PROTEKTOR (2009)

A TÁJÉKOZTATÁS-PROPAGANDA sorozat eddigi két filmje két különböző újságírói mentalitást mutatott be. A JÓ ESTÉT, JÓ SZERENCSÉT főszereplője E. Murrow bátran szembeszállt a hatalommal, és nem kis részben az ő tevékenysége vetett véget a hírhedt wisconsini (USA) szenátor ámokfutásának. AZ ARANYKOR VÉGE főszereplője az író Sz. Dovlatov alter egoja szovjet Észtországban igyekszik megtalálni (ahogy a filmben megfogalmazódik) a „szakadékot a tisztesség és az aljasság között”, azaz csak kompromisszumok árán képes végezni munkáját. Adja magát a gondolat, hogy nézzünk meg egy filmet olyan sajtómunkásról, aki behódolva a hatalomnak, a propaganda közvetítője lesz. Egy ilyen rádió riporterről szól a Védelmező (Protektor) című cseh film. Sajnos magyarul nem lehet visszaadni a szavak egybeesését: a Védelmező az eredeti címtől eltérően nem utal arra a világra, ahol a történet nagy része játszódik, nevezetesen a Csehszlovákia feldarabolása után létrehozott Cseh-Morva Protekturátusra.

A Védelmező történelmi háttere
Csehszlovákia megalakulása, németek lakta területek megszerzése

Az I. világháború után a szétesett Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai a határok kialakítását illetően heves vitába bonyolódtak. Azt követően, hogy a Cseh Nemzeti Tanács 1918 október 28-án kikiáltotta a csehszlovák állam megalakulását, a németek lakta területek (több mint 3 millió lakossággal) el kívántak szakadni az újonnan megalakult országtól, és Ausztriához akartak csatlakozni. Ekkor cseh csapatok megszállták ezeket a vitatott területeket. (A későbbiekben Csehszlovákia határvidékén élő összes cseh- és morvaországi, valamint sziléziai németeket szudétanémeteknek nevezték.) Az új Ausztria és Németország kifejezetten ellenezte a szudétanémet területek Csehszlovákiához való csatolását, de nem voltak abban a helyzetben, hogy katonai segítséget nyújtsanak. Végezetül a St. Germain-i béke véglegesen Csehszlovákia részeként határozta meg a Szudétavidéket.

Ausztria Németországhoz csatolása (Anschluss)

Az 1920-as évek viszonylag békésen teltek, de Hitler hatalomra kerülése után a német probléma ugyancsak a csehszlovák belpolitika középpontjába került. A német kisebbség szervezkedni kezdett az „1918-19-es jogtalanságok jóvátétele végett”. Bizonyíték van arra, hogy, a szervezkedés már 1934-től kezdve egyre magasabb anyagi támadásban részesült Németországból, és természetesen hergelték is onnan a szudétanémeteket. 1937 őszére Hitler elérkezettnek látta az időt Ausztria és Csehszlovákia elfoglalására. 1938 február 20-án egy beszédében kifejtette, hogy Közép-Európa 80 milliónyi németajkú lakosságának egyetlen államban kell élnie. Nem egészen egy hónapra rá, a német hadsereg március 12-én bevonult Ausztriába, és az ország elvesztette függetlenségét. Csehszlovákiára nézve ez azzal járt, hogy nyugati határát széles ívben német területek fogták körbe, míg az ország valódi külső támasz nélkül maradt.

A Müncheni egyezmény, Csehszlovákia feldarabolása

1938 nyarára a szudétanémetek és a csehszlovák kormány korábban megkezdett „tárgyalásai” kudarcot vallottak, ezalatt a német hadsereg már javában készült az ország megtámadására. A németek által szított feszültség megoldására 1938 szeptember 29-én Münchenben összeült egy négyhatalmi konferencia a Német Birodalom, Nagy-Britannia, Franciaország és az Olasz Királyság részvételével. A létrejött egyezmény (Müncheni egyezmény) Csehszlovákia felosztásáról intézkedett, amit másnap Csehszlovákia elfogadott. Október 1-én a Wehrmacht átlépte a csehszlovák határt, és ellenállás nélkül megszállta a Szudétavidéket. A megcsonkított Csehszlovákia, amely elvesztette területének és lakosságának mintegy egyharmadát belső stabilitása megingott, a szlovákok és ruszinok autonómia követelését a prágai parlament jóváhagyta. November 30-án egy konzervatív idős, jogászt Emil Hachát választottak meg államelnöknek. Rövid elnöksége idején a korábbiakban Európa egyik legdemokratikusabb állama autokratikus rendszerré változott.

A Cseh-Morva Protektorátus létrejötte

1939 március 14-én Szlovákia (Hitlerrel való egyeztetés után) kikiáltotta függetlenségét. Ekkor Hitler magához rendelte Hácha elnököt, és megalázó körülmények között arra kényszerítette, hogy nyilatkozzon, miszerint a csehek önként kérik a még meg nem, szállt cseh-morva területek annektálását és német protektorátus létrehozását. Március 16-án a német hadsereg elfoglalta Csehszlovákia maradékát, Hácha ugyan elnökként hivatalában maradt, de az igazi hatalmat a Hitler által kinevezett helytartók gyakorolták. Június 21-én életbe léptették a faji törvényeket (amelyekről korábban írtam már az Európa, Európa című film kapcsán).

A Heydrich elleni merénylet

1942 május 29-én délelőtt fél 11-kor két Angliában kiképzett ügynök (Jan Kubiš és Jozef Gabčík) merényletet hajtott végre Reinhard Heydrich, a kegyetlenségéről hírhedt helyettes helytartó ellen.
A merénylők egy hajtűkanyarban vártak a nyitott gépkocsiban utazó SS tábornokra. Gabčík rálőtt egy géppisztollyal, ám nem működött a fegyver. Heydrich pisztolyt rántott, és tüzelt. Kubiš ekkor az autóra dobott egy kézigránátot. Heydrich ekkor még képes volt a merénylőkre lövöldözni, és súlyosan megsebesítette Kubišt. A partizánoknak sikerült elmenekülni a helyszínről, de Gabčík hátrahagyta azt a női kerékpárt, amin a helyszínre érkezett, valamint kabátját. aktatáskáját és kalapját is. Ezeket a tárgyakat a prágai Vencel téren egy Bata üzlet kirakatában helyezte el a nyomozó hatóság, a kifüggesztett vérdíj meghirdetésével.

Pár órával a merényletet után megkezdődött a tettesek utáni széleskörű hajsza, százakat tartóztattak le, amit kínvallatások és azonnali kivégzések követtek. Ennek ellenére nem sikerült megtalálni a merénylőket és segítőtársaikat. A Gabčík által hátrahagyott tárgyakat a kitűzött hatalmas vérdíj ellenére sem sikerült felhasználni a tettesek kézre kerítésére. Öt órakor – amint a rádió csehül is – bejelentette a merénylet tényét, Prágában rendkívüli állapotot rendeltek el. A vonatok nem hagyhatták el a várost, a színházak és mozik, valamint a nyilvános szórakozóhelyek zárva tartottak.
Bár a nyomozás nem járt eredménnyel, azonban egy áruló a kitűzött magas vérdíj fejében elárulta társai rejtekhelyét. SS alakulatok és a Gestapo mintegy 750 embere megostromolta a rejtekhelyül szolgáló templomot, és a súlyos tűzharcot az ott tartózkodó menekültek nem élték túl, de a támadók közül is (egyes források szerint) 21-en életüket veszítették.
Heydrich is súlyosan megsebesült, kórházba szállították, és pár nap múlva meghalt. Ezután rettenetes megtorlás következett, aminek mintegy 5000 cseh halálos áldozata volt. Többek között két falut, Lidicét és Ležákyt földig romboltak, lakosaik zömét legyilkolták, és felgyorsították a zsidó lakosság megsemmisítését. Heydrich özvegye viszont, miután pert nyert a nyugatnémet állam ellen, halálág nyugdíjat élvezett, mint „harcban elesett tábornok” özvegye.

A védelmező című film

egy Hitler idézettel kezdődik, miszerint „A cseh az olyan kerékpáros, aki meggörbül, amikor pedálozik.” Ez a mondat adja meg a film alaphangját, egyértelműen utalva az 1942-es Heydrich elleni merényletre, és amint a későbbiekben látjuk, a kerékpár szerepe végigvonul a film történetén.
A történet azonban 4 évvel korábban kezdődik, nem sokkal Csehszlovákia megszállása előtt. Hana a karrier útján ígéretesen induló színésznőt látjuk forgatás közben. A „film a filmben” felvételén Hana és egy idősebb kollégája éppen kerékpározást imitálnak.
Hana kapcsolata férjével, Emillel a jelentéktelen rádióriporterrel nem egyenrangú, a sikeres színésznőcske szeretett lenézéssel kezeli féltékeny férjét.
Kettejük kapcsolatában azonban minden megváltozik a német bevonulást követően. Hanát a faji törvények szerint zsidónak minősítik, annak ellenére, hogy mindig is csehnek tartotta magát. Így azután a szereplésektől, sőt a nyilvános szórakozóhelyek látogatásától is eltiltják. Emilnek viszont felragyog csillaga, miután kollégáját, Frantát, aki nem rejti véka alá ellenszenvét az új rendel, letartóztatják. Emil elfoglalja kollégája helyét, ő hajlandó szerepet vállalni a náci propagandaadó munkájában, nemzeti szocialista főnöke még azt is elnézi neki, hogy nem szalonképes (zsidó) felesége van. A férj egyre népszerűbb lesz, a feleség viszont egyre nehezebben tűri a bujkálást, a bezártságot. Emil úgy érzi, és úgy is tesz, hogy ő a védelmező, ő menti a fennálló renddel szemben „alsóbbrendű” feleségét.
Miután Hana megtudja, hogy Emil viszonyt kezdett Verával, Franta volt szeretőjével, az asszony egyre mélyebb kapcsolatba kerül Petrrel, a nemrégiben megismert morfinista mozigépésszel, bár nem hajlandó ágyba bújni vele. A házaspár viszonya megromlik, vagy veszekszenek, vagy nem is beszélnek egymással.
A Heydrich elleni merénylet után Emilt náci főnöke arra utasítja, hogy beolvassa a rádió dolgozóinak a Harmadik Birodalom iránti hűségnyilatkozatát. Emil félve, hogy lekési a rendkívül bizalmas feladatot, újabb szeretőjétől, egy pletykalap fiatal újságírónőjétől, kerékpáron tér haza. Mivel a rádióban állandóan egy női kerékpárt keresnek Hana azt gondolja, hogy férje valóban a partizánok segítőtársa volt, igyekszik elrejteni a biciklit. Hamarosan kiderül a félreértés, Hana úgy gondolja, hogy férje sohasem volt az ő oldalán. Ezért elhagyja lakásukat, Petrhez megy, aki éppen kábítószer hatása alatt az ő első filmjét nézi. A német hatóság rájuk tör, a fiút a gyásznap rendelkezések megszegése miatt letartóztatják, Hana is csak nehezen tud elmenekülni. Az asszony rádöbben arra, hogy nincs életének tovább értelme, és feladja magát a hatóságnál. Emil az utolsó percben mégsem vállalja a hűségnyilatkozat beolvasását, és a (merénylettel kapcsolatosnak hitt) kerékpáron felesége keresésére indul.

A film utolsó képein az emberek hosszú sora menetel a deportálás felé, közöttük feltűnik Hana is.

***

A Védelmező Csehországban ugyancsak sikeres volt, a legrangosabb cseh éves seregszemlén (Český lev) 2009-ben 6 díjat (közöttük a legjobb film díját) nyerte el. Számos külföldi filmfesztiválon is bemutatták.

A film rendezője Marek Najbrt (1969) ugyanott megkapta a legjobb rendező díját, a szintén díjat nyert forgatókönyv társszerzője. Tizenhat filmet (zömében TV sorozatok számos epizódját és rövidfilmeket) rendezett.

A Védelmező ellentétben a sorozat két korábbi filmjével (legjobb tudomásom szerint) nem élő személyek történetét dolgozta fel, ám egy hatásos történet, korrajz egy rettenetes világról. A történetben végigkövethetjük egy házaspár kapcsolatának alakulását a körülmények megváltozásának hatására. Úgy gondolom, hogy érdemes végigvenni néhány főszereplő karakterét, mert bemutatja, hogy a terror hatására milyen különböző emberi viselkedést lehet tapasztalni.

Emil (Marek Daniel) nem túl tehetséges riporter, kihasználja a kínálkozó lehetőséget karrierjének építésére, nem túlságosan válogatós, készségesen kiszolgálja azt a hatalmat, amelynek szolgálatába szegődött. Számomra ő akkor is egy ellenszenves figura, ha látjuk, hogy igyekszik menteni üldözött feleségét. Bár a film végére mintegy fellázad, nem olvas be egy hűségnyilatkozatot, ám ez nem mentség arra, hogy korábban készségesen vállalta a vállalhatatlant.

Hana (Jana Plodkova) a szépreményű színésznő karrierjét Csehszlovákia német megszállása kerékbe töri. Nehezen viseli el az üldöztetést, meg tudom érteni hangulathullámzásait. Végezetül ő sem kerülheti el sorsát, mint annyi sorstársának, neki is deportálás jut osztályrészül.

Franta (Martin Mysicka) Emil ellenpólusa. Nem akar együttműködni a hatalommal, de még meghunyászkodni sem hajlandó, ezért ő sem kerülheti el sorsát. Komoly erőssége a filmnek, hogy alakjában nem épít fel egy sematikus ellenpólust Emilnek.

Petr (Tomás Mechácek) alakja szerintem a legkevésbé árnyalt. Áldozat persze ő is, hiszen a német megszállás miatt, amikor bezárták a cseh egyetemeket, nem tudta befejezni orvosi tanulmányait. Ennek ellenére sem tudtam követni veszélyvállalása indítékait, ehhez nem elegendő egy fiatalember rajongó szerelme (Hana iránt).

Vera (Klára Melísková) az a tipikus alak, aki igyekszik kihasználni emberi kapcsolatait. Előbb a nácikkal ellenkező Franta szeretője, majd az idők megváltozásával a náci főnök menyasszonya, de azért közben még Emillel is lefekszik.

***
A stáblista ITT található, a magyar felirat INNEN tölthető le.

Források:

Wikipédia
Palotás Emil:
Kelet-Európa története a 20. század első felében
Rudolf Ströbinger:
Das Attentat von Prag
Michal BURIAN, Aleš KNÍŽEK,Jiří RAJLICH, Eduard STEHLÍK
ASSASSINATION; Operation ANTHROPOID 1941–1942