A Balti tangó eredeti címe: Холодное танго (Hideg tangó;2017)
A Balti tangó, a sorozat következő filmje két rendszerváltással és azoknak a súlyos következményeivel is megismerteti a nézőt. A film Litvániában játszódik a II. háború alatti és az azt követő években.
Litvánia legújabbkori történelme
nem szűkölködik változatosságokban. A középkorban létrejött lengyel-litván állam a XVIII. századra annyira leggyengült, hogy a nagyhatalmak (Poroszország, Ausztria és Oroszország) a század utolsó harmadában területét háromszor is felosztották egymás között, végül 1795-ben a történelmi Litvánia területének mintegy 90 %-a Oroszországhoz került. A XIX. században a cári hatalmi politika könyörtelen elnyomásban tartotta az országot, és igyekezett kultúráját is ráerőltetni a litvánokra (egy időre még a latin betűs írásukat is cirill betűre kellett kicserélniük).
1915-ben az I. világháború alatt a németek gyakorlatilag megszállták az ország teljes területétét.
1917. december 11-én német protektorátusként kikiáltották a litván függetlenséget, 1918. február 16-án pedig kiadták a litván függetlenségi nyilatkozatot, ami a Litván államiság helyreállítását jelentette, és monarchiaként határozták meg az ország államformáját
1918 és 1920 között a bolsevik Vörös Hadsereg igyekezett elfoglalni az országot (ekkoriban zajlott a szovjet-lengyel és a szovjet-litván háború)
Litvánia határának változásai az I. világáhború után
Forrás: https://www.reddit.com/r/imaginarymaps/comments/yv7xf9/world_where_lithuanian_was_successful_in_the/?rdt=58984
1920 július 12-én végül aláírták a szovjetekkel a békeszerződést, amiben a Szovjetunió elismerte Litvániát. Ám ez a függetlenség nem tartott sokáig. Az 1939-es Molotov-Ribbentrop paktum (amelyben Európa keleti részét a Szerződő Felek befolyási zónákra osztották fel) következményeként egyre erősödött a szovjet nyomás az országra. 1939-től 20 ezer szovjet katona állomásozott az országban, (cserébe azért, hogy a Szovjetunió miután elfoglalta Vilniust, azt a litvánok rendelkezésére bocsátotta).
1940 augusztus 3-án Litvánia csatlakozott a Szovjetunióhoz, miután a szovjet kormány júniusban egy ultimátummal állt elő, amelyet Litvánia kénytelen volt elfogadni. Ekkor az elnök elmenekült az országból és újabb 150 ezer szovjet katona lépte át a határt. Az annexiót követően azonnal elkezdődött a szovjethatalom bevezetése.
1941. június 24-én miután Németország megtámadta a Szovjetuniót, a német csapatok elfoglalták Vilniust, és egy héten belül már egész Litvániát megszállták. A litvánok döntő többsége felszabadítóként fogadta német csapatokat, kezdetben együttműködött velük. Fegyveres milíciákat is létrehoztak; amelyek reményeik szerint a leendő litván hadsereg vázát képezték volna, de a megszállók azokat csupán rendfenntartóként és a zsidók összegyűjtésére használták fel.
Becslések szerint a háború előtt Litvániában 210–250 ezer zsidó élt, a holokauszt során 90%-ukat megsemmisítették. Ezért a népírtásért a német megszálló hatalom a felelős, de a litván militarista erők is spontán pogromokat hajtottak végre. Ezeket a szervezeteket azután mint segédrendőri erőket alkalmazták. Litvániában és a többi balti államban is mentettek zsidókat (elrejtettek, élelmiszert adtak a bujkálóknak, hamis iratokat adtak nekik), azonban számuk igen csekély volt, mintegy 200 főre tehető. A német megszállókkal szemben megszerveződött a fegyveres ellenállás is. Közöttük orosz, belorusz és zsidó partizánok voltak, illetve Kelet-Litvániában a lengyel Honi Hadsereg katonái harcoltak. (A fegyveres ellenállásban litvánok gyakorlatilag nem vettek részt, mert ők továbbra is a Szovjetuniót tartották fő ellenségüknek.)
1945. január 9-ére az előrenyomuló szovjet csapatok elfoglalták Litvánia teljes területét, visszaállították a Litván SZSZK-t. A jaltai és potsdami konferenciákon a nyugati szövetségesek jóváhagyták a német támadás előtti állapotot. Ezután a régi/új hatalom megtorló intézkedéseket foganatosított azok ellen, akiket politikai ellenségnek tartottak. 1953-ig, Sztálin haláláig 120 ezer embert (a lakosság 5%-át) deportálták, ezreket pedig politikai fogolyként börtönöztek be. A második szovjet megszállás ellen a Baltikumban 1944-től egészen 1956-ig fegyveres ellenállás bontakozott ki. Az ellenállók legfontosabb bázisa az erdő volt, ezért a függetlenségért harcoló partizánokat „erdei testvéreknek” nevezték el. Litvánia lakosságának mintegy 4 százaléka kapcsolódott be közvetlenül partizánként vagy közvetve támogatóként a fegyveres szovjetellenes mozgalomba.
1990. március 11-én kiadták a litván állam visszaállítását célzó törvényt, 1991. február 9-én népszavazást tartottak, amin több mint 90%-uk Litvánia függetlenségére szavazott, a független Litvániát 1991. szeptember 17-én felvették az ENSZ-be.
A Balti tangó cselekménye
A kezdő képsorok Litvánia náci megszállása idején játszódnak. Max egy zsidó fiú megszökik egy teherautóról, amivel a gettó felszámolása során a „végső megoldásra” szállítják, de anyját és húgát legyilkolják a németek és az őket segítő litván csendőrök. A fiú visszatér a szülői házba, ahova már egy litván családot telepítettek be.
Az ott lakó családfő (akiről később kiderül, hogy a nácik kollaboránsa) befogadja a fiút. Max megismerkedik a család vele egyidős lányával, Laimával, a két kamasz között egy olyan kutya-macska barátság, szerelem alakul ki.
A film Litvánia felszabadítása után folytatódik, ahol a két fiatal egészen másképpen látja a világot. A film hősei a rájuk telepedő borzalmak ellenére élik életüket, hol szeretik, hol gyűlölik egymást, hol kénytelenek kompromisszumokat kötni. Immár nem Maxot üldözi a hatalom, hanem Laimát, tulajdonképpen őt is származása miatt. Neki az a bűne, hogy apja kollaborált a németekkel, és részt vett a szovjetellenes földalatti mozgalomban.
A szerelmi kapcsolat hátterében betekintést nyerünk Litvánia háború alatti és utáni világába, amit a film végén az alkotók így foglalnak össze:
- Litvánia német megszállása alatt több mint 200 000 zsidót gyilkoltak le.
- A szovjet időszak alatt több mint 260 000 litvánt deportáltak szibériai lágerekbe.
- A Baltikum németektől való felszabadítása során több mint 120 000 szovjet katona halt meg.
***
A Balti tangó Pavel Csuhraj szovjet időket idéző filmjeinek utolsó (?) darabja. Mindkét előző film, A szélhámos (1997) és a Vera sofőrje (2004) jelentős nemzetközi sikert aratott. A Balti tangó egy a modern korban játszódó Rómeó és Júlia típusú történet. Középpontjában nem két család gyűlölködése, hanem a politika változásának következményei állnak. A kiindulópontban a két főszereplő ellentétes származása áll: a lány litván nacionalista családi hátterű, a Baltikumban hagyományosan elterjedt antiszemitizmusa már gyermekként meghatározza gondolkodását. A fiú zsidó származása révén természetesen – ellentétben a litván lakosság túlnyomó többségével – nem a németeket, hanem a szovjeteket tekintette felszabadítóknak. A (rendszer-) hatalomváltás következtében hol egyikük, hol másikuk lett az üldözött. Szimbolikus a női főszereplő nevének megválasztása: Laima a balti mitológiában a sors istennője. Valóban, Viktor és Laima sorsa a hatalom kezében van, annak ideológiája határozza meg sorsukat. Mindketten a hatalom áldozatai lesznek, Viktort a litván nacionalisták („erdei testvérek”) meggyilkolják, Laimát a szovjetek Szibériába száműzik. Rájuk nagyon illik az a mondás, miszerint az, hogy „téged nem érdekel a politika, nem jelenti azt, hogy a politika sem érdeklődik irántad”.
Minden a közelmúlt eseményeivel foglalkozó film történelmi pontosságát alaposan vizsgálják a kritikusok és a történészek, mert a hibák, vagy ferdítések aláássák a mű hitelességét. A Balti tangó megítélésem szerint csupán – a mondanivaló szempontjából nem lényeges – pontatlanságat tartalmaz. Ilyen pontatlanság például az, hogy a litvánok deportálása során a pályaudvar hangosbeszélőjéből ez hangzik el: “akik magukat felfegyverzett erdei testvéreknek hívják…”, holott a nacionalisták magukat sohasem nevezték így, hanem „partizánoknak, szabadságharcosoknak stb.” Hasonlóképpen a rádióban ez hangzik el: “Ezek a zsidó polgári nacionalisták, akik titokban a nyugati titkosszolgálatokat szolgálják…” holott az 1953-as antiszemita kampány idején nem azt mondták, hogy “zsidó”, hanem azt, hogy “gyökértelen kozmopoliták” (безродные космополиты).
Érdemes megemlíteni, hogy a Balti tangó az orosz kritikusok körében ugyancsak ellentétes véleményeket váltott ki. Az egyik kritikus véleménye szerint: azért jó ez a film, mert „…az ábrázolt háborúban, a rendező nem áll ki egyik oldal mellett sem. Nem azért, mert az egyik vagy a másik oldal ellen van, hanem ő általában a háború ellen van…” Egy másik kritikus szerint „… az a tény, hogy a szovjetrendszer ebben a filmben nem kevésbé szörnyűnek mutatkozik, mint a náci rezsim, felháborodást kelthet azon orosz lakosság körében, akik a Szovjetuniót gyászolják.…”” Hogy kihez melyik vélemény áll közelebb, azt öntse el maga.
Összefoglalva: a Balti tangó egy tragikus szerelmi történet köré felépített melodráma, amely a néző elé tárja két, a háború következtében létrejött rendszerváltás hatását a kisemberek életére.
A Balti tangó rendezője Pável Csuhraj (1946-)
Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Pavel_Chukhray.jpg
A világhírű Grigorij Csuhraj, a legjobb idegennyelvű film Oscar díjára jelölt Ballada a katonáról, és több elismert film rendezőjének fia. Már gyermekkorában megismerkedett a filmkészítés világával, mert édesapja és családja évekig a kijevi Dovzsenko filmgyár egyik pavilonjában lakott. Pavel Csuhraj 1969-ben szerzett filmoperatőri, majd 1972-ben filmrendezői diplomát. Édesapja nyomdokán haladva filmjei szintén nemzetközi sikereket értek el, pl. az 1997-es Szélhámos című filmjét Oscar és Golden Globe díjra jelölték. A Balti tangó több orosz filmdíjat kapott. 12 filmet rendezett és 11 film forgatókönyvének elkészítésében vett részt.
Laima szerepében Julija Peresild (1984-)
Forrás: https://www.gazeta.ru/culture/news/2023/04/20/20254717.shtml
Az orosz filmvilág szupersztárja. Az orosz filmadatbázis szerint több mint film 80 filmben szerepelt, Elismertségére jellemző, hogy a. Wikipédia 34 nyelven tartalmaz szócikket róla (a magyar szócikk egyelőre még nem született meg).Észt származású, nagyszüleit a 40-es években az akkori Orosz Föderációba deportálták. Érdekesség, hogy 2021-ben a Kihívás (Вызов 2023) filmhez a Szojuz MS-18-on forgatott, 11 napot, 16 órát, és 11 percet töltött az űrben. Javaslat született arra, hogy – mint minden űrhajós – kapja meg az Oroszország Hőse kitüntetést. Ezt a javaslatot egy volt női űrhajós, későbbi politikus élesen kritizálta, mondván, hogy az odaítélés devalválná a valódi űrhajósok teljesítményének elismerését. Persild ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy semmiféle ilyesféle elismerésre nem tart igényt.
Max szerepében: Rinal Muhametov (1989-)
Forrás: https://www.alamy.com/stock-photo/rinal.html?sortBy=relevant
A volgai tatár nemzetiségű színész, forgatókönyvíró, énekes, dalszerző Kirill Szerbrennyikovnál tanult színészetet. 36 filmben szerepelt, 1 ilm forgatókönyvének társszerzője.
A film magyar felirata letölthető INNEN
A VIRTUÁLIS FILMKLUB eddig közzétett filmismertetései szabadon hozzáférhetőek a weboldalon,
aki értesítést akar kapni az új bejegyzésekről, az ITT regisztráljon
Források:
Wikipédia
Peter Bertus-Barcza: a litván nemzeti ünnep- egy kis balti történelem
https://ng.24.hu/kultura/2004/02/16/a_litvan_nemzeti_unnep_egy_kis_balti_tortenelem/
Molinók a litvániai szovjetellenes felkelésről
https://mult-kor.hu/cikk.php?id=020495
Wolfgang Benz. A baltikumi zsidók és a lakosság legyilkolása (in J Matthaus és K. M. Mallman. Németek. zsidók, népirtás Gold Book kiadása)
Olga Mukhortova: Colt Tango
http://rusfilm-old.pitt.edu/cold-tango/
Борис Иванов: Рецензия на фильм «Холодное танго»
https://www.film.ru/articles/v-posteli-s-vragom
Марсель Македонский: Рецензия на фильм «Холодное танго»
https://www.kinomania.ru/article/55940
Алексей Володин: Любовь в военном положении
https://www.gazeta.ru/culture/2017/06/26/a_10736975.shtml