magyar-német film
A GYEREKSZEMMEL sorozat előző filmje, a Képeslapok Leningrádból a rendező önéletrajzi motívumaival átszőtt története olyan gyerekekről szól, akiknek szülei a hatalom ellen harcolnak, ezért a főszereplők bujkálnak, még nevüket is titkolniuk kell. A Rózsadomb főszereplői viszont a hatalmat birtokló szülők gyerekei, kivételezett helyzetben, egy elzárt világban élnek. Bár ebben a filmben nincs narrátor aki visszaidézné a múltat, a főszereplők a gyerekek, ezért jelen időben követve, az ő szemszögükből látjuk a történéseket. Hasonlatosan az előző filmhez, ez az alkotás szintén a rendező gyerekkori élményeinek hatására készült. Van azonban egy jelentős különbség: míg a Képeslapok Leningrádból című film rendezőjének szülei nem voltak a politika élvonalában, a Rózsadomb rendezőjének apja az ötvenes évek egyik vezető politikusa volt.
A rendező Cantu Mari és édesapja Horváth Márton
Cantu Mari Budapesten született (az interneten elérhető több forrás szerint 1958-ban, bár arról, hogy ez a helyes évszám, nem vagyok meggyőződve) ahol gyerekpszichológiát tanult. 1980-ban Berlinbe költözött („disszidált”), hogy – ahogyan személyes ismerőse, Kornis Mihály írja –„… kiszabaduljon apja árnyékából, hogy filmrendező lehessen, emelt fővel.” Ott beiratkozott a Studium an der Deutschen Film & Fernseh Akademie-re, amit 1989-ben végzett el. A Rózsadomb az első nagyfilmje. A rendezőnő így vall filmjéről:
„Hosszú évek után újra kezembe akadt apám, Horváth Márton Holttengeri tekercsek című könyve. Nem a politikai vetülete kavart fel, hanem a távolisága mintha egy elsüllyedt Atlantisz-világból nézne vissza rám ez a téma hetedhét holttengeren át. Szüleim több, mint tíz éve halottak, az a világ, amiben és amiért éltek, szintén elsüllyedt, csakúgy, mint a szocialista gyermekkorom. A történetben keverednek a valóságos és a fiktív elemek.”
Bár lehet, hogy távol van az a világ, nagy az érdeklődés iránta, ami talán annak is betudható, hogy objektív feldolgozása még várat magára, értékelését erősen befolyásolják az aktuálpolitikai érdekek.
Cantu Mari érdeklődését különösképpen indokolja persze az is, hogy apjának Rákosi korszakbeli tevékenysége kihatott személyes sorsára annak ellenére, hogy arról neki nem lehetett saját élménye.
De ki is volt az apa Horváth Márton (1906-1987)? Polgári családból származott, a Horthy korszakban az illegális kommunista párt tagja volt. Tevékenységéért többször letartóztatták (egy megszakítással hét évet töltött börtönben). 1945 után különböző vezető tisztségeket (a pártot irányító Központi Vezetőség és Politikai Bizottság tagja, a Szabad Nép című pártlap felelős szerkesztője stb.) töltött be, A sztálini kultúrpolitika élharcosa. 1956-ban visszavonult a politika élvonalából, az 1970-ben megjelent Holttengeri tekercsek című könyvében énregény formájában (tehát nem önéletrajzként!) írja le a kommunista mozgalomban szerzett tapasztalatokat, a hatalomra jutás utáni lehetőségekkel való visszaéléseket, majd az illúzió elvesztését. Ez utóbbit mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a látását fokozatosan elvesztő főhős a regény végén így kesereg: „Nem vagyok hajlandó bevonulni a vakok intézetébe…. Épp eleget éltem vakok között.”
Van olyan vélekedés is, hogy Cantu Mari filmje Horváth Márton regényének megfilmesítése. Ez szerintem tévedés, hiszen a könyvnek csupán mintegy egyharmada szól az 1945 utáni időkről, a film pedig kizárólag ’56-ban játszódik. Azonban a két mű között jelentős az átfedés. A regény keretét az képezi, hogy a megvakulás határán élő főhős, Pálfi Károly magnetofonba mondja emlékeit. A film főhőse, Pálfi Gábor is meghasonlása után a magnetofonnak diktálja gondolatait. A regénynek jelentős motívuma a főhős által elvesztett/elhagyott lányra való visszaemlékezés, a filmben is komoly szerepe van az elhurcolt lányról szóló levélnek. Nem járunk messze az igazságtól, ha úgy értelmezzük a két alkotást, mint ugyanannak a történetnek az apa és a gyerek szemszögéből való elmesélését.
A Rózsadomb, mint jelkép
A film szinte teljes egészében egy rózsadombi villában játszódik. Maga a helyszín egyértelmű utalás a lakók társadalmi státusára. A második világháborút követően Buda legelőkelőbb részére a Pasarétre és a Rózsadombra költöztek az új rend vezető politikusai, akiket számos elnevezéssel illetnek: káderek, uralmi elit, új osztály (Gyilasz után), nómenklatúra. Tulajdonképpen az elnevezésnek nincs különösebb jelentősége, inkább hangulati elemeket tükröznek a különböző kifejezések. A lényeget Márai naplóbeli bejegyzése (1989 jan. 29) fejezi ki rendkívül találóan: „Magyarországon és máshol is, ahol a hivatalos forradalmárok meghirdették a népjólétet, de a nép gyanakodva figyelte, hogy népjólét helyett pártjólét követi a szétrombolt régi hierarchiát.”
A pártjólétet persze nem csupán a luxus körülmények közötti lakhatás jelentette. A hiánygazdálkodás körülményei között a kivételezettek (a káderek és családtagjaik) számára nem volt probléma az árubeszerzés, a részükre fenntartott boltokban olyan ellátáshoz jutottak, ami egyszerű halandó számára elképzelhetetlen volt (pl. déligyümölcs). Külön orvosi ellátás és kórház állt rendelkezésükre („a Kútvölgyi”). Állami autó fuvarozta őket, kormány- és pártüdülők hálózatában üdülhettek természetesen sokkal jobb színvonalú ellátással, mint amit a szakszervezeti üdülők nyújtottak. A kivételezettségnek is megvolt a maga hierarchikus rendje, a felső vezetők több privilégiumot élveztek, mint a kisebb beosztásúak. Az .u.n. K-telefon a legfelsőbb káderek irodának és lakásainak különleges tartozéka volt. Ezek a telefonok a nyilvános telefonhálózattól teljesen különálló hálózatot képeztek, aminek az volt a célja, hogy a káderek egymás között egyszerűbben és gyorsabban tudjanak kapcsolatot tartani.
A film
egy vezető kommunista politikus családjának életét mutatja be. A történet gyakorlatilag egy helyen, a rózsadombi villában és annak kertjében játszódik, ahol a két főszereplő kisgyerek, Misi és Panka élik gondtalan életüket. A magyar néző minimális történelmi ismertekkel felismeri, hogy az ötvenes évek derekán járunk. (Itt érdemes megjegyezni, hogy ha a rendezőnő valóban 1958-as születésű, nem személyes élményeit látjuk a filmben, csupán áttételesen ismerheti ezt a világot hozzátartozói és ismerősei elbeszéléseinek alapján.)
A történetben keverednek a valóságos és kitalált elemek, de ez természetes egy játékfilmnél. Ha dokumentumfilm lenne, hibaként kéne felróni olyan pontatlanságot, mint például azt, hogy 1956 elején már nem tartóztattak le vezető funkcionáriusokat, továbbá már nem Rákosi Mátyás volt a miniszterelnök. Játékfilm lévén ez nem hiba, a kor hangulatának jellemzését szolgálja.
A gyerekek számára paradicsomi az állapot, a „hivatalos forradalmár” (Márai) nagypolgári életet él, aki házvezetőnőt/cselédet tart (akit ugyan háztartási alkalmazottnak hívnak, és Elvtársnőnek hívja asszonyát), házmester lakik a villa alagsorában és fegyveres őr áll a kapu előtt. Az idilli helyzetet csupán az zavarja kissé, hogy a szülők között meglehetősen feszült a viszony, az asszony féltékenykedik.
A gyerekek gondtalan életébe azonban be-beszűrődik a felnőttek világa. Letartóztatják a szomszédban élő, szintén az uralmi elithez tartozó baráti család férfitagját, amire Pálfi elvtárs kioktatja
feleségét, Terit, hogy a feleséget „Ilonkát mostantól kezdve nem kell megismerni”. Más problémával is találkozunk, az apa levelet kap Izraelből, amit a gyerekek felbontanak és eldugnak apjuk elől.
Pálfi magától Rákositól hall először a levél létezéséről, amikor a miniszterelnök telefonon érdeklődik „Magának izraeli rokonai vannak?” Ismerve az akkori kor állami antiszemitizmusát (ld. Ajándék Sztálinnak) ez korántsem tartozott előnyös vonásnak. A gyerekek a
németül írott levelet szótározva silabizálják, a néző csak lassan értesül annak tartalmáról, nevezetesen arról, hogy miképpen halt meg az apa ifjúkori szerelme és harcostársa.
Megünneplik Pálfi 50-ik születésnapját, összejön a hatalmi elit számos képviselője. A néző betekintést nyer abba, hogy miképpen ünnepelt akkoriban a nómenklatúra.
A mesés állapotot hirtelen megzavarja egy, a rádióban beolvasott rendkívüli jelentés: fegyveres harcok dúlnak a város utcáin. Ezután Pálfi a munkahelyén tölti a kritikus napokat, Teri otthon van a gyerekekkel. Szép lassan megváltozik a család életében minden, a személyzet elhagyja a villát, az anya biztonságosabbnak látva a házmesterlakást leköltözik oda a gyerekekkel együtt. Védelmükre hamarosan megjelenik egy szovjet tank a ház előtt.
Az uralmi elit egyes tagjai menekülnek, Moszkvába készülnek, Terit is hívják, de ő férje nélkül nem akar menni. Még hevesen folynak a harcok, amikor Páfi hazatér, de ez már egy másik, meghasonlott ember. Bezárkózik szobájába, zenét hallgat, a harcok elülte után pedig nem akar részt venni a hatalom restaurációjában.
Megszűnik a család kiváltságos élete, leszerelik a K-telefont, anyagi gondokkal küszködnek. Gábor szobájába visszavonulva magnóba mondja gondolatait, mérlegre téve életét.
A film azzal fejeződik be, hogy a villával szemközti hegytetőn helyreállítják a vörös csillagot, és a Páfi család elköltözik a rózsadombi villából.
A film szereplői
közül a felnőtteket vezető színészek alakítják, nem tisztem elemezni őket. A két gyerekszereplő szerintem kitűnően oldotta meg a rájuk
bízott feladatot. Kíváncsi voltam, hogy mi lett további sorsuk. A Miskát alakító Fekete Ábelről semmit sem találtam a világhálón. A Pankát alakító Rózsa Naomi Londonban él, a filmiparban igyekszik tevékenykedni.
Fogadtatás
Ezt a filmet is az 1956-ról szóló filmek közé sorolják (pl. Fazekas M.). Ez szerintem megalapozatlan, a film nem ’56-ról szól, hanem ’56-ban játszódik. Sokkal inkább szól a hatalmi elit életéről, ’56-os megrázkódtatásáról és megoldási módszereiről.
A kritikák két véglet között mozognak. Kónya Orsolya szerint közhelyektől hemzseg, csupán a színészek játéka teszi élvezhetővé. Kornis Mihály „Szép és igaz” című kritikájában így ír: „Egy gramm hazugság nincs benne. … ebben az 1956 előtt és alatt játszódó, költői hangulatú, kicsit talán cselekménytelen, de nagyon mély és igaz történetben.” Hozzám sokkal közelebb áll ez a vélemény.
A filmet bemutatták Németországban és Franciaországban is. Érdekes megvizsgálni azt, hogy ami a magyar néző számára egyértelmű utalás mint például a film címe, hogyan hat egy, a történelmünket mélyen nem ismerő nézőre. Az a néhány német kritika, amelyeket átnéztem, szintén vegyes véleményt alakított ki a filmről. Azt írják, hogy a film az 1956-os magyarországi felkelés (következetesen az „Aufstand” szót használják) bemutatása gyerekszemmel. Azt leírják, hogy a gyerekek paradicsomi élete a film végére összeomlik, de az okot, nevezetesen azt, hogy Pálfi Gábor az uralmi elit tagja illúzióját vesztve önként kivonul a politikából, ezért veszti el kiváltságos helyzetét, sehol sem olvastam. Számos utalást, többek között a címben rejlő jelképet sem láttam feloldani. Ellentétben a magyar kritikákkal, ahol a színészi alakításokat egyértelműen kitűnőnek ítélik meg, az egyik kritika szemére veti a rendezőnek a szereplők kiválasztását. Úgy ítéli meg, hogy a Marozsán Erika- Rózsa Noémi felállás nem megfelelő az anya-gyerek viszony megjelenítésére.
Források
Nyomtatott
Majtényi György: K-vonal
Uralmi elit és luxus a szocializmusban
Elektronikus
Rózsadomb – színes magyar film
http://www.nlcafe.hu/szabadido/20041018/rozsadomb_-_szines_magyar_film/
Kónya Orsolya: RÓZSADOMB
http://www.kontextus.hu/hirvero/filmszemle3.html
Kornis Mihály: Szép és igaz
http://cspv.hu/04/69/rozsadomb/
Fazekas Máté : Gyerekek a forradalomban
http://magazin.apertura.hu/film/gyerekek-a-forradalomban/248/
Dobolán Katalin Varázsdomb
http://www.filmkultura.hu/regi/2004/articles/films/rozsadomb.hu.html
Korcsog Balázs: Rózsadomb:Mesék K-vonalra
http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1825
Rosenhügel : Zwei Kinder erleben 1956 in Budapest den Einmarsch der Russen.
http://www.cinema.de/film/rosenhuegel,1300776.html
Rosenhügel
http://www.moviepilot.de/movies/rosenhuegel
Julia Richter: Rosenhügel
http://www.aviva-berlin.de/aviva/content_Kultur_Film.php?id=3935
Rosenhügel Die Last der Geschichte
http://film.fluter.de/de/96/kino/3733/
Naomi Rozsa
https://app.hiive.co.uk/profile/c45ff835-0e4d-4bb7-ae63-7f9d3a643725/#/
A stáblista megtekinthető a magyar filmadatbázisban.
A film megjelent DVD-n.