Eredeti cím: Die Blechtrommel (1979)

A „Gyerekszemmel” tematika az elmúlt évad utolsó filmjének a „Titó és én” kapcsán jutott eszembe. A film egy gyerek szemével láttatja a néhai Jugoszlávia ötvenes éveit (ld. http://vifi.hu/tito-es-en/).

Arra a kérdésre, hogy az új sorozat első filmjének miért az 1979-ben bemutatott “A Bádogdob”-ot választottam, a film rendezője, Volker Sclöndorff egy 1978-ban tartott sajtótájékoztatón adott nyilatkozata pontos magyarázatot ad. Többek között ezt mondotta:

„Számomra a legfontosabb és legdöntőbb a főszereplő, ez az Oscar Mazerath: egy fiú, aki egyszerűen nem akar felnőni, belekapaszkodik a gyermekkor álmába, nem akar felelősséget vállalni, visszautasítja a társadalmat – és ez a motívum ma különösen aktuális. A fiú ellenkezik, nem akar felnőni, ennek ellenére protestál, mégpedig olyan hangosan, élesen, hogy még az üveget is szilánkokra töri. Ebből a szempontból ez az Oscar Matzerath századunk, sőt talán a német történelmünk szülötte.”

Persze nem mindenki értette meg a nagysikerű regény mondanivalóját, amely a film alapját szolgálta. Ugyanezen a sajtótájékoztatón a regény szerzője Günther Grass mesélte el, hogy

Egyszer felkeresett egy amerikai rendező, aki elragadtatással beszélt a könyvről, mindez egy negyedórát tartott. Majd ezt kérdezte: „Feltétlenül úgy kell lennie, hogy ez a fiú 3 éves korában leállítja a növekedését?” Hát kirúgtam ezt a rendezőt.

Bizony ezt a szürrealisztikus történetet nem mindenki képes felfogni és értelmezni.

Szokás szerint nem szándékozom dilettáns filmelemzésbe fogni, hiszen erről a filmről számtalan méltatás jelent meg, többek között magyar nyelven is (Pl. György Péter: Német hétköznapok). Ám érdemes felidézni a film fogadtatását, utóéletét.

A FILM UTÓÉLETE

A filmet Nyugat-Németországban 1979 májusában mutatták be. Még ebben az évben a Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálma díjat nyert, majd a rákövetkező évben elnyerte a „Legjobb külföldi film” Oscar díját is. Több mint 10 további díjjal jutalmazták a rendezőt ezért a filmért. Azt hinné az ember, hogy ilyen elismerés után mindenütt boldogan vetítik a filmet. Hát nem.

Már 1980-ban Ontario (Kanada) Cenzori Bizottsága előbb megvágta, majd betiltotta a filmet, mert gyermekpornográfiát vélt benne felfedezni.

1997-ben, majd’ 20 év elteltével Oklahoma Cityben (USA) hasonló következtetést vont le az „Oklahomaiak a Gyermekekért és a Családokért” szervezet, mert a film egyik jelenete fiatalkorúak orális szexét mutatja be. A betiltás élharcosa, a szervezet helyi vezetője egy nyilatkozata szerint ugyan nem is látta a filmet, és nem is tudja, hogy miről szól, de nincs is annak jelentősége, mert az egy pornográf film. A megyei bíró el is fogadta érvelésüket megállapítva, hogy a film obszcén, 18 éven aluliak szexuális tevékenységét mutatja be. Így azután a rendőrség megszerezte azoknak a névsorát, akik videó felvételen kikölcsönözték a filmet, és házról-házra járva összegyűjtötték a felvételeket. Az egyik ilyen bűnös lélek történetesen az Amerikai Civil Szabadság Szövetség (American Civil Liberties Union) helyi szervezetének vezetője volt, így megpróbált a rendőröknek a civil társadalomról és a szabadságról stb. beszélni, de mindez a rendőröket hidegen hagyta, elkobozták a kazettát és távoztak. Később egy állami körzeti bíró érvénytelenítette a film betiltását. Mindez 2 évvel azelőtt történt, hogy G. Grass megkapta az irodalmi Nobel díjat –elsősorban – a Bádogdob című regényéért. De még ez sem számított. Kínában, 2003-ban mintegy negyedszázaddal a film születése után egy német filmeket bemutató fesztiválon – minden magyarázat nélkül – nem engedték lejátszani a filmet.

A FILM

1899-ben kezdődik, amikor a főszereplő, Oskar Matzerath nagyapja a rendőrök elől menekül a távoli kasub vidéken. (A kasubok nyugati-szláv népcsoport, a gdański tengermelléken és Nyugat-Pomeránia keleti részén élnek . Nyelvüket egyesek a lengyel nyelv dialektusainak tartják, mások szerint külön nyelvnek tekintendő. Az üldözött férfi egy fiatal parasztasszony Anna Bronski szoknyája alatt rejtőzik el. A férfi és az asszony később összeházasodnak, egy lánygyermekük születik, Agnes, a főszereplő édesanyja. Agnes felnőve házasságra lép a német Alfred Matzerath-tel, de szerelmi viszonyát továbbra is fenntartja unokatestvérével, a kasub Jan Bronskival. Bár a két férfi rivalizál, jó barátok lesznek.

A házasságban egy fiúgyermek születik Oskar, de hogy ki az igazi apa Alfred vagy Jan, az homályban marad. Ekkor már a színhely Danzig Szabad Város. A versalli békeszerződés értelmében ugyanis 1920-tól Danzig és 200 környező település egy különleges státusu városállam volt. A fiú 3. Születésnapján egy bádogdobot kap ajándékba (ami végigkíséri őt az egész filmben). Ezen a napon Oscar legurul a pincébe vezető lépcsőn, ami azt eredményezi, hogy megáll a növekedése. Később kiderül, hogy visításával meg képes az üveget összetörni, amit fel is használ akarata érvényesítésére.

Agnes és Alfred Oskart cirkuszba viszik el, ahol a gyerek Bebrával, a törpe bohóccal összebarátkozik. Vele Oskar később együtt lép fel a háborúban harcoló katonák szórakoztatására. Alfréd csatlakozik a náci párthoz. Egyszer elviszi fiát egy pártgyűlésre, amelyet Oscar a tribün alatt elbújva dobolásával teljesen összezavar.

Oskar anyja Agnes elhalálozik, a halál okát nem ismerjük meg. Ekkorra Németországban a nácik már ugyancsak megerősödtek és Danzig (Gdansk) lengyel lakosságát erős nyomás alatt tartották. Anyja temetésén Oscar végignézi, ahogy a számára kedves játékkereskedőt Sigismund Markust, elzavarják a szertartásról, mivel úgymond zsidóknak ott nincs helye. Jött azonban ennél rosszabb is: 1938 november 9-e éjjelén Németországban a náci hatalom erőszakhadjáratot indított a zsidó lakosság ellen, amit a rengeteg betört ablaküveg után kristályéjszakának (Reichskristallnacht) neveztek el. Az SA legények természetesen Markus boltját is megtámadják, ezt követően a játékkereskedő öngyilkos lesz..

Oskar abból a célból, hogy dobját egy ismerős megjavítsa, a lengyel postahivatalhoz megy, ahova Jan Bronski elkíséri. Mindez 1939 szeptember 1-én történt, amikor a náci Németország megtámadta Lengyelországot, vele együtt Dantzig Szabad Államot. A postahivatal ekkor a lengyelek SS elleni küzdelmének központja lett. Heves harc után az (danzigi SS-ek) elfoglalják az épületet, Oskart hazaengedik, de Jant letartóztatják, majd kivégzik.

Alfred felveszi szolgálólánynak a 15 éves Maria Trezinskit. Oskar néhányszor elmegy Mariával a tengerparti strandra, ahol a két fiatal gyakran erotikus játékba kezd. Estéként Oskar és Maria egy ágyban alszanak, ahol szintén szexuálisan közelednek egymáshoz. Amikor Maria másállapotos lesz, Oskar magát tekinti a gyerek apjának, de mivel Alfrednek is kapcsolata volt Mariával, itt sem egyértelmű, hogy ki ejtette teherbe a lányt. Végezetül Alfred elveszi Mariát, aki ily módon pajtása nevelőanyja lesz. Oskar összetalálkozik Bebével,  aki meghívja vándorcirkuszába. Oskar csatlakozik a cirkuszhoz, és ő is megy szórakoztatni a katonákat, de a vég közeledtével otthagyja a cirkuszt, hazamegy.

Oskárnak rövid kapcsolata lesz Lina Greffel a szomszédos zöldséges feleségével. Amikor az oroszok elfoglalják a várost, az egész család a pincében bujkál, de a szovjet katonák egy csoportja betör a pincébe és Linát több ázsiai kiskatona megerőszakolja. Alfred el akarja tüntetni a náci pártjelvényét, megpróbálja lenyelni, de egy vöröskatona észlelve kínlódását megijed és lelövi. Alfred temetésén Oskar elhatározza, hogy mostantól kezdve elkezd nőni, és a bádogdobot a sírba hajítja.

Hamarosan az egész családnak Anna Bronski kivételével el kell hagynia a várost, mert az a lengyeleké lesz. Amint a vonat elmegy, a film úgy fejeződik be, ahogy elkezdődött, Anna a krumpliföld közepén ül, és a távozó vonat után mereszti szemét.

A FILM FŐALKOTÓI

Egy film – különösen ilyen monumentális alkotás – létrehozásában rengetegen vesznek részt, az, hogy milyen lesz a film, többeknek van meghatározó szerepe. Talán kissé önkényesen itt 3 embet emelek ki, Günter Grasst, a regény íróját, Volker Sclöndorffot a rendezőt és David Benettet az Oskart alakító gyerekszínészt.

 

GÜNTER GRASS ÉS A „BÁDOGDOB”

Az 1927-es születésű kasub és német származású Grass Danzig/Gdansk városában nőt fel. Ekkor a városnak különleges jogi helyzete volt, a szabadállam Lengyelországgal volt szoros kapcsolatban, de ekkor lakosságának döntő többsége, mintegy 90 százaléka német ajkú volt. A háború után Grass Düsseldorfban a Művészeti Akadémián rajzot és szobrászatot tanult, már kiállításon is bemutatták műveit, amikor írni kezdett.

Termékeny író volt, amellett aktív politikai életet is élt. Baloldali értelmiségiként a Német Szociáldemokrata Pártot támogatta, egy időben Willy Brandt beszédírója is volt. Ugyanakkor kijelentései és írásai gyakran heves vitákat váltottak ki. Különös vihart kavart, amikor 2006-ban megjelent önéletrajzi regényében („Hagymahántás közben”) elismeri, hogy 17 évesen a Waffen SS tagja lett. A vitatható tények, a sokakban ellenszenvet kiváltó megnyilvánulásai ellenére is tisztelet övezte, hiszen a II. világháború utáni német irodalom külföldön is legismertebb képviselője volt. 2015 április 13-ám hunyt el.

A „Bádogdob” volt első regénye, amellyel azonnal világhírre tett szert. Az 1959-ben megjelent önéletrajzi motívumokkal átszőtt könyv végigkíséri a XX. század német történelmét, benne a szerző ráirányítja a figyelmet a szülőföldjén, (Danzigban/Gdanskban és környékén) élő népek, németek, lengyelek, kasubok közös sorsára. A komoly elismerés mellett (díjat kapott a tekintélyes Gruppe 47 irodalmi társaságtól) a regényt is már többen istenkáromlónak és obszcénnek minősítették. Ma több mint ötven évvel megjelenése után a regényt a XX. század német irodalmának kiemelkedő alkotásának tartják, Thomas Mann Varázshegyével emelik azonos rangra. 1997-ben megkapta az irodalmi Nobel díjat, mert „fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be”.

 VOLKER SCHLÖNDORFF ÉS A „BÁDOGDOB”

Az egyik legjelentősebb német rendező 1939-ben született Wiesbadenben. A család 1956-ban Párizsba költözött. Schlöndorff a Sorbonon politológia szakon végzett, de egyidejűleg filmkészítést tanult az Institut des Hautes Etudes Cinematographique-n. Ezért nem meglepő, hogy számos filmjében központi szerepet játszik a politika (pl a 2014-es „Az utolsó éjszaka Párizsban, .a 2011-ben készült „Hajnali tenger”, a 2004 ben készült „Kilencedik nap”.) Igen hamar neves francia rendezők asszisztense lett. Németországba visszatérve több irodalmi művet (Az ifjú Törless, Michael Kohlhaas, Katharina Blum elveszett tisztessége) vitt filmre. Schlöndorff 41 filmet rendezett, 25 film forgatókönyvének (társ)szerzője – többek között a „Bádogdob”-é is. Az Oscar díjon kívül további 38 zömében rangos díj birtokosa.

A „Bádogdob” megfilmesítéséről 1977 és 1979 között naplót vezetett, amely azzal kezdődik, hogy ekkor olvasta el először Grass regényét. Ezután persze még néhányszor olvasta, részeket aláhúzva, kijegyzetelve dolgozta fel a művet.

A könyv és az adaptáció között természetesen jelentős különbség van. Kettőt említek: míg a három „könyv”-ből álló regény a háború utáni évekről is szól, Schöndorff a harmadik könyvet elhagyva a filmet 1945-ben fejezi be. A könyv keretét a főszereplő „felnőttként” való visszaemlékezése adja, amelyet egy elmegyógyintézeti szobában mond el, míg a film a gyerek hangjával fűzi össze a történéseket.

DAVID BENNENT ÉS A „BÁDOGDOB”

Az Oscart alakító David Bennent a film forgatásakor 11 éves és 114 centiméter magas volt. Szülei színházi emberek voltak, apja színész anyja egykor a párizsi operaház táncosnője volt. A növekedési rendellenesség miatt nem gondolták, hogy ezt a szerepet eljátszó kisfiúból színész lesz. Ma David 155 centiméter magas, 15 filmben szerepelt és számos színházi előadásban lépett fel. Igen neves rendezőkkel (pl. George Tabori, Peter Brook) dolgozott együtt, amit megkönnyített az is, hogy németül, franciául és angolul anyanyelvi szinten beszél.

Mindennek ellenére a “Bádogdob” volt az, ami híressé tette, ez a szerep az, ami először jut az emberek eszébe róla. Ezzel kapcsolatosan a színész egy nyilatkozatában ezt mondta: „… a „Bádogdob” természetesen alakította életpályámat. Hogy mennyire tett jót vagy rosszat, nem tudni. A film ajtókat nyitott meg előttem, és olyan hatást gyakorolt rám, hogy többé-kevésbé a színház felé csúsztam…”

A stáblista megtalálható angol és a magyar adatbázisokban.
A felirat magyar nyelven letölthető innen. (Köszönet az ismeretlen fordítónak). Évekkel ezelőtt  megjelent VHS kazettán magyar szinkronnal.

FORRÁSOK

V. Schlöndorff: “Die Blechtrommel” Tagebuch einer Verfilmung.

http://www.eclectica.org/v1n11/lease_tindrum.html

http://www.spectacle.org/997/mcarth.html

http://www.tagesanzeiger.ch/kultur/kino/Peking-verbietet-Die-Blechtrommel/story/29314908

http://www.berliner-zeitung.de/archiv/ein-portraet-des-schauspielers-david-bennent-little-davids-grosse-reise,10810590,9003932.html

http://www.berliner-zeitung.de/archiv/blechtrommel-schauspieler-david-bennent-musst-du-immer-so-exzentrisch-sein-,10810590,10621766.html