Frantz

Eredeti címe: Frantz (2016)

„A nagy háború vége” sorozat következő filmje közvetlenül a harcok befejeződése után játszódik.  A harcoló felek minden hadseregének tábori papjai már nem áldják meg a fegyvereket, amikkel gyilkolni küldik a nem önkéntes katonákat. Rengetegen ott maradtak a harctereken, és akik hazajöttek, azok közül is sokan rokkantan tértek vissza, és aki még a sebesülést is megúszta, azok többsége is lelkileg megtört állapotban jött vissza. Egy ilyen a háborúban gyilkolásra kényszerített fiatalember lelkiismeret- furdalása képezi a Francois Ozon rendezte Frantz című film történetének középpontját.
A film cselekménye tulajdonképpen végtelenül egyszerű. Az első világháború befejezése után egy francia fiatalember, akit gyötör a bűntudat, mert a harcok során meg kellett ölnie egy német katonát, felkeresi az áldozat szülőhelyét, virágot visz a sírjára, és az elhunyt barátjaként adva ki magát megismerkedik a családjával.

A cselekmény története

Igen figyelemreméltó a cselekmény története is. Több kritika úgy említi, hogy a Frantz a neves német-amerikai rendező Ernst Lubitsch 1932-es filmjének, a Félbeszakadt altatódalnak (Broken Lullaby) laza remake-je. A rendező, F. Ozon a film végén ezt úgy fejti ki, hogy a Frantz elkészítését Lubitsch filmje „inspirálta”. A Félbeszakadt altatódal azonban az angol Reginald Berkeley színdarabját  (1931) filmesítette meg, amely a francia Maurice Rostand színművének (1930) volt adaptációja. Mindkét színdarab címe The Man I Killed (Az ember, akit én öltem meg). A Frantz története tehát többszörös áttétellel egy francia színdarabból származik.

Az 1932-es filmnek egyébként van egy magyar vonatkozása is, a forgatókönyv társszerzője Ernest Vajda (Vajda Ernő), az 1927-ben USA-ba kivándorolt hollywoodi forgatókönyvíró volt.

Az eredeti Lubitsch film hozzáférhető az interneten, de sajnos magyar feliratot nem találtam hozzá. Azok számára, akik nem tudják/akarják megnézni Lubitsch filmjét, de mégis össze akarják hasonlítani a Félbeszakadt altatódal és a Frantz történetét, röviden ismertetem Lubitsch filmjének tartalmát, hogy maguk alkothassanak véleményt arról, hogy a Frantz mennyire ismétli meg az 1932-es filmet.

A félbeszakadt altatódal ismertetése

A film a háború befejezésének megemlékezésével kezdődik, a franciák győzelmüket ünneplik. A díszszemle felvételei és a szanatóriumban lévő hadirokkantak felvételei keverednek. Az ünnepség után egy férfi (Paul) a templomban meggyónja, hogy közelharcban megölt egy német katonát, ezért bűnösnek érzi magát. Mivel nem képes a bűntudattól megnyugodni, elutazik Németországba, hogy felkeresse áldozata családját.  Az áldozat apja (dr Holderin) eleinte elutasítja Paul közeledését lévén a fiatalember német, vagyis  ELLENSÉG, de amikor fia volt menyasszonya (Elsa) elmeséli neki, hogy ő volt az, aki virágot helyezett el Paul sírjára, megenyhül az ismeretlen irányában. Paul többször vendégeskedik Holderinéknél, de nem meri felfedni jövetele igazi okát, azt hazudja, hogy ő és Paul  a háború előtt Párizsban barátkoztak össze.

Paul (Phillips Holmes ) és Elsa (Nancy Caroll)

Bár a városka lakói nagyon ellenségesek a jövevénnyel, dr Holderin megbarátkozik Paullal, szinte családtagnak tekinti. Paul beleszeret áldozata menyasszonyába, és egy idő után bevallja neki az igazságot. Elsa lebeszéli arról, hogy a szülőknek is elmondja az igazat. A film végén dr Holderin elhunyt fia hegedűjét odaajándékozza Paulnak, aki Elsa zongorakíséretével házi muzsikát ad áldozata szüleinek.
Nem volt sikere ennek a filmnek annak ellenére, hogy az eredeti címet (Az ember, akit én öltem meg) a forgalmazás előtt az érzelgős-romantikus A félbeszakadt altatódalra változtatták meg.

A Frantz ismertetése

Ez a film is közvetlenül az I. világháború után játszódik, kitapintható a német-francia gyűlölködés légköre. Ebben az atmoszférában figyel fel Anna, az elesett vőlegényét, Frantzot sirató fiatal német lány egy francia fiatalemberre, Adrienre, aki virágot helyez el az elhunyt sírjára. Adrien felkeresi az elesett katona szüleit, (dr Hofmeisteréket), akik ellenségesen fogadják. Ám mikor Adrien elmondja nekik, hogy elesett gyermekük barátja volt, a városka gyűlölködése ellenére befogadják, szinte családtagnak tekintik. Adrien Annának feltárja az igazságot, hogy a háborúban ő ölte meg vőlegényét, de ekkorra már érzelmi szálak kötik össze a két fiatalt. Anna lebeszéli Adrient, hogy a szülőknek feltárja az igazságot. Adrien visszatér Párizsba, majd Anna egy idő után Hofmeisterék unszolására szintén Párizsba utazik, hogy felkeresse Adrient. Onnan kegyes hazugsággal teli leveleket küld Hofmesteréknek.

Adrien (Pierre Niney) és Anna (Paula Beer)
***

Ozon filmje hasonlatosan elődjéhez, a háború okozta sebekkel, a fájdalommal és a nacionalizmus okozta ellenségeskedéssel, hovatovább gyűlölettel foglalkozik. Központi motívumát azonban kétségen kívül a főszereplő lelkiismeret-furdalása képezi.
Tulajdonképpen három motívum kibontása szövi át a filmet:
i) Adriane lelkiismeret-furdalása gyilkossá válása miatt.
ii) Anna érzelmi fejlődése a gyászoló menyasszony szerepétől az „ellenség” megszeretéséig, eljutva a kegyes hazugságig.
iii) Az áldozat szüleinek az ellenség gyűlöletétől az elesett gyermekük „barátjának” befogadásáig.
Joggal felmerülhet az emberben a kérdés, hogy Ozon miért nem helyezte a történetet későbbi, a mai nézőhöz közelebb álló korszakba, hiszen nem is olyan régen még Európában is véres testvérháborúk zajlottak.  Úgy gondolom, hogy éppen erőssége a filmnek, hogy a viharos XX. század egyik nagy eredményéről a francia-német megbékélésről szól.

A Frantz rendezője: Francois Ozon (1967)

Elismert francia filmrendező és forgatókönyvíró, az újabb „Új hullám” egyik legjelentősebb alakja. Hosszú ideig rövidfilmeket forgatott, első nemzetközi sikerét a 2002-ben készült 8 nő című filmje hozta, amelyben a legnevesebb francia színésznők kaptak szerepet. Filmjeiben komoly hangsúlyt kap a pszichológiai megközelítés (pl. az Európai Filmdíjjal kitüntetett A házban) és a szexualitás (pl. a Cannesban Arany Pálmára jelölt Dupla szerető).
41 filmet rendezett, 34 forgatókönyv írója/társszerzője. Filmfesztiválokon 29 díjat nyert el, és 79 jelölést kapott.

Anna szerepében: Paula Beer (1995)

Német színésznő, 16 filmben szerepelt. A Frantz női főszerepéért a 2016-os Velencei Filmfesztiválon elnyerte „Legjobb fiatal színésznő” díját, de több más fesztiválon is díjra jelölték ezért a szerepért.

Adrien szerepében: Pierre Niney (1989)

Már 11 éves korában lépett színpadra, 21 évesen a Comédie-Française társulatának tagja lehetett, amit 2015-ben hagyott ott. A Frantz című filmben nyújtott alakításáért a legjobb színész díjára jelölték (Cesar France, Globes de Cristal Awards, France).  25 filmszerepet játszott el, és 2 rendezése is volt.

A teljes stáblista ITT található.

Magyar feliratokat innen lehet letölteni. Köszönet érte.

Források:

Wikipédia

Stefan Drößler: The Man I Killed

Rácz Viktória: A bűntudat ötven árnyalata

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Leave a Reply