntetésen egy munkás, akihez Allende odament és kezet fogott vele.
A közelmúlt történetével foglalkozó filmtől különösen elvárható a történelmi hitelesség, hiszen még sok kortárs és szemtanú elé kerül az alkotás. Ellentétben a „Rendszerváltások, következmények” sorozat előző filmjétől, a Balti tangó– tól, ahol csak jelentéktelen pontatlanságok vannak, az Allende az útvesztőben lényeges ponton megbicsaklik. Az elnök halálát illetően a film jelentősen eltér a történészek döntő többsége által elfogadott változattól (öngyilkosság). Ez a történelmi hűségtől való eltérés megjelent a Santiago felett esik az eső című alkotásban is, ami megbocsátható egy friss esemény feldolgozása esetén, de néhány évtized elteltével már elvárható a valósághoz való ragaszkodás.
Összefoglalva: Vannak tanulságos filmek, amelyek nem feltétlenül kimagaslóak, de alkalmat adnak arra, hogy elgondolkozzunk a felvetett problémán. Az Allende az útvesztőben egy ilyen film. Jelentőségét abban látom, hogy túl azon, hogy újra felidéz egy, a törvényes hatalom ellen végrehajtott véres következményekkel járó államcsínyt, fontos erkölcsi dilemmát boncolgat, miszerint van-e értelme egy kilátástalan harcban az önfeláldozásnak. (Salvador Allende elnök és Miguel Littín filmrendező egyértelműen az utóbbi vélemény mellett tették le a garast.)
Az Allende az útvesztőben rendezője: Miguel Ernesto Littin Cucumides (1942-)
Forrás: Wikipédia
A chilei születésű Littín apai ágon palesztin, anyai ágon görög származású. Santiagoban járt egyetemre (Universidad de Chile), ahol színházművészetet tanult. Allende elnök hatalomra jutása után őt nevezte ki az állami tulajdonban lévő Chilefilm igazgatóságának elnökévé. Vezetői munkássága mellett ebben az időben dokumentumfilmeket készített, valamint a Sakál (1974) című játékfilmet, amelyet az 1973-as államcsíny után már emigrációban fejezett be. (Pinochet hatalomra kerülése után Mexikóba, majd Spanyolországba menekült).
1984-ben álnéven, megváltoztatott külsővel titokban Chilébe utazott, ahol dokumentumfilmet forgatott az ország társadalmi-gazdasági és kulturális helyzetéről, és interjúkat készített több, a rendszer ellen harcoló aktivistával. A felvételekből készült el a Acta General de Chile (Chilei vádirat 1986) című rendkívül sikeres dokumentumfilm. Minden bizonnyal a film sikeréhez hozzájárultak annak elkészítési körülményei is, valamint az, hogy a már ekkor híres Gabriel García Márquez egy nagysikerű riport-regényt írt a kockázatos vállalkozásról Titokban Chilében címmel, amely 1986-ban jelent meg. (Márquez szerint „A kutatás módszerét és az anyag jellegét tekintve ez riport”. Ezt a szerző azzal hangsúlyozza, hogy megtartotta az egyes szám első személyű előadásmódot, azonban bizonyos neveket és körülményeket meg kellett változtatnia, hogy a továbbra is a diktatúrában élő szereplőket megvédelmezze.)
Littín az emigrációban élő filmkészítők egyik vezéralakja volt, a Pinochet rezsim bukása után hazaköltözött. A diktatúra áldozataival továbbra is foglalkozik: a 2009-es Dawson isla 10 (Dawson Sziget 10) című filmje a puccsot követően koncentrációs táborba zárt politikusokról szól.
A filmkészítés mellett továbbra is foglalkozik politikával, évekig szülővárosában, Palmilában polgármester volt.
21 filmet rendezett és 17 film forgatókönyvének (társ)szerzője
A film megtaalálható az interneten:
https://www.youtube.com/watch?v=vSqdg2n14A4
magyar felirata letölthető INNEN
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon,
aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon
Jegyzetek
1 ld. Lénárt András összefoglalóját: Chile ’73 A rend tébolya
http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11529 és Film és történelem Latin-Amerikában c. könyvét (JATE Press 2020)
2 Allende történészi megítélésére jellemző egyik életrajzáról szóló könyv címe (Figueroa, Clark Victor: Allende a forradalmi demokrata). Ugyanakkor vannak, akik mítoszát igyekeznek lerombolni. egy Victor Farías nevű Németországban tevékenykedő chilei történész több könyvében (pl. Salvador Allende: El fin del mito 2005), antiszemitizmussal vádolta, és náci szimpatizánsnak állította be. Ezt a 2005-ben megjelent könyvet széleskörben idézte a (többek között magyarországi) sajtó. Több neves történész rámutatott a vádak hamis voltára, a szerző felületességen (hamisításán?) alapozott adataira. Egy pélada: az Allende disszertációjában meglévő Lambroso idézetet Farías a későbbi elnök véleményének tulajdonított. Érdekes módon a cáfolatok korántsem kaptak széles sajtóvisszhangot, a magyar sajtóban a cáfoltok ismertetésére nem sikerült nyomot. találnom.
3 Az államcsínyt megelőző időszak talán legjelentősebb krónikája Patricio Guzmán háromrészes dokumentumfilmje, ami a youtubon (angol felirattal) megnézhető (Első rész:https://www.youtube.com/watch?v=m_TXmNF51kw&t=351s Második rész: https://www.youtube.com/watch?v=l9U6fLGPEHw Harmadik rész: https://www.youtube.com/watch?v=0VeTap-0ESs)
4) Az elnöki palota neve „La Mondeda” onnan származik, hogy 1814-1929 itt volt a pénzverde, aminek a neve La Casa de moneda.
5) A feltételezésre ld. pl. Gabriel García Márquez 1974-es cikkét: Miért kellett Allendének meghalnia? A santiagói lázadás (Why Allende had to die. Sedition in Santiago) magyar fordítása: https://www.eszmelet.hu/gabriel_garcia_marquez-miert-kellett-allendenek-meghalnia-a/ a New Statesman 2013-as újra közlése alapján.
A bizonyítékra ld. Peter Kornbluh: CIA Acknowledges Ties to Pinochet’s RepressionReport to Congress Reveals U.S. Accountability in Chile
https://nsarchive2.gwu.edu/news/20000919/index.html
nyilvánosságra hozva 2000 szept. 19-én
6) Chile inquiry confirms President Allende killed himself
https://www.bbc.com/news/world-latin-america-14210729
7) Eva Vergara and Michael Warren: Chile TV: Secret report suggests Allende murdered
http://archive.boston.com/news/science/articles/2011/05/31/chile_tv_secret_report_suggests_allende_murdered/
8) A Kortárs Művészetek Múzeumában 1972 májusában Allende elnök megnyitotta a Szolidaritás Múzeumát. Az 1973-as államcsíny után a múzeumot bezárták, de emigrációban folytatta tevékenységét. A diktatúra bukása után 1990-ben Santiagóban az Allende Alapítvány indítványára újra megnyitották, a múzeum (weboldala https://www.mssa.cl/)
9) MORI Market Opinion Research International: CHILE A LA SOMBRA DE PINOCHET La opinión pública sobre la “Era de Pinochet” 1973 -2023
http://morichile.cl/wp-content/uploads/2023/05/Chile-a-la-sombra-de-Pinochet.pdf
10 A beszéd eredeti spanyol nyelvű szövege spanyolul és angol fordításban itt olvasható: https://mronline.org/2006/09/11/allende110906-html/
a magyar fordítás itt található: http://latin-amerika.hu/index.php/dokumentumok-uj/1631-salvador-allende-utolso-beszede-1973-szeptember-11-i-halala-eltt
11 Gabrriek Garcia Marques: La aventura de Miguel Littin clandestino en Chile (1986) magyarul: Titokban Chilében ford: Dobos Éva (Kossuth Könyvkiadó 1987) A könyvről kicsit részletesebben ld. a Littín életrajzáról szóló résznél.
A bejegyzés összeállításánál felhasználtam továbbá:
a Wikipédia több szócikkét és J. L. Rector: The History of Chile (Palgrave macmillan 2003) c könyvét