Éjfélkor (1957) magyar film
Az Éjfélkor című alkotás tipikus példája annak, hogy egy film nem csupán a megjelenített kort, hanem az elkészítés idejét is magán hordozza. Az Éjfélkor kerettörténete 1956 szilveszterén játszódik, és számos flashback (múltbeli események felidézése) módszerreklím
mutatja be egy szerelem történetét.
Az Éjfélkor keletkezésének körülményei.
Az Éjfélkor filmtörténeti jelentősége abban rejlik, hogy ez volt az első magyar film, amely az 1956-os eseményekről szólt. Pontosan eseményekről, nem forradalomról vagy ellenforradalomról, hanem a szerelmi történet hátterében meghúzódó eseményekről. A film ’56 után csupán egy évvel készült és 1957 karácsonyán mutatták be, amikor a hivatalos szóhasználatban az egy évvel korábban lezajlott eseményekre már ellenforradalom terminológia volt használatos.
Mégis hogyan készülhetett el egy ilyen film? Az 1956 tavaszán a kommunista reformértelmiség által kivívott szabadabb szellemi légkört ugyanis nem lehetett teljesen elfojtani. A kádári politika a megtorlás mellett igyekezett az értelmiséget megnyerni. Ahogy Romsics Ignác írja „A többéves börtönbüntetések kiszabásával egy időben azonnal megkezdődtek a nem vagy kevésbé kompromittáltak megnyerésére irányuló törekvések is…A gesztusok azonban nem hozták meg a remélt eredményt”. Talán ez az oka annak, hogy már nem sokkal az Éjfélkor után az “ellenforradalmat” elítélő propagandisztikus alkotások születtek (pl. a Tegnap, amely már a rendszer által láttatni kívánt képet tárt a nézők elé), és csak az 1963-ban Herskó János által rendezett Párbeszéd láttatta árnyaltabban az ’56-ban történteket.
A szovjet bevonulást követően mintegy 200 000 magyar hagyta el az országot.
A magyarok menekülését részben politikai okok motiválták: félelem a megtorlástól, a repressziótól, a diktatúra visszaállításától, de a végül hatalmasra nőtt tömeg nagyszámú gazdasági menekültet foglalt magába. Az időlegesen őrizetlenné vált határon át a tömeges menekülés, a „menni vagy maradni” a mindennapok központi problémája lett. Ezt kitűnően illusztrálja egy korabeli vicc is, miszerint
– Mi lenne most egy igazán időszerű újévi jókívánság?
– Határtalan boldog új évet kívánok!”
A hatalom természetesen meg akarta akadályozni a lakosság távozását, aminek például egyik eszköze az volt, hogy a cselekményt árulásként kezelte. Ekkor vezették be pejoratív értelmezéssel a „disszidálás” kifejezést, amelynek korábban más jelentése volt. (Míg egy 1905-ös: Idegen szavak szótára szerint disszidens az, aki valamely pártból véleménykülönbség miatt kilép; egy 1994-es idegen szavak szótára szerint a disszidens – többek között – az, aki hazájából engedély nélkül távozik, hazáját elhagyja.) Ebben a politikai klímában tehát előtérbe helyezni a „menni vagy nem menni” kérdését, és a háttérben utalni a forradalomra minden bizonnyal elnyerte a korabeli néző tetszését.
Az Éjfélkor cselekménye
1956 utolsó napja. Egy művészházaspár csomagol, láthatólag felszámolják háztartásukat. Viki, a balett-táncosnő és János, a neves színész a szilveszteri koccintás előtt arra készülnek, hogy mint annyian mások, elhagyják országot.
Fényképek kerülnek elő, ami keretet szolgáltat szerelmük történetének visszaidézésére. 1956-ban, a nászútjukon érte őket a forradalom híre, megtudják, hogy az addig hermetikusan lezárt ország határai megnyíltak. Viki a pakolás közben sérelmeit idézi fel, családját kitelepítették, nagypolgári származása miatt az utolsó percben lemondták leningrádi ösztöndíját, később pedig nem kapott nyugatra szóló útlevelet, így tehetsége és szorgalma ellenére reménytelennek látja, hogy idehaza boldogulni tudjon.
János, aki szegény családból származik (u.n. népi káder) Viki kedvéért hagyta el első feleségét. Ő bizonytalan a „disszidálás” kérdésében. Szereti feleségét, vele tartana, ugyanakkor szakmáját tekintve úgy látja, hogy neki a nyelv a munkaeszköze, az pedig Magyarországhoz köti. Azzal is érvel, hogy őt ezt a rendszer emelte ki, neki maradnia kell. Figyelembe véve a film keletkezésének körülményeit nem meglepő a fiatalok döntése: Viki, akit üldözött a rendszer megy, János aki a rendszer kedvezményezettje pedig marad.
Néhány gondolat a filmmel kapcsolatban
Az Éjfélkor középpontjában egy fiatal pár dilemmája a disszidálás (menni vagy maradni) kérdése áll, ami (sajnos) ma is időszerúvé teszi ezt a filmet.
A mai néző számára az Éjfélkor megtekintése azért is tanulságos, mert képet kap arról, hogy egy évvel ‘56 után (ha óvatosan is, állást ugyan nem foglalva) meg lehetett jeleníteni a forradalmat a filmművészetben.
Nem mindenki látja így. A neves esztéta, Radnóti Sándor például ezt írja: „Az Éjfélkor például még abban a szellemi klímában keletkezett, amelyben a forradalom leveréséért bizonyos kompenzációt akartak adni a kultúrában … El is szokták mondani róla, hogy viszonylag szabadon beszél a disszidálás kérdéséről…. De mit lát a néző ma? Banális szerelmi történetet, amelynek kitalálásában a legnagyobb erőfeszítés arra irányul, hogy ’56 ne legyen a tárgya.” Jean Renoir a híres filmrendező mást látott meg a filmben. A Népszabadság (1958 június 8) beszámolója egy brüsszeli filmfesztiválról így idézi a híres filmrendezőt „… Szerinte az Éjfélkor nagyon meggyőzően, félreérthetetlen jegyekkel tükrözi a nemzeti jelleget. Főleg a rendezést, a képi kifejezést tartja mesterinek…”
Több (nem korabeli) kritika felveti, hogy az Éjfélkor a szerelmi történet hátterében csupán érintőlegesen mutatja be a forradalmat, pusztán egyszerű zavargásként állítja be azt abból a célból, hogy magyarázatot adjon arra, miképpen is merülhetett fel a távozás kérdése. (Radnóti Sándor: …A város szétlövődött. A szovjet jelenlétnek híre-hamva sincs. Így redukálódik minden a menni vagy maradni kérdésére…; Nagy V. Gergő: „…Révész György karakánul távol tartja magát a politikai állásfoglalástól, és az ’56-ról szóló beszédet a kivándorlásról szóló beszéddé szelídíti…).
Figyelembe véve a film születésének körülményeit – véleményem szerint – ennyi korántsem kevés. Szerintem nem helytálló az a vélemény, hogy a film csupán egy banális szerelmi történet, és az alkotók minden erőfeszítése arra irányul, hogy ’56 ne legyen a tárgya. Igenis vannak utalások a megtörténtekre, és a korabeli néző pontosan vissza tudta idézni az egy évvel korábbi eseményeket. Például felhangzik a filmben a forradalmat feliidéző Egmont nyitány, amit a viharos napokban állandóan játszott a Kossuth rádió. Az egyik jelenetben az ellenséges Szabad Európa adását halljuk, amint hírül adja a disszidensek üzeneteit, miszerint „… szerencsésen szabad földre érkezett…” ami felett János elgondolkodik, majd ital hatására magára vonatkoztatva ízlelgeti a „szabad földre érkezett” kifejezést).
Továbbá, egy vita hevében még olyan mondat is elhangzik Viki szájából, hogy „Akinek egy csöpp esze van az most menekül innen”. (Ezt a mondatot akkor hallja a néző, amikor már újra hermetikusan le vannak zárva a határok.) János válasza persze erre az, hogy akkor neki egy csöpp esze sincsen. További példa: a Kossuth rádióban egy munkásasszony kérelemmel fordul a sztrájkoló bányászokhoz ’56 decemberében (!). A bányászsztrájk említése sem éppen azt szolgálja, hogy az alkotók elkerüljék az ’56-os eseményeket, és egyszerű zavargásként állítsák be. Úgy gondolom, hogy az akkori politikai helyzetben ennél tovább elmenni nem lehetett, különben a film év(tized)ekre polcra kerülhetett volna.
Összefoglalva: Az Éjfélkor azért figyelemreméltó alkotás, mert
- Az első magyar film, ami érinti az 1956-os forradalmat, de az akkori politikai helyzet ellenére nem elítélő hangnemben szól róla.
- Ma is létező problémát (menni vagy maradni) vet fel.
- Professzionális rendezés, hatásos képi eszközök, színész óriások alakítása teszi ezt az alkotást ma is élvezhetővé.
A szokástól eltérően nem vázolom a film fő alkotóinak rövid ismertetését, hiszen a film (fő)szereplői legendás színészek, sokat és sok helyen lehet róluk olvasni, Révész György rendezőről pedig ezta cikket ajánlom olvasásra.
A teljes stáblista ITT található.
A teljes film megtalálható az az interneten ITT és ITT
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon, aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon.
Források
Wikipédia
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században
Lózsy János: Az Éjfélkor bemutatója a brüsszeli nemzetközi filmfesztiválon
Népszabadság 1958 június 8
Radnóti Sándor: Határesetek
Filmvilág 2006/10 04-09. old.; http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8741
Nagy V. Gergő : Éjfélkor
MMA-MMKi Lexikon
Éjfélkor
1957 zűrzavaros klímájában a konszolidációra törekvő hatalom az engedékenység látszatát kereste, és a forradalom leveréséért némi kompenzációt kívánt nyújtani a kultúrán keresztül. Ez azt is lehetővé tette, hogy egy aktuális mozidarab látszólag érdemben és nyíltan megvitassa az októberi eseményeket.
Rapali Vivien Regina: „Jószándékú, szolid, finom” – Bemutatják az Éjfélkor című filmet
Retorki honlapja
Retörki – „Jószándékú, szolid, finom” – Bemutatják az Éjfélkor című filmet
Az elmúlt néhány évtizedben számos olyan film jelent meg, amely az 1956-os forradalmat, annak politikai és társadalmi hatásait dolgozta fel. Gondoljun…
Kánási Botond: Dilemma ‘56 szilveszterén
https://www.prae.hu/article/14112-dilemma-56-szilveszteren/
Soós Tamás: Éjfélkor
Éjfélkor – NFI
Az első magyar film ’56-ról, amely máig aktuálisan feszegeti a menni vagy maradni kérdését. fekete-fehér magyar játékfilm, rendező: Révész György író: Boldizsár Iván, forgatókönyvíró: Bánk László, Révész György, Boldizsár Iván, operatőr: Hegyi Barnabás, főszereplők: Ruttkai Éva, Gábor Miklós, Bánki Zsuzsa, Rozsos István, Barcsai Ferenc, 91 perc, felújítás: HD digitálisan felújított A film adatlapja a Filmkeresőn Miről szól?