Befejezés nélkül

EREDETI CÍM: BEZ KONCA (1984)

A film születésének körülményei

Kieslowski “Befejezés nélkül” című filmjének a Lengyelországot 1956-tól váltakozó intenzitású folyamatos társadalmi válság jellemezte, ami az 1970-es évekre igen súlyos jelleget öltött. 1976-ra az országot gazdasági csődhelyzet fenyegette. Ezért a kormány áremelésre szánta el magát, amelyet június 24-én jelentett be Jaroszevicz miniszterelnök. A bejelentés másnapján számos üzemben sztrájkok kezdődtek, aminek hatására a kormány visszavonni kényszerült az áremelést, azonban a sztrájkolókkal szemben kegyetlen retorziókkal élt. Erre az időszakra esik, hogy az egyre jobban aktivizálódó ellenzéki csoportok komolyabb szervezeti formát öltöttek. Ekkoriban alakult meg a KOR (Munkás Védelmi Bizottság) is, amely a legkülönbözőbb értelmiségieket képviselve a munkások védelmében lépett fel. Az évtized végére kialakult a „második nyilvánosság”, mintegy 100 illegális újság és folyóirat jelent meg az országban.

Azt évtized második felében a vezetés kezéből teljesen kicsúszott a gazdaság feletti kontroll. 1980 júliusában ismét „árrendezést” akart végrehajtani a kormány, amire ismét sztrájk volt a válasz. A fordulat augusztusban következett be a gdanski hajógyár elfoglalásával. Sztrájkbizottság alakult Lech Walesa vezetésével, aki az illegálisan működő „Szolidaritás” Szabad Szakszervezet aktivistája volt. A sztrájkhoz azután más üzemek is csatlakoztak. A kormány kénytelen volt tárgyalni a munkások képviselőivel, és augusztus végén megállapodtak a független szakszervezetek legális megalakulásában. A társadalmi feszültségek azonban nem csökkentek. Bár kísérletek történtek a helyzet konszolidálására pl. Giereket, a volt pártfőtitkárt és néhány más „felelőst” 1981 nyarán kizárták a pártból, ami azonban nem sok eredményt hozott. Októberben Jaruzelski tábornok lett a pártfőtitkár és egyben miniszterelnök. Ekkorra már azonban a társadalom és a hatalom között rendkívül feszültté vált a helyzet, a Szolidaritás tárgyalási javaslatát a kormány elutasította.

December 12-ről 13-ra virradó éjjel felfegyverzett belügyesek tömegesen hurcolták el a Szolidaritás aktivistáit és a párton belül fellépő ellenzékieket. Vasárnap (13-án reggel) Jaruzelski felhívásban jelentette be a hadiállapotot, betiltva minden pártot, szervezetet és médiát (kivéve a pártlapot). Kijárási tilalmat vezettek be, az utcán tankok és páncélautók köröztek. Bár megkíséreltek tiltakozó megmozdulásokat és sztrájkokat szervezni, ezek azonban kíméletlen megtorlásokat vontak maguk után. A sztrájkokat súlyos börtönbüntetésekkel toroltak meg. (Meg kell azonban jegyezni, hogy az elnyomás egy szűk kört érintett, nem volt olyan, az egész társadalmat érintő elnyomás, mint 1956-ban hazánkban, vagy olyan tisztogatások, mint 1968-ban Csehszlovákiában.) A társadalmi ellenállás azonban nem szűnt meg, például minden hónap 13-án este az ablakokban gyertyákat gyújtottak az emberek, amit a film nyitójelenetében is láthatunk. Voltak kisebb tüntetések és sztrájkok (ezek általában minden hónap 13-án törtek ki), de ezek megfékezése nem okozott különösebb gondot a hatóságoknak. Ezután egy furcsa vegetálás kezdődött az országban, 1982 végére szabadon engedték (a minden hatalmától megfosztott) Walesát és az internált aktivistákat (a politikai foglyok kivételével). Azonban voltak kemény intézkedések is, amelyek főként az értelmiség ellen irányultak, sorra tiltották be szervezeteiket, többek között a filmrendezők és színészek szakszervezetét. Végül 1983 július 22-én szüntették meg a hadiállapotot.

Kieslovski a hadiállapot körülményei között kísérletet tett a valóság bemutatására. Dokumentumfilet akart készíteni bírósági perekről, arra gondolva, hogy így tudja bemutatni legjobban a társadalmat megosztó konfliktust. Az volt a terve, hogy a teljes egészében a bíróságon játszódó film csupán két ember arcát mutatta volna, a vádlóét és a vádlottét. Hosszú engedélyeztetési periódus után kezdődött a forgatás, és ekkor kiderült, hogy a kamera előtt a bírók szokatlanul enyhe büntetést szabtak ki, tehát a dokumentumfilm mégsem a valóságot mutatatta volna be. A rendező a perek során megismerkedett egy fiatal ügyvéddel, Krysztof Piesiewiczcsel, akivel közösen egy játékfilmterven kezdett gondolkodni, ami az igazságot jobban tudná bemutatni, azt mélyebben érintené, annak lelki lényegéről szólna. Ez a film lett a “Befejezés nélkül”.

A film cselekménye

A “Befejezés nélkül” cselekménye 3 szinten mozog. Az egyik egy fiatal munkásról szól, aki sztrájkot szervezett, ezért börtönben ül. A másik vonulat egy özvegy életéről, kínlódását mutatja be. A harmadik szál pedig azok a jelek, amelyeket az elhunyt ügyvéd sugároz a hátramaradottaknak.

A film 1982-ben játszódik, a hadiállapot idején. Antek Zyro (Jerzy Radziwillowicz) egy fiatal munkásnak, Dareknek (Artur Barcis) ügyvédje meghal, de szelleme az élők között lebeg, időközönként még sorsukba is beavatkozik. Darek ügyét most egy idős, pragmatikus ügyvéd, Labrador (Aleksander Bardini) viszi tovább, aki aláírta a hatalomnak tett hűségnyilatkozatot. Szerinte nem az a fontos, hogy mi Darek véleménye, hanem az, hogy a bíróság kérdéseire „megfelelő” válaszokat adjon. Labrador ügyvédbojtárja viszont Dareket arra akarja rábeszélni, hogy elvi hozzáállásával konfrontálódjon a bíróságon. Darek nem szívesen, de elfogadja a Labrador által javasolt kompromisszumot, ezért csupán felfüggesztett börtönbüntetést kap. Mindenki lehajtott fejjel fogadja az ítéletet, aminek Darek Zyro sem örül, bántja, hogy kompromisszumot kötött. Labrador ezután egy kortárs lengyel költő (E. Bryll) versét olvassa fel Antek özvegyének:
„… a félelem visszfénye
 táncolt taraján ennek a nyakörvnek
Senki sem tette rám. És senki se jött értem
Kutyamód szolgálva magam sündörögtem…”

(Kovács István fordítása)

A másik szálon az özvegy, Urszula (Grazyna Szapolowska) töténetét követjük. Ő csak férje halála után döbben rá, hogy mennyire szerette őt, mennyire hiányzik neki. Az özvegyet nem igazán érdekli Darek ügye és a környező világ, megpróbál belenyugodni férje elvesztésébe. Itt lép be a harmadik szint, az elhúnyt által sugárzott jelek. Végül Urszula nem tud megbékélni a helyzettel, öngyilkos lesz. A film utolsó jelenetében megjelenik Antek, és a házaspár együtt sétál egy erdei tisztáson.

A film fogadtatása

A “Befejezés nélkül” Kieslowski pályáján fordulópontot jelentett. A rendező, aki korábbi filmjeiben a „szocvalóság” (létező szocializmus) elszánt kritikusa volt, bár ebben a filmben is bemutatott egyfajta társadalomképet, egyszer csak „mélyebben rejlő igazságot, a társadalom lelki lényegét” kívánta ábrázolni. Nem száguldanak tankok az utcákon, nem látunk veréseket, nincsenek lövöldözések, csupán az elnyomás légkörét, az emberek lelkiállapotát mutatja be.

Ezt a megközelítést a korabeli kettéosztott társadalom hangadói mindkét oldalon heves ellenérzéssel fogadták.
A rezsimhez hű kritika szerint „… a film nagyon unalmas… nincs semmiféle filmes értéke. Így hát eleve kudarcra van ítélve a nézőknél” (Chrzanowski, M. Kultúra 1985/05). A Trybuna Ludu (a pártlap) azt írta a filmről, hogy a szocializmus elleni szabotázs példája, és ötleteket ad a földalatti mozgalom aktivistáinak.
Ellenzéki oldalon szintén kemény elutasítással fogadták a filmet: „A viselkedések ilyen elkenésével, a hangsúlyok áthelyezésével a film rendezője valami nagyon fontos dolgot kérdőjelez meg a mai lengyel ellenállási mozgalomban.” (Saber, J. Kultúra Niezalezna 1985/11-12).
A nézők azonban – Kieslowski szerint – szerették a filmet. Önéletrajzában írja, hogy a filmet fél évig dobozban tartották, szándékosan rosszul forgalmazták, a nyári vakáció elején kezdték vetíteni, a végén meg levették a műsorról. Addig viszont végig telt házzal ment. Említi, hogy soha nem kapott ismeretlenektől annyi támogató gesztust, leveleket, telefonokat, mint ennél a filmnél.

A film fő alkotói

Rendező: Krzysztof Kieslowski (1941–1996)
41 filmet rendezett, 39 forgatókönyv (társ)szerzője. 64 díjat kapott, egyik filmjét (Három szín – Piros) 2 Oscar díjra jelölték. Elismert filmjei közül kiemelkednek a „Veronika két élete”, és a „Három szín” trilógia. A „Befejezés nélkül” fordulópontot jelentett művészi pályáján. A dokumentarista indíttatású, a reális valóságot bemutatni szándékozó szerző elkezdi feszegetni a halál utáni élet kérdését. Ez a problematika későbbi filmjeiben is fontos motívumként jelenik meg.

Forgatókönyvíró: Krzysztof Piesiewicz (1945-)
13 film szerzője. Minden forgatókönyvét Kieslowskival közösen írta. Jogász végzettségű, 1973 óta ügyvéd, a hadiállapot idején több politikai perben vállalta el a védelem szerepét. Ekkor ismerkedett meg Kieslowskival.

Urszula: Grazyna Szapolowska (1953-)

Kieslowski számos filmjében szerepelt. Mintegy 70 filmben játszott, gyakran látható európai filmekben 2 magyar filmben (Egymásra nézve, Szirmok virágok, koszorúk) is szerepet kapott.

Labrador: Aleksander Bardini (1913–1995)
Szintén Kieslowski több fimljének szereplője. 33 filmben játszott, többek között a Wajda rendezte “Tájkép csata után” és “Korczak” és Zanussi “Spirál” alkotásában.

Források

Nyomtatott:
Szokolay Katalin: Lengyelország története
Normann Davies: Lengyelország története
Tadeusz Lubelski (szerk.): Kieselowski mozija
Danusia Stock (gondozásában): Krzysztof Kieslowski önéletrajza
Elektronikus:
Kovács István : Krzysztof Kieslowski emlékezete.
Zalán Vince: Kieślowski mozija
Requiem for Solidarity: Krzysztof Kieślowski’s No End

A film stáblistája megtekinthető magyar és angol adatbázisokban.

A magyar felirat ITT található meg