Napraforgó (2005) - VIrtuális FIlmklub (vifi.hu)

Eredeti cím: Xiang ri kui

A 2005-ben kinai-hong kongi- holland koprodukcióban készült film hasonlatosan a nemrégiben megtekintett „Párbeszéd”-hez személyes történet háttereként mutatja be a társadalom képét, annak változásait. Míg a fent említett magyar film egy szerelem köré csoportosítja 18 év történetét, a kínai film egy apa-fiú konfliktus ábrázolásával dolgozza fel a Kínai Népköztársaság életében bekövetkezett változásokat. Ez a film olyan, nem csupán specifikusan kínai kérdéseket taglal, mint például a lakáshoz jutás, vagy a szomszéd feljelentése, ezek bizony jellemzői voltak máshol is a „szocialista realitásnak”.

A film a 2005-ös San Sebastiani Filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezés és a legjobb operatőr díját.

Rendezte: Yang Zhang (1967).

Édesapja, Zhang Huaxun szintén filmrendező volt. Yang Zhang a Sun Yat-sen Egyetemen (Canton) kínai irodalomból, majd 1988-ban a pekingi Központi Dráma Egyetemen szerzett diplomát. 7 filmet rendezett, több filmjét (Szárnyaló öregek otthona, Hazaút) bemutatták nálunk is.

A film

prológusból (1967), 3 fejezetből (1976, 1987 és 1999) és epilógusból (2000) áll.

1967
Prológus

A film a kínai „kulturális forradalom” (1966-1977) legelején kezdődik. A kulturális forradalom, a párt- és államelnök Mao Zedong (Mao Ce-tung) kezdeményezte mozgalom volt, ami a korábbi csődbejutott gazdaságpolitika („nagy ugrás” és „kiigazítás”) korrekcióját célozta meg.

A kezdeti képeken egy szülést látunk, megszületik Zhang Xiangyang az egyik főszereplő (a fiú), akit napraforgó után neveznek el. A napraforgó annak a lakóközösségnek (sajátságos sokszoros társbérlet) dísze, ennek motívuma többször megjelenik a filmben. A fiú apja Gengnian (a másik főszereplő) igen hamar elhatározza, hogy a gyermeknek apja nyomdokain festővé kell válnia.

1976
volt a kulturális forradalom utolsó éve. Eseménydús esztendő volt. Januárban meghalt Zhou Enlai (Csou En-laj) miniszterelnök, ami éles politikai harcot váltott ki. A „kulturális forradalom” markáns alakjai a „négyek” némileg háttérbe szorultak, mivel nem közülük nevezték ki az új miniszterelnököt. Április elején (a kínai halottak napján) tömegek akartak megemlékezni az elhunyt miniszterelnökről a pekingi Tienanmen téren, április 4-re már 2 millióra becsülték a jelenlevőket. A balosok ellenforradalomról beszéltek, és hatósági beavatkozást követeltek, amihez Mao támogatását is elnyerték. Estefelé rendőrök és katonák erőszakkal megtisztították a teret, és több száz embert letartóztattak. Júliusban Peking közelében olyan földrengés pusztított, aminek több százezer ember esett áldozatául és milliók vesztették el otthonukat. Szeptemberben 9-én elhunyt Mao elnök, és utódlási harc indult el. A szélsőbalos erők hatalomra törő csoportja a „négyek” mivel nem rendelkeztek elegendő háttérrel a hatalom átvételére, kivárási pozícióra helyezkedtek. A „négyek bandája” állítólag – összeesküvést szervezett a hatalom puccsal való megszerzésére ezért október 7-e hajnalán letartóztatták őket. Ezzel véget ért a „kulturális forradalom” több mint egy évtizedes korszaka.

A film első fejezete 1976-ban játszódik. Az apa „átnevelő táborban” töltött hat év után tér haza, ahol felesége Xiuquing örömmel fogadja, de a független személyiségű 9 éves fiú meglehetősen ellenséges érzelemet táplál iránta. Az apa, akinek kezét tönkretették a táborban nem tud tovább festeni, ezért célul tűzi ki, hogy fiából festőt farag. Kemény nevelési elvei heves ellenkezést váltanak ki a fiúban, de az apa kőkeményen érvényesíti akaratát. A személyes történet hátterében felvillannak a fentiekben említett események is.

1987

1978-ban Kína gazdasági reformot vezetett be, szakított a szovjet mintájú tervutasításos modellel. A változtatás főképpen a vidéki életre gyakorolt pozitív hatást, de nagyfokú anyagi különbségeket is eredményezett. Az iparban megnőtt a vállalatok önállósága, és óvatosan bevezették a piaci viszonyokat. 1987-ben már más világ volt Kínában, mint a kulturális forradalom idején.

20 éves korára Xiangyang már gyakorlott grafikussá nőtte ki magát. Apja látja, hogy tehetségesebb nála, egyetemre szánja, de a fiú tehetségét a „feketepiacon” igyekszik kamatoztatni A társadalom változását néhány jelzésből figyelhetjük meg ebben a fejezetben. A TV készüléken (mert már az is van nekik) felvillan Deng Xiaoping (Teng Hsziao-ping) az új vezető képe. Remény van arra is, hogy a család saját lakást kapjon, és otthagyja a lakóközösséget, ahol az élet persze nem mentes a veszekedésektől. Egy ilyen veszekedés közepén tudja meg Gengnian, hogy barátja, Liu jelentése alapján hurcolták el az átnevelő táborba.
Xiangyang szerelmes lesz egy lányba akivel el akar költözni egy másik városba, hogy önálló életet kezdjenek, ám apja ebben megakadályozza. (Még van elég ereje ahhoz, hogy a hagyományos kínai családi viszonyokat érvényesítse.)

1999

Az 1979-ben elkezdődött reform és a külvilágra nyitás politikája ekkorra már egy sajátos, szocialista rendszerben működő kapitalista jellegű piacgazdaság jellegét öltötte. A modernizáció a városok képét is átformálta, óriási építkezések kezdődtek, a viskók helyén felhőkarcolók jelentek meg. Az utcákról az autók kiszorították a kerékpárokat.

A harmadik fejezet kezdő képsorai a régi házak eltakarítását mutatják. Gengnian és felesége Xiuquing úgy döntenek, hogy formálisan elválnak, mert így az asszony könnyebben tud lakáshoz jutni. A férfi továbbra is egy viskóban lakik. Xiangyyang megnősült, de feleségével Han Jing-gel még nem akarnak gyereket, ami nagyon bántja a fiú szüleit. Amikor a fiatalasszony terhes lesz, a gyereket elveteti. Jól látjuk a megváltozott élet körülményeit azon a képsoron, ahol a fiatal pár autójában a terhességről beszél miközben végighaladnak az éjszakai kivilágításban pompázó felhőkarcolók között. Xiuquing újra össze akar férjével költözni, de Gengnian-nak megfelel az egyedüllét. Az utolsó találkozást apa és fia között akkor látjuk, amikor a fiú meghívja apját festményei kiállítására.