Eredeti címe: Belle Époque (1992)
A Nagy Háború után sorozat előző filmje a Kígyótojás előre vetítette a fasizmus térnyerését. A film egyik főszereplője az emberkísérletet végző Vergerius doktor öngyilkossága előtt így nyilatkozik: „… aki a legkisebb erőfeszítést teszi, láthatja, hogy mit tartogat a jövő, olyan, mint egy kígyótojás. A vékony hártyán át világosan látni az immár tökéletes kis hüllőt. …”
A 30-as évek elején ez a kifejlet még nem volt egyértelmű. Spanyolországban a diktatúra recsegett-ropogott, a demokratikus erők látszottak felülkerekedni. A Belle Epoque (kissé szabadon „Csodás idők”-nek lehet fordítani) ekkoriban, a királyság utolsó éveiben és a Második Köztársaság idején játszódik.
Európa az 1920-as és 30-as években
A húszas évek a baljós előjelek ellenére még reményekkel volt teli, lehetett bizakodni Európa fellendülésében, a demokratikus rendszerek kiépülésében. Ennek vetett véget az 1929 őszén a világra zúduló válság. A válság politikai hatása végzetes következményekhez vezetett. Németországban hatalomra jutott a nemzeti szocializmus, ami gyökeresen felfordította a nemzetközi életet. Megváltozott Európa politikai arculata: Olaszországban a már 1922-ben hatalomra jutott fasiszta Mussolini 1924-ben visszaéléssel és csalással tarkított választás után megszerezte a teljhatalmat, és a harmincas években Németország szövetségese lett. Egypárti rendszer alakult ki Portugáliában, a három balti államban, királyi diktatúra Romániában, Bulgáriában és Görögországban. Bár Lengyelország és Magyarország hatalmi berendezkedése kevésbé markáns diktatórikus jeleket mutatott, azonban mindkét ország rohamosan közeledett a Hitler vezette Németországhoz. Franciaország a fentiek következtében izolálódott, az angol-francia antant gyakorlatilag megszűnt. A harmincas évek közepére az olasz fasiszta és a német nemzeti szocialista diktatúra ugyancsak megerősödött.
Spanyolországban a 30-as évek elején úgy tűnt, hogy a politikai helyzet ellenkező irányba mozdul el. Spanyolország nem vett részt „Nagy háborúban”. 1923-ban egy katonai puccsot követően szintén diktatórikus rendszert vezettek be az országban, ami azonban folyamatosan gyengült. A királyság egyre népszerűtlenebb volt, ezért XIII. Alfonz a nép akaratának engedve 1931-ben helyhatósági választásokat írt ki, amelyet a szocialisták és liberálisok fölényesen megnyertek. A király lemondott a trónról, és elhagyta az országot lehetővé téve, hogy megalakuljon a Második Spanyol Köztársaság.
A decemberben kihirdetett alkotmány liberális és demokratikus irányultságú volt, amellyel a köztársaság párti szocialista koalíció elégedett, az ellenzék elégedetlen volt. Az új alkotmány készítői csökkenteni akarták az egyház társadalomra gyakorolt befolyását, ezért megvonták az egyház különleges jogait. Az új Alkotmány kinyilvánította, hogy „El Estado español no tiene religión oficial” (A Spanyol Államnak nincs hivatalos vallása), és gyakorlatilag elválasztotta az egyházat az államtól. Az alkotmány földreformot vezetett be és Katalóniának autonómiát biztosított. Ezek az intézkedések komoly ellenállást váltottak ki az ellenzék részéről.
Nem csoda tehát, hogy ugyancsak mozgalmas évek következtek a spanyol politikában. Már 1931 októberében az ellenzék vezérszónoka harcra szólított fel a köztársaság ellen, 1932-ben egy sikertelen katonai puccsal akarták megdönteni a köztársaságot. 1933-ra a baloldal szétforgácsolódott, a jobboldali erők viszont koalícióra léptek, ezért a választásokon a jobboldal aratott győzelmet. Ezután két viharos év következett, tele feszültséggel és erőszakkal. A szocialisták forradalmi hevülete, a radikálisok agresszivitása és a konzervatívok félkatonai szervezeteinek erőszakoskodásai jellemezték ezt az időszakot.
1936-ban a kormány számos korrupciós ügye, és a jobboldal pártjainak huzakodása következtében a köztársaság elnöke feloszlatta a Cortest (parlamentet) és új választásokat írt ki február 16-ra. A baloldali pártok ekkorra már közös blokkba, a Népfrontba (Frente Popular) tömörültek. A választások eredménye a Népfront győzelmét hozta, ám igen szűk többséggel: a szavazatok 47,2 %-át kapta a Népfront (az ábrán pirossal jelölve), míg a jobboldal (kék) 45,7 %-ot ért el. A választási rendszer sajátossága miatt azonban a Cortesben a baloldal a helyek 55,6 %-hoz jutott. A leadott szavazatok aránya egyértelműen megmutatta az ország kettéosztottságát.
1936 július 17-én katonatisztek puccsot hajtottak végre a kormány ellen, ezzel megkezdődött a szűk három évig tartó véres polgárháború, amely a jobboldali erők győzelmével végződött, és így Spanyolországban is létrejött egy kegyetlen diktatúra.
A film: Belle époque
Angol nyelvű beharangozó
A Belle époque története a békés életről, a szórakozásról, a szexuális szabadságról szól, nincsen benne semmi tragédia. Ugyanakkor a háttérben megjelenő komolyabb utalások a katolikus egyházra, a polgárháborúra és a költő Miguel de Unamuno-ra, jelzik a kort, amiben a történet játszódik. Ezek az utalások azonban nem veszik vissza a film könnyed hangvételét.
1931-et írnak, nem sokkal a Második Spanyol Köztársaság megalakulása előtt vagyunk. A Belle Epoque nyitójelentében Fernando, egy fiatal katona dezertál a hadseregből. Menekülés közben összebarátkozik egy idős festővel, Manoloval, aki meghívja házába. Fernandot az elején még az is aggasztja, hogy egy szobában kell aludnia a házigazdával:
Fernando: Nem veti rám magát?
Manolo: Dehogy, semmi olyasmi.”
A fiatalember már készül elutazni Madridba, amikor a pályaudvaron látja megérkezni a festő négy lányát. Így már egészen másképpen látja a helyzetet, visszatér a festő házába.
A szerelem terén tapasztalatlan fiatalember egymás után elbűvöli a négy szépséget, és sorban megízleli velük a férfiak és nők közötti kapcsolat édes ízét.
A festő felesége, egy operaénekesnő a film végén feltűnik szeretőjével, ám szeretőjét az asszony saját férjével csalja meg. Látva a négy lány anyjának viselkedését megérthetjük azt a szabadosságot, amit a lányok viselkedésében láthattunk.
A film egy Shakespeare vígjátékra hasonlít, minden játékot, minden komplikációt végül legyőz a szerelem ereje, a szerelem diadala. Talán az sem véletlen, hogy a magát férfinek érző lányt Violának hívják, emlékeztetve a Vízkereszt, vagy amit akartok férfi szerepet eljátszó Violájára.
A film egyik emlékezetes jelenete, amint az álarcosbálban a katonatisztnek öltözött Viola és a szolgálólány ruhát öltött Fernando tangót lejtenek. Hazafelé pedig – amint ez nem is olyan ritka dolog- a tiszt elcsábítja a szolgálólányt.
A Belle Epoqe egy kellemes farce, egy mókás de nem üres történet, utalások vannak a politikára, ám nincs benne még nyoma sem annak a tragédiának, ami néhány évvel később bekövetkezett.
A Belle époque nagy sikert ért el, összesen 25 díjat és 14 jelölést kapott különböző fesztiválokon. Többek között elnyerte az
1993-as Goya díjat (ami a legjelentősebb spanyol filmdíj) 9 kategóriában, és további 8 kategóriában jelölték erre a díjra.
1994-ben a megkapta a legjobb idegen nyelvű film Oscar díját,
1995-ben pedig megkapta a Brit Filmakadémia díját (BAFTA) a nem angol nyelvű filmek kategóriájában is.
A Belle époque film meghatározó alkotói
Fernando Trueba (1955) rendező, a forgatókönyv társszerzője.
Pályáját filmkritikusként kezdte, 1974 és 1979 között a nagy tekintélyű El Pais napilapnál dolgozott. Író, forgatokönyvíró, rendező és producer. Első egész estés filmjét 1980-ban rendezte. 30 film forgatókönyvének (társ)szerzője és 28 filmet rendezett. A Belle époque volt talán legnagyobb sikere, de egy animációs filmjét (Chico & Rita) is Oscarra jelölték az animációs filmek kategóriájában. (Ez a film több díjat nyert el, többek között a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon is díjjal jutalmazták.) Összesen 32 díj birtokosa és további 27 díjra kapott jelölést.
Testvére a nála 14 évvel fiatalabb David Rodríguez Trueba szintén író, filmrendező.
Manolo szerepében: Fernando Fernán Gómez (1921–2007)
Színész, rendező és forgatókönyvíró volt. 211 filmben szerepelt, 30 filmet rendezett és 35 forgatókönyv (társ)szerzője volt. A Berlini Filmfesztiválon kétszer nyerte el a legjobb színésznek járó díjat, Négy Goya díjat kapott, többek között a Belle Époque-ban alakított szerepéért, egy másikat pedig forgatókönyv (társ)szerzőjeként. A Velencei Filmfesztivál is egyszer a legjobb színész díjával jutalomazta. Összesen 43 díjat vihetett haza és további 19-re jelölték.
Mivel egész életében anarchista volt, temetésén a koporsót fekete- vörös lobogóval borították be.
Fernado szerepében: Jorge Sanz (1969)
106 filmben szerepelt, 9 díjat (közöttük egy Goya a legjobb főszereplő), további 8 díjra jelölték. A Belle Époque-ben nyújtott alakításáért is Goya díjra jelölték.
Manolo négy lánya
Luz szerepében: Penélope Cruz (1974)
Pici gyerekkorában már TV műsorokban szerepelt, de figyelmét a táncra fordította 9 évig tanult klasszikus balettot. 15 éves korában 300 lány közül választották ki egy tehetségkutató versenyen, ami után különböző TV showkban, zenés videokban kapott kisebb-nagyobb szerepet. 1993-ban jutott először szerephez nagyjátékfilmben. A Belle époque a harmadik filmje volt. Mint egy rakéta úgy ívelt fel a karrierje, szerepet kap Europában és az USA-ban is. Mostanáig 79 filmben játszott. Eddig 55 díjat és további 114 jelölést kapott. Többek között a Goya díjat 3 szor nyerte el, és 8 jelölést kapott rá, Golden Globe-ra 4-szer jelölték, a Woody Alen rendezte Vicky Cristina Barcelona–ban nyújtott alakításáért megkapta a legjobb női mellékszereplő díját, és további két jelölést is kapott Oscar díjra.
Clara szerepében: Miriam Díaz-Aroca (1962)
31 filmben kapott kisebb-nagyobb szerepet.
Violeta szerpében: Ariadna Gil (1969)
Polgári családban nőtt fel, énekelni, táncolni és hegedülni tanult. 17 évesen egy katalán avangard folyóirat címlapjára került, és attól kezdve TV-ben és színházakban kapott szerepeket. Sokoldalú színésznő, komolyabb szerepeket a ’90-es évek közepe óta játszik filmeken és színházban. 63 filmben szerepelt, 17 díjat (és 12 jelölést) tudhat magáénak, köztük a legjobb női főszereplőnek járó Goya díjat a Belle Époque-ban nyújtott alakításáért. Talán ezért adta a szintén színésznő lányának, Violeta Rodrígueznek ezt a keresztnevet.
Rocio szerepében: Maribel Verdú (1970)
13 éves korában kezdett filmezni, eleinte reklámfilmekben. 15 éves korában otthagyta az iskolát a filmezés kedvéért. Nem kellett csalódnia, eddig 95 filmben játszott, nem kis sikerrel, hiszen 23 díjat és 38 jelölést tudhat magáénak. Ezek közül a Goya díj a legérdekesebb, mert 11 jelölést kapott, eddig a legtöbb jelölést kapott színésznő a díj történetében, bár csupán egyszer nyerte el a díjat.
A teljes stáblista ITT található
A magyar felirat innen tölthető le
Fordította: Gugler68@gmail.com. Köszönet érte
Források
Wikipédia
Quedrák: A spanyol polgárháború
https://toriblog.blog.hu/2010/01/14/a_spanyol_polgarhaboru#comments
Anonymus: Second Spanish Republic. Nov 1933-Feb 1936. The Right Takes Charge.
http://www.spainthenandnow.com/spanish-history/second-spanish-republic-nov-1933-feb-1936
R. Martinez: Belle époque
https://spanishfilmreviewclub.com/2013/10/07/belle-epoque-1992/