A Versenyben az elnökségért eredeti címe Game Change (2012)
A Versenyben az elnökségért című film középpontjában 2008-as amerikai elnökválasztási republikánus jelöltje, John McCain kampányának kulisszatitkai állnak. A politikusok ugyancsak gyakran hangoztatják, hogy „a választás a demokrácia ünnepe”, tehát a választási kampányt ünnepi készülődésnek lehet felfogni.
Pár évvel ezelőtt megnéztünk egy nehezen megnyerhetőnek tűnő népszavazás sikeres kampányáról szóló filmet (NO), amely véget vetett Pinochet diktatúrájának. A versenyben az elnökségért témája ennek szinte fordítottja, a sikerre joggal számítható elnökjelölt kampánya nem hozta el a remélt eredményt.
Érdemes felidézni tehát az USA történetében történelmi jelentőségű választás hátterét. Hogy az amerikai választások történetében miért különleges jelentőségű a 2008-as év? Előszőr is a demokraták előválasztásának finisében két olyan jelölt maradt, ami korábban elképzelhetetlen lett volna, nevezetesen egy nő, Hillary Clinton (a volt elnök felesége) és egy afroamerikai származású férfi Barack Obama küzdött egymással. Végül Obama szerezte meg a jelöltséget, a „változás” (Change) ígéretével, de komoly szerepet játszott győzelmében kiemelkedő szónoki képessége is.
A nyertes Obamának ezután egy nemzeti hőssel John MaCainnel kellett megmérkőznie, amit mint ismeretes ő nyert meg.
Megválasztásával az amerikai társadalom bebizonyította, hogy többségük felülemelkedett a faji előítéleten.
Obama győzelmében komoly szerepet játszott a republikánus kampány számos hibája is, többek között a nem megfelelő alelnökjelölt (Sarah Palin) kiválasztása, továbbá az, hogy McCain támogatta az iraki háborút és a republikánusok (szemben Obama kampányával), valamint nem használták ki a modern digitális eszközök előnyeit és mozgósító erejét.
A 2008-as választási kampány
A kampány középpontjában a gazdasági kérdések szerepeltek, végső szakaszát a Lehman Brothers csődje és az azt követő pénzügyi összeomlás dominálta, így a választók elégedetlenségét Bush-kormányzat gazdaságpolitikájával szemben Obama jól ki tudta használni.
Fontos szerepet kapott az iraki háború kérdése is. A népszerűtlen háborút Obama a kezdetektől fogva ellenezte, míg a katona McCain tapasztalataira és a katonai stratégia fontosságára helyezte a hangsúlyt.
A kampány során mindkét fél (különösen az utolsó szakaszban) alkalmazott lejárató üzeneteket. A televíziós hirdetések addigi történetében a legtöbb negatív tartalmú hirdetést 2008-ban adták fel. A korábbi választásokon az adások átlagosan 40%-a volt támadó jellegű, 2008-ban ez az arány mindkét jelöltnél 60%-felett volt.
John McCain (~73%) Obama tapasztalatlanságát, jellemét támadta, míg Barack Obama (61%) McCain gazdasági nézeteit, Bush-hoz való hűségét hangsúlyozva igyekezett a választókat maga mellé állítani. A kampányban McCain ellen felhozott egyik leggyakrabban hangoztatott érv volt az életkora, (72 év). Bár Obama kerülte, hogy közvetlenül McCain koráról beszéljen, inkább egyszerűen „ósdinak” és „elavultnak” nevezte ötleteit és üzeneteit.
A kedvezőtlen közvéleménykutatási adatokat látva McCain kampánystábja nagy kockázatot vállalva egy nagyon rövid átvilágítás után választotta ki az alelnökjelöltet.
A Gallup közéleménykutatásánaak adatai az elnökjelöltek népszerűségéről
A kampánystáb az akkor még viszonylag ismeretlen alaszkai kormányzó, Sarah Palin mellett döntött. Palin mellett az alábbi érvek szóltak:
i) Abban bíztak, hogy ő megnyeri azokat a női szavazókat, akik csalódtak Hillary Clinton vereségében.
ii) Azt gondolták, hogy a mérsékeltnek tartott McCainnel szemben Palin elkötelezett konzervatív nézetei (például abortuszellenessége és a fegyvertartás támogatása) megnyerik a párt jobboldali bázisát.
iii) Azt remélték, hogy a fiatal (44 éves), Palin dinamikussága kompenzálja a 72 éves McCain életkora miatti támadásokat.
iv) Feltételezték, hogy vidéki politikusként és ötgyermekes anyaként jobban tudja majd megszólítani a vidéki és a kékgalléros szavazókat, mint az elithez tartozó Harvardon végzett Obama vagy a gazdag McCain.
Bár Palin személye kezdetben hatalmas lendületet adott a kampánynak és javította a közvélemény-kutatási eredményeket, hamarosan kiderült, hogy Palin „megdöbbentően tájékozatlan és felkészületlen” volt az alelnöki poszt betöltésére. Végezetül, mint ismeretes, a választást Obama nyerte, amit egyesek az alelnökjelölt rossz szereplésének is tulajdonítanak.
A választási eredmény. Fent: leadott szavazatok száma; lent: elektorok száma
Sarah Palin szerepét a republikánus vereségben az elemzők ellentmondásosan, de többnyire negatívan ítélik meg. John McCain a halála előtt nemsokkal megjelent emlékirataiban megírta, hogy megbánta, amiért nem az akkoriban népszerűbb, mérsékeltebb Joe Liebermant választotta alelnökjelöltnek.
A Versenyben az elnökségért kulcsszereplői
Sarah Palin (1964-)
Sarah Palin (bal) és Julianne Moore (jobb) Palin szerepében
Palin politikai felemelkedése látványos volt. Pályafutását szülővárosában, Wasilla városi tanácsában kezdte, majd megválasztották polgármesternek. Ebben a funkciójában heves harcot indított a pazarló állami költekezés ellen. 2006-ban lett Alaszka első női és egyben legfiatalabb kormányzója. Kormányzóként energikus fellépése, az olajiparral szembeni kemény fellépése és a korrupcióellenes retorikája népszerűvé tette nemcsak saját államában, hanem országszerte is.
Azonban már kormányzóként is több támadás érte. Palin legjelentősebb etikai botránya a „Troopergate” (egy hivatali visszaélés vádja) botrány volt. Azzal vádolták, hogy nyomást gyakorolt a közbiztonsági biztosra azért, hogy rúgja ki Mike Wooten állami rendőrt, volt sógorát, aki botrányos körülmények között vált el az ő húgától. Egy parlamenti etikai vizsgálat megállapította, hogy Palin visszaélt a hatalmával és megsértette az állami etikai törvényt. Jelentős botrányt keltett a „Híd a semmibe” néven elhíresült történet is. Palin azt állította, hogy ő állította le a hírhedt 400 millió dolláros Gravina Island-i hídprojektet. Ez azonban csupán féligazság volt, ugyanis kormányzójelöltként még támogatta a projektet, de kétségtelen, hogy az országos felháborodás hatására már kormányzóként tényleg ő állította le a tervezett beruházást.
Karrierje csúcsára 2008 augusztusában érkezett, ekkor választotta McCain maga mellé alelnökjelöltnek. Alelnökjelöltsége során a fentieken kívül rengeteg további támadás érte hiányos ismeretei miatt. Nagy fiaskót jelentett a kampány számára az az interjú, amelyben nem tudott megnevezni egyetlen általa olvasott nagy presztízsű újságot sem, továbbá a Legfelsőbb Bíróság döntései közül is csak egy, az abortusszal foglalkozó eljárást nevezett meg, ami csupán megrögzött abortuszellenessége miatt volt emlékezetes számára. Külpolitikai hozzáértése szinte a nullával volt egyenlő. Nevetségessé tette magát azzal, hogy kijelentette azt, hogy Alaszka és Oroszország közeli fekvése számára külpolitikai tapasztalatot jelent.
Bár alelnökjelölti szerepe korántsem egy sikertörténet, az elvesztett választás után is politikai celeb maradt. Kormányzói mandátumáról 2009-ben váratlanul lemondott, azután politikai aktivistaként és médiaszemélyiségként folytatta pályafutását. 2022-ben ugyan megpróbált visszatérni az országos politika élvonalába, de igyekezete, hogy bejusson a kongresszusba sikertelen maradt.
John McCain (1936-2018)
John MCain (bal) és Ed Harris (jobb) McCain szerepében
McCain katonai családban született, apja is és nagyapja is tengernagy volt, így természetes volt, hogy ő is bevonult a haditengerészethez. Vadászpilóta kiképzést kapott, szolgált a vietnami háborúban, ahol Hanoi felett 1967-ben lelőtték a gépét. Hadifogságba került, ahol több mint öt évig tartották fogva, és súlyos kínzásokat kellett elszenvednie. Amikor apját kinevezték a Csendes-óceán térségében szolgálatot teljesítő amerikai erők parancsnokának a vietnámiak felajánlották, hogy szabadon engedik, de ő ezt visszautasította azzal érvelve, hogy csak akkor akar kiszabadulni, ha már az összes őt megelőzően foglyul ejtett amerikait szabadon engedték. Végűl 1973-ban szabadult. Amerikában hősként fogadták, számos kitüntetést kapott, mert viselkedését a hazafiság és a morális tartás jelképének tekintették. A haditengerészettől 1981-ben vonult nyugállományba.
Leszerelése után kezdődött el politikai pályafutása. Arizonában 1982-ben képviselőnek választották, majd 1986-ban a Republikánus Párt színeiben bejutott az Egyesült Államok Szenátusába. McCain alapvetően a konzervatív elvek mentén politizált, de ha elvei úgy kívánták gyakran szembeszállt pártjának fősodrával is.
A 2008-as vesztes választás után is meghatározó republikánus szereplője maradt a Szenátusnak, ahol haláláig 6 ciklus alatt vett részt a törvényhozás munkájában.
Bár párttársak voltak, McCain Trump egyik legkeményebb belső kritikusa lett. Trump elnökké választása után is számos esetben került szembe vele és támogatóival. Bírálta Trump retorikáját, és szégyenteljesnek nevezte a 2018-as helsinki csúcstalálkozón nyújtott teljesítményét, ahol szerinte Trump „megalázkodott egy zsarnok (Putyin) előtt”.
Rendíthetetlen híve volt a demokráciának, következetesen kritizálta a nemzetközi konfliktusokban erőszakosan fellépő Oroszországot és az azt vezető Vlagyimir Putyint., akit következetesen „gyilkosnak”, „gengszternek” és „zsarnoknak” nevezett. Híres mondása volt az, hogy amikor Putyin szemébe nézett, három betűt látott: K-G-B. 2013 decemberében elutazott Kijevbe, ahol beszédet mondott a Majdan téren, ami ekkor a Viktor Janukovics oroszbarát elnök elleni tüntetés színhelye volt.
McCain, a konzervatív republikánus politikus a legélesebb kritikát fogalmazta meg Orbán Viktorral szemben is. 2014 elején budapesti tárgyalásán kijelentette, hogy az USA megérti a magyar demokráciával kapcsolatban felmerült aggodalmakat, és utalt a fékek és ellensúlyok rendszerének fontosságára. Egy a Szenátusban tartott beszédében „neofasiszta diktátornak” nevezte a magyar miniszterelnököt. Kijelentését a magyar kormány elfogadhatatlannak tartotta és határozottan visszautasította. Az Egyesült Államok demokrata vezetésű (!) külügyminisztériuma is elhatárolódott az ellenzéki szenátor véleményétől.
Ezt a három politikust McCain gyakran együtt emlegette, mert szerinte ők azok, akik fenyegetést jelentenek a liberális világrendre és a demokratikus értékekre.
McCain 2018. augusztus 25-én hunyt el agydaganat következtében. Halála előtt azt kérte, hogy a temetésén George W. Bush és Barack Obama volt elnökök mondjanak búcsúbeszédet, továbbá azt, hogy sem Donald Trump elnök, sem egykori alelnökjelöltje, Sarah Palin ne vegyen részt a gyászszertartásokon.
Steve Scmidt (1970-)
Steve Schmidt (bal) és Woody Harrelson (jobb) Schmidt szerepében
Schmidt North Plainfield, (New Jersey állam) városában, született. 1988-1993 között a University of Delaware politológia szakos hallgatója volt, de diplomáját csak 2013.ban szerezte meg, amikorra végre le tudta tenni utolsó vizsgáját (matematikából).
Már fiatalon a politika világában kezdett dolgozni. Karrierje a Republikánus Párt kampányaiban ívelt felfele, ahol stratégiai gondolkodásával és kommunikációs érzékével hamar az élvonalba került. Kulcsszerepet játszott Bush 2004-es újraválasztási kampányában, amely meghatározó sikert hozott számára. Ezután a Fehér Házban volt alkalmazásban.
Az országos ismertséget a Versenyben az elnökségért című filmben rekonstruált, a McCain 2008-as elnökválasztási kampányában betöltött tevékenysége hozta el.
Ő volt az egyik legfőbb támogatója Sarah Palin alelnökjelöltségének. Bár Palin megjelenése eleinte sikeresnek tűnt, ám későbbiekben kiderült, hogy az súlyos tévedés volt. Schmidt később élete egyik legnagyobb politikai hibájának tartotta Palin kiválasztását, látva, hogy a párt populista irányba tolódott el, amit részben az alelnökjelöltnek tulajdonított.
Donald Trump felemelkedése után Schmidt nyíltan kritizálta a párt új irányvonalát, és a demokratikus intézmények védelmének egyik hangos szószólójává vált. Trump vezető szerepe alapjaiban rengette meg Schmidt véleményét a Republikánus Pártról, amit 2018-ban végül elhagyott, mivel azt „a demokráciára leselkedő veszélyének” minősítette.
2019-ben társalapítója volt a Lincoln Projectnek, egy mérsékelt republikánusokból álló politikai akcióbizottságnak, amelynek célja Trump 2020-as legyőzése volt. A szervezet kíméletlen, provokatív hirdetéseivel vált híressé, amelyekkel többek között azt vitatták, hogy Trump mentálisan alkalmas az elnöki feladat ellátására. 2020 decemberében Schmidt bejelentette, hogy regisztrált demokrata választó lesz.
Jelenleg a Save America Movement (Mentsük meg Amerikát Mozgalom) egyik vezető alakja, és nemrégiben (2026 márciusában) a trumpi-politika ellen küzdő országos „No Kings” (Nincsenek királyok) tüntetéssorozat egyik főszónokaként lépett fel, hangsúlyozva a demokratikus fékek és egyensúlyok védelmét.
A Versenyben az elnökségért beharangozója
A Versenyben az elnökségért cselekménye
A Versenyben az elnökségért magyar címe nem adja vissza azt amire az eredeti cím utal. A “GAME CHANGE” jelentése ugyanis magyarul a film kontextusában leginkább döntő fordulatra való utalás, nevezetesen utalás egy olyan ötletre, amely alapjaiban változtatta meg a kampány tematikáját. Másrészt a demokrata jelölt Barack Obama szlogenjére (CHANGE azaz VÁLTOZÁS) is emlékeztet a cím.
A Versenyben az elnökségért a republikánus jelölt, John McCain kampányára koncentrál, és azt mutatja be, milyen döntések és belső feszültségek alakították ki a választási küzdelmet.
A film kezdő kockáin egy 2010-es TV interjút látunk. A republikánus kampány stratégáját, Steve Schmidtet kérdezi a riporter, aki egy kényes kérdést tesz fel a korábbi alelnökjelölttel, Sarah Palinnal kapcsolatban: „Vajon azért választották-e ki, mert őt tartották a legjobb alelnöknek, vagy azt remélve, hogy az ő személye segíti megnyerni a választásokat?”
A rövid bevezetés után egy flashback következik, a republikánus szenátor 2008-as kampányát látja a néző. (A film végén az interjú folytatása látható, mintegy keretbe foglalva a cselekményt.) A történet kiinduló helyzete az, hogy McCain kampánya hátrányba került a demokrata jelölttel, Barack Obamával szemben. A kampánycsapat ezért egy merész stratégiai lépés mellett dönt, lecserélik a McCain által kiválasztott alelnökjelöltet, és kiválasztják az addig országosan kevéssé ismert alaszkai kormányzót, Sarah Palint, abban a reményben, hogy ő majd felrázza a konzervatív tábort, megnyeri a független szavazókat, elhatárolja a kampányt a Bush-kormánytól, és nem utolsósorban maga mellé állítja a női szavazókat.
A választás kezdetben zseniális húzásnak tűnik, hiszen Palin frissességet és energiát hoz a kampányba, és képes megszólítani azokat a választókat, akiket McCain addig nehezebben ért el.
A Palin iránti kezdeti lelkesedés után a kampánystáb hamarosan komoly problémákba ütközik. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Palin politikai, különösen külpolitikai ismeretei rendkívül hiányosak. amit a stáb felkészítéssel igyekszik pótolni.
A stáb végül belátja, hogy Palinnak könnyebben megy megtanulni egy szöveget, mint megérteni a dolgok lényegét. Ezért úgy készítik fel az alelnökjelölti vitára, hogy rábeszélik Palint, tanuljon meg körülbelül negyven percnyi szöveget, ami elég lehet ahhoz, hogy a vita során ne kerüljön kilátástalan helyzetbe. Bár a stáb igyekszik felkészíteni őt, de a nyomás és a gyors tempó miatt ez csak részben sikerül. Eközben Palin is egyre inkább önállóvá, kiszámíthatatlanná válik. Feszültség alakul ki közte és a kampánystáb között.
Lassan a republikánusok kilátásai egyre rosszabbak lesznek, ezért a kampánystáb felvet egy Obamát lejárató negatív kampány beindítását. Ezt Palin támogatja McCain ugyan vonakodva, de ő is beleegyezik. A sajtó és közhangulat reakcióját látva azonban az elnökjelölt leállítja a negatív kampányt.
A választás napjának közeledtével a kampánystáb sajnálkozik, hogy Palin kiválasztásával rossz döntést hoztak. Ám McCain megnyugtatja Schmidtet, hogy a kockázatvállalás jobb volt, mint semmit sem tenni.
Obama hatalmas győzelmet arat, McCain elismeri vereségét, és beszédében köszönetet mond Sarah Palinnek, akit lelkesen ünnepel a tömeg.
A Versenyben az elnökségért zárójelenete visszatér a 2010-es interjúhoz, amelyben a riporter megkérdezi Schmidtet, hogy ha visszamehetne az időben újra Palint választaná-e, amire a kampánystratéga kitérő választ ad.
***
A Versenyben az elnökségért nemcsak a politikai döntések következményeit mutatja be, hanem azt is, milyen emberi tényezők befolyásolják a hatalomért folytatott küzdelmet. A kampánycsapat tagjai folyamatos dilemmákkal szembesülnek: megéri-e egy látványos, de kockázatos döntés, és meddig lehet fenntartani egy politikai stratégiát, ha annak gyenge pontjai egyre nyilvánvalóbbá válnak. A történet végül azt sugallja, hogy Palin kiválasztása, amely kezdetben „game change”-nek, vagyis sorsfordító lépésnek tűnt, hosszú távon inkább hátrányt jelentett.
Ugyanakkor a film talán túl nagy hangsúlyt helyez Palin alelnöki alkalmatlanságára a drámai vereségében, hiszen a gazdasági helyzet, az iraki háború szintén befolyásolták a választók döntését. Eleinte Palin kitűnő szónoki képességeivel valóban felrázta a republikánusok táborát, ám a sorsfordító tévéinterjúk felszínre hozták hiányosságait, így a választókban joggal felmerülhetett a gondolat, hogy egy tragédia esetén egy ennyire tájékozatlan politikus lehet az USA elnöke.
A Versenyben az elnökségért kritikus képet fest a modern politikai kampányokról, bemutatva azok felszíni csillogását és a háttérben zajló feszültségeket. Kitér a negatív kampány uszító hatására is: egyik jelenetben McCainnek kell visszautasítania a hívek Obama iránti rágalmait, gyűlölködését.
Ez a film rávilágít arra, hogy a politikában nemcsak az elvek és programok számítanak, hanem az is, hogyan jelennek meg a politikusok a médiában, és mennyire képesek megfelelni a rájuk nehezedő elvárásoknak.
A -Versenyben az elnökségért rendezője a politikai témák iránt is érzékeny Jay Roach. A TV-filmnek készült alkotás 31 díjat és 43 jelölést kapott.+
A teljes stáblista ITT található.
A magyar felirat INNEN tölthető le: 1 és 2
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon.