A Trumbo eredeti címe: Trumbo (2015)
A hidegháború
Az „’Életek, sorsok” márciusi filmje, a Trumbo című alkotás a hidegháború idején játszódik, ami a második világháborút követően a jaltai egyezményben kialakított két világrendszer közötti szembenállás volt. Ezt a koraszakot azért nevezik hidegháborúnak, mert a konfliktus közvetlen fegyveres összetűzés helyett gazdasági, technológiai és fegyverkezési versenyben nyilvánult meg.
A második világháborúban akkor még szövetséges két szuperhatalom között az 1940-es évek végére antagonisztikus ideológiai ellentét alakult ki. Az Amerikai Egyesült Államok berendezkedése demokratikus kapitalizmus volt, ezzel szemben a Szovjetunióban egy kommunista diktatórikus államot alakítottak ki. Az ideológiai ellentét egymaga nem lett volna elegendő az ádáz ellenségeskedésre, de a két ország kölcsönösen bizalmatlan volt egymással szemben, amit elsősorban a világ befolyási övezetekre való felosztása körüli küzdelem okozott.
A hidegháború kezdetének pontos dátuma nem határozható meg, de leggyakrabban, az USA elnökének a 1947 március 12.i kongresszusi beszédéhez kötik, amely Truman-doktrína (a kommunizmus feltartóztatásának elve) néven híresült el. Ám az ellenségeskedés előjele volt már Winston Churchill híres 1946-os fultoni „vasfüggönyös” beszéde is.
Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején az Egyesült Államokban kialakult félelem a „vörös veszedelemtől”, valamint az akkor a szocialista országokban megrendezett koncepciós kirakatperek egyaránt a fokozódó hidegháború következményei voltak.
Propaganda kiadványok a hidegháború időszakából
Bal kép: Holnap Amerika a kommunizmusban; jobb kép: Senki se éljen, sok az ember (mondják az imperialisták)
Bár mindkét országban megjelent a paranoia és a boszorkányüldözés, azonban azok mérete, jogi jellege és következményeik tekintetében drasztikusan eltértek egymástól. Míg az Egyesült Államokban a leggyakoribb büntetés a feketelistára kerülés vagy a szakmai ellehetetlenítés volt, a szocialista országokban a perek gyakran kivégzéssel végződtek (pl. a Rajk per Magyarországon, Rudolf Slánský pere Csehszlovákiában). Az 2017-es „Tájékoztatás propaganda” sorozat egyik filmje, a Jó estét, jó szerencsét mesterien mutatja be azt a múlt század derekán az USA-ban kialakult politikai légkört (a McCarthy-érának elnevezett periódust), amely lehetővé tette a hollywoodi boszorkányüldözést.
A hollywoodi tízek
Az USA-ban az ideológiai harc főképpen az értelmiség elleni irányult, amelynek egyik fő terepe a filmgyártás alkotóinak üldözése volt. A leghíresebb eljárás a Hollywoodi Tízek néven híresült el, amely forgatókönyvírók, rendezők és producerek egy csoportja ellen irányult, akiket 1947-ben „engedetlenség bírói intézkedéssel szemben” miatt ítéltek el arra hivatkozva, hogy megtagadták a választ az Amerikaiellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság (House Un-American Activities Committee; HUAC) a kommunista párttagságukat firtató kérdéseire. A beidézett tíz alkotót börtönbüntetésre ítélték (6 hónaptól 1 évig), és a filmstúdiók feketelistára tették őket, ami gyakorlatilag kettétörte karrierjüket. Sokan közülük álnéven vagy külföldre menekülve dolgoztak tovább. Több tüntetésen is sikertelenül tiltakoztak az ítélet ellen.
Tüntetők a Hollywoodi Tízek mellett
A Hollywoodi Tízek közül talán Dalton Trumbo lett a leghíresebb, aki tizenegy hónapos börtönbüntetést kapott amit a Kentucky Államban lévő szövetségi büntetés-végrehajtási intézetben töltött le. Ott kezdte el írni a Római vakáció forgatókönyvét amiért az álnéven szereplő szerzőt Oscar díjjal jutalmaztak.
Trumbo rabosítási fényképe
A feketelista hivatalosan csak 1960-ban tört meg, A neves rendező Otto Preminger ekkor felkérte Trumbót, hogy írjon forgatókönyvet Leon Uris 1958-as Exodus című regényéből. A producer-rendező úgy döntött, hogy a forgatókönyvíróként nem álnév, hanem Dalton Trumbo neve fog megjelenni a stáblistán. Röviddel ezután Kirk Douglas színész-producer bejelentette, hogy készülő filmjéhez, a Stanley Kubrick rendezte Spartacushoz Trumbo írta a forgatókönyvet, amely Howard Fast 1951-es regényének adaptációja volt. (A film iránti tiltakozást az váltotta ki, hogy egy kommunista író regényéből egy kommunista készítette el a forgatókönyvet.) Ezekkel a lépésekkel Preminger és Douglas tulajdonképpen véget vetettek a feketelista hatalmának. Kétségtelen azonban, hogy nem kis szerepet játszott a feketelista megszűnésében az, hogy Kennedy elnök miután titokban megnézte a Spartacust, igen elismerően nyilatkozott a filmről, amelyről a tekintélyes The New York Times is beszámolt.
Dalton Trumbo élete a feketelistázás előtt
James Dalton Trumbo a coloradói Montrose-ban született. Tanulmányait a Coloradói Egyetemen végezte, majd apja halála után családjával Los Angelesbe költözött, ahol nyolc évig egy pékség éjszakai műszakjában dolgozott. Ez idő alatt kezdett cikkeket és novellákat írni, első regénye, a Napfogyatkozás (Eclipse) 1935-ben jelent meg, ami vegyes fogadtatásban részesült.
1937-ben kezdett forgatókönyveket írni, miközben folytatta a regényírást is. A magyar fordításban is megjelent Johnny háborúja (Johnny Got His Gun) című háborúellenes regényével komoly sikert ért el, rangos díjat kapott érte. (1971-ben filmre adaptálta ezt a regényét Johnny háborúba megy címmel, amelyet ő maga rendezett meg¸) Az 1930-as évek végére, az 1940-es évek elejére Trumbo Hollywood egyik legjobban fizetett forgatókönyvírója lett.
A második világháború idején a csendes-óceáni hadszíntéren haditudósítóként teljesített szolgálatot.
Trumbo már az 1940-es évek előtt is kommunista szimpatizáns volt, majd 1943-ban belépett a kommunista pártba. 1947 októberében egy újságcikkre alapozva az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság beidézte Trumbót és további kilenc hollywoodi filmest, hogy tanúsítsák, miszerint kommunista ügynökök és szimpatizánsok titokban kommunista propagandát csempésztek az amerikai filmekbe. Ez a meghallgatás híresült el a Hollywoodi Tízek Pere néven.
A Trumbo cselekménye
A film a második világháború utáni Amerikában kezdődik. Ekkor Dalton Trumbo Hollywood egyik legsikeresebb és legjobban fizetett forgatókönyvírója. Baloldali nézeteiről és szókimondó stílusáról ismert, a stúdiók pedig ugyan nem mindig kedvelik, de tehetsége miatt elviselik.
Az Amerikai Kongresszus Kommunistaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottsága (HUAC) meghallgatásokat kezdeményez Hollywoodban. Trumbót és még kilenc másik filmes szakembert beidézik. A Bizottság azt követeli, hogy számoljanak be politikai nézeteikről és nevezzék meg más kommunista érzelmű kollégáikat.
Trumbo és társai a választ megtagadják arra hivatkozva, hogy az alkotmány szólásszabadsága megvédi őket. A kongresszus ezért „engedetlenség bírói intézkedéssel szemben” indoklással bűnösnek nyilvánítja őket.
Trumbót 11 hónap börtönre ítélik, majd szabadulása után feketelistára kerül: a hollywoodi stúdiók nem alkalmazhatják. Családja – felesége, három gyermeke – súlyos anyagi gondokkal szembesül. Trumbo azonban nem hajlandó feladni az írást. Otthon, a fürdőszobában is dolgozva álneveken kezd forgatókönyveket írni alacsony költségvetésű filmekhez.
Trumbo a fürdőkádban dolgozik
(bal kép: egy 2007-es dokumentumfilmben; jobb kép a 2015-ös játékfilmben
Mások neve alatt adja el a munkáit, ugyan ő kapja a honoráriumot, azonban gyakran méltatlanul keveset. Paradox módon Trumbo így is óriási sikereket ér el: Megírja a Római vakáció forgatókönyvét, amely 1954-ben Oscar-díjat nyer – de a díjat nem ő, hanem egy ismerőse a szintén forgatókönyvíró Ian Cellán Hunter (aki magára vállalta a szerzőséget) vette át. 1957-ben A bátor (The Brave One) című film forgatókönyvéért is Oscar-díjat kap. Ezt Robert Rich álnéven írta meg.
A film fontos mellékszála Hedda Hopper, a nagy hatalmú, konzervatív pletykarovat-író alakja, aki fanatikusan üldözi a kommunistákat,és aktívan hozzájárul a feketelisták összeállításához.
Trumbo nyíltan szembeszáll Hopperrel, miközben Hedda személyes frusztrációit és hatalomvágyát is a politikai harcba ágyazza.
Az áttörést Kirk Douglas hozza el, aki a Spartacus című nagyszabású film főszereplője és producere. Douglas úgy dönt, hogy nyíltan feltünteti Trumbo nevét a forgatókönyvírók között. Nem sokkal később Otto Preminger is ugyanezt teszi az Exodus című filmnél. (Ez a sorrend ellentétben áll a megtörtént eseményekkel. ld. fönt). A két film gyakorlatilag megtöri a feketelistát, mert bebizonyítja, hogy a stúdiók nem omolnak össze, ha egy „tiltott” írót alkalmaznak.
A film végén Trumbo visszatér Hollywoodba erkölcsi győzelmet aratva és nem csupán a saját karrierjét állítja vissza, hanem ahhoz is hozzájárul, hogy megszűnjön a feketelista rendszere. Az utolsó jelenetben Trumbo átvesz egy életműdíjat. Beszédében hangsúlyozza, hogy bár ő maga győzött, mások életét örökre tönkretette a feketelistázás időszaka.
***
A film középpontjában nemcsak egy egyéni sors áll, hanem egy egész történelmi jelenség: a hidegháború idején kialakult politikai paranoia és annak pusztító hatása az alkotói szabadságra. A Trumbo világosan bemutatja, hogy ez a rendszer nem a valódi bűnök felderítését, hanem a megfélemlítést szolgálta.
A Trumbo rávilágít arra, hogy az elnyomás nem mindig nyílt erőszakkal működik: elég a megélhetés megakadályozása és az emberi kapcsolatok megnehezítése. A feketelista morális dilemmát is felvetett: sokan meghunyászkodva együttműködtek a hatalommal, míg mások – mint Trumbo – az elvszerű ellenállást választották.
Trumbo alakját a film nem idealizálja, megmutatja emberi gyengeségeit is, például családjával való konfliktusait. Arrogáns, szókimondó, gyakran provokatív, de rendkívül tehetséges és elvhű embernek láttatják az alkotók.
Kirk Douglas és Otto Preminger alakjaival azt a bátorságot és erkölcsös viselkedést mutatja be a film, ami végül feloldotta a HUAC által kirótt szilenciumot. (Meg kell azonban jegyezni, hogy a feketelista koporsójára az utolsó szöget Kennedy elnök nyilatkozata verte be.)
Hedda Hopper karaktere a politikai fanatizmus és a média felelőtlenségének jelképe. Ő jeleníti meg azt a társadalmi réteget, amely saját félelmeit és frusztrációit mások üldözésében vezeti le.
Összefoglalva: A Trumbo egy tehetséges alkotó, egy elvhű ember viszontagságait mutatja be a hírhedt McCharty korszak idején. Ám a film nem csupán egy történelmi időszak visszaidézése, hanem komoly figyelmeztetés arra is, hogy a szólásszabadság nem magától értetődő, hanem azt folyamatosan meg kell védeni. A film jól mutatja be, hogy a politikai hisztéria generálása, a félelemkeltés nem csupán ellentétes a demokrácia értékeivel, de az emberi kapcsolatokat is megmételyezi.
A filmet rendezte Jay Roach címszereplője Bryan Cranston
a teljes stáblista ITT található.
a szinkronizált verzió itt nézhető meg az interneten.
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon.