Kígyótojás

A Kígyótojás eredeti címe: The Serpent’s Egg (1977)

A nagy háború után sorozatunk következő filmje visszatér Európába. Ismét Németországban vagyunk, 1923-at írnak. A Frantz című filmben ábrázolt, és annyira óhajtott népek közötti megbékélés azonban nyomokban sem található. Az Ingmar Bergman rendezte Kígyótojás egyik szereplője (Bauer felügyelő) imígyen jellemzi országa helyzetét:
„Tudom, hogy a katasztrófa bármelyik percben bekövetkezhet. A dollár árfolyama állítólag már 5 milliárd márkára szökött. A franciák elfoglalták a Ruhr vidéket. Egymilliárdot fizettünk aranyban az angoloknak. Az üzemekben nyüzsögnek a bolsevik agitátorok. Münchenben egy bizonyos Hitler úr puccsra készül pár ezer éhező katonával és egyenruhába bújtatott őrülttel. Kormányunk habozik, nem tudja, mi tévő legyen. Mindenki fél, retteg, persze én is. …. Stettinbe akartam utazni 80 éves édesapámhoz. De már nem volt menetrend, hiába kérdeztem. … KÉPZELJE EL: NÉMETORSZÁG MENETREND NÉLKÜL!”
Amikor erről a filmről szándékozom írni, ugyancsak nehéz helyzetben vagyok, mert Ingmar Bergmanról (kinek születése centenáriumát néhány hónapja ünnepeltük), az egyik legjelentősebb (film)rendezőről könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre. A Kígyótojás című filmjét, hogy csak a magyarokat említsem, többek között olyan szakavatott szerzők elemezték, mint Pilinszky János, Dobai Péter és Győrffy Miklós. Ezért inkább a film keletkezésének történetét boncolgatom, ami talán közelebb visz bennünket a történet megértéséhez.
A Kígyótojás Bergman első filmje, amit nem Svédországban rendezett. Sajátságos körülmények késztették a rendezőt, hogy elhagyva hazáját, külföldön kezdjen dolgozni.

Bergman adóügye

1976 január 30-án a Királyi Drámai Színházban próbáról hívatják ki a rendezőt. Egy rendőr várja, aki közli vele, hogy Bergmannak valami adóügy miatt azonnal vele kell mennie kihallgatásra. Ezt az eseményt Bergman így írja le  Laterna magica című önéletrajzában:
„Tehetetlenül kérdezem, hogy elmehetek-e a szobámba a kabátomért. Együtt megyünk, mondja rendőr. És már indulunk is. … A rendezők folyosóján egy kollégámba ütközöm. Mi az, nem próbálsz? –kérdi csodálkozva. Bevisznek a rendőrségre, mondom. A kollégám nagyot nevet.” Hamarosan kiderült, hogy a történet ugyancsak nem mókás. Hosszú procedúra következett, amely nagyon megviselte a rendezőt, hosszas kórházi ápolásra is szorult. Erről így ír: „Egyébként a gyötrelmek idejét éltem.  … A lefojtott szorongás felcsap belőlem, mint hegesztőpisztolyból a láng, egy percet sem bírok aludni, tombolnak bennem a démonok, úgy érzem, szétszaggatnak a belső detonációk.”
Természetesen a sajtó is felkapta a történetet, a világ legjelentősebb napilapjai is címoldalon foglalkoztak Bergman “adócsalásával”. A rendező az ügyével kapcsolatosan egy újságcikkben foglalta össze véleményét, amelyből egy bekezdést tartok érdemesnek idézni:
„… Ébredésem sokkot okozott, részben a szinte elviselhetetlen megaláztatás miatt, részben pedig azért, mert beláttam, hogy ebben az országban bárkit megtámadhat és megalázhat egy sajátos bürokrácia, amely úgy burjánzik, mint a rák, amely semmiféle képzettséggel nem rendelkezik nehéz és kényes feladatának ellátásához, és amelyet a társadalom olyan hatalommal ruházott fel, mely hatalom gyakorlására egyes képviselői nem alkalmasak.”
Bergman 1976 április 21-én elhagyta Svédországot, kilenc éven át Münchenben élt és dolgozott.

Bergman fasiszta-antifasiszta nézetei

Bergman 1934-ben cserediákként 6 hetet töltött el Németországban egy lelkész családnál, ahol megtapasztalta a nemzeti-szocializmus légkörét.
”Az iskolában, bár vallási ismeretekről volt szó, Hitler Mein Kampfja feküdt a padokon.  … A tanár a Der Stürmer című újságból olvasott fel valamit. … Vasárnap a család istentiszteletre ment. A lelkész meglepő prédikációt tartott. Nem az evangéliumból indult ki, hanem a Mein Kampf-ból. … Születésnapomra a család megajándékozott Hitler fényképével. Hannes {a család vele egykorú fia} az ágyam fölé akasztotta, hogy mindig a szemem előtt lebegjen, hogy megtanuljam őt ugyanúgy szeretni, ahogy Hannes és az egész család szereti őt. Meg is szerettem.  Éveken át Hitler oldalán álltam, örültem sikereinek, gyászoltam vereségeit.” – írja önéletrajzában. Gondolatvilágához erősítést kapott környezetétől is, bátyja egyik alapítója és szervezője volt a svéd nemzetiszocialista pártnak, lelkész apja is több alkalommal arra a pártra szavazott. Több tanára is náci szimpatizáns volt, egyházközösségének néhány papja kriptonáci volt.
A háború után azonban jött a felismerés. Visszaemlékezéseit így folytatja:
„Amikor a koncentrációs táborokról tudomást szereztem, ésszel először nem fogadtam el szemem tanuságtételét. Mint sokan mások, én is hamisítványoknak, hazug propagandának tartottam a képeket. Amikor az igazság legyűrte ellenállásomat, kétségbeesés fogott el, és önutálatom, mely  már addig is nyomasztó terhet jelentett számomra, az elviselhetetlenségig növekedett. … Hallgattam tévelygéseimről és kétségbeesésemről. Lassan különös döntés érlelődött bennem: többé hallani nem akarok politikáról! Természetesen ennek épp az ellenkezőjét kellett volna elhatároznom.”
Amint azt tapasztalhatjuk, szerencsére ezt az elhatározását Bergman nem tartotta be, a Kígyótojás ugyancsak a politikáról szól, és például az 1968-as Szégyen szintén távolról sem apolitikus.

A Kígyótojás tartalma


A Kígyótojás beharangozója (angolul)

A film 1923 november 3-a és 11-e között játszódik, a Müncheni Sörpuccs előtti napokban. Abel Rosenberg, 35 éves Berlinben élő zsidó származású amerikai artista hazatérvén szállására öccsét, Maxot holtan találja, aki öngyilkos lett. Abel megpróbálja kideríteni az öngyilkosság okát, amihez csupán egy támpontja van, nevezetesen öccsének volt feleségéhez, Manuellához írt búcsúlevelének egy mondata: „Valami borzalmas mérgezés folyik itt.”
Maxot Bauer nyomozó hallgatja ki az üggyel kapcsolatban, aki nem rejti véka alá idegenellenességét, közli vele, hogy Ha elfogy a pénze sejtheti, hogy nem gondoskodunk önről.” Bauer idegenkedésével összecsengenek az újságok antiszemita cikkei. Bauer elviszi Abelt a hullaházba, ahol néhány különös körülmények között elhunyt hulla személyazonosságát akarja vele felismertetni.

Abel felkeresi Manuellát, aki egy lokálban lép fel. Abel, hogy bánatát enyhítse öntudatlanságig lerészegedik, ezért Manuella elviszi magához. Később, beszélgetésük során visszaidézi egy gyerekkori élményét, amikor olaszországi nyaralásuk során egy német fiúval, Hans Vergerussal játszottak. Hansra mint durva, kegyetlen fiúra emlékszik vissza, aki eleven macskát boncolt fel.

Abel megdöbbenve látja dr Hans Vergerust abban a lokálban, ahol Manuella fellép. Manuellának egy másik, titokzatos munkája is van, reggelenként valahova elmegy dolgozni. Egyik nap Abel követi Manuellát, aki először egy templomba tér be, majd a Szent Anna klinikára megy. Itt egy összetűzés során a lány közli Abellel, hogy mostantól kezdve itt laknak, amit Vergerus doktor ajánlott fel neki. Abel munkát is kap a klinikán, az archívumban kezd dolgozni, aki rövidesen kideríti, hogy a klinikán emberkísérleteket folytatnak, és a hullaházban megtekintett halottak is ezeknek a kísérleteknek az áldozatai.
A film címe Shakespeare Julius Caesar soraira utalnak:
Tekintsük úgy, mint a kigyótojást
Mi, ha kikél, mérges lesz, mint faja,
Azért a héjban gyilkoljuk meg őt.
mondja Brutus, amikor Caesart készül megölni, hogy megmentse Rómát a diktatúrától.
Bergman filmjében a kígyótojás azonban más kontextusban hangzik el. Emlékezzünk, hogy a film az 1920-as években játszódik, amikor Németországban a gazdasági és szociális válság kezelésére megjelenik a nemzetiszocialista ideológia. Dr Vergerius, akit Bergman a hírhedt Mengele doktorról mintázott, a film végén beszámolva Abelnek az általa irányított ember(telen)kísérletekről a következőket mondja:
„… aki a legkisebb erőfeszítést teszi, láthatja, hogy mit tartogat a jövő, olyan, mint egy kígyótojás. A vékony hártyán át világosan látni az immár tökéletes kis hüllőt. …” ezután elharapja a (későbbiekben a nácik által gyakran alkalmazott) ciánkapszulát.
Az más kérdés, hogy a régi vágású rendőrtiszt másképpen látja a jövőt, Bauer felügyelő ezután így elemzi a helyzetet:
„Egyébként Hitler úr müncheni puccsa kudarcba fulladt. Az egész ügy óriási fiaskó volt. Herr Hitler és a bandája alaposan alábecsülte a német demokrácia erejét.”
A film alkotóival együtt mi már tudjuk, hogy melyik helyzetelemzés volt a helytálló.

***

A Kígyótojás bár történelmi film, természetesen többről szól, mint az 1920-as évek Németországáról, harcos kiállás a fasiszta diktatúra ellen. „Auschwitz előtti és Auschwitz utáni film. Egyrészt táptalaja, másrészt utópisztikus előképe az emberiség KZ-univerzumának.” írja Pilinszky. Az 1920-as években a nemzetiszocializmus egy marginális kis párt populista ideológiája volt. Azután a történelem megtanította (?) az emberiséget, hogy hova vezethet a populizmus, amely napjainkban újabb erőre kapott.
A film vezérfonala a félelem mechanizmusa, a félelem és üldözöttség érzése, amelyet Bergman is átélt nem sokkal a film forgatása előtt.
Végezetül a Kígyótojás egyik mozzanatát akarom kiemelni, a diktatúra egyik eszközét, amely már a bemutató idején is jelképes jelentőséggel bírt: a hatalmas folyosórendszer a rendőrség épületében, ahol rács rácsot takar, dossziék dossziék hátán, személyi kartotékok tömkelege. Az elmúlt évtizedek alatt szépen fejlődött a technika, ma már az átlagember számára nem is látható összekapcsolt adatbázisok rendszere képes helyettesíteni ezt a félelemkeltő infrastruktúrát.

***

Miután a film alkotóról (amint azt a bevezetőben már említettem) rengeteg írás áll rendelkezésre, szokásomtól eltérően nem teszek róluk említést.

A film magyar szinkronnal hozzáférhető DVD-n.

A stáblistát itt lehet megtekinteni

A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései és  „szösszenetei”
szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről,
az ITT regisztráljon.

VISSZA A FŐOLDALRA

Források

Ingmar Bergman: Laterna Magica
Győrffy Miklós: Mágia és mesterség; Ingmar Bergman művészete
Pilinszky János: A szabdesés logikája
http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7783
Dobai Péter: Németország menetrend nélkül
https://mandadb.hu/common/file-servlet/document/23875/default/doc_url/filmkultra_1980_evfolyam_3_szam.pdf 49. old.
Gelencsér Gábor: Serpent’s Egg
http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10186
Fredrik Gustafsson: Bergman and taxes
https://fredrikonfilm.blogspot.com/2014/04/bergman-and-taxes.html

 

 

 

Leave a Reply