Eredeti címe: Батальонъ (2014)
A zászlóalj a „Nagy háború után” sorozat második filmje az I. világháború végén, 1917-ben játszódik Oroszországban. A film emléket állít az 1917 tavaszán megalakított első női „Halálzászlóalj”-nak.
A film kezdetén a nézőt a következő felirat tájékoztatja a történet hátteréről:
OROSZORSZÁG 1917 TAVASZA
Az első világháború már 3 éve tart. A monarchiát elsöpörték. Az Ideiglenes Kormány Kerenszkij vezetésével átvette a hatalmat. Az országot politikai ellentétek verik szét. A hadsereget összeomlás fenyegeti. Nehéz idők járnak, mindenütt káosz van és elkeseredettség…
Érdekes módon az alkotók figyelmét elkerülte, hogy Kerenszkij 1917 július 17-én lett miniszterelnök, az év tavaszán (ahogy a filmben is ábrázolják), a Georgij Lvov herceg vezette kormány hadügyminisztere volt. Bár egy film kezdő képsoraitól nem lehet elvárni, hogy teljes mélységében elemezzék a történelmi helyzetet, ez a bevezetés ugyancsak felületesen írja le az Oroszországban kialakult állapotot.
Történelmi háttér
1917-re Németország és Oroszország hadseregei holtpontra jutottak. Ekkor a háborús erőfeszítések következtében Oroszország gazdasága szinte teljesen összeroppant. Az állandósult élelmiszerhiány, és a háborús veszteségek, a béke iránti vágyakozás okozta elégedetlenség következtében február végén győzött a forradalom. II. Miklós cárt tábornokai lemondásra kényszerítették, és mivel öccse sem akart a trónra lépni, kikiáltották a köztársaságot, megalakítottak egy ideiglenes kormányt. A kormány alkotmányozó országgyűlést és választásokat helyezett kilátásba. A hadsereg teljesen szétesett, a katonák nem engedelmeskedtek tisztjeiknek, haza akartak menni, mindennaposak voltak a „barátkozások az ellenséggel”. Mindezek ellenére az Ideiglenes Kormány külügyminisztere, Pavel Miljukov egy táviratban értesítette szövetségeseit, hogy Oroszország folytatja a harcot. A kormánnyal ellentétben a márciusban megalakult Petrográdi Munkás- és Katonatanács (szovjet), amely küldöttei révén erős befolyást gyakorolt a hadseregre, ellenezte a háború folytatását. (Őket Kerenszkij visszaemlékezéseiben defetistának, azaz kishitűnek, bukást jóslónak aposztrofálja, szemben velük, a hazafiakkal, akik folytatni akarták a háborút.)
Az emberben azért felmerül a kérdés, kinek van igaza, vajon kilátástalan helyzetben is folytatni kell a harcot? Nos, A zászlóalj ötletgazdája, a film producere és a forgaatókönyv társszerzője (Igor Ugolnyikov), aki szerint A zászlóalj az első orosz/szovjet film az I. világháborúról, ezzel kapcsolatban így nyilatkozott:
Kérdés:
Ön úgy gondolja, hogy az I. világháború az nem Oroszország szégyene, hanem hőstette?
Ugolnyikov:
Természetesen, hiszen a breszt-litovszki béke, amelyet a bolsevikok kötöttek meg, Oroszország szégyene. Tulajdonképpen országunk veszített a vesztesekkel szemben. Hiszen csupán két-három hónap maradt hátra, és a Boszporusz, meg a Dardanellák miénk lett volna. A „lett volna” nem alkalmazható a történelemre, de mégis lehetetlen nem gondolni arra, hogy ha a bolsevikok nem követnek el nemzetárulást, mi egy egészen más világban éltünk volna.
…
Kérdés:
Végezetül az áldozatok hiábavalóak voltak, az asszonyok hőstettei senkit sem lelkesített semmire?
Ugolnyikov:
…Na és minek gyerekeket szülni? Hiszen úgyis meghalnak… Vannak dolgok, amiket nem kell megvitatni, és nem csupán azért, mert sohasem kapunk választ arra a kérdésre, hogy miért kell ezeket az áldozatokat meghozni, hanem azért is, mert így működik az élet, – a dramaturgiai , és néha tragikus konfliktusokban. Egy dolgot meg kell értenünk: még ha tragikus is, még ha megalázó is, az utat végig kell járni…”
Ezek a gondolatok szövik át az egész filmet, nem foglakoznak az alkotók olyan “lényegtelen kérdéssel”, hogy mi is a háború célja, tulajdonképpen miért is kell harcolni? Az alkotók azt sugallják, hogy a hazafiasság azt jelenti, hogy a hazáért gondolkodás nélkül is késznek kell lenni akár a halálra is.
Ezek után természetesen indokolt az a kérdés, hogy miért érdemes ezt a filmet megnézni? Az orosz kormányhoz ugyancsak közel álló Rosszijszkaja Gazeta kritikusa 5 okot sorol fel arra vonatkozólag, hogy miért kell megnézni ezt a filmet: 1) Háborús téma, az I, világháborúról gyakorlatilag nem készítettek filmet; 2) Női hősökről szól; 3) Az asszonyok nehéz sorsát ábrázolja; 4) El lehet gondolkodni Oroszország sorsáról; 5) Elérzékenyülni a hősök tettein
Szerintem pedig egészen más okból érdemes megnézni ezt a filmet.
Egyrészt azért, mert egészen más szemszögből állítja be a történelmet, mint azt a szovjet korszak történészei mutatták be.
Másrészt azért, mert ugyan az életből vett történetet dolgoz fel, nem történelmi film, hanem a történelmet használja fel mítosz teremtésére.
Tehát ha megnézzük ezt a filmet egy kicsit többet fogunk megérteni a mai Oroszországból.
A film beharangozója (orosz nyelven)I
A zászlóalj cselekménye
A film az I. világháború végén játszódik, 1917 nyarán, amikor Oroszországban megalakították az első női „halálzászlóaljat”. A fent említett tájékoztató feliratot követően a kezdő képsorok Szent-Pétervárt mutatják, egy főhadnagyot, aki éppen a frontról jön és kocsist fogad. A kocsis így elemzi a forradalom után kialakult helyzetet:
Amióta ez a Kerenszkij van hatalmon, nincs rend errefele. Kiengedtek a börtönökből, mindenféle népséget…Politikaiakat, tolvajokat, gyilkosokat… Éjszakánként ezek lepik el az utcákat. Garázdálkodnak, rendnek meg nyoma sincs. Csendőrök helyett máma rendőrök vannak, de mi hasznunk van belőlük?
A tisztet Kerenszkij irodájában látjuk újra, ahol a hadügyminiszter a vezérkarral tanácskozik, egy támadás tervét (Kerenszkij offenzíva) készítik elő. Amikor a főhadnagy beszámol a fronton kialakult helyzetről, miszerint
A katonák nem hajlandóak harcolni. Egyfolytában gyűléseznek, és bratyiznak a németekkel. A németek felkelésre bíztatják őket. Leitatják a katonákat, tökéletes oroszsággal írott röplapokat osztogatnak….A szabadság eszméje leöntve német snapsszal teljesen meghülyíti a katonákat. Nem érzik kötelességüknek megvédeni a Hazát. A katonatanácsok teljesen szétverik a hadsereget…
Kerenszkij elégedetlen a beszámolóval, és a hadseregben kialakult káosz rendbehozatalára női zászlóaljak megalakítását tartja célravezetőnek:
Parancsomra toborozást végeznek Bocskarjova nõi zászlóaljába. Éppen ez fogja megnövelni a hadsereg erkölcsi tartását.
Ezután a film több mint felében az első „Halálzászlóalj” (ezt az elnevezést a zászlóalj parancsnoka Marija Bocskarjova használta) toborzásáról, a harcra való felkészítésről szól. A haza hívására a társadalom széles rétegéből, különböző indíttatásból jelentkeznek önkéntesek: például Natalia Tacsiscseva grófnő, akit tábornok apja ajánl szolgálatra; Nágya, aki vőlegénye halálát akarja meg bosszulni az ellenségen, Froszka, Nágya a szobalánya, akit lefizetnek, hogy védelmezze úrnőjét; Duszja a drabális parasztlány; Rivka a zsidó kislány,stb.
A kiképzés kemény, a szegény paraszti sorból származó Bocskarjova még a testi fenyítéstől sem riad vissza, de a zászlóalj önkéntesei megértik viselkedését, és amikor az ütlegelésért feljebbvalói elzárják, az önkéntesek egyhangúan követelik szabadon bocsátását..
Miután a női önkéntesek sikeresen vizsgáztak harci felkészültségükből, a zászlóaljat kivezénylik a frontra. A fronton szétzüllött a hadsereg, harcolni nem akaró férfiakat találnak. Amikor először találkoznak a katonákkal, a férfiak nem bajtársakat, hanem nőket látnak bennük.
Bocskarjova ekkor kioktatja őket:
Mit gondoltatok, hogy minek jöttünk ide? Azt hiszitek, azért, hogy veletek henteregjünk? Mi harcolni jöttünk ide. Azért, hogy veletek együtt védjük a hazát a németektől. Mi bajtársak vagyunk…
A zászlóalj egy idő után tűzvonalba kerül, a németek támadásba lendülnek, és az orosz lövészárokban bekerítik őket.
A film befejező képsorain az asszonyok kilátástalan helyzetükben imádkoznak, ám ekkor az addig szétzilált, harcolni nem akaró férfiak támadásba lendülnek, hangos hurrá kiáltással rohannak az ellenség felé.
A film ismét tájékoztató szöveggel zárul:
Ez volt a női zászlóalj utolsó ütközete, de Bocskarjova zászlóaljának példáját követve
asszonyok újabb zászlóaljakat hoztak létre. Ám Oroszországot másik háború várta – a polgárháború.
1920-ban Maria Bocskarjovát főbe lőtték a fehérek mozgalmában való bűnrészességéért.
***
Nem szoktam egy filmet elemezni, amint azt a Filmklub oldalon megírtam, nem vágyom dilettáns esztéta szerepére, lelkes amatőr akarok maradni. Azonban ezzel a filmmel kapcsolatosan néhány gondolatot nem tudok magamban tartani.
A zászlóalj nem az a film, amiből sokat megtudhatunk a történelemről, a háborúról. Szinte semmit sem tudunk meg a női halálzászlóalj történetéről, a parancsnok Bocskarjova amúgy rendkívül érdekes életútjáról. Nincs a filmben hadirokkant, éhség, szenvedés, viszont látunk aranyos lányokat, akiket fűt a hazaszeretet, és lelkesen mennek meghalni a frontra, mert a szétzüllött hadsereg, a részeg férfiak nem akarnak harcolni. Valóban csak a káosz és elkeseredettség jellemezte 1917-ben Oroszországot? Vajon az, aki értelmetlennek látta a további harcot valóban hazaáruló, vagy legalább is defetista volt?
A film üzenete számomra egyértelmű: a hazaszeretet az a feltétel (gondolkodás) nélküli odaadás. Kíváncsi volnék arra, hogy amint az ötletgazda Ugolnyikov fogalmazott, miszerint „még ha tragikus is, még ha megalázó is, az utat végig kell járni…” az szerinte vonatkozik-e azokra a kamaszgyerekekre is, akiket 1945 áprilisának végén Hitler szánalmas felszereléssel kivezényelt a szovjet hadsereg ellen védeni Berlint? Úgy gondolom, hogy alapvető a cél, amiért a harc folyik, és igen, van olyan helyzet, amikor egy hős akár életét is feláldozza annak elérése érdekében. Nos, ebből a filmből éppen az hiányzik, hogy mi is a háború célja, az ugyanis kevés, hogy mindenáron ki kell verni az ellenséget a haza földjéről, ráadásul olyan helyzetben, amikor korántsem biztos, hogy képesek vagyunk erre.
A zászlóalj fő alkotói
Rendező, forgatókönyvíró: Dmitrij Meszhiev (1963)
Filmkészítő családból származik, édesapja operatőr, édesanyja filmrendező. 1988-ban végezte el a moszkvai filmfőiskolát (ГИТИС). Sokoldalú művész: Színész (7 film), forgatókönyv író/társszerző (7 film), rendező (18 film), producer (43 film). Jelentős szerepet vállal az orosz és (részben) nemzetközi filmvilág szervezeteiben. A hitéletben is aktív, a pszkovi körzet több templomának felújításában is vállalt szerepet. Az üzleti világ sem idegen tőle, 1995 óta hoz létre klubokat és vendéglőket Szent-Péterváron.
2014-ben aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben művészek támogatták Putyin Ukrajnával és Krímmel kapcsolatos politikáját.
Ötletgazda, Producer, forgatókönyvíró: Igor Ugolnyikov (1962)
1984-ben végezte el a moszkvai színházművészeti főiskolát (ГИТИС). Tevékenysége Meszhievhez hasonlóan szintén sokrétű: filmszerepek (26), forgatókönyvíró/társszerző (5), producer (6), továbbá jelentős szerepet vállal a színházi életben.
2014-ben ő is aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben művészek támogatták Putyin Ukrajnával és Krímmel kapcsolatos politikáját. A kormányzó Egységes Oroszország mellett működő tömegkommunikációs bizottság tagja.
Marija Bocskarjova szerepében: Marija Aronova (1972)
1994-ben végezte el a híres moszkvai Vahtangov színház mellett működő Scsukinszkj színházművészeti főiskolát (Щукинское училище). Színházi szerepei mellett számos filmben és filmsorozatban (több mint 70) játszott, zömében komikus szerepeket.
Natalija Tatyiscseva grófnő szerepében: Marija Kozsevnyikova (1984)
Apja híres hoki játékos volt, kétszeres olimpiai bajnok. Ő maga is sportolt, művészi tornában moszkvai bajnok is volt. 1994-ben végezte el a a moszkvai színházművészeti főiskolát (ГИТИС). 45 filmben/filmsorozatban szerepelt.
2009-ben az orosz Playboy címlapján lehetett látni, a belső részen pedig további 7 fényképe volt található.
2011-ben belépett a kormányzó párt, a Jegyinaja Rosszija ifjúsági szervezetébe.
Még ebben az évben a – pártállami Hazafias Népfrontra emlékeztető – Obscserosszijszkij Narodnij Front – reklámarca volt. Ez a szervezet még ez évben jelölte a Dumába (parlamentbe), ahol a kulturális bizottság tagja lett. Egy 2014-es felmérés szerint Oroszország 100 legbefolyásosabb asszonyai között a 84. helyet foglalta el.
Kerenszkij szerepében: Marat Basarov (1974)
Tatár származású, de Moszkvában született, azóta is ott él. Eredetileg jogásznak kezdett tanulni, de otthagyta az egyetemet, és 1992-ben felvételt nyert a moszkvai Kis Színház mellett működő Scsepkin Színházművészeti Főiskolába (Высшее театральное училище имени М. С. Щепкина). 80 filmszerepe mellett népszerű TV műsorvezető is.
Polovcov tábornok szerepében: Dmitrij Sevcsenko (1964)
1986-ban mérnök-közgazdász diplomát szezett, majd 1990-ben elvégezte a leningrádi Cserkaszov színházi és filmművészeti főiskolát (ЛГИТМиК). Számos színházi szerepe mellett több mint 70 filmben/filmsorozatban játszott.
A film fogadtatása
A 10 millió dolláros költségvetéssel készült film nem egész 9 milliós dollár bevételt hozott az Oroszországi 2 millió nézőtől. Oroszországon kívül Belaruszban és Kazahsztánban játszották, továbbá bemutatták több külföldi filmfesztiválon (Szerbia, Lengyelország, Japán, USA, Dél-Afrika, Spanyolország), ahol díjakat is nyert, de igazán rangos filmfesztiválon szerzett díjról nem találtam nyomot.
Még bemutató előtt vetítették a Kremlben, ahol elnyerte az elnök tetszését. A filmbemutató 2015 február 20-án volt, és az év június 12-én, Oroszország napján egy sor moszkvai parkban vetítették, az Egyesült Oroszország és a Moszkvai Önkormányzat támogatásának köszönhetően. (A zászlóalj talán az elmúlt év programjába, az „Információ -propaganda” tematikába is belefért volna.) A filmből egy négyrészes TV változat is készült.
A kritikusok véleménye ugyancsak eltérő volt, voltak olyan vélemények, hogy A zászlóalj a legjelentősebb orosz háborús film, mások viszont úgy vélekedtek, hogy nem csupán misztifikálja a történelmet, hanem hamisítja is, ráadásul a film művészetileg sem jelentős.
A film – többek között – megtalálható a youtube-n, magyar felirat ITT található
Források:
Wikipédia
Stephen M. Norris: Dmitrii Meskhiev: Battalion
http://www.kinokultura.com/2016/51r-batalion.shtml
Сусанна Альперина: От княгинь до крестьянок; Пять причин посмотреть новый фильм “Батальонъ”
https://rg.ru/2015/02/26/batalion-film.html
Елена БОБРОВА: Зачем Игорь Угольников снял фильм про женский батальон смерти?
http://www.online812.ru/2015/02/27/013/
Андрей Архангельский:Ради смерти на земле; фильм«Батальонъ» как триумфе войны
https://www.kommersant.ru/doc/2673741?query=%22%D1%80%D0%B0%D0%B4%D0%B8%20%D1%81%D0%BC%D0%B5%D1%80%D1%82%D0%B8%20%D0%BD%D0%B0%20%D0%B7%D0%B5%D0%BC%D0%BB%D0%B5%22